Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1992-10-23 / 43. szám
Konfliktus a Magyar Demokrata Fórumban A konfliktus, amely lappangva már régóta jelen volt Magyarország legnagyobb kormányzó pártján, a Demokrata Fórumon belül, augusztus végén nyíltan kirobbant. Csurka István író, a jobbszárny vezető alakja gyengeséggel vádolta meg a kormányt, és új - ha kell, akár rendőri erővel is érvényre juttatandó - irányvonalat követelt. Antall miniszterelnök a parlamentben tévesnek és károsnak nevezte Csurka pamftétjét, más fórumos képviselők viszont még ennél is tovább mentek és egyenesen náci szellemiségről beszéltek. Szabadságról Csehszlovákiába visszatérni jelenleg olyan kellemetlen, mint újra belépni egy piszkos lakásba, ahol az elmosatlan edények halmazai tornyosulnak - ezt olvastam nemrég a Lidové noviny című prágai napilapban. Ez az érzés, amelyet a szabadságáról visz- szatérő, nem cseh állampolgár is nehezen tudna jobban körülírni, legalábbis a cseh tartományokban általánosan elterjedt. Abból a határozatlanságból és homályosságból ered, amely a csehek és a szlovákok válási folyamatát jellemzi.- A szlovákok kiugrottak, anélkül, hogy előzőleg pontosan megszemlélték volna a terepet. "Most nem sokkal a földet érés előtt vannak, és nem tudják, milyen odalent a helyzet - mondta Klaus nemrég egy interjújában. Mióta a júniusi választások után átvették a kormány ügyeinek intézését, valóban egyre több szlovák politikus eszmélt rá arra, hogy a teljes függetlenség szép nemzeti cél ugyan, de nagy fxjlitikai, gazdasági és szociális költségekkel jár. A minisztereknél és államtitkároknál, mint mondják, egyre inkább a zsebszámítógép váltja fel a szlovák daloskönyvet. Ugrásszerűen növekvő munkanélküliség, csökkenő termelés, évekig süllyedő életszínvonal, a saját közigazgatás kiépítésének horribilis költségei (csupán a diplomáciai szolgálat céljára évente 100 millió márka) - ezek az Apokalipszis lovasai azoknak a szlovákoknak a lidérces álmaiban, akiket nem vakított el teljesen a függetlenség eszményképe. Nagy kijózanodásról gondoskodott végül egy gazdasági szakember amerikai útja, aki azzal a hírrel tért vissza onnan, hogy az amerikaiak egyáltalán nem lelkesednek az önálló Szlovákiáért. A nemzetközi jogi függetlenség magas céljáról azonban, amelyet a nemzeti emancipációra irányuló, régóta elnyomott törekvés diktál és a több évtizedes cseh gyámkodás és leereszkedő magatartás is alátámaszt, a kijózanodottak sem akarnak lemondani - nem utolsósorban a szlovákiai pártok egyre fokozódó versenye miatt. A Szlovák Nemzeti Párt (SNS) már azt vetette a habozó Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (HZDS) szemére, hogy az veszélyezteti a nemzet emancipációs folyamatát. A kormánypárt komoly vetélytársának kell tekinteni a Demokratikus Baloldal Pártját (SDL, a kommunista párt utóda) is, amely ügyesen taktikázva és Dubóek szociáldemokratáival együttműködve egyre nagyobb befolyást szerez. A nacionalizmus és a józan racionalitás - meg a DSZM-en belüli frakciók - közötti konfliktusban a Meóiar-kormány most új csomagolással próbálkozik egy régi konstrukció számára. Amit azelőtt „állam- szövetségnek“ neveztek, azt most „szövetség“ gyanánt fogják dicsérni a cseheknek: két nemzetközi jogilag független állam messzemenő kapcsolata a külpolitika, a gazdaság és a védelem területén. Prága azonban csak a végleges szakítás után akar megállapodásokat kötni a szlovákokkal a kívánt szoros együttműködésről. Klaus leginkább a „szövetség" felemás lényegétől fél, mert a szlovák gazdaságpolitika államilag irányított modellje az ő radikálisan piaci orientációjú reformjait is belesodorhatja a gazdasági összeomlásba. Más csehek azokra a kockázatokra mutatnak rá, amelyeket a Magyarországgal szembeni szlovák „konfrontációs politika“ okozhat a cseheknek. Csurka István, a Demokrata Fórum (MDF) jobbszárnyához tartozó populista író, a párt elnökének augusztus végén a Magyar Fórum folyóirat hasábjain megjelentetett hosszú lélegzetű cikkében megvonta a bő két éve hivatalban lévő Antall-kormány mérlegét. Az osztályzatok, amelyeket Csurka a kabinetnek és az MDF-nek ad, rosszak: gyengeséget vet a szemükre, s úgy látja, hogy mivel az országban csökken az életszínvonal, pártjának szinte semmi esélye nincs a sikerre a következő országgyűlési választásokon, 1944 tavaszán, kivéve akkor, ha az MDF és a kormány keményen rendet teremt. Az általa mélységesen megvetett