Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1992-09-25 / 39. szám
r* KOLDUSOPERA. JOSEF ABRHÁMMAL A JIRÍ MENZEL RENDEZTE JÁTÉKFILMBEN / (Miloslav Mirvald felvétele) Rudolf Hrusinskÿ ismét játszani fog Mélabú és szelíd lemondás. Rudolf Hrusínsky tekintetében most már hosszú évek óta ugyanaz a lelkiállapot tükröződik, de ha szerepet játszik, szeme mindannyiszor másról beszél. Jaroslav Hősek Rafinált bűnösök című elbeszélésének magyar tévéfilmváltozatában ő volt a felügyelő. Ostoba, együgyű, nemtörődöm képpel hallgatta a „csapdába esett vadat“, közben evett, egyfolytában tömte magát, mert a gyomránál jobban még a legnagyobb bűntények sem érdekelték. Karéi Kachyna filmjében, a Szerelmek, esőcseppekben erkélyen ülve, pipázgatva, akár a Teremtő, úgy figyelte földi paradicsomának szerelmes kamaszpárját. Rágalmakat gyűjtő, mások életében vájkáló, magára maradt férfit alakított a Jan Neruda novellája alapján forgatott Egy csendes kiadó szobában. Füstöt és rosszindulatot eregető, szúrós természetű öregembert, aki látni sem bírja a boldog arcokat. De tudott marni, bántani, gyűlölködni!- A Hóvirágünnep kerti jelenetében, amikor kalapját arcába húzva Vagy gondoljunk csak a Menzel-filmekre! Ahány történet, annyiféle figura, annyiféle arc. A Szeszélyes nyár ráérősen iszogató fürdőmestere, a Mesés férfiak kurblival kedélyes biográfusa, a Sörgyári capriccio nőimádó doktor ura ugyanolyan mestermunka, mint legutóbbi alakításai, az ugyancsak Menzellel forgatott Koldusopera hamis becsületű rendőrfőnöke, a Jan Svérák rendezte Elemi iskola nyugdíj előtt álló, „nekem már minden mindegy“ igazgatója, vagy a Kamondy Zoltán megálmodta Halálutak és angyalok természetfeletti képességekkel megáldott öregura. „Színpadon is nagy egyéniség - nyilatkozta róla Jirí Menzel. - Ott van az előtérben számtalan nemzeti művész, mégis valahova hátra, a sarokba kell, hogy nézzen az ember. Mert ott áll ő, aki bölcs és hihetetlenül gazdag ott legbelül, s ezzel együtt mégis sebezhető. “ pihen az almarakáson, délutáni szu- nyókálásában egy egész darázsfaj zavarja meg. Ma, látva az országban zajló eseményeket, nem érez magán olykor-olykor sajgó darázscsípéseket?- Dehogyis nem! Mindig, szünet nélkül ilyesmit érzek. A parlamentből is ezért jöttem el két év után; ha ott maradtam volna, talán bele is bolondulok.- Tulajdonképpen kinek az ötlete volt, hogy képviselő legyen?- A Polgári Fórum koordinációs központja, ajánlotta fel, hogy jelöltessem magam, s bár nem voltam tagja a fórumnak, azt kell, hogy mondjam, nagyon sok elsőbbségi szavazatot kaptam. Ilyen előzmények után úgy érzem, nem lett volna etikus a részemről, ha visszalépek, meggondolom magamat... más kérdés, persze, hogy mit sikerült elérnem az alatt a két év alatt.- Sorolja, nagyon érdekel.- Nincs mit sorolnom, mert csak apróságokról beszélhetnék. Jelentősebb eredményeket sajnos nem értem el, a nehéz kérdésekben újra és újra ellenállásba ütköztem. Egyetlen örömöm az egészből az volt csupán, hogy találkoztam jó emberekkel is. De hiába fogtunk össze, mindig leszavaztak bennünket, nem engedték, hogy győzzünk. El is köszönt sorra mindenki, aki fontos volt számomra, ezek után hogy maradhattam volna? Pedig ismét felajánlották, hogy jelöltessem magam, de azt mondtam: ott, ahol régiesen gondolkodnak és rugalmatlanul dolgoznak, nagyon nehéz elérni valamit, s ez engem annyira elkedvetlenít, hogy köszönöm, nem kérek többet az ülésezésekből.- Azt a napot, amikor Václav Ha- vel alól kivették a köztársasági elnöki széket, hogy emésztette meg?