Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)

1992-09-18 / 38. szám

+ • Ha a zsír kellemetlen szagú vagy avas, megjavíthatjuk, ha kenyeret vagy hagymát szenesedésig sütünk benne. • Ha a pískótatészta annyira megég, hogy majdnem használhatatlan, a hasz­nálható részeket kiszedjük, összevágjuk, rummal meglocsoljuk, darált dióval, porcukorral, lekvárral összekeverjük és más süteményekhez tölteléknek felhasz­nálhatjuk. • Ha túl sokáig verjük a tejszínhabot, vaj lesz belőle. Hozzávalók: 30 dkg vegyes leveszöldség, 1 tyúkhúsle­veskocka, 2 dl kefir, 1 evőkanál liszt, 1 tojás, 5 dkg reszelt sajt, 2 evőkanál búzadara, 1 teáskanál majoránna, 1 mok­káskanál őrölt szerecsendióvirág, 1 csokor petrezselyem­zöld, kevés só. A sajtgombóchoz a tojást habosra felverjük 1 evőkanál kefirrel, majd összekeverjük a búzadarával és a reszelt sajttal. Megsózzuk, és állni hagyjuk 10 percig. Közben a megtisztított zöldséget vékony csíkokra aprítjuk. Bő egy liter vizet felteszünk a tűzre, és felforraljuk. Ezután beletesz- szük a zöldséget, a húsleveskockát, és az összes fűszert, a petrezselyemzöld kivételével. Puhára főzzük. A lisztet 1/2 dl vízzel és a megmaradt kefirrel simára keverjük, majd a forrásban lévő levesbe öntjük. Folytonosan kevergetve legalább 5 percig forraljuk. A sajtos gombócmasszából nedves kézzel diónyi gombócokat formálunk, és a forrásban lévő levesbe tesszük. Legalább 10 percig, kis lángon forral­juk. Egy gombócot próbaképpen vágjunk ketté, hogy kiderül­jön, jól átfött-e. Végül a megmosott, finomra metélt petrezse­lyemzölddel meghintjük, de már nem forraljuk. Hozzávalók: 8 db szép zöldpaprika, 20 dkg gépsonka, 1 tojás, 1 zsemle vagy 1 szelet kenyér, 1/2 dl tej, 1 evőkanál tejföl, 2 gerezd fokhagyma, só és törött bors ízlés szerint, olaj a sütéshez, a tetejére 1 1/2 dl tejföl és 1 csokor kapor. A zöldpaprikákat megmossuk, a szár felőli oldaláról levág­juk a „kalapot", és az ereket kiszedjük belőle. Kiöblítjük és lecsöpögtetjük. A töltelékhez a kalapokon lévő paprikát leszedjük, és apróra összevágva, félretesszük. A zsemlét kis kockákra aprítjuk, majd a tojással elhabart tejet ráöntve, jól összekeverjük. Hozzátesszük a nagyon apróra vágott son­kát, a tejfölt, a zúzott fokhagymát, és sóval, borssal ízesítjük. A masszához még hozzáadjuk a félretett paprikadarabkákat, és az egészet jól összekeverjük. Az elkészült tölteléket betöltjük a paprikákba. Háromujjnyi olajat forrósítunk, s egyenként nagyon óvatosan beleeresztjük a töltött papriká­kat. 5 percig sütjük az egyik, majd további 5 percig a másik oldalát. Csipesszel kiszedjük az olajból, és lecsurgatva, melegen tálaljuk. Ki-ki megöntözi a kaporral és csipetnyi sóval elkevert tejföllel. Párolt rizs vagy sült burgonya, esetleg párolt zöldség illik hozzá. Hozzávalók: 50 dkg zöldpaprika, 25 dkg gomba, 3 db kemény paradicsom, 2 nagy fej vöröshagyma, 5 dkg füstölt szalonna, 2 gerezd fokhagyma, 1 csokor petrezselyemzöld, 1 csapott evőkanál piros fűszerpaprika, 1 teáskanál só, késhegynyi törött fekete bors. Az összes zöldségfélét megmossuk, lecsöpögtetjük, a gomba tönkjét, mint a ceruzát kihegyezzük, és felszeletel­jük. A zöldpaprikát karikákra vágjuk, a paradicsomot nyolca­dokra aprítjuk. A fokhagymát tisztítás után összezúzzuk. A füstölt szalonnát nagyon apró kockákra metéljük, majd kis lángon, folytonosan kevergetve, a zsírját kiolvasztjuk. Ez­után