Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1992-07-10 / 28. szám
Béke Este van, a nap már lehunyta kék szemét. A bölcsőben a gyerek alszik, és békéről álmodik. „Béke legyen mindenhol“ — azt álmodja. Nem kell fegyver és golyó! Nem akarunk meghalni, élni akarunk mi! Álmodni a békéről, de békében is élni. Este van, az emberek járnak az utcán. Gondolkodva, reménykedve, a békében bíznak. Mit hoz majd a holnap? Mit hoz majd az este? Gondban folyik az ember élete. Este van, de békéről álmodik a világ. Békét kíván mindenki, minden ember és virág. Este van, a nap már lehunyta kék szemét. A bölcsőben a gyerek alszik, és békéről álmodik. Aleksza Melitta horvátországi alapiskolás tanuló Az Ezeregyéjszaka csodái A mese gyönyörű dolog, és - úgy tűnik - örök. Mióta beszélni tud az ember, szívesen mond és hallgat csodálatos történeteket, amelyeknek az a lényege, hogy minden megeshet bennük. Nincs a Földnek olyan tája, ahol ne születtek volna mesék. De úgy látszik, a világnak az a része, ahol szinte az számított természetesnek, hogy minden megtörténhet, hogy a véletlen az események legfontosabb irányítója, tehát a Kelet különösen kedvez a csodás történetek megszületésének. Feltehetőleg ez az oka annak, hogy az arab Ezeregyéjszaka minden valószínűség szerint a világ legnagyobb hatású mesegyűjteménye. Persze e történetek korántsem ezeregy nap alatt jöttek létre. Megszületésükhöz sok-sok évszázad kellett. És sok-sok nép fantáziája. Akad a mesék között perzsa, ind, óegyiptomi, ókori, mezopotámiai, zsidó és keresztény elemekből született egyaránt. Ezek persze stílusukban, témájukban, jellegükben Igencsak eltérnek egymástól. Kalandos elbeszélés, állatmese, verses episztola, szatíra, lírai szerelmes eset egyaránt megtalálható a hatalmas anyagban. Talán nincs is olyan ember, aki ne olvasott volna már el néhányat az Ezeregyéjszaka epizódjai közül, akinek ne jelentené a csodák birodalmát Seherezád, Harun ar-Rasid, Ali Baba vagy Aladdin neve. Az Ezeregyéjszakát már lefordították a világ összes nyelvére, kiadták minden országban, de a hatalmas történetfoíyam egészének megjelentetése akkora vállalkozás, nogy a tei|es gyűjtemény eddig meglehetősen kevésszer látott napvilágot. -nklt egyszer egy parasztember. Volt egy tehene meg egy kecskéje. Mivel az egyik évben nagyon rossz volt a termés, a gazdának el kellett adnia a tehenét. Amint a város felé vezette a tehenet, meglátta őt három diák, s elhatározták, hogy megtréfálják. Egyikük félúton, a másikuk kissé távolabb, a harmadik pedig közvetlenül a város szélén állította őt meg, s kérték, hogy adja el a kecskéjét. Bosszankodott a gazda, amiért kecskének mondták a tehenét. De amikor a harmadik diák is kecskének nevezte a tehenet, már maga sem tudta, mit tegyen, így szólt hát:- Ha már így megkevertetek, vigye el az ördög a kecskét. Mennyit adsz érte?- öt tallért - felelte a diák. A kecskének nevezett tehén tehát gazdát cserélt, s a diákok örültek, hogy sikerült a tréfájuk. A gazda csak otthon jött rá, hogy becsapták őt, amikor meglátta az ólban a kecskét. Elhatározta, hogy bosszút áll a diákokon. A komájától kölcsönkért százötven tallért, s elment a városba. Megkereste azt a három fogadóst, akikhez a diákok enni- inni jártak, s adott nekik ötvenötven tallért. Arra kérte a fogadósokat, hogy ha a napokban bejön hozzájuk, és rendelni fog, rakják tele az asztalt roskadásig minden jóval, s amikor fizetésre kerül a sor, mondják azt neki, hogy nem kerül semmibe. Másnap a gazda, fején pörge kalappal bement az első fogadóba. A diákok már ott eszegettek. A fogadós annyi ételt, italt rakott a gazda asztalára, hogy még a kutyának is jutott belőle