Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1992-09-18 / 38. szám
iy/legszületett Szlovákia alkotIVI mánya, s mi ezt a tényt igencsak vegyes érzelmekkel vesszük tudomásul. Az alaptörvényt, mint jogi dokumentumot, el kell ismernünk, rendelkezéseit be kell tartanunk, még akkor is, ha számos elemével kapcsolatban nagyon komoly fenntartásaink vannak. Ez az ország, s mi mindannyian, sokkal jobb alkotmányt érdemeltünk volna. Valóban lett is volna esély egy ilyen dokumentum létrehozatalára. Ehhez azonban politikai bölcsesség és politikusi előrelátás kellett volna. A dokumentum minősége és az elfogadás módja elsősorban ennek hiányát jelzi, s a szerencsétlen, farkas- vakságban szenvedő és ezernyi gátlástól gyötöri kormánykoalíciót minősíti. Azokat, akik - bosszankodva, vállvonogatva vagy kancsal mosoly- lyal bár, de megszavazták e dokumentumot. Azt is tudomásul kell vennünk, hogy Ismét csak az egyéni és csoportambíciók, hatalmi érdekek kerekedtek felül, ami bizony nem az európai, inkább a balkáni politizálási stílusra jellemző. Az alkotmányt megszületésétől tiszteletnek és megbecsülésnek kellene öveznie, ez lehet ugyanis a jogállamban né- külözhetetlen jogtisztelet szilárd alapja. ELSŐDLEGES CÉL: A HATALOM MEGSZILÁRDÍTÁSA Felmerül persze a kérdés, bölcs dolog volt-e ilyen helyzetben, egy politikailag nagyon változó, átmeneti időszakban alkotmányt elfogadni? Ilyen kialakulatlan politikai struktúrák között, a politikusi mélyrelátás ilyen szembeötlő hiánya mellett, amikor a kompromisszumkészség minimuma sincs jelen, jó alaptörvény nem készíthető. Teljesen világos mindenki számára, aki a két év politikai csatározásait figyelte, hogy az elmúlt időszak minden történése alá volt rendelve az elsődleges célnak: a hatalom megszerzésének, némely esetben visz- szaszerzésének. Az alkotmányozás folyamata, természetesen - s bármilyen furcsán hangzik is - Szlovákia önállóságának kérdése is. A hatalomért folyt itt a harc az elmúlt időszakban, az elmúlt hetekben, hónapokban pedig annak abszolutizálásáért, minden áron való megszilárdításáért. Ezért volt másodlagos, sajnos, az alkotmány tartalma körüli vita is, amikor nyilvánvaló volt, hogy a dokumentum néhány fontos alappillére éles ellentétben áll az érvényes szövetségi alkotmánnyal; mégis, politikai stratégiai okok miatt mindent megtettek, hogy ezek az elemek benne maradjanak az alaptörvényben. Nem éppen megnyugtató érzés arra gondolni, hogy az ezzel kapcsolatos csűrés-csavarás oltárán a demokratikus jogállam számos olyan alapelvét áldozták fel, mint a jogértelmezés, a logikai tisztaság, az egyértelműség. AZ ELLENZÉKI JAVASLATOK NEM MENTEK ÁT Ebbe a képbe léptek be a parlamenti bizottsági viták során az ellenzéki képviselők, köztük a magyar koalíció képviselői is. Nyilvánvaló, mekkora eséllyel. Az alkotmány szerkezete, funkcionális pillérei eleve adottak voltak, s teljesen világos volt, hogy ebből politikai okok miatt nem fognak engedni. A vita lényegében a másod- és harmadrangú kérdések körül folyt, ott sikerült az alkotmányjavaslatot több ponton feljavítani. Ebben a küzdelemben, érdekes módon, néha bizottsági szinten is elképesztő alkalmi koalíciók születtek egy-egy szavazásnál. Nem igaz az a nézet, hogy az ellenzéki javaslatok mind rosszak voltak. A bizottságokban megfelelő előterjesztés után bizonyíthatóan több ilyen javaslatot támogattak a DSZM képviselői