Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1992-10-02 / 40. szám
tíasárna. Csehország és Szlovákia a kettéválás után Az államjogi kérdések megnyugtató rendezésére várva szinte naponta újabb és újabb gazdasági fogalmak kerülnek a köztudatba. Közgazdászok, politikusok csakúgy ragozzák ezeket, mint a politikai történések iránt legalább valamelyest érdeklődő választópolgárok. Míg azonban az előbbiek nagyon is tudják, hogy egy-egy fogalom mit takar, az utóbbiak közül a legtöbb általában csak sejti, hogy a januártól teljesen külön gazdálkodó és a külföld felé is külön képviseletekkel fellépő országok egymás közti együttműködési feltételeinek megteremtéséről van szó. Azt is kiérzi a választópolgár a politikusok és közgazdászok nyilatkozataiból, hogy nyilvánvalóan tisztában vannak vele: mindkét (egyelőre) országrész érdeke a kulturált körülmények közötti válás csakúgy, mint a januártól már két külön ország lehető legegyértelműbb játékszabályok szerinti, mindkét fél számára előnyös együttműködése. Politikusaink akkor sem nagyon tehetnének mást, ha szívük szerint másképp cselekednének, mert a világgazdasági egyensúly megteremtésére törekvő nemzetközi gazdasági szervezetek, mindenekelőtt a Nemzetközi Valuta Alap és a Világbank az önállósuló Cseh- országnak és Szlovákiának nyújtandó segítséget egyértelmű feltételekhez kötik. Ezek a feltételek pedig a békés váláson kívül többek között a vámunió megteremtését szorgalmazzák. SZABAD KERESKEDELMI ÓVEZETEK Címszó a közgazdasági lexikonban: „vámunió - két vagy több ország egységes vámterület kialakítására vonatkozó megállapodása azzal, hogy a vámunión kívüli államokkal szemben egységes vámtarifát alkalmaznak, míg egymás közötti áruforgalmukat vámmentesen bonyolítják le. Az I. világháború előtt ennek legismertebb példája Ausztria és Magyarország vámuniója volt. “ Ez 1851-ben látott napvilágot, és a század második felében még számos más európai ország küzdött azért, hogy az államon belül megteremtsék a vámuniót. Nem véletlenül, hiszen az egyes városok vagy régiók nehezen mondtak le a közvetett adóknak erről a különleges formájáról, a vámokból származó bevételekről. A lényegében az iparosodással egy időben színre lépett vámpolitikát tehát tömören úgy jellemezhetnénk, hogy valamely állam vámok fel- használásával, szerződések megkötésével igyekszik elősegíteni politikai, gazdasági, társadalmi céljainak megvalósítását. A vámpolitikának egyébként két fö irányát, a szabad kereskedelmi és védővámos irányát különböztetjük meg. Mindenesetre a vámpolitika az államok fejlődésében, s főleg az államok egymás közötti viszonyának alakításában meghatározó erejű eszközzé vált, és az ma is. Különösen a második világháború után érvényesültek erőteljesebben Külön üstbe helyeztem őket. Azt mondják, így jobb lesz nekik. (Peter Zifcák karikatúrája) a vámpolitika liberalizálására irányuló törekvések. Ennek egyik legfontosabb megnyilvánulása a GATT (Általános Vámtarifa és Kereskedelmi Egyezmény) megalapítása volt. Az alapító 23 ország ezt azzal a céllal hozta össze, hogy elősegítse az egymás közötti kereskedelem liberalizálását. E legjelentősebb ilyen típusú szervezet genfi titkárságának kimutatásai szerint a fejlett ipari országok átlagvámtarifája a kezdeti 40 százalékról 5 százalékra csökkent. A szabadkereskedelmi övezetek, vámközösségek, -uniók alakulása napjainkban sem állt le. Legújabban a NAFTA angol rövidítéssel közismertté vált, az USA, a Mexikó és Kanada közti szabad kereskedelmi övezet létrehozásáról esik a legtöbb szó. Persze, minket az érdekel inkább, mire számíthatunk Csehország és Szlovákia viszonylatában január 1-jétől. Ml KELL A VÁMUNIÓHOZ? A Csehország és Szlovákia közötti vámunió megteremtéséről tárgyaló felek nyilvánvalóan tisztában vannak azzal, hogy mindenekelőtt olyan nemzetek feletti intézmények megteremtésére van szükség, amelyek feladata a közös kereskedelempolitika kialakítása lenne. Bizonyára ez a legnehezebb feladatok egyike, hiszen a közös kereskedelempolitikához összehasonlítható gazdasági környezetek kellenek, ezt pedig a politikusi nyilatkozatokon kívül egyelőre még semmi sem garantálja. Azt viszont egyértelműen tudtunkra adták az Európai Közösségek is, hogy