Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1992-09-18 / 38. szám
Szerkeszti: Tallósi Béla KÁNYÁDI SÁNDOR Őszelő Ékelődnek aztán föl az őszi égre, belevesznek lassan a kék messzeségbe. Elázik a Küküllő, lúdbőrös a háta, már csak a nap jár el fürödni a gátra. Reggelenként apró ködfióka a pára kapaszkodik föl a part menti fűzfákra. Lenn a gát alatt csak vadrécék, vadludak. Ők is búcsúzóban: tiszteletkört úsznak. Ágaskodik a szél: leveleket olvas. Fönn a hegyek között felbődül a szarvas. Gondolkodom, tehát... KÉSŐ BÁNAT A fiúk kezdetben jókedvűen fociztak, bár most már nem látszanak éppenséggel túl vidámnak. Ezen persze nincs mit csodálkozni, mert a játék hevében a labda berepült a bolt ablakán, és az - dirr-durr - összetört. Mérges a tulaj, a hat fiú meg igyekszik hatfelé elmenekülni. Az a fiú rúgta a bombagólt a kirakatüvegbe! akinek az öltözéke a többi öt srác ruhatárának egy-egy darabjából állítható össze. Megtalálod a bombázót? É lt egyszer egy bátor fiú, Nők Fan Ni. A szülei nagyon szegények voltak. Egész vagyonuk egy kis rizs- földecske volt csupán, ezért a földesúr birtokán dolgoztak látástól vakulásig, hogy éhen ne haljanak. Nők Fan esténként eljárt a dzsungelbe. Ott, a sziklák és a liánok között kincset keresett. De csupán kígyókat, alvó egereket és csobogó forrásokat talált. Egyszer, amikor éppen a dzsungelben bolyongott, meglátott egy gyönyörű pillangót. A pillangó virágról virágra szállt, mindig megvárta, amíg Nők Fan odaért, akkor aztán tovaszállt. Úgy tűnt, mintha valahová csalogatná Nők Fant. A fiú követte a pillangót, s egyszerre csak egy barlang bejáratánál találta magát. Bambusznádat tört magának, fáklyát készített belőle, s azzal világított maga elé. A barlang egyre mélyebb lett, s amint haladt lefelé, egy helyütt, a sziklafalon bevésett betűket pillantott meg. Megdobbant a szíve: biztosan kincs van ott. A bambuszfáklya fénye azonban akkor hirtelen kialudt. Nők Fan sokáig bolyongott a sötétben. Amikor elfáradt, lefeküdt a földre és elaludt. Lágy szellő susogása ébresztette fel. Sárga ruhás lány hajolt föléje, kezében legyező volt. Nők Fannak úgy tűnt, hogy már látta ezt a lányt valahol. Hát persze, a pillangólány, aki idecsalogatta. Nők Fan felkelt, és ment a lány után. Egyre világosabb lett. Aztán a fiú egy csodálatos, napfényes völgyet pillantott meg: rizsföldekkel, gyümölcsökkel teli fákkal. Ha Nők Fan emberekkel találkozott, azok barátságos mosollyal üdvözölték.- Hol vagyok? - kérdezte Nők Fan a pillangólánytól.- A föld alatti birodalomban - felelte a lány. - Itt nem múlik az idő, ezért senki sem siet sehová. Itt az embereknek nincsenek különösebb óhajaik, kívánságaik, hiszen a fák mindig roskadoznak a gyümölcstől, s itt mindig érett a rizs... Nők Fan ottmaradt a föld alatti birodalomban. Feleségül vette a pillangólányt. Életük békésen és zavartalan folyt. A puha fűben fekve Nők Fan a madarak dalát hallgatta, s nézte a ragyogó kék eget. Nehéz lenne megmondani, mennyi ideig élt így. Aztán egyszer egy sündisznó megsebezte a kezét. Nők Fan fájdalmat érzett, a keze vérezni kezdett. Ebben a pillanatban eszéA pillangó (Vietnami népmese) be jutott a szülőfaluja, idős szülei, fivérei, nővérei s az apró házikók a domboldalon. Annyira elfogta őt a honvágy, hogy elhatározta: nem marad tovább a föld alatti birodalomban. Haza kell mennie. Útra is kelt. Sokáig bolyongott a sötétben. Végül ismét világos lett, s amikor megpillantotta a szülőfaluját, futni kezdett. De var lahogy minden olyan furcsa volt a számára. A rizsföldek szélén új házak épültek. Ismeretlen s furcsán öltözött emberek terelgették a bivalyokat. Nők Fan barátságosan köszöntötte őket, de az emberek csodálkozva néztek rá. Nők Fan bejárta az egész falut, s kereste a házat, ahol a szüleivel együtt lakott. Nem találta. Csak az óriási banánfák maradtak meg, amelyek annak idején a házuk mellett álltak. Nők Fan jól emlékezett rá, amikor ezeket a fákat ültette az apja, ő segédkezett neki. Ő adogatta apja kezébe a zsenge palántákat, s ő takarta be földdel a gyökerüket. Ennyire megnőttek azok a fák? Hiszen lehetnek vagy százévesek! A banánfák tövében egy lány üldögélt. Megkérdezte tőle, nem ismeri-e a Ni családot. A lány azt mondta, ő maga is ebből a családból való. Nők Fan kézen fogta őt, s mesélt neki a szüleiről, fivéreiről és nővéreiről. A lány szomorúan hallgatta a beszédet, majd elmondta, hogy a fiú hozzátartozói már mindnyájan meghaltak.- Igen - mondta a lány. - Ők mesélték nekem, hogy egyszer bement a barlangba, s azóta senki sem látta őt.- Igen, így történt - kiáltott fel vidáman Nők Fan. De a lány kitépte magát a kezéből és elszaladt. N ők Fan megértette, hogy ő itt már idegen. Lehorgasztott fejjel ment tovább, búcsút mondott szülőfalujának. Akkor döbbent rá, hogy eltékozolta az idejét, az életet, melyet mások keményen dolgozva, küszködésekkel, mindig valamilyen célt követve élnek le. Nagyon szomorú lett, mert rájött, hogy teljesen értelmetlen volt az élete. Sági Tóth Tibor fordítása MEGFEJTÉS 1 A szeptember 4-ei számunkban közölt feladat megfejtése: függőleges sorok (egy a lehetséges megoldások közül) 5-1 + 3 = 7; 1 + 5:6 = 1; 4x0 + 5 = 5. Nyertesek: Molnár Zsolt, Rimaszécs; Barboráá Mária, Deménd; Lencsés Gábor, Zsitvabesenyő; Pelle Eszter, Egyházasbást: Nagy Tibor, Pozsonyeperjes. Kétszázhúsz évvel ezelőtt született KISFALUDY SÁNDOR (Himfy) költő. Rejtvényünk fő soraiban három ismert müvének címe olvasható. Megfejtésként ezt kell beküldeni szerkesztőségünk címére (Redakcia ÚJ SZÓ, Pribinova 25., 81915 Bratisiava) legkésőbb szeptember 23-ig. A helyes megfejtők közül - sorsolással - hárman 300-300 korona pénzjutalomban részesülnek. Készítette: LŐRINCZ LÁSZLÓ A szeptember 4én közölt keresztrejtvény helyes megfejtése: „Aki jelentéktelen emberek ellen harcol, nem nyerhet semmit." 300 koronát nyertek: Simon Zsolt, Csata; Rákóczi Diana, Komárom; Kö- vendy László, Kassa.
