Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1992-09-11 / 37. szám
A madárkereskedés egyik kalitkájából megszökött három papagáj: Rudi, Pityu és Gyurika. Napokig nyomukat sem lelték, mintha világgá röpültek volna, ám egyszer csak hírül vitték a gyerekek Danonak, a tulajdonosnak, hogy megvannak a madarak.- Ha visszahozzátok őket- mondta Dano úr egy a tiétek, kettő az enyém, - s magyarázatként hozzáfűzte - úgy vélem, tisztességes az alku. A kölykök kimentek, tanakodtak egy keveset az utcán, s aztán vissza- somfordáltak a boltba.- Szóval úgy áll a dolog, hogy a madarak ugyan megvannak, de nem hagyják magukat megfogni. Ha Laci bácsinak lenne valami ötlete, hiszen szakértő...- Honnan veszitek ezt a marhaságot? Életemben nem fogtam madarat, kivéve idebent. Azt hiszitek, hogy személyesen fogdosom össze őket? Hát persze. Az egyikért Afrikába megyek, a másikért Ausztrália őserdeit bújom, sőt néha kiruccanok Guatemalába is. íj»y gondoltátok? A gyerekek vihogtak a férfi morcosságán, s mielőtt elmentek volna, egy keveset bámészkodtak még a pecsopban. Maguk között így hívták a boltot, mivel Dano a cégtáblájára eme sejtelmes szavakat pingál- tatta fel rikító sárga festékkel: Pet- shop, s rá ferdén kékkel Avifauna- Dano. E felirat az érvényben levő politikai pragmatikának tökéletesen megfelelt, s igen gyakorlatias gondolkodásra vallott, lévén a dél-szlovákiai kisváros kevert lakosságú. A helyi polgárok, mint már sok egyéb jövevényszót, ilyeténképpen adaptálták szókincsükbe: a Dano pe- csopja. Ám maradjunk a témánál s kövessük nyomon, miféle bonyodalom származhat három madár meggondolatlan tettéből. Nem voltak különösebben érdekes és értékes madarak, az avifauna legnépesebb papagájfajtájából származtak, hivatalos nevük szerint: Melop sittacus undulatus, magyarul hullámos papagáj. A szakkönyvek állítása szerint némelyik példány, különösen a hímek, igen tanulékony, már ami az emberi beszéd utánzását illeti. A lurkók sok hullámos papagájt ismertek, melyek rengeteg csa- csiságot tudtak összefecsegni, néha olyan szavakat is, amelyek fölöttébb megnyerték a tetszésüket. Az egyik például, ha rájött a bolondéria, fél napon át képes volt azt lármázni, hogy kurrva rigók, kurrva rigók, csak lopva be kellett indítani.- Ha megfogjuk őket, a kéket tartjuk meg - mondta határozottan Gyuri, a legkisebb fiú.- Miért éppen a kéket? - tiltakoztak a bátyjai.- Mert az a hím — válaszolta.- Hallottam, amikor Laci bácsi az egyik vevőnek ajánlotta. Ha nem szöknek meg, akkor már rég az új gazdájuknál vannak.- Igen, mert ti folyton fagyizni akartok. így sohasem gyűlik össze a lóvé — korholta testvéreit Rudi, a legidősebb. A három fiú a legsűrűbben épített lakótelepen élt, ahol a panelházak közt még egy valamirevaló bokor sem marad meg, csak némi dudvás- szárú növény sínylődik az örök árnyékban a járda és a betontömbök közti szikkadt törmeléken. Ha az ember végigmegy egy ilyen keskeny utcán, úgy érzi, hogy a magas épületek rögvest ráomlanak. A fiúk legtöbbször a szomszéd lakótelep aránylag tágas parkjában bóklásztak, ahol mozogni is lehetett egy kicsit, s ha nem túl hangosan lármáztak, egy ideig a lakók elviselték a jelenlétüket. Itt fedezték fel elsőként Pityut, a zöld papagájt, aki szinte beleolvadt a tövises olajfa szürkészöld lombjába. A hangja Szerkeszti Kövesdi Károly árulta el, az az éles csirregés, mellyel a verebeket kívánta túlrikácsolni. Rudit, a sárgát, vagy fél kilométerrel odébb, a milliomos negyed szélén találták meg, a