Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1992-09-11 / 37. szám
ÜBUÆSBfl * P Ho llywoodi levelek Tarján Györgyitől „Arni ezután jön, abban már sokkal kevesebb lesz a megalkuvás és sokkal több a céltudatosság.“ 1990 júniusában, Szabó István Találkozás Vénusszal című filmjében kapott szerepére készülve nyilatkozta ezt Tarján Györgyi, amikor úgy érezte: színészi pályája fordulóponthoz közeledik. Fél évvel később, december közepén, fizetetten szabadságot kér Veszprémben, ahol ötödik évadját tölti és Los Angelesbe utazik. Próbálkozni, reménykedni, új helyzetben megfelelni. Színészmesterséget tanul a California Egyetemen. Akcentusórákra jár, Anthony Quinnt figyeli forgatás közben. Három hónapon át reggeltől estig a szakma sűrűjében él, de minél többet lát, minél többet tapasztal, annál bizonytalanabb. 1977- ben, az Egy erkölcsös éjszaka cannes-i sikere után szakmabeliek csalogatják Amerikába. Nem megy. Tizenhárom évvel később, amikor senki sem hívja, ott áll Hollywood küszöbén. Még nem kopogtat, csak ott áll, hogy ha nyílik az ajtó, besurranhasson. S amíg ó erőt gyűjt, Veszprémben főszerepet osztanak rá. Liza lesz a Pygmalionban, csak siessen. Jön is az első géppel, de mire hazaér, Liza helyett az Ipafai fapipa kackiás menyecskéje várja. Köszöni, ezt azért mégsem, inkább szerződést bont. S egy hónap múlva ismét Los Angelesben van. Meeting Venus, Elisa von Zobor, Actors Stúdió. Meg a véletlen! Zobor Erzsébet, vagyis Elisa von Zobor, az Actors Stúdió rendezője Szabó István filmjét nézi Hollywoodban. Találkozik Vénusszal, majd a vetítés után Tarján Györgyivel. „Maga itt? És miért nem nálam?“ Az Actors Stúdió után már csak egyvalami jöhet: a Lee Strasberg Theatre Institute. „Magyarul“: a világ leghíresebb színésziskolája. Tarján Györgyi ott tanul most mindent egy lapra téve, közben túl van már első színpadi és filmfőszerepén is. Brecht Koldusoperájában ő volt Mrs. Pea- chum, Renata Stachura Kényes egyensúly című filmjében pedig Irina, az orosz származású amerikai színésznő. Az alábbi sorok levelek és telefonbeszélgetések töredékei. „Ülök a próbán és nemegyszer arra gondolok: amikor először jöttem ide, a Lee Strasberg Társulatba, alig értettem őket. Hiába tudtam én otthon angolul, ez itt más, el kell sajátítani egy akcentust. Most már könnyebb, hiszen rengeteget fejlődtem, de az elmúlt egy év iszonyú sok energiát vett ki belőlem. El kellett jutnom arra a pontra, hogy ne a nyelvvel, hanem a jelenettel, a szerepemmel törődjek. Akárhogy veszem is, otthon nagyon jó helyzetben voltam. Stuart Martat játszottam a tévében, Jancsóval, Makk-kai, Bacsóval forgattam, Kaposváron Gothárral, Ascherral, Babarczy- val, Gazdaggal dolgoztam, nyolcvankettőben Herz hívott Prágába, a Szarka a marokban főszerepére... ott, akkor döbbentem rá, hogy másra, többre vágyom, mint azelőtt. A cseh film, a cseh színház, a cseh kultúra, az hogy Menzel mellől nézhettem mindezt, lépésre késztetett. Még Veszprémban is fejlődni tudtam, amíg Ionesco és AI- bee darabjaiban játszhattam. De ha úgy érzi az ember, hogy mennie kell, akkor jobb, ha elindul.