kompromisszum- és konszenzuskeresés helyett Csurka radikalizálódást követel. „Erődemonstráció nélkül nem lehet politikát csinálni“ - írja. Cikkét Csurka riadónak szánta; meggyőződése szerint az idei ősz jelenti az utolsó esélyt a fordulat végrehajtására. A leleplezett világösszeeskü vés Csurka számos olyan fájó pontra rátapint, melyek ma Magyarországon (akárcsak az összes többi posztkommunista országban) problémákat és fájdalmat okoznak. Való igaz, hogy a szabad piac rendszerére való átmenet váratlan és nagy nyomásnak teszi ki a lakosságot, hogy a külföldi adósságteher és a Nemzetközi Valuta Alap irányvonalai kíméletlenül beszűkítik a kormány mozgásterét. Igaz az is, hogy az egykori kommunista káderek közül sokan ügyesen és gátlástalanul arra használják fel korábbi hatalmukat, kapcsolataikat és anyagi eszközeiket, hogy most „kapitalista“ pózban tetszelegjenek, és e tegnap még „proletár“ réteg elvtelen alkalmazkodóképessége rossz vért szül. Sokakat zavar továbbá az a Csurka által ugyanebben az összefüggésben említett tény is, hogy Magyarországon eddig egyetlen egykori kommunista hatalomgyakorlót, egyetlen olyan embert nem vontak felelősségre, akinek része volt a terrorban és a kegyetlenkedésekben. Mindez azonban már régóta belpolitikai viták tárgya; az új, amit Csurka pamfletjében nyújt és ami Magyarországon rossz értelemben vett feltűnést keltett, az az összefüggések indoklásában fedezhető fel; Csurka itt az okot egyszerűen a magyar nemzet elleni világösszeesküvésben jelöli meg. Bár a magyar nemzet fogalmának politikai meghatározását az ember a cikkben nem kapja meg, dacára annak, hogy gyakori a hivatkozás a „népre“, azt azonban igen hamar megtanulta, hogy egyedül a Magyar Demokrata Fórumnak vagy inkább csak magának Csurkának áll jogában azt eldönteni, mi is az az „igazi magyar", mi az, ami Magyarországnak hasznot hajt. Véleménye szerint az ellenzéki pártok mást sem forgatnak a fejükben, csak azt, hogy miként igáz- zák le a magyar nemzetet, amely még a létében is veszélyeztetve lenne, ha a Fórum elvesztené a következő választásokat. A náci szóhasználat átvétele Mindez persze meglehetősen abszurd módon hangzik. Félvállról venni azonban Csurka politikai tanulmányát már csak azért sem lehet, mert olykor egészen a nemzetiszocialista ideológia szóhasználati elemeinek átvételéig elmegy. Bár Csurka elhárítja magáról az antiszemitizmus vádját, tétele, ha elolvassuk, mégis egyértelműen hangzik: a két polgári ellenzéki párt, a Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) és a Fiatal Demokraták Szövetsége (FIDESZ) csak látszatliberális párt, valójában a korábbi kommunistákkal szövetkezve és azokkal „baloldali blokkot" alkotva az egykori kommunista pártnómenklatúra szolgálatában állnak, amely számára csak egy a fontos: a kommunista és zsidó hegemónia fennmaradásának biztosítása. E tevékenységükben a zsidók által manipulált amerikai sajtó éppúgy segítségükre van, mint a nemzetközi bankvilág, s mindebben, még mindig Csurka szerint, a titkos vezérkarok és kapcsolatok fő szerepet játszanak. Göncz Árpád köztársasági elnök, az SZDSZ tagja, aki az utóbbi időben többször is szembeszegült Antall miniszterelnök akaratával. Csurka szerint azért cselekszik úgy, ahogy cselekszik, „mert a háta mögött állók, a kommunista, a reformkommunista, a liberális és a radikális nómenklatúrások, a párizsi, a New York-i és a tel-avivi összekötök ezt parancsolják neki“. Csurka új párt- és kormányprogramot követel, melynek pontjai részben meglehetősen ködösek - „magyar, népi, nemzeti alapú gazdaság- politika“ -, részben nagyon is konk••' (Ludas Matyi) rét formában fenyegetöek, például amikor rendőri erővel kívánja eltávolítani hivatalukból az MDF-nek nem tetsző rádió- és televízióelnököket, vagy amikor a „kulturális bűnözés" megbüntetését követeli. A helyzet rosszabbodásának Csurka szerint genetikai okai is vannak; most az „erős, életképes" családokat kell támogatni, nem pedig, a „velünk“ már „túlságosan hosszú ideje együtt élő, hátrányos helyzetű, sőt halmozottan hátrányos helyzetű rétegeket, csoportokat, amelyben a természetes kiválasztódás szigorúsága nem működik, mert nincs értelme“. A szomszédos országokkal összefüggésben feltűnik a „magyar élettér“ fogalma is. Végezetül, miközben megújulásra szólítja fel az MDF vezetését, Csurka még a miniszter- elnök súlyos betegségét is szóba hozza (amit eddig még az ellenzék sem tett meg soha), és néhány elegáns