volt vnb titkár villájának erkélyén, amint egy óriási legyezőpálmán gubbasztott. Gyurikáról, a harmadikról már szinte lemondtak, úgy hitték, valami kóbor macska martaléka lett, amikor a haverok váratlanul közölték, hogy a lebontásra szánt óváros romos házai közt, a vén körtefákon vert tanyát. Ő lett a történet főszereplője, illetve bonyolult kimenetelének oka. Rudit és Pityut a'fiúk ugyanis minden nehézség nélkül megfogták és visszavitték az Avifaunába, Gyurika viszont nem hallgatott a szép szóra. Hol ide, hol oda röppent, mintha incselkednék az üldözőivel. Minél inkább csalogatták, annál bizalmatlanabb lett, s a repedezett kérgű, varas gyümölcsöt ringató körtefákról átrepült az utcát szegélyező hársakra, majd a diófák felső ágai között próbált megCsicsay Alajos egérkét nyaggatja - mondta Pityu. Az apa megsértődött.- No, menjetek a francba - hárította el magától a kölyköket, akik később abban állapodtak meg, hogy apjuknak egyáltalán nincs igaza, mert Laci bácsi, ha néha dilizik is, azért egészen jó krapek. Lám, most sem hagyta őket cserben.- Ha kíváncsiak vagytok a véleményemre, én amondó vagyok, Gyurikát befogta valaki. Egy papagáj nem tűnhet el nyomtalanul. Nem hülye, hogy macskával bratyizzon, sőt nagyon intelligens állat, s ha valami dög ragadozó mégis fölfalta volna, arról tanúskodnának a tollai. Ti ebben a városban minden zugot ismertek. Láttatok valahol papagáj- tollat röpködni? No ugye, hogy nem! A szél odavitte volna az orrotok elé. Keressétek csak tovább Gyurikát, de ne a régi módon. Változtassatok taktikát. Akár egy haszontalan kölyök, vagy mondjuk egy magányos vénasszony is magához édesgethette, hiszen annyi van belőlük a lakótelepeken, mint a nyű. A fiúknak szöget ütött a fejében Dano úr logikus okfejtése, s napbújni, de rikító színe és éles rikkan- tásai folyton elárulták őt. Az emberek hülyébbnél hülyébb ötleteket kínáltak a kölyköknek. Volt aki tűzoltólétrát, a másik homokszemekkel töltött csúzlit, a harmadik gázpisztolyt emlegetett. Közben Gyurika egyre közelebb húzódott a sűrűn beépített lakótelephez, ahol egy napon hirtelen, s talán végérvényesen, nyoma veszett. A gyerekek folyvást keresték, szinte lázba hozták a környéket. Sokan tudtak már a kék hullámos papagáj rejtélyes eltűnéséről, hol itt, hol ott vélték felbukkanni, de a rá vadászó fiúk sehol sem lelték.- Ennek már alighanem kampec - jelentette ki lemondóan Rudi, s Pityu öccsével azon tanakodott, ha megvennék a két megtalált szökevényt, Gyuri testvérüket miként lehetne kárpótolni. Hiszen van még Dano úr shopjában több papagáj is, vagy esetleg galamb, zebrapinty, s ha kell, hozat ő akár kanárimadarat is. Ám Gyuri ragaszkodott a Gyurikához. Nem csoda, hiszen együtt keresztelték el a három madarat, saját nevük alapján, közös megegyezéssel. Szőtték az álmokat, miként jutnak majd hozzájuk, s hogyan tanítják meg őket beszélni. Fillérenként rakosgatták össze a pénzüket, s naponta könyörögtek Laci bácsinak, ne adja el a papagájokat másnak. A madarak ára már össze is jött, csupán a kalitka okozott gondot, mert jóval többe került, mint a három papagáj. Csakhát, mint a példa is mutatja, madarat kalitka nélkül nem lehet tartani. A két nagyobb gyerek mélyen együttérzett a kisebbik testvérrel, aki, miután Gyurika elveszett, időnként álmában felsírt, karjával hadonászott és dobálta magát a heverón. Az anyjuk a nagyobbakat szidta.