Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1992-10-30 / 44. szám
-ön Trencsénben született; hosz- szú esztendőkön át - a Szabad Európa szerkesztőjeként - emigrációban élt; a rendszerváltás utáni első szabad választásokat követően a prágai Szövetségi Külügyminisztérium szóvivője, 1992 márciusában pedig Csehszlovákia strasbourgi, tehát az Európa Tanácsnál akkreditált nagykövete lett. Még a kinevezése előtt pár hónappal egyik létrehivója volt a közös állam megőrzését szorgalmazó Demokraták '92 mozgalomnak. Elöljáróban mégsem ebben a témakörben faggatom, hanem örömmel nyugtázom, hogy magyarul is kiválóan beszél!- Igen, ez még gyermekkori örökség: a többnyelvűséget, ami inkább Pozsonyra vagy Kassára volt jellemző, én a trencséni szülői házból hoztam magammal. És bármerre vetett a sors, ennek csak hasznát vettem. Akárcsak a többi nyelvnek is, hiszen a csehet éppen úgy hozzátanultam, mint például az angolt.-Alig fél évvel a kinevezése után, önt viszont kibuktatták az ország strasbourgi nagykövetének székéből. Úgy tudni, az olyan típusú patrióták jóvoltából, mint Köazko, Mo- ravcik, Húska, Prokes, Meőiar urak...- Nézze, hogy én kinek voltam szálka a szemében, az aligha mellékes; nekem, személyesen, mégis mindegy. Ami ennél sokkal lehangolóbb, az a módszer, ahogy kitették a szűrömet: a külföldi lapok már rongyraírták a felmentésem hírét, nekem viszont napokig nem szóltak semmit. Az efféle stílus a Husák- érában dívott és párthatásköri nómenklatúrának hívták. Nagy kár, hogy 1989 novembere után nem egész három esztendővel újra ide jutottunk. Vak, aki nem látja, hogy Csehországban a civil társadalom, a polgári demokrácia; Szlovákiában a konokságra épülő nemzetállam van kialakulóban.-A nemzetközi szakértők zöme sokáig úgy tartotta, hogy Csehszlovákia stabilitása egyben Közép-Európa stabilitásának garanciáit is jelenti. Az ország felbomlásával megszűnik ez az egyensúly?- Inkább csak megváltozik. Feltéve, ha a szakadás, a vagyonelosztás, a pénznemek különválása, egyszóval a szakadás valamennyi mozzanata békés úton zajlik. Más kérdés, hogy Csehszlovákia, mint államalakulat, hiányozni fog. Ennek az országnak ugyanis tekintélye, rangja, a két világháború közötti időszakot tekintve demokratikus hagyományai voltak Európában. Az önálló Csehország és az önálló Szlovákia viszont amolyan zsebkendönyi köztársaságok lesznek, amelyeknek nemigen lehet majd komolyabb súlyuk a nemzetközi politikában. Csehszlovákia felbomlásával tehát bizonyos értelemben űr keletkezik Európa szívében.- A diplomaták többnyire udvariasan, olykor már-már virágnyelven csevegnek. Csehszlovákia jövőjét tekintve, vajon mi rejlik a gáláns szavak mögött?- Az ország kettéválása a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság belügye, s ebbe külföldről tényleg nem szól bele senki. Sőt! Még abba sem, hogy a két utódállam kivel és milyen külkapcsolatokat létesít majd. Mindez valóban belügy. A következményeket viszont ki-ki mindenképpen levonja majd a történtekből. Mind Európában, mind a tengerentúlon elsősorban abból fognak kiindulni, hogy Csehszlovákia két utódállamának kialakítása mindvégig békés és alkotmányos, egyszóval demokratikus lesz-e?! A nyugati demokráciákban nincs ugyanis fennköltebb princípium az alkotmányosságnál. Ott is bármikor adódhatnak krízishelyzetek, ám a megoldást minden esetben az alkotmányossággal összhangban keresik. Igaz, ez többnyire időbe is, oénzbe is kerül, de a demokrácia olykor 'türelemjáték. Sajnos, nálunk jelenleg más a helyzet. A legutóbbi választásokon győztes mozgalmak gyakorlatilag kisajátították maguknak az ország felosztásának jogát. Célkitűzéseik megvalósításához a hatályos szövetségi alkotmányt is megkerülik, egy korrekt