is, több épkézláb ellenzéki javaslat - a magyar koalíció több javaslata is - bekerült a plénum elé terjesztett közös jelentésbe. Azt a jelentést azonban akkorra már gondos kezek és gondos agyak alaposan átfésülték. Azt hiszem, az is tanulságos volt, ahogyan a plenáris ülésen az alkotmányjogi bizottság elnöke- és néha maga az ülésvezető is- belelapátolta a fejekbe, mikor kell mellette és mikor ellene szavazni. Azt hiszem, ez a szavazási mód is árulkodik valamiről. A magyar, koalíció kifogásai az alkotmánnyal kapcsolatban három csoportba oszthatók. Az első és kardinális kérdés: az alkotmányjavaslat nem vette figyelembe a föderáció létét. A jelenlegi jogi helyzetet egy imaginárius eszmére, a nemzeti önrendelkezési elvre való hivatkozással lépte át. Félreértés ne essék: a szlovák népnek joga van az önrendelkezésre; azonban nincs joga az erre való hivatkozással alkotmányt és jogot sérteni. Emiatt volt ez a lépés elfogadhatatlan számunkra. A másik kérdéscsoport az alkotmánytervezet belső viszonyainak tisztázatlansága volt. E téren nagyon erős nézetazonosság alakult ki a DSZM-mel szemben, s több helyen részlegesen meghátrálásra sikerült őket kényszeríteni. Mindemellett számunkra (s a KDM, sőt némely DBP-képviselő számára) nem elfogadható, ami e téren is benne maradt az alkotmányban. Az alkotmány, érzésünk szerint, még mindig túl nagy hatalmat összpontosít a kormány - és a miniszterelnök kezében. Indokolatlanul széles körben nyúlhat bele a gazdasági folyamatokba, nem biztosítja kellőképpen a médiák szabadságát, erősen központosított állammodellt feltételez, s egyáltalán: számos helyen a kelleténél nagyobb lehetőségeket nyújt későbbi megkötések, beleszólások, korlátozások alkalmazására. Nem mondhatjuk, hogy a jogi egyértelműség sugározna ebből a dokumentumból. S Murphy óta azt is mindannyian tudjuk (főleg itt, Kelet-Eu- rópában), hogy amivel vissza lehet élni, azzal vissza is fognak. ESETLEGES KÉSŐBBI KORLÁTOZÁSOK? Ez az alkotmánytörvény ravaszul megfogalmazott dokumentum, amely a legtöbb esetben önmagában nem korlátoz, de lehetőséget nyújt későbbi esetleges korlátozásokra. Nem biztos, hogy az első, vagy akár a tizedik olvasatra a gyanútlan és jóhiszemű olvasónak ez feltűnik - a külföldi reagálások is elsősorban az alkotmány nyilvánvalóan antidemokratikus elemeit és a kisebbségi jogkezelés alacsony szintjét rótták fel első áttanulmányozás után az alkotmány elfogadóinak. Mi azonban, akik végigcsináltuk az alkotmányozás folyamatát, tudjuk, sejtjük, melyik megfogalmazás milyen szándékokat takar. A harmadik kérdéskör a kisebbségünket érintő kérdések tárgyalása volt. Ebben a vonatkozásban két fronton kellett harcolnunk: egyfelől a jogainkat teljesen egyértelműen szűkíteni akaró igyekezetek ellen s másfelől jogaink bővítéséért. Esélyeinket nagyban meghatározta az a tény, hogy az SZNP eleve az alkotmány elfogadása mellett voksolt. A DSZM így elsősorban az ő szempontjaikat vette figyelembe. A plenáris ülésen hozzászólásaink 90 százaléka a nemzetiségi kérdéskör körül mozgott. Az oka teljesen nyilvánvaló. Mint említettem, az általános javaslataink közül a bizottságokban többet elfogadtak; ezeket tehát nem kellett a plénumon megismételnünk. A többi, általános témájú hozzászólás pedig megoszlott a KDM, a DBP, az SZNP képviselői között és közöttünk. A kisebbségi jogok védelménél- tehát a status quo fenntartásánál- még