Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1992-09-25 / 39. szám
„A szlovák alkotmány nemzetállamként határozza meg Szlovákiát, a nemzeti kisebbségeket pedig csak másodlagosan említi“ Interjú Jan Kalvodával, a cseh kormány alelnökével- őszintén vagy formálisan, de minden válóperben illik megkérdezni, nincs-e visszaút?... ön, Kalvoda úr, vajon miként vélekedik: Csehszlovákia kettéválása kész ténynek tekintendő?- Szilárd meggyőződésem, hogy a kocka régen el van vetve... A szlovák alkotmány, előtte pedig a függetlenségi nyilatkozat elfogadása már csupán feltették az i-re a pontot.- De hát időközben Csehországban is elkészült egy alkotmánytervezet, amelyet a Klaus-kormány nevében szeptember 15-én éppen ön nyújtott át a cseh parlamentnek!- Persze, hogy elkészült, elvégre minden országnak szüksége van egy alaptörvényre. Nem is a szlovák alkotmány megszületésének puszta tényében látok bökkenőt, hanem abban a tempóban és abban a légkörben, ahogyan létrejött. Arról már nem is szólva, hogy egyes fejezetei világosan fölérendeltettek a hatályos szövetségi alkotmánynak; s így ez a két dokumentum összeegyeztethetetlen egymással. Ez pedig, enyhén szólva, bizonytalanná teszi a hétköznapokat; azt az időt, amely még hátravan Csehszlovákia hivatalos felbomlásáig.- Hivatalos? Eszerint létezik nem hivatalos elkülönülés is?- Igen, és éppen Csehszlovákia is példa rá. Ebben a föderációban ugyanis már csak annyi életerő van, mint egy tetszhalottban. A szlovák kormányzatnak mégsem volt türelme egyeztetett lépésekben haladni az elkerülhetetlennek tűnő kettéválás dolgában; természetesen, az alkotmányok elfogadását is beleértve. Meőiar úr és pártfogói ehelyett állandó lépéselőnyben kívánnak lenni, hogy eközben populista eszközökkel bizonygathassák: Szlovákia érdekeit tekintve mennyire ' céltudatosan, határozottan és naprakészen politizálnak. A köztudatban ezért hintették el például az úgynevezett „maastrichti egyezménnyel rokonítható Csehszlovákia“, azaz a tervezett európai unió kicsinyített, kéttagú másának gondolatát. Ez látszólag csökkentené az ó felelősségüket az ország kettészakí- tásáért - ám a valóságban ez aligha lenne egyéb, mint a cseh pénztárcát nyúzó szlovák önállóság. Nyilvánvaló, hogy az efféle „Maastricht“ könnyűszerrel Csehország Waterlooja is lehet. Egy ilyen unió csupán a baloldali erők látványos aktivizálódásával jöhetne létre; ezek a mozgalmak viszont a legutóbbi választásokon - mármint a cseh országrészekben - világos vereséget szenvedtek. Csehországban minden ilyen huzavona csak fékezőleg hatna a gazdasági reformokra. Számunkra az a szempont sem mellékes, hogy a külpolitika, de főképpen az egyeztetett védelmi politika - sarkított helyzetekben - olyan konfliktusokba is belerángathatná Csehországot, amelyekbe a könnyen indula- toskodó Szlovákia sodródhat. Ezek azok az „apróságok“, amelyeket az ország látszategységének mindenképpeni megőrzését szorgalmazók nem tudatosítanak kellőképpen. A ‘ínyek, a valóság higgadt meglátása helyett jobbára a vágyaikat, az érzelmeiket, a történelmileg kialakult és ma még létező Csehszlovákia iránti nosztalgiájukat emlegetik. Pedig itt az ideje észrevenni, hogy 1992. júniusában Csehországban a gyors gazdasági reformokat és a nyugati mintájú demokráciát szorgalmazó pártok kapták a szavazatok többségét; míg Szlovákiában a ’89 előtti rendszernek egy korszerűbb fazont kölcsönző nemzeti-bolsevista irányzat kerekedett fölül, amely eleve a kommunista gyökerekből táplálkozó baloldaliságra, a túlhangsúlyozott nemzeti érzelmek sugallta önállósodásra, vagy egyenesen az elszakadásra építette választási programját.