bók kíséretében felszólítja Antalit, hogy nyújtson segédkezet az utód betanításához. A kormányfő felháborodása Antall miniszterelnök, aki egyben a Fórum elnöke is, a parlamenti ülésszak megnyitásakor nyilatkozatot tett a Csurka-írással kapcsolatban. Elmondta, hogy Csurka számos kérdést hamisan értelmez, s olyan téves, politikailag káros válaszokat ad rájuk, amelyekkel sem ő maga, sem a kormány, sem az MDF vezető testületéi nem tudnak azonosulni. Ezt követően a miniszterelnök nyomatékosan hitet tett a jogállamiság mellett. Azt a tényt, hogy Magyarország Antall alatt - mint egyetlen keleteurópai kivétel - politikailag stabil maradt, a kormányfő egyik fő érdemének tudják be. Mégis: ha Csurka e publikáció után is az MDF alelnöke marad, fennáll a veszély, hogy sötét és csúf árnyék vetül a legnagyobb kormányzó pártra és ezáltal az országra is. Ezt minden bizonnyal maga a miniszterelnök tudja a legjobban, ezért gyanítható, hogy a döntő összecsapásra még csak ezután fog sor kerülni. 3lm5iln|Kr3riíwig HOLNAP Jranffurter^Jljemfine Az eavesil t Etliiiii llilll Pr e»y & ^illllP llSIfflPil I Az európai föderáció megteremtése nélkül elképzelhetetlen az európai béke megőrzése, mondotta Róbert Schuman francia politikus az Európai Szén- és Acélközösség tervének nyilvánosságra hozatalakor. Ez az alapgondolat mindany- nyiszor felelevenítésre kerül, valahányszor az európai integráció továbbvitele mellett kell érvelni. De valóban meggyőző-e az a gondolat, hogy csak egy egységes európai állam képes Európában garantálni a békét? A nemzetállamok között kétségkívül nem lennének többé háborúk, mivel a politikai egyesülés után ezek az államok megszűnnének létezni. A nyelvi, kulturális és tradicionális alapokon nyugvó regionális összetartozás érzése azonban továbbra is létezne. A franciák feltehetőleg franciáknak, az angolok angoloknak, a spanyolok spanyoloknak és a németek németeknek éreznék magukat az európai egyesülés után is. Kérdés viszont, mennyire rendelnék alá vajon magukat ezek a különböző nemzetek egy összeurópai autoritásnak. Egy állam sem létezhet, legyen az akár nemzetállam vagy európai összállam, polgárainak lojalitása nélkül. A hatalom a mások uralmának alávetett emberek kezében van, ismerte már fel a XVI. században Dávid Hűmmé angol filozófus. Az állampolgároknak azonosulni kell tudniuk kormányzati rendszerükkel, és biztosaknak kell lenniük abban, hogy érdekeiket kellőképpen figyelembe veszik. Egy európai összállamnak tehát minden erejével azon kellene igyekeznie, hogy kielégítse a legkülönbözőbb nemzetekből származó állampolgárainak kívánságait. Ez bizony módfelett nehéz, ha nem egyenesen lehetetlen vállalkozás. Mennél nagyobb ugyanis egy államalakulat, annál nehezebb a többség megelégedésére szolgáló politikát folytatni. Ugyan mi hiteti el velünk, hogy csak és kifejezetten egy egységes európai állam képes a célt elérni: kielégíteni polgárait és garantálni a békét, a harmóniát Európában? Spanyolországban a baszkok és a katalánok, Franciaországban a korzikaiak, Olaszországban a lombardok, Nagy-Britanniában az északírek és a skótok képviselik legplasztikusabban azokat az embereket, akik nem képesek azonosulni államukkal. Semmi sem utal arra, hogy egy egyesült Európában kevesebb lenne majd a leszakadási tendencia. Épp ellenkezőleg, nem kell prófétának lenni ahhoz, hogy elképzeljük, mennyi, akár az erőszakos tiltakozásig is eljutó elégedetlenség halmozódhat fel egy ilyen, sok-sok eltérő nemzet által kialakított összállamban. Vajon egy ilyen, Európának nevezett mesterséges képződmény nem inkább az elégedetlenségre lenne garancia, az első lépésre az európai polgárháború felé? Nos, ez a szuperállam valószínűleg soha nem is jön létre. A közvélemény-kutatásokban rendszeresen csak egy törpe kisebbség vallotta, hogy rendelkezik az európai azonosságtudat érzésével. Az európaiak többsége meg van elégedve saját nemzetállamával. Ugyan mi szólna a független Nagy-Britanniát, Franciaországot, Spanyolországot vagy Németországot magában foglaló Európa - vagy Charles de Gaulle szavaival szólva: a hazák Európája - ellen? Semmi, az egyesült és ezért állítólag békés Európa utópiáján kívül. Bármilyen fájdalmas is búcsút mond- dani a vágyálmoknak, a valóságot végső soron senki sem kerülheti meg. Az egyesült Európát elborító béke gondolata csak mítosz marad. DIEáü&ZEIT I A VILÁGSAJTÓBAN OLVASTUK A szlovákok reménykednek a függetlenségben, de félnek is tőle