számíthattunk a KDM képviselőire és a DBP egy részének támogatására. A kisebbségi jogok bővítése terén azonban teljesen magunkra maradtunk. Talán a kelleténél kicsit többet beszéltünk róla, ennék azon« bán szintén megvolt az oka. Nem engedhettük, hogy ezt a témát harmadrangú kérdésként a szőnyeg alá söpörjék. Hozzá kell szoktatnunk a képviselők új garnitúráját és a televíziónézőket is, hogy ez a kérdés élő probléma, amellyel foglalkozni kell. FÉLNEK TŐLÜNK? Az ezzel kapcsolatos vita színvonala szintén hű képét ad arról, hol tart ma Szlovákia az ez irányú gondolkodásban. S hadd tegyem hozzá, bizottsági szinten vagy más tárgyalóasztaloknál megéltem már ennél alpáribb hozzászólásokat is. A televízió kameráinak jelenléte némiképp mindenkit visszafogott. így is nyilvánvaló volt azonban, hogy amit mondunk, falra hányt borsó. Nevetségesen övön aluli ütés az a vád is, hogy javaslataink rosszak, színvo- nalatlanok voltak. A DBP részéről is volt egy érdemi javaslat e téren, azt is gondolkodás nélkül lesöpörték. Lesöpörték, mert félnek tőlünk. Amikor egy tárgyalás után rákérdeztem, miért olyan merevek ebben a kérdésben, a következő választ kaptam: ha elismerünk titeket államalkotó közösségnek, ha elismerjük jogotokat az önigazgatásra, utána már csak egy lépés, hogy az önrendelkezésre való hivatkozással elszakadjatok tőlünk. Ez a fajta hozzáállás, sajnos, nagyon jellemző, s nem csupán a DSZM-re, hanem hangsúlyeltolódásokkal persze, de majdnem az egész szlovák politikai térfélre. Amikor mi jogokról és toleranciáról beszélünk, ők koldusszegény érveléssel hatalmi, állami érdekekkel válaszolnak, s véget nem érően azt bizonygatják, hogy el akarjuk magyarosítani őket. A benyújtott javaslataink lényegét valóban meg lehetett volna rövidebben is fogalmazni. A részletes anyag benyújtása mellett azért döntöttünk, hogy ne mondhassák, nem tudják, miről beszélünk. A harmincegyné- hány pontos javaslat tulajdonképpen ugyanazon alapelv, az önigazgatás konkrét megvalósítási formáit írta le elvi, törvényhozatali és végrehajtási szinten. Ez az anyag önmagában egy kisebbségi törvény magjának is tekinthető. Amikor tárgyalásokról beszéltünk, arra gondoltunk, az általunk kidolgozott anyag tartalmát próbáljuk meg együtt úgy karcsúsítani, áramvonalasítani, hogy az a többség számára elfogadható legyen. Nyilvánvaló, hogy politikai akarat nélkül ez az út is járhatatlan. Magam a külügyi bizottságban az anyag bizonyos részeivel tettem hasonló kísérleteket. Megpróbáltam őket úgy átfogalmazni, hogy az a partnerek feltételezett szájízének jobban megfeleljen, miközben az alapelvek ne szenvedjenek csorbát. Nem állja meg a helyét az a vád sem, hogy elképzeléseinket túl meredeken, ultimativ módon akartuk valóra váltani. A politikai történések tempóját nem mi határozzuk meg. Ugyanakkor a választások óta mást sem mondunk, mint hogy tárgyalni akarunk. Nem a mi hibánkból nem jött létre érdemi tárgyalás majdhogynem az utolsó pillanatig a DSZM és közöttünk. NORMÁLIS KAPCSOLATOK ÉS NEM LOBBY Végezetül az alkotmánnyal kapcsolatban kérdést kell feltennünk. Az első: mi várható hatályba lépése után? Jogi, gazdasági, politikai és diplomáciai bonyodalmak, ezek elő- reláthatóak, s ezektől jó előre el kell határolnunk magunkat. Érzékenyen érintette őket a feltételezett magyar lobby tevékenysége. Tény, hogy az MKDM alkotmánnyal kapcsolatos nyilatkozata