- Kereken száz nap távlatából ön igazán úgy látja, hogy a legutóbbi választásokon Szlovákiában ajtón kívül rekedt a demokrácia?- Hálátlan dolog, ha valamely kormány bármely tagjának egy más ország más re- zsimjéröl kell véleményt mondania; ráadásul ha ez a két köztársaság egyelőre még közös államot alkot. Mégsem rejthetem véka alá, hogy Szlovákiát én egy más politikai berendezkedésű, már-már valóban önálló országként tisztelem. Némi távolságtartást tanúsítok viszont a választások nyomán létrejött kormánnyal, illetve a Szlovák Nemzeti Tanácsban hallgatólagosan kialakult koalícióval szemben, mert azt gyanítom, hogy Szlovákiában tényleg veszély fenyegeti a demokrácia alapjait.- Netán nálunk is megvalósulhat a jugoszláv ..modell '?- Én csak remélni tudom, hogy Jugoszlávia esete inkább intő, semmint követendő példa lesz. Az érem másik oldalát tekintve ellenben látni kell, hogy a problémák zöme még csak most jön, s ezzel együtt az indulatok hullámzása is.- Kalvoda úr, Szlovákiában egyszer a függetlenségi nyilatkozat, másszor az új alkotmány, harmadszor a kényelmetlen emberek kisöprúzése révén, de sorra robbannak a politikai petárdák. Szlovák részről ön nem tapasztal nyugtalanságot amiatt, hogy a cseh fél nem törekszik hasonló hókuszpókuszokra? Sőtl Úgy tűnik, önök nem is kívánják elsietni az alkotmányozás aligha könnyű gondjait...- Őszintén szólva, szlovák részről nemcsak sürgetés érződik, hanem az a szándék is fellelhető, hogy Csehszlovákia kettészakítá- sában - a nemzetközi szervezetek szemében - a Cseh Köztársaság társtettes legyen. Fontosnak tartom hát leszögezni, hogy a cseh államiság felé lépdelve mi nem truccból haladunk lassabban szlovák partnereinknél, hanem azért, mert Csehországban sokkal árnyaltabb a belpolitiki körkép. Meggyőződésem, hogy az önálló államiságot szimbolizáló alkotmány megszövegezése és megvitatása jóval több figyelmet, megfontoltságot érdemel annál, minthogy a koalíciós szavazógép parlamenti működtetése után három-négy öröm- tűzzel, vagy pár perces tűzijátékkal elintézhető legyen.- A belpolitikai viták közepette miként látja a jogutódlás, az aligha ignorálható nemzetközi szerződések, illetve a külföldi aktívumok és adósságok öröklésének kérdését?- Mind a vagyonelosztás szövevényes részletkérdéseit, mind a nemzetközi szerződések és az egyéb külhoni kötelezettségek körüli vitákat csakis korrekt tárgyalásokkal lehet tisztázni. Előrebocsátom, hogy a cseh fél ebből nem fog hiúsági ügyet csinálni. A presztízskérdést kerülve nem árt azonban tudatosítani, hogy a Cseh Köztársaság ebben az új helyzetben már nem vállalhatja a nagyvonalú, idősebb fivér szerepét. Ellenkezőleg, a nyíltság mindkét országrész jól felfogott érdeke, hiszen a megoldásra váró gondok zöme, a zavartalan jövőt tekintve, életbevágóan fontos.- Például?- Például tény, hogy a Polgári Demokrata Párt és a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom sok kérdésben megállapodtak egymással; ám az igazán lényeges dolgokban egyelőre halogatják az érdemi döntést. Jómagam szinte kizártnak tartom, hogy a jövőben megőrizhető lenne az egységes pénznem; és azt sem hiszem, hogy Csehország és Szlovákia között létrejöhetne egy elfogadható nívón működő vámunió. Kínos dolognak ígérkezik a vagyonelosztás is, ezért rengeteg múlik a küszöbönálló bontópör stílusán, gyakorlati hangnemén. Azt mindenesetre garantálhatom, hogy a cseh fél tárgyilagos, higgadt, de egyúttal következetes is lesz.