rátesszük a meghámozott és finomra aprított vörös­hagymát, és megsózva, fedő alatt üvegesre pároljuk. A gom­baszeleteket hozzáadjuk, összekeverjük, majd ismét lefedve addig pároljuk, amíg a gomba levet ereszt. Zsírjára pirítjuk, majd a tűzről lehúzva belekeverjük a pirospaprikát és a fokhagymát. Hozzáadjuk a paprikakarikákat és megbor­sozzuk. Ismét lefedve, további 10 percig pároljuk. Közben néhányszor megkeverjük. Ezután beletesszük a paradicso­mot és a finomra metélt petrezselyemzöldet, majd éppen csak addig forrósítjuk, amíg a paradicsom még egyben marad, de már üvegesedik. Hozzávalók: 40 dkg darált, sovány sertéshús, 25 dkg sárgarépa, 1 kicsi karalábé, 1 fej vöröshagyma, 2 tojás, 1-2 evőkanál zsemlemorzsa, 3 evőkanál olaj, 1 teáskanál só, 2 késhegynyi törött fekete bors. A megtisztított sárgarépát és a meghámozott karalábét kis lyukú reszelön lereszeljük, majd tálba tesszük. Hozzárakjuk a darált húst, a felütött tojásokat, a sót és a borsot. 2 evőkanál felforrósított olajon üvegesre pirítjuk a megtisztí­tott és finomra aprított vöröshagymát, majd ha már nem nagyon forró, azt is hozzáadjuk a húshoz. Addig keverjük, amíg az egész masszává összeáll. Egy kisebb, szögletes tepsit a megmaradt olajjal kikenünk, zsemlemorzsával be­hintjük, és a keveréket belesimítjuk. Jól megnyomkodjuk, nehogy levegős legyen. Egy nagy tepsibe három ujjnyi vizet töltünk, és az előmelegített forró sütőben felforraljuk. Ezután a vízbe beállítjuk a hússal töltött tepsit, és a gőzben addig pároljuk, amíg a beleszúrt hurkapálcára már nem tapad a masszából. Hagyjuk, hogy kihűljön, majd tálra vagy deszkára borítjuk. Csak hidegen lehet szépen felszeletelni. Hidegen alkalmas vacsora vagy reggeli szendvicshez, de melegen is jó főételnek, körettel vagy salátával. Hozzávalók: 1 csomag réteslap, 50 dkg krumpli, 8 dkg vaj (vagy margarin), 2 tojás, 3-4 evőkanál méz, 3. evőkanál pikáns lekvár, 1 mokkáskanál őrölt gyömbér, 1 késhegynyi őrölt szerecsendióvlrág, 1 mokkáskanál só. A töltelékhez a krumplit héjában megfőzzük, majd meghá­mozzuk és lereszeljük. Tálcán szétterítve hagyjuk kihűlni. Közben a tojássárgákat 5 dkg-nyi puha vajjal habosra kever­jük, majd hozzáadjuk a fűszereket, a mézet, a lekvárt, valamint a sót. A már teljesen kihűlt krumplit összekeverjük a lekváros tojással, majd óvatosan beleforgatjuk a közben kemény habbá vert tojásfehérjét is. A réteslapokat szétszed­jük, és a felét (azaz 2-3 lapot, aszerint, hogy hány lapos a rétestésztacsomag) egy tiszta, nedves, de jól kicsavart konyharuhára terítjük. Bekenjük a megmaradt olvasztott vajjal, majd a töltelék felét a tésztalap szélére, egy csíkban egyenletesen felkenjük. A konyharuha segítségével szoro­san feltekerjük, és olajjal megkent sütőlemezre helyezzük. A másik réteslapadagot ugyanígy elkészítjük. Mindkét rúd tetejét bekenjük olvasztott vajjal, majd az előmelegített forró sütőbe toljuk. 