- Sejtettem, hogy ez be következik és gondolatban fel is készültem rá, de maga a tény, hogy nem választották meg újra, mégis elszomorított. Azok, akik ellene szavaztak, szerintem az orruk hegyéig sem látnak, mert olyan embert, mint Ha- vel, aligha fognak találni. A fejlődés, az előrelépés fékezése az, ami most nálunk történik, ép ésszel idáig jutni?! Nyolcvankilenc végén, a forradalmat követően azt gondoltam, megy majd szépen minden a maga útján előre, erre tessék, szétszakad az ország! Nem értem, egyáltalán nem értem, miért lesz jó ez a szlovákoknak.. . velem nem tudja elhitetni senki, hogy mi, csehek elnyomtuk őket. Ez nem igaz, ilyet kitalálni! És mi lesz mindennek a vége? Határkijelölés? Előkerülnek újra a szögesdrótok? Együttműködésre természetesen az új helyzetben is szükség lesz. A válás nekünk is sokba fog kerülni. Kidobott pénz az egész, amit másra, értelmes dolgokra fordíthattunk volna. Az ördög tudja, ki segít majd rajtunk... sok még az üres fej a parlament széksoraiban, nagyon sokan ülnek még ott olyanok, akiknek máshol lenne a helyük.- Maguktól elmenni aligha fognak.- Majd jön egy vihar és elsöpri őket. Csak hát múlik az idő és észbe kellene már kapni végre.- Ha most lehetősége lenne a változtatásra, mi volna az első és legfontosabb dolga? Miben látja a bajok forrását?- Abban, hogy nemcsak az ország - az emberi lélek is szétdúlt állapotban van. Gazdasági helyzetünkről korábban is tudtam egyet s mást, de megdöbbenni azok után döbbentem meg, hogy belelapozhattam bizonyos papírokba. Elképesztő, hova jutottunk, mennyire „lerongyolódtunk“. Václav Havelnek köszönhetően szerencsére jelentős hiteleket kaptunk, de meddig lesz elég az a pénz, s mi lesz, ha elfogy? Aztán ami ugyancsak elkeserít: az emberek többsége rosszul értelmezi a demokrácia fogalmát. Azt hiszi, demokráciában élni annyit jelent, hogy mindenki azt csinál, amit akar. Tévedés. A demokráciának is megvannak a maga határvonalai és azokat be is kell tartani. Van itt tehát tennivaló bőven, de elsőként azt hiszem, a gondolkodásmódunkon kellene változtatni.-Az alatt a két év alatt, amíg parlamenti képviselő volt, film- és színpadi szerepeket nem is nagyon vállalt.- Hogyan győztem volna? Kora délelőttöl késő estig a parlamentben ültem. Úgy el voltam foglalva, hogy még otthon, lefekvés előtt is a papírokat bújtam. Hazavittem vagy öt kiló gépelt anyagot és az összesét el kellett olvasnom, hogy másnapra jegyzeteket tudjak készíteni. Egyetlen színpadi szerepem volt csak akkoriban, amelyet Hrabal Őfelsége pincére voltam, című darabjában, a Őinoherní klubban játszottam, de azt is le kellett adnom, mert fáradtan, kimerültén hogy léphettem volna közönség elé?- Most hogy érzi magát?-Láthatja... egyik cigarettát elszívom, a másikat már meg is gyújtom. Most szabad. Egészséges vagyok. A tévé, a filmgyártás viszont „betegeskedik“. A tévében olyan rossz műsorok készülnek, hogy nem győzök szömyülködni. Közben várom, hogy elővegyék végre Az utolsó tekercset, amelyet Beckett műve nyomán forgattunk nem is tudom, mikor. Azt még mindig nem mutatták be. A cseh filmgyártás szintén elszomorító helyzetbe került. Nincsenek forgatókönyvek. Én azt hittem, azok az írók, akik az elmúlt rendszerben nem pubükálhattak, most majd elárasztják műveikkel a rendezőket. Meg voltam győződve róla, hogy ha maguknak is, de írtak. Erre kiderült: üresek a fiókok. Nem értem. Lépten-nyomon azt hallom, hogy nincs pénz forgatásra, közben tudvalevő, hogy forgatókönyvek sincsenek. Egyébként nemcsak kultúrára, másra sincs pénz. Vegyük csak az oktatásügyet, vagy a kórházak helyzetét. Ott is iszonyú állapotok uralkodnak.- A sok rossz láttán nem érzi olykor értelmetlennek a színészi pályán töltött öt-hat évtizedet? ______- Nem, semmiképpen. Ha csüggedtnek, lemondónak látszom is most már hosszabb ideje, az optimizmus csírája még nem halt el bennem. Nem akarom hinni, hogy benneraga- dunk a sárban, valahogy csak ki fogunk jutni belőle.-A Nemzeti Színházban 1969- ben Capek A zsivány című darabját vitte színre. Ma színészként sem szerepel a neve a plakátokon.- De szerepelni fog. Az új évadban ismét játszom majd a Nemzetiben.