a társulási szerződés ratifikálásáról Csehország és Szlovákia viszonylatában csak akkor lehet szó, ha megszületik az óhajtott pénz- és vámunió egyaránt. Ez 'az egyes pénzügyi szakemberek szerint ugyanis az a föderációhoz legközelebb álló együttműködési forma, amely hozzásegíthet bennünket az Európába való integrálódáshoz. Mindenesetre vannak, akik kétségbe vonják a vámunió megvalósíthatóságát, nem utolsósorban azért, mert a helyzetet bonyolítja az egyelőre egységes Csehszlovákia GATT-beli helyzete, éspedig két okból. A GATT-ba való belépés formája és azok a kötelezettségek, amelyeket a föderáció magára vállalt. Ugyanez vonatkozik a társulási szerződésre is. Az államszövetség 1992. X. 2. kettéválása azt jelenti majd, hogy a GATT-ba mindkét ország vagy külön- külön kéri a felvételét, vagy közösen az egységes vámunió alapján. E másik felvételi kérelmi formára egyelőre nincs példa, s hogy miképpen viszonyulnának ehhez, az a jövő kérdése. Hiszen ehhez arra is szükség lenne, hogy a két ország közötti vámunióról szóló szerződést mások is akceptálhassák, s hogy ez a szerződés ne ütközzön egyetlen más GATT- beli tagország érdekeivel. A szakemberek véleménye szerint a GATT valószínűleg a külön-külön felvételi kérelemhez ragaszkodik majd. SZLOVÁKIA SAJÁTOSSÁGAI Ez a felvételi forma - mint már szó volt róla - nem kizárt, de ezt alkalmazva nem szabad megfeledkezni arról, hogy a komolyabb problémák elkerülése érdekében a jelenlegi szövetségi kereskedelempolitikával azonos politikát kell folytatni, különösen a harmadik országok viszonylatában. Vagyis mind a cseh, mind pedig a szlovák félnek figyelembe kellene vennie a jelenlegi ártarifákat és kereskedelempolitikai intézkedéseket, és ez eléggé bonyolítja a helyzetet. Hogy miért? Főleg a szlovákiai sajátosságok miatt, amire a választási kampány során oly gyakran hivatkoztak a győztes pártok és mozgalmak politikusai. Szüntelenül hangoztatták, hogy nem folytatható a gazdasági reform úgy, ahogy azt elkezdtük a közös államban. Márpedig ez védelmi gazdaságpolitikára való berendezkedést jelentene, ami viszont a GATT liberális kereskedelempolitikai alapelveivel lenne összeegyeztethetetlen. Ha a szlovák tárgyalófelek engednek eredeti elképzeléseikből, akkor valószínűleg sikerülne a külön-külön való belépés a GATT-ba is. A sajátosságokra való hivatkozással ugyanis már megpróbálkoztak mások Is - számos fejlődő ország -, de a felvételi bizottság előtt ezzel semmire sem jutottak. Mindenesetre két nagyon eltérő gazdaság között aligha maradhat fenn tartósan a vámunió, mert akkor az egyik mindig nyomást gyakorolhat a másikra, márpedig ez hosszú távon tarthatatlan állapot. Nem véletlen például, hogy az USA, Mexikó és Kanada között szabad kereskedelmi övezet, nem pedig vámunió születik. A cseh és a szlovák fél között még javában folynak e kérdésben is a tárgyalások, s hogy mire jutnak, egyelőre kérdéses. Viszont mindenképpen úgy tűnik, a cseh fél Is mindenbe beleegyezik - persze, az ésszerűség határain belül -, csakhogy a válás a lehető legsimábban menjen végbe. A szlovák fél pedig engedni látszik eredeti elképzeléseiből, csakhogy a szalonképesség látszatát keltse. Hogy a szlovák vezetésnek meddig sikerül így lavíroznia a választási ígéretek és a „külföld“ követelményei között, hamarosan elválik. Ha korábban nem is, január elsejére bizonyosan kiderül, a Morva folyó menti vámosok kiket vesznek „kezelésbe".-pgLabdarúgás a parlamentben Amikor az európai kupamérkőzések sorsolásakor kiderült, hogy bevezetőként a pozsonyi Slovan a budapesti Ferencvárossal méri össze erejét, kellemetlen elöérzetünk támadt. Erre a labdarúgó csatára nem a legalkalmasabb pillanatban, eléggé kedvezőtlen politikai légkörben került sor. Sejteni lehetett, hogy e csata aligha szorul majd a gyepen folyó lovagias küzdelem keretei közé. Aggályainkat a Budapestről érkező hírek is növelték... A mérkőzés előtt két nappal a Kossuth Rádió esti adásában ismertette a Magyarországon foganatosított megelőző biztonsági óvintézkedéseket. A rendőrség képviselője kijelentette, hogy bizony „kirepülnek a zöld sasok, akik aligha viselkednek majd szerzetes módra“. Emlékeztettek a Fradi- szurkolók viselt dolgaira, akik már több európai