Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)

1992-09-25 / 39. szám

r­* KOLDUSOPERA. JOSEF ABRHÁMMAL A JIRÍ MENZEL RENDEZTE JÁTÉKFILMBEN / (Miloslav Mirvald felvétele) Rudolf Hrusinskÿ ismét játszani fog Mélabú és szelíd lemondás. Rudolf Hrusínsky tekintetében most már hosszú évek óta ugyanaz a lelkiállapot tükröződik, de ha szerepet játszik, szeme mindannyiszor másról beszél. Jaroslav Hő­sek Rafinált bűnösök című elbeszélésének magyar tévéfilmváltozatában ő volt a felügyelő. Ostoba, együgyű, nemtörődöm képpel hallgatta a „csapdá­ba esett vadat“, közben evett, egyfolytában tömte magát, mert a gyomránál jobban még a legna­gyobb bűntények sem érdekelték. Karéi Kachyna filmjében, a Szerelmek, esőcseppekben erkélyen ülve, pipázgatva, akár a Teremtő, úgy figyelte földi paradicsomának szerelmes kamaszpárját. Rá­galmakat gyűjtő, mások életében vájkáló, magára maradt férfit alakított a Jan Neruda novellája alapján forgatott Egy csendes kiadó szobában. Füstöt és rosszindulatot eregető, szúrós természetű öregembert, aki látni sem bírja a boldog arcokat. De tudott marni, bántani, gyűlölködni!- A Hóvirágünnep kerti jeleneté­ben, amikor kalapját arcába húzva Vagy gondoljunk csak a Menzel-filmekre! Ahány történet, annyiféle figura, annyiféle arc. A Szeszélyes nyár ráérősen iszogató fürdőmestere, a Mesés férfiak kurblival kedélyes biográfusa, a Sörgyári capriccio nőimádó doktor ura ugyano­lyan mestermunka, mint legutóbbi alakításai, az ugyancsak Menzellel forgatott Koldusopera hamis becsületű rendőrfőnöke, a Jan Svérák rendezte Elemi iskola nyugdíj előtt álló, „nekem már min­den mindegy“ igazgatója, vagy a Kamondy Zoltán megálmodta Halálutak és angyalok természetfelet­ti képességekkel megáldott öregura. „Színpadon is nagy egyéniség - nyilatkozta róla Jirí Menzel. - Ott van az előtérben számtalan nemzeti művész, mégis valahova hátra, a sarokba kell, hogy nézzen az ember. Mert ott áll ő, aki bölcs és hihetetlenül gazdag ott legbelül, s ezzel együtt mégis sebezhető. “ pihen az almarakáson, délutáni szu- nyókálásában egy egész darázsfaj zavarja meg. Ma, látva az országban zajló eseményeket, nem érez magán olykor-olykor sajgó darázscsípé­seket?- Dehogyis nem! Mindig, szünet nélkül ilyesmit érzek. A parlament­ből is ezért jöttem el két év után; ha ott maradtam volna, talán bele is bolondulok.- Tulajdonképpen kinek az ötlete volt, hogy képviselő legyen?- A Polgári Fórum koordinációs központja, ajánlotta fel, hogy jelöl­tessem magam, s bár nem voltam tagja a fórumnak, azt kell, hogy mondjam, nagyon sok elsőbbségi szavazatot kaptam. Ilyen előzmé­nyek után úgy érzem, nem lett volna etikus a részemről, ha visszalépek, meggondolom magamat... más kér­dés, persze, hogy mit sikerült elér­nem az alatt a két év alatt.- Sorolja, nagyon érdekel.- Nincs mit sorolnom, mert csak apróságokról beszélhetnék. Jelentő­sebb eredményeket sajnos nem ér­tem el, a nehéz kérdésekben újra és újra ellenállásba ütköztem. Egyetlen örömöm az egészből az volt csupán, hogy találkoztam jó emberekkel is. De hiába fogtunk össze, mindig le­szavaztak bennünket, nem enged­ték, hogy győzzünk. El is köszönt sorra mindenki, aki fontos volt szá­momra, ezek után hogy maradhat­tam volna? Pedig ismét felajánlották, hogy jelöltessem magam, de azt mondtam: ott, ahol régiesen gondol­kodnak és rugalmatlanul dolgoznak, nagyon nehéz elérni valamit, s ez engem annyira elkedvetlenít, hogy köszönöm, nem kérek többet az ülé­sezésekből.- Azt a napot, amikor Václav Ha- vel alól kivették a köztársasági elnö­ki széket, hogy emésztette meg?