népszavazás lehetőségét pedig eleve kihagyták a számításaikból. A szlovák fél ennél is tovább ment: a pozsonyi parlament nemcsak egy függetlenségi nyilatkozatot fogadott el, hanem egy önálló alkotmányt is, amelynek Stefan Reáovsky felvétele Interjú Egon Lánskyval ennek a szlovák alkotmány. Kevesen tudják, hogy az Európa Tanács több alkalommal is felajánlotta, hogy szívesen véleményezné, szükség esetén tanácsaival gazdagíthatná ezt a dokumentumot. Vladimír Meőiar és Iván Gaáparoviő erre vonatkozóan ígéretet is tett Pozsonyban Catherine Lalumiér-nek, az Európa Tanács főtitkárának - aki azonban - még az előkészítés időszakában - többszöri rákérdezés ellenére sem kapta kézhez a pozsonyi parlamentben időközben már elfogadott konstítúció szövegét. Csoda hát, ha a szóban forgó alkotmány szeptember elsejei elfogadásának harmadnapján nyolc európai ország nagykövetét kellett fogadnia Iván Gas- paroviőnak, hogy magyarázatot adjon erre a magatartásra?... És mi ez, ha nem konok- ság szülte öngól?!- Lánsky úr, önnek mi a véleménye a Szlovák Köztársaság alkotmányáról?- Magát nyilván a kisebbségek jogállása érdekli a leginkább; s ebből a szemszögből ítélve, enyhén szólva, furának mondható. Például: biztosítja a kisebbségeknek a szlovák nyelv megtanulásának jogát. Mit ne mondjak, különös egy jog ez... Ha egy külföldi hall az ilyesmiről, az csak a fejét csóválja; egy józan gondolkodású, demokrata beállítottságú belföldi ember egyenesen elszomorodik az ilyen képtelenségek hallatán. Ezt csak azért érdemes szóba hozni, mert már a nyelvtörvény is visszatetszést váltott ki az Európa Tanácsban, hiszen hasonló eset az újkori történelemben csupán néhány éve történt, amikor a szerbek a koszovói albánok ellen vetették be ugyanezt az eszközt. Talán hangsúlyoznom sem kell, hogy az ilyen párhuzam csak szégyenére lehet az önállósodó Szlovákiának. Európának ugyanis újabb gubancok helyett békességre, görcsoldó toleranciára van szüksége. Ezzel szemben egy olyan függetlenségi nyilatkozat, egy olyan alkotmány, amely esetleg az Európa Tanács rosszallását vonhatja maga után, az inkább csak újabb feszültségek forrása lehet. több pontja ütközik a szövetségi alkotmánynyal. Ráadásul a szlovák vezetés mindezt egy formális, jóváhagyó referendummal kívánja szentesíteni. A Nyugat aligha fogja fenntartások nélkül elfogadni ezeket a praktikákat. Mennyivel becsületesebb lett "volna széles körű vitára bocsátani a szeptemberben szinte sebtében elfogadott szlovák alkotmánytervezetet; mennyivel korrektebb lett volna egy mindenki számára mérvadó népszavazás kiírása az ország jövőjét illetően. És ha ennek keresztülvitelére a pártérdekek révén megbénult Szövetségi Gyűlés képtelen volt, akkor az újabb, demokratikus választások kiírását kellett volna forszírozni.- Gondolja, hogy pár hónappal a legutóbbi vokscsata után már másként alakultak volna az erőviszonyok?-Jóslással eleve nem foglalkozom; azt viszont egyszerűen kalandorságnak tartom, hogy a lakosság beleszólása nélkül szakítják ketté az országot. Például Svájcban minden számottevő kérdésben csakis népszavazással döntenek; de Ausztriában is referendummal határoztak arról, hogy nem helyezik üzembe az akkoriban már készen álló zwen- tendorfi atomerőművet. Vagy ott van Olaszország! A második világháború óta immár a negyvenhetedik kormány van hivatalban, ám Itáliában a legkomolyabb válságokban sem nyúltak antidemokratikus vagy alkotmánysértő módszerekhez. Az Olasz Köztársaság felszámolása, kettészabdalása pedig még csak álmában sem jutott eszébe senkinek!- Lánsky úr, miként értékeli Václav Havel- nak azt az elhatározását, hogy Szlovákia hajthatatlansága, a függetlenségi törekvések és a nacionalizmus erősödése láttán - '92 júliusában - leköszönt elnöki tisztéről?