-Juraj Herz filmjében, a Hullaégetőben, majd a későbbi években Menzel révén nemcsak Európában, a tengerentúlon is komoly szakmai érdemeket szerzett. A díjak mellett sosem kapott nagy ajánlatot?-De igen. Nem is egyszer. De nemhogy engem, hosszú éveken át azokat a filmeket sem engedték ki külföldre, amelyekben játszottam. Én nem voltam soha a rendszer dé- delgetettje. Engem csak „lent“ szerettek, „fent“ soha. A Hullaégetőért kapott sigace-i díjat annak idején egyébként meg sem kaptam. Külföldi lapokból tudtam meg azt is, hogy nekem ítélte oda a zsűri. Itthon ezt sem írhatták meg. Alfréd Hitchcock elől pedig egyenesen „elzártak“. Hívott, dolgozhattam volna vele, de nem engedtek. Nyugat felé egyetlen lépést sem tehettem. Svájci és német rendezőknek is gyakran kellett nemet mondanom. Az idén tavasszal, túl a hetvenen dolgozhattam először nyugati filmesekkel. Olaszokkal forgattam a Polip folytatásában.- Nyári szabadságát mivel töltötte?- Hétvégi házam van, egy délcsehországi falucskában, nem mesz- sze Tábortól, ott pihengettem. Reggel, ahogy felébredtem, beszúrta a feleségem az inzulint, ettem pár harapást, aztán fogtam a horgászbotot és kiültem szépen a tóhoz. De nem sok halat fogtam, mert nem is nagyon figyeltem a kapásokra... ültem a víz mellett és csak nézelődtem, bámultam a tájat. Ott még egészségesek a fák és tükre van a tónak. Szabó G. László amerikai mozirajongók 1982-ben az év filmsztárja címet szavazták meg számára. A szakma már pályája elején Oscar-díjjal jutalmazta a Kaktusz virágában nyújtott alakításáért. Goldie Hawn háromévesen balettozni tanult! Tizenhat évesen Júliát játszik. Huszonnégy évesen már televíziós sztár és Oscar-díjat kap. Harmincöt évesen producer, céget alapít és gazdag hölgy lesz. Megéri, hogy ismét Oscarra jelölik. Amilyen káprázatosán szőke, olyan nagyszájú és kotnyeles — tartják róla. Mindenesetre süt róla a szemtelen elszántság és az a fajta talpraesettség, amely nem hagyja, hogy bármely helyzetben is eluralkodjon rajta az úgynevezett nagy és mély „művészlélek“. Goldie Hawn apja zenész volt, így a lány korán kapott zenei leckéket. A muzikalitása jó alapot kínált a baletthez. Tizennyolc évesen az iskola mellett táncstúdiót vezetett és 150 tanulót oktatott. Később New York-i klubokban és különféle előadásokon táncolt. Szerepeket vállalt kis turnézó társulatoknál, majd eljött az első televíziós szereplés is. 1968-70-ben tévésztár lett a közkedvelt kis szőke a Laugh-In című népszerű blőde révén. A televíziós szerepléssel azután fel is hagyott, hiszen az igazi filmes Szőke és kotnyeles feladatok izgatták. Azt senki sem tudja elképzelni, mit állt ki, amikor első valódi nagy filmes munkájába csöppent, és mindjárt olyan sztárok oldalán kellett bizonyítania, mint Ingrid Bergman és Walter Matthau. A kaktusz virága meghozta számára az igazi áttörést, hiszen a legjobb mellékszereplőnek járó Oscar-díjat kapta érte. Tíz év következett a komédiák és krimik világában, míg saját vállalkozásba fogott. És ez is egy csapásra sikert termett. A Benjámin közlegény című filmjében Goldie, a hadsereg újonca 175 millió dollárt termelt, és ismét jelölték az Oscar-díjra. Annak ellenére, hogy nem minden filmje aratott osztatlan sikert, már helyből tudni lehet, hogy Goldie mágneses vonzerejére érdemes építeni. Ez a céltudatos asszony magánéletében sem tekinthető sikertelennek. Igaz, első házassága a szerző, rendező, producer Gus Trikonisszal csak négy évig tartott. A második házasság Bili Hudsonnal - bár két szép gyermeket hozott Goldie életébe (Olivér 1976; Katte 1979) - végül is arról győzte meg, hogy ez a műfaj nem neki való. Boldog anya, aki nyitott az új szerelmekre. Kurt Russel a legutóbbi szerencsés, aki a nagyszerű Goldie oldalán jelenik meg, és immár 1983 óta élnek együtt anélkül, hogy a frigy gondolata is felmerülne, (tn) 1992. IX. 25.
