Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)

1992-09-25 / 39. szám

Vasárnap 1992. szeptember 27. A NAP kel - Kelet-Szlová- kia: 05.32, nyugszik 17.26 Közép-Szlovákia: 05.39, nyugszik 17.33 Nyu­gat-Szlovákia: 05.45, nyugszik 17.39 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlová- kia: 06.53, nyugszik 17.27 Közép-Szlovákia: 07.00, nyugszik 17.34 Nyu­gat-Szlovákia: 07,06, nyugszik 17.40 órakor ADALBERT - CYPRIÁN valamint ÁMON, AMÉLIA, BODOR, EDVIN, EDVINA nevű kedves olvasóinkat • ADALBERT - a germán Adalbert névből ered. Je­lentése: nemes fény, vagy: fénylő nemesség. A Béla névvel mesterségesen azo­nosították. • IDEGENFORGALMI VILÁG­NAP • HALLÁSSÉRÜLTEK VI­LÁGNAPJA • 1917-ben halt meg Hilaire Germain Edgár DEGAS francia festő és grafi­kus (szül. 1834). A VASARNAP következő számának tartalmából LATJATUK FELEIM... Petröci Bálint beszélgetése dr. Pukkai Lászlóval, a pedagógusszövetség elnökével LABDARÚGÁS A PARLAMENTBEN Zsilka László vasárnapi elmélkedése VÁMOSOK A MORVA FOLYÓ MENTÉN? Pákozdi Gertrúd írása BARATKOZAS A MESSZI PENNSYLL- VANIÁBAN Polgári László írása A SZOMORÚ KOMÉDIÁS Szabó G. László beszélgetése Jiíí Menzellel SZABADIDŐ A vasárnap 34. és 35. számában közölt rejtvé­nyek helyes megfejtését előző számunkban is­mertettük. Összegezésként annyit, hogy megfej­tőink közül kevesen érték el a teljes pontszámot. A díjakat a legtöbb pontszámmal rendelkezők között sorsoltuk ki. Megfejtőinknek a legtöbb gon­dot a Három vonallal című rejtvényünk okozta. Egyik nagykürtösi megfejtőnk kifogásolja a Szám­keresztrejtvény közlését, mivel szerinte az számí­tógép nélkül megfejthetetlen. Elárulhatjuk, hogy megfejtőinknek nem ez a rejtvény okozta a leg­nagyobb fejtörést. Többen a megfejtéseket hiányosan küldték be ez azután a kisebb pontszámban is megmutatko­zott. Minden rejtvényverseny afféle fejtorna. A meg­fejtők tapasztalatokat szereznek és a további versenyekben majd jobb eredményt érnek el. Mert már most elárulhatjuk, hogy a jövőben is terve­zünk hasonló rejtvényversenyt. Nyerteseink között a TKD «. mmr ntONfií vállalat díjait és lapunk előfizetését sorsoltuk ki. 1. díj: Bacsó Tibor, Pelsőc - 24 nyelvű elektronikus zsebszótár 2. díj: Molnár László, Óvár-Bussa - 14 nyelvű elektronikus zsebszótár 3. díj: Abelovszky Mária, Ipolyhídvég - Gilette elemes borotvakészülék 4. díj: Czinke István, Nagykapos - német késkészlet 5. díj: Varga Zoltán, Nagymagyar - Super Hobel zöldséggyalu 6. díj: Berek Géza, Nagyölved - Swiss-Lady bio-óra 7. díj: Kiss Gyula, Ipolyság - Egyéves előfizetés a Vasárnapra. 8. díj: Fazekas Gáborné, Buzíta - Féléves előfizetés a Vasárnapra. A díjakat postán küldjük. Kiszivárogtatott értesülések Az uralkodó párt magát meg­nevezni nem akaró menő politi­kusa kikotyogta, hogy az önálló Szlovákiának nincs mitől tarta­nia, mert a gazdasági helyzet bekövetkező romlásáról közölt hírek megtévesztőek. Szlová­kiában ugyanis olyan természeti kincsekre bukkantak, hogy ha­marosan Oroszországot is ki­szorítjuk a földgázpiacról, aranytartalékaink pedig talán még a Dél-afrikai Köztársasá­gon is túltesznek. De ez még nem biztos. Ugyanis ma semmi sem biztos. De el tudjuk képzel­ni, hogy Klausnak és társainak leesik az álla, ha megtudják, hogy a szlovák tallért egy az egyben fogják váltani a dollárral és Európa öt legértékesebb va­lutája közé emelkedik. A magát megnevezni nem óhajtó népjóléti minisztériumi fő­kolompos magabiztosan kijelen­tette, az egész gazdasági ijeszt­getés csak arra jó, hogy az ország lakossága rövidesen ki­törő lelkesedéssel egy ember­ként támogassa a kormányt. A külföldi szakemberek már va­lamit megsejthettek, mert egymásnak adják a kilincset Po­zsonyban. A külügyek magát megnevez­ni nem óhajtó főkorifeusa közöl­te, hogy a Vatikán után Andorra, Monaco, Lichtenstein is bejelen­tette: diplomáciai kapcsolatot lé­tesít Szlovákiával, de már Bu­rundi, Lesotho, Botswana, Bénin és Siéra Leone is tapogatózik, hajlandók vagyunk-e velük fel­Oörbe tőkor venni a diplomáciai kapcsolatot. Egyelőre londoni nagyköveteik látnák el a közvetlen feladatokat Szlovákiában. Már bejelentet­ték, hogy szívesen vennék, ha szlovák tőke beruházna náluk és gazdasági kölcsönökkel is számolnak. A magát megnevezni nem óhajtó össznemzeti érdekeket szem előtt tartó nemzetfejlesz­tés szóvivője szerint az európai kormányok bejelentették; Szlo­vákiában fogják tanulmányozni a nemzetiségi politikát és köny- nyen lehetséges, fontolóra ve­szik alkotmányaik