- Václav Havel államfői tevékenységét nyilván a történelem fogja hitelesen megítélni. Az én személyes véleményem viszont az, hogy kissé elhamarkodottan döntött a lemondás mellett, mert éppen a hatályos alkotmány értelmében 1992. október 5-éig mindenképp 1992. X. 30. lehetősége lett volna befolyásolni, netán megfékezni a széthullás ütemét. Annál is inkább, mert külföldön és idehaza egyaránt népszerű államfő volt.- Kivéve Vladimír Meőiar mozgalmát s az őt támogató csatlóspártokat! Talán az innen irányuló ellenszenv volt az, aminek nyomán úgy érezte: szélmalomharc az övé, hiszen sarokba szorították...- Lehetséges, de akkor ez egy újabb jel a Nyugat számára, hogy A§ és Ágcsernyö között egyelőre szó sincs működőképes demokráciáról. Egy demokráciában ugyanis a hangoskodó patrióták buzgólkodásával nem lehet sarokba szorítani az államelnököt! Ha Csehszlovákiában mégis ez történt, akkor fölöttébb időszerű az Európa Tanácsnak azon figyelmeztetése, hogy a demokráciát garantáló alkotmányosságot nem lehet ideig-óráig kiiktatni, alkalomszerűen hatályon kívül helyezni; nem lehet holmiféle vakrepülésben majdnemdemokratának lenni. Amíg nálunk az efféle allűrök érvényesülhetnek, addig az európai államok közössége Csehszlovákiát - vagy annak utódállamait - nem fogja egyenértékű partnerként kezelni. A végeredmény pedig nyilván az lesz, hogy a társulási és a felvételi kérelmeinkkel beállhatunk a sor végére, valahová oda, ahol most Albánia tanyázik. Természetesen, Csehország is, Szlovákia is külön-külön. Az már más kérdés, hogy Csehország valószínűleg fürgébben fog elmoccanni a holtpontról.- Es Szlovákia?- Neki sokat ártott az a hangos sietség, ahogy a Meciar-kormányzat szembefordult a szövetségi állam gondolatával. Ha ugyanis valahol olyan tempóban követik egymást az oly fontos döntések, mint a függetlenség kikiáltása, az alkotmány megszövegezése és elfogadása, illetve a különválás egyéb feltételeinek megteremtése, ott óhatatlanul is csorbát szenved a demokrácia. Kirívó példája- Véleménye szerint egy, a nemzeti egoizmusból született kis állam is integrálódhat Európába?- Nézze, Norvégia, Finnország, Svájc, de több más ország sem tagja az európai államok politikai tömörülésének, mégis kitűnően prosperálnak. De csak azért, mert ott mindenütt működőképes piacgazdaság és demokrácia van. Minden állam bizonyos fokig egoizmusból születik, a kérdés csupán az, hogy vajon az egoizmus-e az, ami fenntartja?! Ha igen, akkor - sajnos - a saját énje ellen dolgozik.- Talán a közös állam pártfogói lesznek mostanában azok, akiket a bársonyos forradalom előtt másként gondolkodóknak, disszi- denseknek mondtunk?- Remélem, hogy a mai Csehszlovákia területén már sohasem lesz szükség disszi- densekre. A tömegeket ugyanis ideig-óráig el lehet vakítani, de Európa szívében és a huszadik század utolsó évtizedében ez aligha lehet tartós állapot. Szerintem már most nagyon sokan másként gondolkodnak, mint a legutóbbi parlamenti választások előtt; és ez azt jelenti, hogy már a homokóra is pereg...- ön ezt hivatalából menesztett nagykövetként, mozgalmának elnökeként, vagy „csak" egyszerű européerként mondja?- Européerként, de Galileihez igazodva és életem eddigi tapasztalatain okulva... Galilei volt az, aki nem alkalmazkodott a konok erőszakhoz, a többségi hangulathoz, hanem kitartott az igazság mellett. Úgy vélem, Csehszlovákiában most azoknak van igazuk, akik nem a széthullás, hanem a szilárd alapokon nyugvó közös állam mellett kardoskodnak. Még akkor is, ha sokak szemében ez most eretnekségnek számít.-Jugoszláviára gondolva, a máglyahalált kerülendő köszönöm az interjút! Miklósi Péter Szalay Zoltán rajza Andrej Sekela karikatúrája