bőven. Amikor jóllakott, kissé félrecsapta kalapját, s úgy kérdezte, hogy mit fizet. De a fogadós így szólt:- Nem kerül semmibe. Ugyanez megismétlődött a második és a harmadik fogadóban is. Amikor a gazda fizetni akart, félrecsapta kalapját, S a másik két fogadós is ezt mondta:- Nem kerül semmibe. A diákok, akik a nagy evésA bűvös kalap (Német népmese) ivásnál jelen voltak mindhárom fogadóban, ugyancsak álmélkod- tak, s elhatározták, hogy megveszik a gazda bűvös pörge kalapját, hiszen akkor soha többé nem kell pénzt kiadniuk ételért, italért. Kérlelni kezdték a gazdát, hogy adja el nekik a kalapot ötszáz tallérért.- Ha bolond lennék! - mondta a gazda. - Hiszen magatok is láthattátok, mennyi vaddisznópecsenyét, libasültet, halat és finom borokat kaptam, ha félrecsaptam a kalapomat, ötszázért nem adom, de semmi pénzért sem! De amikor a diákok nyolcszáz tallért kínáltak neki a kalapért, beleegyezett.- Nem bánom, legyen a tiétek a kalapom. Örült a gazda, hiszen így bőséSZÓREJTVÉNY Helyettesítsd be ugyanazt a hárombetűs, önálló magyar szót ¡j a pontok helyére, l hogy mindenütt I újabb értelmes jj szót kapjál, jj (A pontok számát jj hagyd figyelmen ¡j kívül.) Készítette: B. A. » II _________________ '.. ...._ _ -——J i" " ’¡B' t. H|,,,;¡l!í! W„r f jrwr **a ff* w •ll.r 'Ii-H* Jrt. 'Hu- •‘üu- JH. M. *U..r- .Hl. 'Hu.- .I11.J11..1H. 13" ... ÜLít ILP •®TH tf'sr w *4** t gesen megtérült a kára. De örültek a diákok is. Elhatározták, hogy ki is próbálják a kalapot. Betértek az első fogadóba, temérdek pecsenyét, bort fogyasztottak, s amikor fizetésre került a sor, az a diák, aki a kalapot viselte, kissé félrecsapta, s megkérdezte, mit fizetnek. A fogadós számolni kezdett, s bizony mindent meg kellett fizetniük az utolsó fillérig. Tanakodtak a diákok, hogy mi lehet a baj a kalappal, s mivel azt gondolták, hogy az a társuk, aki a kalapot viselte, nem tudta jól félrecsapni, másnap a másik diák fején díszelgett a kalap, amikor betértek egy másik fogadóba. Itt is a legfinomabb ételeket és italokat rendelték, jóllaktak amúgy istenigazából. Amikor fizetésre került a sor, a diák úgy félrecsapta kalapját, hogy jobban már nem is lehetett volna. De bizony a fogadós most is elővette a krétát, számolt, a diákoknak pedig az utolsó falatig, az utolsó csepp borig mindent ki kellett fizetniük. Nem jártak szerencsésebben a harmadik fogadóban sem, ahol a legfiatalabb diák fején volta kalap. Itt is fizetniük kellett. Azt mondta ekkor a legidősebb diák:- Tudjátok-e, hogy ez nem is bűvös kalap. A gazda haragudott ránk, mert öt tallérért vettük meg a tehenét, s most bosszút állt rajtunk. Elgondolni is szörnyű, hogy nyolcszáz tallért fizettünk neki ezért a vacak kalapért. Savanyú képpel néztek egymásra, s nem tudták, hogy sírjanak-e vagy nevessenek... Sági Tóth Tibor fordítása MEGFEJTÉS A június 26-ai számunkban közölt feladat megfejtése: a 2-es számú árnykép. Nyertesek: Kosa Klaudia, Komárom; Tóth Veronika, Almágy; Pente Zoltán, Dunaszerdahely; Iván Melinda, Padány; Hajdók Hajnalka, Szentes; Rejtvényünk fő soraiban SZO- PHOKLÉSZ görög tragédiaköltő egyik szép gondolata olvasható. Megfejtésként ezt kell beküldeni szerkesztőségünk címére (Redakcia ÚJ SZÓ, Pribinova 25., 81915 Bratislava). A levelezőlapra vagy borítékra feltétlenül írják rá a „KERESZTREJTVÉNY“ megjelölést. A helyes megfejtők közül hárman 300- 300 korona pénzjutalomban részesülnek... Készítette: LŐRINCZ LÁSZLÓ A június 26-án közölt keresztrejtvény helyes megfejtése: ..Mattia Pascal két élete, Az öregek és fiatalok, Hat szerep keres egy szerzőt.“ 300 koronát nyertek: Szőke Éva, Fülek; Derzsi Róbert, Kassa; Janúrik Zoltánná, Léva. 14 1992. VII. 10.