városban otthagyták „névjegyüket“ és botrányos viselkedésük miatt szeretett klubjukat több Ízben is sújtották bírsággal. Az Ibusz utazási iroda is szigorú intézkedéseket foganatosított, kezdve a személyi motozással (hogy fegyverszámba menő eszközöket, szeszes italt ne vihessenek magukkal), és az egész útszakasz folyamán rendőri kísérlettel bezárva. A rendőrök félelmetes szurkolóikat a pályára is elkísérték. Mi tagadás, a többször ismételt adás hallatán baljós érzetem tovább növekedett. Ezek után nem is nagyon csodálkoztam a hazai szigorított biztonsági intézkedéseken. Mert ugye jobb a bajt megelőzni, mint utólag orvosolni. A pályán történteket csupán a tévéből és a sajtóból ismerem. Az események igazolták sejtelmeinket. A mérkőzésből, a sporteseményből, ahogy várható volt, egyszeriben politika lett. Mindkét fél a maga igazát bizonygatja. De egyáltalán lehetséges-e valamiféle utólagos igazságtétel? Az európai labdarúgó szövetség salamoni döntést hozott: mindkét félt megbírságolta. Az egyiket a rendzavarásért, a másikat a brutális beavatkozásért. Persze, soha nem értettem meg, miért büntetnek egy klubot szurkolóinak viselkedéséért. A néző független személy, akinek magatartásáért senki más nem vállalhatja a felelősséget. Próbáljunk azonban elfogulatlanul, tárgyilagosságra törekedve megítélni az eseményeket. A pozsonyi rendőrség lényegében Budapestről vette a vészjeleket. Felkészült a rendzavarók megfékezésére. Be is avatkozott, méghozzá nagyon keményen, fekete álarcban, könyörtelenül, és senkit, semmit nem kímélve. Ha azt mondjuk, hogy brutálisan, meg se sértődhetnek. Igen ám, csakhogy ők parancsot kaptak a rend fenntartására. S a tárgyilagos szemlélő is felteheti a kérdést: mi történt volna, ha enyhébb beavatkozásuk nem lett volna elegendő a rend megőrzésére? Akkor most őket okolnák a következményekért? Ami megtörtént azon már változtatni nem lehet. Most vitáznak, vajon hozzámért, arányos volt-e a rendőri beavatkozás. A hozzámértség megállapítása a bírósági gyakorlatban Is sok gondot okoz. Ki mondhatja meg pontosan, mikor hozzámért a védekezés? Akkor, amikor a rendbontó már támadott, vagy csak támadásra készül? A támadás kivárása a védekező számára végzetes lehet, mert nem biztos, hogy ideje marad az önvédelemre... Az esemény utóhullámai tovább gyűrűznek. Miniszterek, (kormányok) és parlamenti bizottságok tárgyalják. Ez is igazolja, hogy a sporteseménynek erős politikai színezete lett. Sok a nehezen megválaszolható kérdés. Esetleges szándékok (ha voltak ilyenek) aligha bizonyíthatók. Tény az is, hogy a szlovák szurkolók se viselkedtek „szerzetesek módjára“, amit a megrongált magyar gépkocsik és autóbuszok tanúsítanak. Ellenük azonban a feketeálarcos kommandósok és rendőrök nem léptek fel a magyar szurkolókkal szemben alkalmazott eréllyel. A szlovák fél is utal arra, hogy több magyar szurkoló fellépése politikai színezetű provokációnak is minősíthető: ki tudja nincs-e összefüggésben a bösi vízerőmű problémájával? A külföldi sajtó ezzel szemben az eseményekkel kapcsolatban olyan feltevéseknek is hangot ad, hogy a most önállósuló szlovák állam erőfitogtatásának lehettünk a szemtanúi, amely mindenki tudomására adta: elfojt mindennemű ellenállást. Egyesek szerint különösen az itt élő és a jogaiért síkra szálló magyar nemzeti kisebbségnek is szól ez az erélyes figyelmeztetés. Közben világgá röppent egy magyarországi titkos magánkommandó megalakulásáról szóló hir is, amelynek tagjai a Pozsonyban történt események megtorlását iktatták programjukba. Régen rossz, ha sport ürügyén valakik fanatikus szurkolókat kétes céljaik támogatására, esetleg elérésére akarnak felhasználni. Felettébb veszélyes jelenség, ha a politikában bárminemű fanatizmus érvényesül! A budapesti visszavágó mérkőzés előtt a szenvedélyek hullámai, mintha lassan csillapodtak volna. Bizonyos távlatból a mérlegelés is higgadtabb. Bár a történtek fölött nem hunyhatunk szemet, mégis inkább a jövőbe kell tekintenünk. Elvégre két egymásra utalt szomszédos ország kölcsönös viszonyát a sport csak szilárdíthatja, s nem zavarhatja meg egy botrányos mérkőzés. Országaink kapcsolatában ettől lényegesen többről van szó. Zsilka László (Andrej Sekela rajza)