15 percig sütjük közepes lángon. Még forrón ferde szeletekre vágjuk, de a tepsin hagyjuk kihűlni. Hozzávalók: 50-60 dkg vörös káposzta, 3 dl joghurt, 1 cit­rom leve, 3 gerezd fokhagyma, 3 evőkanál olaj, 1 evőkanál porcukor, ízlés szerint só. A káposztát külső fonnyadt leveleitől megtisztítjuk, majd az esetlegesen fás torzsákat kivágjuk, és eltávolítjuk. A ká­posztát negyedekbe vágjuk, és almareszelőn lereszeljük vagy nagyon vékony csíkokra aprítjuk. Megsózzuk, jól összekeverjük, és 10 percig hagyjuk állni. Közben elkészít­jük a mártást, a joghurtot összekeverjük az olajjal és a citromlével, majd annyi cukrot adunk hozzá, hogy kelleme­sen pikáns, de ne túl savanyú legyen. Ezután belekeverjük a megtisztított és összezúzott fokhagymát. A máriást rálo­csoljuk a káposztára, és alaposan összeforgatjuk. Befedve tesszük be a hűtőszekrénybe, és legalább 1 napig érleljük.. Bármilyen húsféle mellé kitűnő saláta vagy hideg köret. (Fehér káposztából is jó.) Hozzávalók: 60 dkg kemény paradicsom, 1 csokor zöld- lagyma, szárával együtt, 10 dkg jó érett rokfort, fél citrom leve, 3 evőkanál olaj, ízlés szerint sö és törött fékéte börs, a tálaláshoz kevés petrezselyemzöld. A paradicsomokat megmossuk, lecsöpögtetjük, és ne­gyedekre (vagy ha nagyok a paradicsomok, nyolcadokra) vágjuk. A zöldhagymát megtisztítjuk, a hagymát felkarikáz- zuk, a zöldjét pedig nagyon finomra összevágjuk. A rokfort felét összemorzsoljuk, és a paradicsommal, a hagymával és a zölddel óvatosan összekeverjük. Ezután citromlével, olajjal meglocsoljuk, és csak nagyon kevés sóval (mert a rokfort sós), borssal meghintjük. Kissé összeforgatjuk, majd az egészet tálra halmozzuk. A megmaradt sajtot feldaraboljuk, és a saláta tetejére rakjuk. Végül petrezselyemlevélkékkel díszítjük. Fóliát borítunk a tetejére, és fél órára a hűtőszek­rénybe tesszük, önálló étkezésre, tehát vacsorára is megfe­lelő, de húsétel mellé is kitűnő saláta gyanánt. (A legjobb grillcsirkéhez vagy natúrszelethez.) Vasárnapi krimi Akkor ötlött fel benne . a gondolat, amikor a feleségét megpillantotta a konyhába kó­cosán teát szürcsölgetni. Ez volt a kedvenc itala. Éppen ezért jócskán tartalékolt ott­hon citromot. Erhard Haberlandnak nagy erőfeszítésébe került, hogy fel ne ujjongjon örömében a kitű­nő ötleten. Senki, főleg Elfrie- de, nem vehet észre semmit; Marie-Ann pedig végképp nem tudhat róla. Meg kell tennie, mert már végképp nem bírja tovább! Szerette Marie-Annt, s már rég feleségül vette volna, ha Elfrie- de nincs. De amikor a válás­ról kezdett beszélni, Elfriede csak gúnyosan mosolygott.- Teljesen megörültél? Örülhetnél, hogy hozzád men­tem feleségül. Tudod, hogy hány kérőm volt?! „Azok csak a pénzedet akarták“, gondolta Erhard. „S én talán nem tartoztam kö­zéjük?“ FRIEDEL WÜST Két nő között Ha Elfriedének jó kedve volt, még hozzátette: - És ki sütne neked olyan finom al­matortát, amit úgy szeretsz? Be kellett vallania, hogy a torta hiányozni fog neki. De hát pótolhatná-e ez a Marie- Annel való boldogságot? Igaz ott van még Elfriede vagyona, amiről nem szívesen mondana le. De hű marad-e hozzá Ma- rie-Ann, ha nem válik el? Mióta elhatározta, hogy megszabadul Elfriedétöl, nem tudott másra gondolni, mint a tervére. Először is megfelelő alibiről kell gondoskodnia. Eb­ben Bergmann vezérigazgató a segítségére lehet. Meghívat­ja magát vele a hétvégére ha­lászni. Olyan mérget kell találnia, amelyik nehezen mutatható ki a szervezetben. A szakiroda- lom alapos tanulmányozása után beszerzett egy kis üveg mérget, amivel egy tucatnyi embert is kiirthatott volna. Bergmann igazgató meg­örült, amikor Haberland közöl­te vele, szívesen elmegy a hét­végén halászni:- Kitűnő, barátom! Elhozza a feleségét is?- Ezt nem ígérhetem meg, mert az utóbbi napokban gyengélkedik - mentegetőzött Haberland. - Pihenni akar, de még megpróbálom rábeszélni.