- Ti viszitek bele mindenféle rosszba, talán már cigarettázni is megtanítottátok. Csak jöjjön haza az apátok, meglátjátok mit kaptok tőle, haszontalanok! Az apa meghallgatta a fiúk panaszát és így felelt:- Pecsovics pók lehet az a ti Laci bácsitok. így tart benneteket a markában, ni! - S a kezét ölbe szorítva maga elé tartotta, mire a srácokból kitört a nevetés.- Apa, most olyan vagy, mint a Kandúrbandi a tévében, amikor az hosszat a lépcsőhazakat járták csendben, perceken át hallgatózva egy-egy ajtó előtt, nem szűrődik-e ki valahonnan papagáj-csirregés. Esténként hosszan tanakodtak, egyre reményvesztettebben, de makacsul ragaszkodva a tervükhöz.- Kész hülyék vagyunk - jelentette ki egyszer Rudi. - Hárman capla- tunk egyszerre a lépcsőkön, ahelyett hogy külön-külön mennénk. Mennyi időt pocsékoltunk így el, s ráadásul a felnőttek is folyton belénk kötnek. Ha egyedül megyünk, tán még segítenek is nyomra bukkanni, így meg folyton azzal gyanúsítanak, hogy lopni akarunk. Szétváltak hát, aminek alig fél nap múltán meg is lett az eredménye. Gyuri azzal az örvendetes hírrel rohant a két testvérhez, hogy meglett Gyurika.- Egy öregasszony tartja őt fogva az előszobájában - mondta, majd részletesen előadta, miként talált rá. A három kölyök egyenként lopakodott oda özvegy Korompayné ajtajához, és a kémlelő nyíláson bekandikált.- Marha érdekes — lihegte Rudi. - Tény, hogy odabenn papagáj van, de mintha nem is folyosót látnék, hanem hosszú alagutat, s annak a végén ül a kék madár.- Papagáj, vagy nem? - kérdezte Pityu.- Te mit láttál?- Hát azt, amit te.- Kéket?- Kéket.- Nahát! Elhatározták, hogy beavatják Laci bácsit is. így hát Dano, a gyerekek igaz barátja és örök üzletfele, másnap szintén bepillantott a kémlelőlyukon.- Ami azt illeti, fordítva még nem néztem át rajta, pedig jóval idősebb vagyok nálatok, ám tény, hogy odabenn papagáj van, és kék. Igen, kék. Ha jól meggondolom, Gyurika valódi szine nem is él már az emlékezetemben, meg az a vacak üveg is szörnyen torzít. Ami pedig fölöttébb furcsa, a madár nem hallatja a hangját. Azt tanácsolnám, próbálkozzatok közelebb férkőzni hozzá, hiszen ti elég dörzsölt fickók vagytok. Biztosan eszetekbe jut valami jó trükk, csak engem hagyjatok ki a buliból. Nem tenne jót az üzletem hírnevének. A gyerekek kissé csalódottan kullogtak haza, de másnap mindhárman ott sorakoztak özvegy Korompayné ajtaja előtt és becsengettek. A néni fakókék pongyolában nyitott ajtót, fején ómódi turbánnal. Mindezt jól lehetett látni annak ellenére, hogy az ajtót nem tárta ki, azaz csak résre nyitotta, amennyire a biztonsági lánc megengedte.- Ó, gyermekek! - mondta negédesen. - Mit kívántok leikecskéim?- A papagájt... izé, a papagájt szeretnénk látni — mondta Pityu, a középső gyerek.- Miféle papagájt kedveseim?- Hát azt a kéket, a Gyurikát.- Vagy úgy! - emelte fel a hangját a hölgy. - Szóval ti leskelődtetek? Ez bizony nem vall jólneveltségre. Az én papagájomat pedig Tamarának hívják és nem Gyurikának. Továbbá, bármennyire szeretnétek is látni, nem mutathatom meg őt, mert idegeneket elvből nem engedek be az otthonomba. Most pedig felszólítom az urakat, szíveskedjenek távozni!- Marha jó! - mérgelődött a lépcsőn lefelé Rudi. — Elvből nem enged be a lakásába. Ez a szüle valamit titkol. Újabb elhatározás született a lurkók fejében: ezután minden nap, ugyanabban az órában, becsengetnek özvegy Korompaynéhoz, azzal a kéréssel, hogy szeretnék látni a papagájt.- Kinek a papagája veszett el tulajdonképpen? - kérdezte másnap Korompayné.- Hát a Laci bácsié.- Laci bácsié? - álmélkodott az öregaszony. — És ki az a Laci bácsi?