“ XXX-„Itt olyan oktatásban van részem, amilyenre otthon sosem volt lehetőségem. Reggel kilenctől délután egyig színészmesterség, kettőtől ötig speciális gyakorlatok, aztán fél óra úszás, majd héttől nyolcig nyers olvasás. Ebéd? Vacsora? Tegnap például öt szem paradicsomot és egy zacskó sós mogyorót ettem. Erőre, önfegyelemre, belső rendre van szükségem, néha nagyon nehéz lelket lehelni belém. Az egyik órán professzori szinten vagyok, a másikon teljesen kezdő, és én ettől szörnyen el tudok keseredni. A speciális gyakorlatokat felügyelet mellett végezzük. Teremtenek egy helyzetet, amelyben zokogni, hahotáz- ni vagy éppen üvöltözni kell, aztán amikor megcsináltad, visz- szahoznak szépen az eredeti lelkiállapotodba. Az az érdekes, hogy <amit én otthon éveken át magamtól próbálgattam, azt most itt tanároktól kapom meg tudományos alapon. Fárasztó, ugyanakkor gyönyörű is mindez, s ami külön megnyugvás számomra: könnyen tanulok. Jól érzem magam, mert szeretnek. Itt senki sem fúrja a másikat, nincsenek rosszízű megjegyzések, mert mindenki magával van elfoglalva. Kezedbe nyomnak egy papírt, szöveggel, jelenettel, kapsz egy partnert és gyerünk! Már próbálod is a szerepet, és egyszerre három kamera veszi minden arcrezzenésedet. Vannak monológok, amelyektől annyira félek, hogy a legszívesebben visszaadnám őket. Aztán mégis belemegyek. Elkezdem és megcsinálom valahogy. Itt jöttem rá arra is, hogy mit jelent kreatívnak lenni. A kreativitás egyenlő a napi gyakorlással. A zongorista vagy a táncos ezt nevezi bemelegítésnek. A tanárok kivétel nélkül Lee Strasberg keze alatt nőttek fel, de hogy ezzel kérdeznének vagy dicsekednének?! Itt senki sem ájuldo- zik a saját tehetségétől, itt a nagy művészek is jobbak akarnak lenni, és meg is tesznek ezért mindent.“ xxx „Róbert Gentilivel tavaly augusztusban, első színpadi szereplésem után ismerkedtem meg. Huszonöt évvel ezelőtt John Cassavetes filmjében játszott New Yorkban. A lemeziparban dolgozott és milliomos volt, de egy roszz befektetés után minden pénze elúszott. Ma üzletember és, ha szerepet kap, színész. Las Vegasban házasodtunk össze, ahol a gyorsházasságokat kötik, abban a kápolnában, ahol Liz Taylor esküdött egykor. A férjem persze azt állítja: én nem is hozzá, hanem a színészi pályához mentem feleségül. Lehet, hogy igaza van!“ xxx „Most a Paramount stúdiójában vagyok, egy vágószobában. Ralph Bakshi Cool World című rajzfilmje fut előttem az asztalon, de a rajzfigurák mellett van egy élő sztárja is a filmnek; Kim Basinger. Őrületesen érti a dolgát és fantasztikusan néz ki! Los Angelesben egyébként százezer színész él. Tizennégy millió lakosból százezer a színész. Rengeteg! A legtöbbjük csak vár és reménykedik. Aki tegnap még gyerekeket pesztrált, holnap Os- car-díjas színésznő lehet. Mint például Whoopi Goldberg. A közönség pedig imádja a színészeket. Ülök a moziban, reklámozzák a következő filmet, a nézők meg tapsolnak, ujjonganak, örülnek, mert a kedvenceiket látják. Lehet, hogy otthoni szemmel nézve gyerekesek, nekem mégis tetszenek.“ xxx „Azon a napon, amikor felvettek a Strasberg Társulatba, meghallgatás volt. A Koldusoperába válogattak szereplőket. Ha már ott vagyok, megpróbálom én is, gondoltam. Elénekeltem egy dzsessz-számot kíséret nélkül, aztán magához intett a rendező, Hedy Sontag, hogy beszélni szeretne velem. Azt hittem, a szakmai múltam érdekli majd őt, az, hogy milyen szerepeket játszottam színpadon és filmen. Ott és akkor aztán mindörökre megjegyeztem: amit otthon csináltam, az Amerikában senkit sem érdekel, nekik az a fontos, hogy az ő szemükben mennyit érek. Ha tudsz, kellesz, ha nem mehetsz! Magyarázkodni senki sem fog, itt a tények beszélnek. A Koldusoperának március 6-án volt a bemutatója, de azt megelőzően én még a kocsiban is tanultam. Pesten, Kaposváron és Veszprémben szerencsére jól megedződtem, a Herz-film szövegét csehül mondtam... az angol már nem foghat ki rajtam. És alig egy hónappal azután, hogy ' először játszottam el Mrs. Pea- chum szerepét, forgatni hívtak a Kényes egyensúlyba. Ezek a munkák egyértelműen azt bi-' zonyítják, hogy nem veszítettem semmit, sőt képes vagyok a korábbinál magasabb szintű munkára is.