- Olyan ez, mint egy párviadal előtti hangulatjelentés. .. Felsorolhatná a cseh nemzeti érdekeket?- Pusztán nemzeti princípiumok helyett inkább Csehország polgárainak természetes érdekeiről szólhatnék, de így sem kívánok hosszabb-rövidebb listát sorolni. A leglényegesebb szempont, hogy mi nem a nemzetállam gondolatából, hanem a civil társadalom, a demokratikus jogállam és a fejlett országokhoz igazodó piacgazdaság feltételeinek megteremtéséből indulunk ki. Szerintem ez Csehország legelemibb érdeke. Ez áll összhangban a legutóbbi választások eredményével is, hiszen Csehország lakossága 1990-ben a kommunista rezsimre, 1992-ben pedig annak rózsaszín változatára mondott határozott nemet. Aligha udvariasságból mondom csak: Csehország számára is fontos, hogy az önálló Szlovákia mind társadalmilag, mind gazdaságilag a lehető legstabilabb legyen. Nemcsak gazdaságilag lenne veszélyes, ha a Morva folyón túlra is átterjedne a balkáni nyugtalanság. Mindennek tudatában nem tudom elhallgatni, hogy nyugtalanítanak a szeptember elsején elfogadott szlovák alkotmány egyes pontjai; illetve az a hangnem, amelyben az alkotmányvita zajlott.- Kalvoda úr, pontosíthatná az aggályait?- Nézze, június óta nekem már a kívülálló szemével is több ízben feltűnt az a hangnem, amelyet a magyar mozgalmak képviselőivel szemben elsősorban a DSZM használ a pozsonyi parlamentben. Úgy vélem, a politikai kultúra nívójának alapvető mércéje- legalábbis Európa civilizáltabb tájain -, hogy a kormányzat milyen magatartást tanúsít az ellenzékkel szemben. Az a hangnem, amellyel Meciar úr él az oppozícióval szemben, illetve az ezzel járó hangulatkeltés, őszintén szólva, engem bizony nyugtalanít. A közeljövőt illetően elgondolkodtatónak tartom a szlovák alkotmány preambulumát is, amely elsősorban nemzetállamként határozza meg Szlovákiát, a nemzeti kisebbségeket pedig csak másodlagosan, főként néhány nemzetközi egyezmény kedvéért említi meg. Nyugtalanító aránytalanságokat látok a kormány, a parlament és az államelnök hatáskörének rendhagyó megosztásában is. Úgy tűnik: sem a kormányzat, sem a DSZM-et támogató pártok nemigen törődnek azzal, hogy egy polgári társadalomban az államnak nem önnönma- gába illik beleszeretnie, hanem a demokratikus intézményrendszer révén is érvényesítheti akaratát. Feltéve, ha a szándékai is demokratikusak. Én a most született szlovák alkotmányban nem találtam erre elegendő kezességet.- Prágából szemlélve hogyan tűnik föl: Meciar úr miért a szlovák ellenzékre, illetve az ugyancsak oppozícióba szorult nemzeti kisebbségre összpontosítja indulatait?- Mert aki kisebb, azon mindig könnyebb elverni a port. Ami ennél is aggasztóbb, hogy távolról sem egyedül használja a sértegető hangnemet. A DSZM tömeggyúlései bizonyítják, hogy például Román Zelenay vagy Au- gustín Húska, de mások személyében is lelkes szekundánsai vannak. Egyszer a nemzeti kisebbségeket szidják, másszor Ján Őar- nogurskyt és vele együtt a KDH képviselőit szeretnék kiebrudalni a Szlovák Nemzeti Tanácsból... Mi ez, ha nem századunk első harmadának hangneme és több ízben is kudarcot vallott szótárhasználata?! Nemigen értem, kinek jó az efféle indulatoskodás? Ráadásul Európának ebben a különösen érzékeny régiójában.