- Sejtettem, hogy ez be követ­kezik és gondolatban fel is készül­tem rá, de maga a tény, hogy nem választották meg újra, mégis elszo­morított. Azok, akik ellene szavaz­tak, szerintem az orruk hegyéig sem látnak, mert olyan embert, mint Ha- vel, aligha fognak találni. A fejlődés, az előrelépés fékezése az, ami most nálunk történik, ép ésszel idáig jut­ni?! Nyolcvankilenc végén, a forra­dalmat követően azt gondoltam, megy majd szépen minden a maga útján előre, erre tessék, szétszakad az ország! Nem értem, egyáltalán nem értem, miért lesz jó ez a szlová­koknak.. . velem nem tudja elhitetni senki, hogy mi, csehek elnyomtuk őket. Ez nem igaz, ilyet kitalálni! És mi lesz mindennek a vége? Határki­jelölés? Előkerülnek újra a szöges­drótok? Együttműködésre természe­tesen az új helyzetben is szükség lesz. A válás nekünk is sokba fog kerülni. Kidobott pénz az egész, amit másra, értelmes dolgokra for­díthattunk volna. Az ördög tudja, ki segít majd rajtunk... sok még az üres fej a parlament széksoraiban, na­gyon sokan ülnek még ott olyanok, akiknek máshol lenne a helyük.- Maguktól elmenni aligha fognak.- Majd jön egy vihar és elsöpri őket. Csak hát múlik az idő és észbe kellene már kapni végre.- Ha most lehetősége lenne a változtatásra, mi volna az első és legfontosabb dolga? Miben látja a bajok forrását?- Abban, hogy nemcsak az ország - az emberi lélek is szétdúlt állapot­ban van. Gazdasági helyzetünkről korábban is tudtam egyet s mást, de megdöbbenni azok után döbbentem meg, hogy belelapozhattam bizo­nyos papírokba. Elképesztő, hova jutottunk, mennyire „lerongyolód­tunk“. Václav Havelnek köszönhe­tően szerencsére jelentős hiteleket kaptunk, de meddig lesz elég az a pénz, s mi lesz, ha elfogy? Aztán ami ugyancsak elkeserít: az emberek többsége rosszul értelmezi a demok­rácia fogalmát. Azt hiszi, demokráci­ában élni annyit jelent, hogy min­denki azt csinál, amit akar. Tévedés. A demokráciának is megvannak a maga határvonalai és azokat be is kell tartani. Van itt tehát tennivaló bőven, de elsőként azt hiszem, a gondolkodásmódunkon kellene változtatni.-Az alatt a két év alatt, amíg parlamenti képviselő volt, film- és színpadi szerepeket nem is nagyon vállalt.- Hogyan győztem volna? Kora délelőttöl késő estig a parlamentben ültem. Úgy el voltam foglalva, hogy még otthon, lefekvés előtt is a papí­rokat bújtam. Hazavittem vagy öt kiló gépelt anyagot és az összesét el kellett olvasnom, hogy másnapra jegyzeteket tudjak készíteni. Egyet­len színpadi szerepem volt csak ak­koriban, amelyet Hrabal Őfelsége pincére voltam, című darabjában, a Őinoherní klubban játszottam, de azt is le kellett adnom, mert fárad­tan, kimerültén hogy léphettem vol­na közönség elé?- Most hogy érzi magát?-Láthatja... egyik cigarettát el­szívom, a másikat már meg is gyúj­tom. Most szabad. Egészséges va­gyok. A tévé, a filmgyártás viszont „betegeskedik“. A tévében olyan rossz műsorok készülnek, hogy nem győzök szömyülködni. Közben vá­rom, hogy elővegyék végre Az utol­só tekercset, amelyet Beckett műve nyomán forgattunk nem is tudom, mikor. Azt még mindig nem mutat­ták be. A cseh filmgyártás szintén elszomorító helyzetbe került. Nin­csenek forgatókönyvek. Én azt hit­tem, azok az írók, akik az elmúlt rendszerben nem pubükálhattak, most majd elárasztják műveikkel a rendezőket. Meg voltam győződve róla, hogy ha maguknak is, de írtak. Erre kiderült: üresek a fiókok. Nem értem. Lépten-nyomon azt hallom, hogy nincs pénz forgatásra, közben tudvalevő, hogy forgatókönyvek sincsenek. Egyébként nemcsak kul­túrára, másra sincs pénz. Vegyük csak az oktatásügyet, vagy a kórhá­zak helyzetét. Ott is iszonyú állapo­tok uralkodnak.- A sok rossz láttán nem érzi olykor értelmetlennek a színészi pá­lyán töltött öt-hat évtizedet? ______- Nem, semmiképpen. Ha csüg­gedtnek, lemondónak látszom is most már hosszabb ideje, az optimiz­mus csírája még nem halt el bennem. Nem akarom hinni, hogy benneraga- dunk a sárban, valahogy csak ki fogunk jutni belőle.-A Nemzeti Színházban 1969- ben Capek A zsivány című darabját vitte színre. Ma színészként sem sze­repel a neve a plakátokon.- De szerepelni fog. Az új évad­ban ismét játszom majd a Nemze­tiben.