és a szavazási módunk 48 órán belül angol és német nyelven ott volt minden olyan fontos helyen Európában, ahol ott kellett lennie. Nem lobby működik tehát elsősorban, hanem legális, Európában normális kapcsolatok. Azt sem hinném, hogy a legfejlettebb európai államok nagykövetei, akik mindjárt az elfogadás utáni napon tiszteletüket tették a parlamentben és a kormányhivatalban, s nehezményezték az alkotmány antidemokratikus és kisebbségellenes passzusait, a magyar lobby tagjai volnának. A másik: jó lenne elkerülni a „megint leszavaztak“ komplexust. Jelen vagyunk a parlamentben, az alkotmánnyal kapcsolatos lépéseket kötelességünk volt megtennünk akkor is, ha az eredményt előre tudni lehetett. Problémáinkra újból felhívtuk a figyelmet, letettünk az asztalra egy rendezési javaslatot - s közeljövőben leteszünk egy másikat, részletesebbet. E mögé kell odaállnunk mindannyiunknak, akiknek fontos a demokrácia fennmaradása Szlovákiában, s akinek fontos az is, hogy szabad emberként, nem másodrangú állampolgárként kíván magyarként élni ebben az országban. A szlovákiai magyar politikusok pedig bizonyítsák be mindannyiunknak, hogy - lélekben, szellemben - tudnak nagyobbak lenni az átlagnál, hogy képesek felnőni egy európai igényű politizáláshoz. Csáky Pál Mi várható hatályba lépése után? Még az egyetemen barátkozott össze a két joghallgató lány. Az egyik zoboralji, a másik királyhelmeci. Az anyanyelvűk hozta össze őket. Magyarok voltak. Ledoktoráltak, s útjuk szétvált. A zoboralji a szülőfalujában maradt, s a járásbíróságon fekete talárban ítélkezett. A királyhelmeci barátnőjével eleinte levelezett, aztán hosszú ideig nem hallott róla semmit. Egy nap Svájcból küldött levelet. „Csak kirándulni jöttem, és nem volt semmi kedvem visszamenni a kedves elvtársakhoz...“ Újra peregtek a hónapok, évek. Nálunk csődöt mondott a rendszer s egy év után a királyhelmeci barátnő újabb elképesztő levelével lepte meg a Zoboralján élő volt iskolatársát. „Képzeld el, férjhez mentem egy Svájcban élő német milliomoshoz! Ma már nyugodtan jöhetsz hozzám vendégségbe. Csak a buszjegyet váltsd meg, pénzt ne hozz!...“ Az első pillanatokban nagy volt az öröme. A barátnője német nyelvterületen él, de Svájcban beszélnek franciául is, s ő magán- szorgalomból megtanulta ezt a nyelvet, jelesre vizsgázott belőle. De hamar lelohadt a jókedve.- Szegény rokonként menjek a milliomoshoz?- erről tanakodott a férjével.-Nem ő hívott meg, hanem a barátnőd. Legalább világot látsz...- Üres zsebbel mégse mehetek!- A húgodnak mindig van valutája... Felkereste a húgát. Kamionos a férje. Száz frankot kért tőle kölcsön, s egy szép őszi napon elutazott Svájcba. A buszállomáson vártak rá. Az élemedett korú milliomos úr kézcsókkal fogadta a „kedves doktornőt“. S a zoboralji doktornő csak magában állapította meg: húsz évvel is idősebb lehet a barátnőjénél, de meg kell hagyni, jól tartja magát, ha rokkant is az egyik lábára. „Majd mindent megmagyarázok“ - mondta halkan a barátnője, de azt már most elújságolta, hogy férje azelőtt Németországban élt, harmincéves sem volt, amikor kivitték az orosz frontra. Aknára lépett, s elvitte lábfejét. A „szegény rokont" beültették az elegáns luxuskocsiba. S újra meglepődött, amikor a milliomos férj ült a volán mögé. „Nincs sofőrötök?“ - érdeklődött. „Van, de az uram élvezi az autóvezetést.