- Haverunk — vágta rá Gyuri.- A haverotok.- Igen, és övé a pecsop avifauna.- No nézd csak, angolul is tudtok. Igaz, kissé rossz kiejtéssel, de meg lehet érteni amit mondotok. Tudjátok, mi az az avifauna? Madárvilág, gyermekeim.- Néni, kérem! Tessék nekünk megmutatni a papagájt, és ha meggyőződtünk róla, hogy nem a Gyurika van magánál, ígérjük, többször nem jövünk ide.- Igen? Tehát ti azzal gyanúsítotok, hogy madártolvaj vagyok, s ha jól értettem, naponta zaklatni akartok engem. Hát vegyétek tudomásul, hogy én ezt nem tűröm. Feljelentést teszek a rendőrségen.- Hát csak tessék! - lépett előre Rudi határozottan. - Ha a néni nem rejtegeti előlünk Gyurikát, miért nem meri megmutatni, hogy milyen papagája van? Az egyre hangosodó beszédre kijöttek a lépcsőházba a lakók is.- Miféle idegen kölykök ezek itt?- kérdezték. - És milyen szemtelenül beszélnek!- Hát igen - sóhajtott özvegy Korompayné. — Ide süllyedt a családi nevelés. E lakonikus megjegyzésre a felnőttek egyetértőén bólogattak, mert valamennyien úgy tudták, hogy rajtuk kívül mindenki rosszul neveli a gyermekeit. Ezért nem csoda, ha olyan a világ, amilyen.- Miféle Gyurikát szajkóztok itt? — szólt közbe egy férfi.-Az a helyzet, hogy elszökött egy kék hullámos papagáj, ami ha előkerül, a miénk. Kettőt ugyanis elfogtunk, a harmadikat meg nekünk Ígérte Laci bácsi, de valaki el akarja tőlünk lopni.- Csak nem gondoljátok, hogy épp a tanító néni az? A gyerekek kényelmetlenül érezték magukat a felnőttek gyűrűjében. Tapogtak, dadogtak, verítekeztek.- Nem, de lehet, hogy a nyitott ablakon át berepült és... Egy másik férfi nyomakodott előre és nyájasan így szólt:- Kedves Annácska néni, mutassa már meg a fiúknak Tamarát, hiszen az nem hullámos papagáj!- Méghogy hullámos - méltatlankodott Korompayné. — Életemben nem láttam hullámos papagájt. Az enyém igazi jácintkék arara Anodor- hynchus hyacinthinus, fajtársai közül a legszebb. Még boldogult uramtól kaptam ajándékba.- Tessék már idehozni kérem! S kisvártatva az ajtórésben megjelent egy nagy kitömött madár. Papagáj volt, valóban jácintkék arara, hatalmas, horgas csőrrel, s üvegszemével bambán bámult az ajtó előtti csődületre. Az emberek a fejüket csóválták, mosolyogtak, szívesen nevettek volna hangosan is, de az idős hölgy iránti tiszteletből nem tették. Néhá- nyan a fiúkat kezdték korholni, akik megszégyenülten igyekeztek eltűnni a sötét lépcsőháziján.- Többet meg ne lássunk itt benneteket! - kiáltották, mintha az ottfelejtett cókmókjukat hajigálták volna utánuk. Annácska néni pedig, lelkében angyali tisztasággal, halkan becsukta az ajtót, a kitömött kék ararát visz- szaállította a sarokba, majd sebtapasszal felragasztotta a kémlelönyí- lást. Aztán betipegett a nappali szobába, s ott a kis Tamarának — az élőnek — elpanaszolta, milyen inzultusban volt része az előbb, de hála Istennek, a veszedelem már elmúlt. A nap föl) idő, és a h vadt. Patakc varra néző, ablakon. A 1 tyakot oda! már sötété« már odaben A férfi a ! kát hajigáit az asszony- örülök, lök, hogy el asszony. -1 A férfi a holmiját a- Te roha hogy elmég va fakadt^ membe se t Aztán nr a kisbaba melte. A férfi rá megtörölte é bámult, azt; visszament- Hozd a férfi.- Szedd - mondta ai A férfi nei ta a bőrönd ját, körülnéz és eloltotta ment a nap[ Az asszoi jában állt, k<- A gyere ta a férfi.- Megórü- Nem, c rom. Elküldi mijéért.- Nem n’ rekhez — mt A kisbáb; asszony ki a takaróból.- Ejnye, asszony, és Borzi Lászl Rácz László: Pihenés (tusrajz)