-Juraj Herz filmjében, a Hulla­égetőben, majd a későbbi években Menzel révén nemcsak Európában, a tengerentúlon is komoly szakmai érdemeket szerzett. A díjak mellett sosem kapott nagy ajánlatot?-De igen. Nem is egyszer. De nemhogy engem, hosszú éveken át azokat a filmeket sem engedték ki külföldre, amelyekben játszottam. Én nem voltam soha a rendszer dé- delgetettje. Engem csak „lent“ sze­rettek, „fent“ soha. A Hullaégetőért kapott sigace-i díjat annak idején egyébként meg sem kaptam. Külföl­di lapokból tudtam meg azt is, hogy nekem ítélte oda a zsűri. Itthon ezt sem írhatták meg. Alfréd Hitchcock elől pedig egyenesen „elzártak“. Hí­vott, dolgozhattam volna vele, de nem engedtek. Nyugat felé egyetlen lépést sem tehettem. Svájci és német rendezőknek is gyakran kellett ne­met mondanom. Az idén tavasszal, túl a hetvenen dolgozhattam először nyugati filmesekkel. Olaszokkal for­gattam a Polip folytatásában.- Nyári szabadságát mivel töl­tötte?- Hétvégi házam van, egy dél­csehországi falucskában, nem mesz- sze Tábortól, ott pihengettem. Reg­gel, ahogy felébredtem, beszúrta a feleségem az inzulint, ettem pár harapást, aztán fogtam a horgászbo­tot és kiültem szépen a tóhoz. De nem sok halat fogtam, mert nem is nagyon figyeltem a kapásokra... ül­tem a víz mellett és csak nézelőd­tem, bámultam a tájat. Ott még egész­ségesek a fák és tükre van a tónak. Szabó G. László amerikai mozirajongók 1982-ben az év filmsztárja címet szavazták meg számára. A szakma már pályája elején Oscar-díjjal jutalmazta a Kaktusz virágában nyújtott alakításáért. Goldie Hawn háromévesen balettozni tanult! Tizenhat évesen Júliát játszik. Huszonnégy évesen már televíziós sztár és Oscar-díjat kap. Harmincöt évesen producer, céget alapít és gazdag hölgy lesz. Megéri, hogy ismét Oscarra jelölik. Amilyen káprázatosán szőke, olyan nagyszájú és kot­nyeles — tartják róla. Mindenesetre süt róla a szemtelen elszántság és az a fajta talpraesettség, amely nem hagyja, hogy bármely helyzetben is eluralkodjon rajta az úgyne­vezett nagy és mély „művészlélek“. Goldie Hawn apja zenész volt, így a lány korán kapott zenei leckéket. A muzikalitása jó alapot kínált a balett­hez. Tizennyolc évesen az iskola mellett táncstúdiót vezetett és 150 tanulót oktatott. Később New York-i klubokban és különféle előadásokon táncolt. Szerepeket vállalt kis turnézó társulatoknál, majd eljött az első televíziós szereplés is. 1968-70-ben tévésztár lett a közkedvelt kis szőke a Laugh-In című népszerű blőde révén. A televíziós szerepléssel azután fel is hagyott, hiszen az igazi filmes Szőke és kotnyeles feladatok izgatták. Azt senki sem tudja elképzelni, mit állt ki, amikor első valódi nagy filmes munkájába csöp­pent, és mindjárt olyan sztárok oldalán kellett bizonyíta­nia, mint Ingrid Bergman és Walter Matthau. A kaktusz virága meghozta számára az igazi áttörést, hiszen a leg­jobb mellékszereplőnek járó Oscar-díjat kapta érte. Tíz év következett a komédiák és krimik világában, míg saját vállalkozásba fogott. És ez is egy csapásra sikert termett. A Benjámin közlegény című filmjében Goldie, a hadsereg újonca 175 millió dollárt termelt, és ismét jelölték az Oscar-díjra. Annak ellenére, hogy nem minden filmje aratott osztatlan sikert, már helyből tudni lehet, hogy Goldie mágneses vonzerejére érdemes építeni. Ez a céltudatos asszony magánéletében sem tekinthető sikertelennek. Igaz, első házassága a szerző, rendező, producer Gus Trikonisszal csak négy évig tartott. A második házasság Bili Hudsonnal - bár két szép gyermeket hozott Goldie életébe (Olivér 1976; Katte 1979) - végül is arról győzte meg, hogy ez a műfaj nem neki való. Boldog anya, aki nyitott az új szerelmekre. Kurt Russel a legutóbbi szerencsés, aki a nagyszerű Goldie oldalán jelenik meg, és immár 1983 óta élnek együtt anélkül, hogy a frigy gondolata is felmerülne, (tn) 1992. IX. 25.

Next

/
Thumbnails
Contents