átdolgozását, mert szeretnék, ha az megköze­lítené a korszerű és jövőbe mu­tató szlovák alkotmányt, amely mindenkinek biztosítja, hogy az uralkodó nemzet nyelvét megta­nulhassa. A nevének említését nem óhajtó politikus azt sem tartja kizártnak, hogy a nemzeti­ségi jogokat biztosító passzu­sokat kiadják az ENSZ doku­mentumaként, hogy abból okul­hassanak olyan országok, mint Belgium, Finnország, sőt Ameri­ka is. A magát megnevezni nem óhajtó politikai vezéregyéniség megmagyarázta azt a megma­gyarázhatatlan kormányelvet is, hogy az újságírók ne a saját szájuk íze szerint tájékoztassa­nak a politikáról, hanem „ önsza­bályozással„önellenőrzés­sel“ és „önmegtartóztatással“ csakis a tényeket közöljék. A kormány által kívánt tényeket. Mert ha mást írnak, félrevezet­hetik a közvéleményt. Mi a világ minden kincséért sem akarunk ebbe a bűnbe esni, azért biztos, ami biztos egy magát megnevezni nem óhajtó újságíró fflffiiil FÉRFIAK OLDALA MIM- A sírgödör már kész, csak a halottra várunk. (Národná obroda) fûo^â1 egy figyelmeztetésről Jozef Aszmongyi. A neve magyar, a hivatalos jelen­tés szerint nemzetisége szlovák, és a csehországi Nymburk melletti Ha­sinában lakott. Jellegzetes közép­európai volt. 61 évet élt. Benzinnel leöntötte, majd meg­gyújtotta magát és égő fáklyaként távozott az élők sorából. Nem csi­nált tettéből felhajtást, mint egyes éhségsztrájkolók, nem a főtéren a nagyközönség szeme láttára figyel­meztette a politikusokat, hogy Csehszlovákia szétverése ellen tilta­kozik halálával, hanem csendben, egy levél hátrahagyásával hozta va­lamennyiünk tudtára, lelkileg képte­len megbirkózni az ország kettéválá­sával. Ki tudja, milyen családi hitelé­kek, kapcsolatok szétszakadásá­nak rémképe adta kezébe a gyufa­szálat, amely többet mond a politi­kusi ékesszólásoknál, minden felkor­bácsolt nemzeti érzésnél. Még jól emlékszem az első dél­vietnami önégetésre, amely megdöb­bentette az egész világot és a lapok azt írták, hogy ilyesmire csupán a fa­natikus keleti vallások képesek. De aztán a világ más tájain is követték a kétségbeesett tiltakozásnak ezt a módszerét. Még nem felejtette el a emberiség a diktatúra ellen tiltato- kozó kínai diák önfeláldozását. Saj­nos, Csehszlovákia történetében sem az első eset. Jan Palach diák 1968-ban a Vencel-téren lángra lob­banó testével figyelmeztette a vilá­got Csehszlovákia szovjet megszál­lásának embertelenségére. Húsz Jánost a hitéért vetették máglyára. Jozef Aszmongyi azért égette el magát, mert nem tudott megbékélni Csehszlovákia felbomlá­sával. Tiltakozása a közvélemény lelkiismeretének szól: Emberek! Nem kár szétverni ezt a milliónyi szállal, emberi kapcsolattal össze­nőtt országot? Más megoldást nem tudtok kitalálni? Még nem felejtettem el azokat a szörnyű heteket, amikor marha va­gonokban sok mágyar családot szál­lítottak kényszermunkára Csehor­szágba, akik közül sok ezren élnek ma is szétszórtan szerteszét. És az a közel félmilliónyi szlovák, akik a határvidéken települtek le, vagy jobb megélhetés reményében, ve­gyes házasságok következtében vá­lasztották lakhelyül az ország nyu­gati részét? Az ismeretlen Aszmongyi kétség- beesett tette kifejezi milliók lelki sokkját. Az uralkodó pártok elválást dicsőítő propagandája néhány soros hírt közölt az eseményről, az újsá­gok pedig nem igen próbálták meg­fejteni azt a pszichplógiai rövidzárla­tot, amely lángra lobbantotta a Cseh­országba szakadt szlovákot. Pedig rajta kívül ma is milliók kérdik: Ez volt az egyetlen megoldás? Milliók szeretnék kimondani hangosan, hogy nem, de az uralkodó pártok elszabotálják, halogatják a népsza­vazást. Végre Meciar szlovák mi­niszterelnök kijelentette, hogy de­cemberben megtartják. De koalíciós partnere, a Szlovák Nemzeti Párt vezetője szerint nincs semmi értel­me, mert az emberek nem tudják, mire szavaznak. Az egyszerű embe­rek véleményét ennyire csak a kom­munista rendszerben becsülték le. Ugyanis a hatalom birtokosai retteg­nek még a gondolatától is annak, mi lesz velük, ha a lakosság többsége az egységes állam mellett szavaz? Alapjaiban rendül meg az egész poli­tikai felépítmény. De elsősorban a jelenlegi politikai vezetés. Agyuk­ban valószínűleg az előrehozható választások réme kísért. Jozef Aszmongyi figyelmeztetésé­re bizonyára felfigyel a hazai és a világ közvéleménye, mert igen sokan nem tudják megemészteni, hogy Csehszlovákia eltűnik a tér­képről. Eltűnik? Szűcs Béla 1992. IX. 25. ilasÉrnap

Next

/
Thumbnails
Contents