- Ezek azok a tények és hangok, amelyek miatt másokkal együtt ön is ellenzi a leendő Csehország és a leendő Szlovákia közötti unió létrehozását?- Precíz leszek: ezek is; bár egyéb tekintetben nemkevésbé abszurd dolognak tartanám, hogy az egyik napon kettéosszuk az országot, rögtön másnap viszont valamiféle bizonytalan küldetésű, homályos jövőjű államközösséget hozzunk létre. Már csak azért sem valószínű az ilyesmi, mert a cseh kormány a piacgazdaság nyugati rendszeréhez szeretne mihamarabb csatlakozni; ezzel szemben a szlovák kormányprogram szociálisan igazságos gazdaságpolitikáról, szociális piacgazdaságról beszél, ami nem más, mint fából vaskarika. Egy kierőszakolt unió helyett én a nyitottság, a versengés, a kölcsönösen előnyös gazdasági integráció híve vagyok, így legalább az is világosan kitűnik, hogy a mai Csehszlovákia két udódállamából melyik országrész lesz az, amelyik előbb tud ötről a hatra jutni.- Ne haragudjon, de az,,idegen“, magyar fülnek úgy tűnik, hogy ön nem mondható éppenséggel szlovákbarátnak...- Ez tévedés! Semmivel sem szeretem kevésbé a szlovákokat, mint a cseheket, a magyarokat, vagy akár a lengyeleket. Én mindössze az egyenes beszéd, a szókimondás híve vagyok. Nem kapcsolom ki a televíziót, ha valaki éppenséggel cseh nemzeti jelszavakat skandál; de sokkal jobban odafigyelek, ha ehelyett a polgári társadalom alapelveinek gyakorlati érvényesítéséről szól valaki.- Földrajzi vagy belpolitikai helyzeténél fogva ön életképesnek tartja az önálló Szlovákiát?- Ennek elbírálása nem az én feladatom, hanem az önálló szlovák állam szuverén jogkörrel bíró kormányának s parlamentjének dolga. Azokon a tárgyalásokon, amelyeket a cseh politikai képviselet a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom embereivel folytatott, több alkalommal is arra figyelmeztettek bennünket, hogy ez ne a mi gondunk legyen; hogy ez szlovák belügy és szlovákiai nehézség. Talán mondanom sem kell: tudomásul vettük ezt az álláspontot.- Rendben. Ám ha Szlovákiában előbb- utóbb mégiscsak politikai vagy gazdasági káosz keletkezne, akkor annak megoldásában Prága, ha úgy tetszik, hát a cseh fél nem is vállalna semmi szerepet?- Nem tudom, miért kellene ezt megtennünk. A szlovák kormányzat, illetve Szlovákia lakosságának dolga, hogy mielőbb úrrá legyen a fel-felmerülö gondokon. A cseh kormánynak az a feladata, hogy Csehország életképességét, nemzetközi versenyképességét őrizze meg.- Ezúttal nem a politikust, a miniszterelnök-helyettest, hanem Jan Kalvodát, a cseh polgárok millióinak egyikét kérdezem: tartalmazzon-e a cseh alkotmány egy olyan pasz- szust, amely - mondjuk a hajdani NSZK alkotmányának mintájára - az újraegyesítés lehetőségét is nyitva tartaná?- Kétlem. Szerintem a cseh félnek nincs miért kiskapukat hagynia. Elvégre van itt egy, a legutóbbi választásokon győzedelmeskedett szlovák politikai reprezentáció. Adott esetben az ő feladata előállni egy ilyen, vagy ehhez hasonló indítvánnyal. A cseh kormány- koalíció még a szóban forgó választások után is az javasolta, hogy őrizzük meg a szövetségi államformát.- Eszerint idegenekként él majd egymás mellett a két ország?- Remélhetőleg nem. Igaz a bontóperekben sem a válás tényének kimondása a nehéz, hanem az, hogy a peres felek beszélövi- szonyban, netán jó viszonyban is maradjanak egymással. Kiskapuk fabrikálgatása helyett ezt kellene kölcsönös jóakarattal elérnünk.- Köszönöm az interjút! Miklósi Péter Fotó: ŐSTK