- Igazán megható, hogy így gondoskodik róla - felelte Bergmann. - Adja át neki üd­vözletünket. Reméljük, legkö­zelebb ót Is vendégül lát­hatjuk. „Ebben a megtiszteltetés­ben nem igen lesz része“, gondolta Erhard, és elindult Marie-Annhez. A lány kitörő örömmel fo­gadta: - örülök, hogy végre itt vagy. Kár, hogy olyan kevés időd jut számomra.- Hozzám jössz feleségül, ha szabad leszek?-Tudod, hogy legfőbb kí­vánságom, hogy állandóan veled legyek. De te azt állítod, hogy a feleséged hallani sem akar a válásról.- A kedvedért minden aka­dályt legyőzök - mondta. A karjába zárta a lányt és né­hány órára megfeledkezett ró­la, milyen kellemetlen dolog vár rá. Az első feladata az lesz, hogy bejuttassa a mérget a citromokba. Ezt péntekre tervezte, mielőtt elindul Berg- mannékhoz. Elfriede szokásához híven a tévé előtt ült és sós mogyo­rót ropogtatott. Erhard tudta, hogy hamarosan megszomja­zik és teát főz. Aztán visszaül a fotelba szundikálni. A méreg azonnal hatni kezd, s minden segítség későn érke­zik. Ő akkor már Bergmannék- nál lesz és csak hétfőn tér haza. Kétségbeesetten riasztja majd az orvost és aztán elját- sza a vigasztalhatatlan özve­gyet. Injekcióstűvel befecsken­dezte a mérget a citromokba. Egyet sem hagyott ki. Ha ha­zatér, a megmaradtakat eltün­teti. Visszament a nappaliba. Felületesen elbúcsúzott a fele­ségétől. Egy óra múlva már Bergmannéknál iszogatott. Csak hétfőn reggel tért haza. Először Marie-Annél állt meg. A lány sápadt és igen feldúlt volt.- Borzalmas dolog történt- dadogta.- Beteg vagy? Nagyon rosszul nézel ki - kérdezte ijedten.- Nekem semmi bajom, de Elfriede... meghalt. Értesíteni akartalak, de nem tudtalak elérni. Doktor Schneider hívott fel. Eszébe jutott, hogy ismer­telek benneteket. Elfriede öt hívta, de mire odaért, halott volt. Szívrohamot állapított meg.- Az a sok mogyoró - sut­togta Erhard Haberland.- Imádta a zsíros ételeket. Pe­dig az orvos figyelmeztette, hogy az méreg.- A felügyelő is ezt mondta- fűzte hozzá Marie-Ann.- A felügyelő? Milyen felü­gyelő?- Schneider doktor köteles­ségének érezte értesíteni a rendőrséget. Hirtelen halál esetén ez így szokás. Termé­szetesen most már eltemet- tedheted.- Igen - nyögte Erhard és indulni készült.- Várj, készítettem neked egy kis meglepetést - mutatott az asztalra Marie-Ann.- Almatorta - csillant fel Er­hard szeme. - Nem is tudtam, hogy te is tudod sütni.- Elfriede említette, hogy imádod. Nem tudom, olyan jó lesz-e, mint amilyet ő csinált? Meg kell kóstolnod!- Később - mondta Erhard.- Előbb a halottról kell gon­doskodnom.- Rendben - nyugtatta Ma­rie-Ann. - Majd együtt meg­kóstoljuk. De most össze kell szedned magad. Aztán mégis meggondolta magát. Megünnepelheti, hogy sikerült a terve. Marie-Ann fe­szülten figyelte, amikor el­kezdte enni a tortát.- Mért figyelsz ennyire?- nézett csodálkozva a lányra.- Finom a torta - dicsérte.- Legközelebb több cukrot tégy bele, mert édesebben szeretem.- Nem kellett volna citrom­levet tennem a töltelékbe - fej­tegette hangosan Marie-Ann.- De a szakácskönyv így írja. Nálatok a konyhában - amikor az orvossal odamentem- megláttam a citromokat és néhányat elhoztam. Mi a ba­jod, szívem? Mért nem szólsz semmit? Mondani akart valamit, fel- üvölteni kétségbeesésében. De már nem tudott. Görcsök­ben fetrengve lefordult a székről... Fordította: f.m.m *-» 1992. IX. 18.

Next

/
Thumbnails
Contents