“ xxx „Értesítőt kapott a férjem, hogy meghallgatásra hívják az Amerikai Filmintézetbe, szereplőket keresnek egy induló filmhez. Nemhogy elmenni, még kocsiba ülni sem volt kedve, én beszéltem rá, hogy próbálja csak meg, ha akarja, elkísérem. Hogy ott mennyi ember volt! Szinte percenként szólították őket. Persze, ha nem vagy szakszervezeti tag, akkor szép is lehetsz meg okos is, érdekes is meg tehetséges is, a lehetőséget másvalaki kapja. A legapróbb szerepre is ötven embert hívnak be, hogy válogathassanak, de esélyed csak akkor van, ha az ügynököd elküldte a rólad készült anyagot és ott van a kezedben a munka- vállalási engedély. Nekem az volt a szerencsém, hogy Renata Stachura, a Kényes egyensúly rendezője, aki jó pár évvel ezelőtt Andrzej Wajda asszisztense volt Krakkóban, tíz körömmel harcolt értem. Ott, azon a meghallgatáson figyelt fel rám, amelyen a férjem állt kamera elé. Utánam jött és megkérdezte, ki vagyok, és addig ügyködött, amíg el nem érte, hogy velem dolgozhasson. Hogy ezek után mi jön, nem tudom. »Ingyen- kosztos» vagyok egy nagyhírű iskolában, ahol a társaim ötezer dollár tandíjat fizetnek, és reménykedem. A dolgok nehezén talán már túl vagyok. De ha nem, akkor elölről kezdem. Még van bennem erő...“ Szabó G. László „A kérdés az: vajon kész-e arra, hogy ágyba bújjon valakivel egymillió dollárért?“ - monda Adrián Lyne ismert hollywoodi rendező legújabb tervéről, a Tisztességtelen ajánlat című filmjéről. Első pillantásra.úgy tűnik, klasszikus szerelmi háromszögről van szó, de a történet igen furcsán kezdődik... Egy ifjú szerelmes pár Las Vegasba érkezik, azzal a szándékkal, hogy megtakarított pénzüket kockára téve meggazdagodjanak. Természetesen veszítenek, és akkor lép színre egy titokzatos milliomos, aki a férjtől azt kéri: adja „kölcsön“ feleségét, hogy az szerencsét hozzon neki. A nő valóban szerencsét hoz számára, és a millimos egymillió dollárt kínál fel a házaspárnak egy szerelmes éjszakáért a feleséggel. Ók ketten meg vannak győződve, hogy egy ilyen „kiruccanás“ nem veszélyezteti szerelmüket, ezért elfogadják a javaslatot, 1992. IX. 11. de... Lyne, aki Végzetes vonzerő című filmjével a házastársi * .-IMHfHKft hűtlenség témájának mestereként világhírnévre tett szert, reméli, hogy új filmjéhez kitűnő csapatot tud majd összehozni- Warren Beatty máris jelezte, hogy hajlandó vállalni az excentrikus milliomos szerepét. XXX Már a film címe is elárulja, mit várnak el benne Sylvester Stallonetól. Az alpinista, amelyet az olasz Dolomitokban forgatnak, lehetőséget ad Rockynak és Rambónak arra, hogy bemutassa hegymászó ügyességét is. Stallone egy tapasztalt alpinistát alakít, akit elrabol egy gengszterbanda azzal a céllal, hogy elvezesse őket a zsákmányukat tartalmazó lezuhant repülőhöz. Klasszikus akciófilmről van szó, amelyet a forgatás színhelye tesz egyedülállóvá és vonzóvá. xxx Egy elhanyagolt foglalkozás saját filmet kap. A szállodai fogadóportások eddig a legjobb esetben is csak epizódszerepekben jelenhettek meg, most azonban Hollywood egy teljes filmet szentel nekik. A fogadóportás című film főszerepét Michael J. Foxra bízta Barry Sonnenfeld (Az Addams família) rendező. Michael J. Fox egy New York-i luxusszálló fogadóportását alakítja, akinek gyakran a gazdag vendégek furcsa kívánságait is teljesítenie kell. így történik meg az, hogy az egyik vendég arra kéri: szórakoztassa szeretőjét, míg ő a családjával foglalatoskodik. Ekkor kezdődik a teljesen logikus bonyodalom...