“ Elcsodálkozott a kisebb palotának beillő villán is. A parkosított nagy telket kerítés nem zárja el a külvilágtól, pedig van mit védeniük, óvniuk. A válasz erre is egyszerű: Svájcban törvény tiltja, hogy illetéktelenek idegen területre lépjenek, s ezt be is tartják. Amikor a két barátnő magára maradt, a milliomosnő dicsérte az urát: Nagyon rendes ember... A zoboralji asszony kimondta azt, amire az érkezésekor gondolt: Húsz évvel is idősebb lehet nálad... Még harmincnál is többel! Hetvennyolc éves korában vett el feleségül... Igen jól tartja magát... Naponta megeszik három fej fokhagymát, attól tisztul a vére. Csak tartsa az Isten jó egészségben ...- Hogy kerültetek össze?- Már húsz éve él Svájcban. Amióta abbahagyta a vállalkozást. Műépítész volt. Sokat keresett. A tőkéjét itt előnyösebben helyezte el, s ennek hasznából él. Meggondolta magát, s ilyen korban is nősülni akart. A cseh származású édesanyját látta maga előtt. Egy hozzá hasonló, jó természetű asszony után vágyódott. A hirdetésére válaszoltam, s rám esett a választása. Most bankiskolába járat, hogy jogász létemre a pénzügyekhez is értsek. Nyelveket is tanulok. Hogy jobban menjen az angol, egy hónapra Londonba megyünk... Eldicsekszik egy jó svájci szokással is. A házasuló partnerek még egybekelésük előtt szerződést kötnek: a férj biztosítja a feleségét, hogy elhalálozása vagy válás esetén házastársának ne csökkenjen az életszínvonala. A zoboralji asszony megismerheti a jómódú svájciak egy másik szokását is: délelőtt uszodába járnak. Ö is velük tartott. A medence olyan, mint az úszóversenyeken. A kötelek kifeszítve, s a fürdőzők zavartalanul úszkálhatnak. A rokkant leül az egyik tolószékbe, s a medence partjáról felvonóval a vízbe eresztik. A milliomos házaspár egy sajátságos szokásával városnézés közben ismerkedett meg. Az egyik kirakatban gyönyörű női csizmát pillantott meg. Nézegette a szép árut. A barátnője gyanútlanul megkérdezte: „Melyik tetszik?“ Megmondta. És máris megvették! Szégyenkezett. „Ezt többé nem engedem meg!“ -fogadkozott magában. Az első napból okulva többet rá sem hederített a kirakatokra. Amikor a barátnőjével sétálgatott a városban, az csak húzta a kirakatok felé, nézzük meg ezt, nézzük meg azt!... Hogy mivel jár az üzletjárás, már nem titok előtte. Ezt nem kívánja, megalázónak tartja. Nem azért jött, hogy „szegény rokonként“ megpakolva térjen haza.- De furcsa vagy! A többiek, akiket vendégségbe hívunk, csak az üzleteket járják...- Amire szükségem van, azt megveszem otthon is - válaszolta a zoboralji vendég, mert őszinte véleményével nem akarta elkedvetleníteni a dúsgazdag barátnőjét.- És mi érdekel téged?- Egy bűnügyi tárgyalás. Ez a szakmája. Igazán megörült, amikor teljesítették a kívánságát. Mind a hárman beültek a tárgyalóterembe. A tárgyalás német nyelven folyt. Egy jugoszlávot gyilkossággal vádoltak. A tanúk más nemzetiségűek. Mindegyikük mellett ott a tolmács. A zoboralji vendég már az első pillanatban megállapíthatta, hogy itt a bíróságon is minden más.- Ha legközelebb eljön, elmegyünk egy olyan városba, ahol francia nyelven tartják a bírósági tárgyalásokat, hogy mindent megértsen és a Lírákkal is elbeszélgethessen - ígérte meg a milliomos, s mosolyogva hozzátette: - Elmehettünk volna most is, de jobb lesz jövő ősszel, legalább megint ellátogat hozzánk s újra a mi kedves vendégünk lesz... Petrőci Bálint Látogatóban egy svájci milliomosnál
