Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1992-09-11 / 37. szám
Huszonegy évig kellett várnia Peter Rivalnak, a Csehszlovák Rádió egykori szerkesztőjének arra, hogy viszontláthassa szülővárosát, Pozsonyt. Távozásának oka akkori magatartása, s végeredményben a történelem, Csehszlovákia szovjet megszállása. 1968- ban a rádió budapesti tudósítója, a tragikus augusztusi események alatt tevékenyen részt vett a Csehszlovák Rádió illegális adásának munkájában - mindez főbenjáró bűnnek számított a nor- malizátorok előtt. Néhány éves rádiószerkesztői gyakorlattal, német és magyar nyelvtudással a tarsolyában menekül Peter Rival sok ezer sorstársával együtt az akkori Nyugat- Németországba. Szakmájához hű marad, annak ellenére, hogy az új környezetben szinte mindent elölről kell kezdeni. így emlékezik vissza emigrációs éveinek kezdeteire: Megcsapott a tőzsde szele- A Stuttgartban székelő Dél-német Rádió vidéki tudósitójaként kezdtem, majd később Karisruhéból, Németország jelentős iparvidékének központjából tudósítottam, elsősorban e terület ipari és kereskedelmi kapcsolatairól. Mindmáig vallom, hogy egy újságíró számára szinte eszményi iskola a vidéki szerkesztőség. Számomra is ez volt. Innen kerültem a kölni rádióhoz, ahol a Csehszlovákiába is sugárzó Deutsche Welle adóval is együttműködtem. Újságírói érdeklődésem előterében mindig is a gazdasági kérdések álltak - folytatta Peter Rival. - Még karisruhei ténykedésem idején szorosabb kapcsolatba kerültem a német iparral, ott csapott meg a tőzsde szele, ott fordult érdeklődésem a tőzsde és az aktív kereskedelem és ipar közti összefüggések felé.- A tőzsde létesítményére a vasfüggönyön innen úgy tekintettek, mint a kapitalista spekuláció fellegvárára. Ám napjainkban nálunk is napirendre került a tőzsde felújítása. A vagyonjegyes privatizációnak köszönhetően rengeteg ember válik értékpapír-tulajdonossá, részvényessé, tehát. kapcsolatba juthat a tőzsdével, az értékpapír-kereskedelemmel. Ön miben látja a részvényesek lehetőségeit?- A részvénytulajdonosok mindenütt a világon két csoportba sorolhatók. Az egyik csoporthoz tartozók részvényeiket nem tartják hosszú ideig maguknál, hanem kereskednek velük, viszonylag rövid időn belül túladnak rajtuk, vagy újakat vásárolnak, azzal a céllal, hogy bevételre, nyereségre tegyenek szert. A másik csoportba tartozók inkább nagyobb arányú részvénybirtoklásra törekednek. Megtakaritott pénzük egy részét értékpapírok, részvények vásárlásába fektetik, hogy minden évben felvehessék az osztalékot. De szükség esetén ők is eladhatják részvényeiket. A nyugati társadalmakban ez a befektetési forma széles körökben elterjedt. Amíg nálunk az emberek az újságolvasást a sportnál, vagy a belpolitikánál kezdik, addig például Angliában a legnagyobb érdeklődés a tőzsdehírek iránt tapasztalható. A tőzsdén az értékpapír-(rész- vényjtulajdonosok naprakész inforBeszétgetés Peter Rival tőzsdeszakértő publicistával mációkat kapnak a részvények árfolyamáról. Ennek birtokában dönthet a részvényes arról, eladja vagy megtartja-e részvényeit. Az értékpapírtőzsdék a piacgazdasági rendszer nagyon fontos és érzékeny elemei. Szeizmográfként jelzik a gazdasági élet rezdüléseit, az állam távlati gazdasági és társadalmi fejlődési irányait. Segít a Fríedrích Ebért alapítvány- A tőzsde működéséhez képzett szakemberekre is szükség van. Ön hogyan látja a helyzetet ezen a téren nálunk?- Értesüléseim szerint már folyamatban van a pozsonyi Szlovák Értékpapírtőzsde „befuttatása“, s a tőzsdei szakemberek képzése. A szakemberek képzése hónapokig is eltart, hiszen nullpontról kell kezdeni. A szakmai felkészítés részben Pozsonyban történik, de megkezdődött a kiválasztott tőzsdeszakemberek gyakorlati képzése egyes nagy külföldi tőzsdéknél. A pozsonyi Szlovák Értékpapirtözsde nagyon jó nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezik. Szerintem 1993-ban ez az intézmény el is kezdheti üzleti tevékenységét. A szakember-állomány kialakítása nem okoz gondot. A problémát én inkább a szlovák gazdaság jelenlegi helyzetében látom, mert nem teszi még lehetővé az egyes vállalatok csatlakozását a tőzsdéhez. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy az igazi tőzsdeüzlet, a börzejáték, csak a jövö év közepén kezdődhet el a szlovák fővárosban.- A vagyonjegyes privatizáció következtében Csehszlovákiában több millió részvényessel kell számolni. Az ő tőzsdei ismereteik megalapozása érdekében Ön szerint mi a teendő, történtek-e lépések ezen a téren?- A haza közvélemény tőzsdeismeretei minimálisak, s ezért a helyzetért a tájékoztatási eszközök, a sajtó, a rádió és a televízió is felelős. Az előző rendszerben a publicistákat nem készitették fel arra, hogy tőzsdekérdésekkel foglalkozzanak. Ezen lehet változtatni, mégpedig külföldi segítséggel. És éppen ez az igény az oka pozsonyi és prágai utamnak. Szorosan együttműködöm a Friedrich Ebért nevét viselő német alapítvánnyal, amelynek egyik célja, hogy segítsen a tömegtájékoztató eszközök gazdasági szerkesztőinek felkészítésében a tőzsdével kapcsolatos kérdések kommentálására, a tőzsdeinformációkkal való újságírói munkára. Egyhetes intenzív tanfolyamot rendezünk tizenhárom szlovák és cseh gazdasági újságíró, szerkesztő számára. A tanfolyam színhelye Pozsony, Budapest és Majna-Frank- furt. A tanfolyam résztvevői Pozsonyban megismerkednek az alapvető tőzsdefogalmakkal, innen a posztkommunista országok viszonylatában legtapasztaltabb budapesti Értékpapirtőzsdét látogatják meg, ahol alkalmunk nyílik találkozni magyar kollégákkal, akik már beszámolhatnak nekik egyéves tőzsde-újságírói tapasztalataikról. A tanfolyam Majna-Frankfurtban ér véget. Itt van a világ harmadik legna- gobb tőzsdéje, s itt kiváló szakemberekkel találkozhatnak és cserélhetnek eszmét a kurzus résztvevői. Megismerhetik a tőzsde együttműködését a legfontosabb tömegtájékoztató eszközökkel. Innen ellátogatnak a SAT-1 bajorországi magántévétársasághoz. Ez az intézmény naponta 45 perces élő adásban tudósít a frankfurti börzéről. A Duna Tőzsdének úttörő szerepe lehetne...- Nemrég a frankfurti tőzsde keretében megalakították a kelet- közép-európai munkacsoportot. Milyen céllal alakult meg ez a csoport?- A franfurti tőzsde már hosz- szabb ideje latolgatta, miként segíthetne a posztkommunista országokban a tőzsdék felújítása terén. Dr. Rüdiger von Rosen, a frankfurti tőzsde igazgatója, akit szoros kapcsolatok fűznek ezekhez az országokhoz, arra ösztönözte kollégáit a német pénzvilágban, nyújtsanak anyagi és műszaki segítséget börzeszakemberek képzéséhez ezekben az államokban. Júliusban létre is jött egy külön társaság, a kelet-közép-euró- pai munkacsoport, amelyhez a posztkommunista országokban alakult tőzsdék bizalommal fordulhatnak támogatásért.- Rival úr, Ön gazdag tőzsdeismereteit közzétette a pozsonyi Nezávislost' Kiadónál megjelent könyvében. Itt felvetette a Duna Tőzsde gondolatát. Miről is van szó?- A pozsonyi és a budapesti értékpapírtőzsde, a két intézmény vezetői - Zdenko Alexy és Hardy Ilona - közti kiváló kapcsolatoknak köszönhetően kialakult együttműködésben új lehetőségeket látok. A pozsonyi tőzsde sokat tanulhat a budapestitől, s felkészülhet az együttműködés kiszélesítésére. Hogy a valóságban milyen is lenne ez az együttműködés, ezt a jövő mutatja meg. Geopolitikai szempontból el tudom képzelni a pozsonyi, a budapesti és a bécsi tőzsdék szoros együttműködését. A három intézmény például egyes fontos részvényeket közösen árusítana, az érdeklődők mind a három tőzsdén megvásárolhatnák őket. Mivel kontinensünknek ebben a részében a jövőben a gazdaság- politikára a szoros együttműködés lesz a jellemző, s ez a tőzsdékre is vonatkozik, úgy gondolom, ebben a folyamatban a tőzsdék úttörő szerepet tölthetnének be.- Köszönöm a beszélgetést. Somogyi Mátyás (Archív felvétel) Az ítélőbíró jól ismeri a per előzményeit. Házassági perpatvar, de valamivel több a szokásosnál. Az előző héten is foglalkozott egy fiatal házaspár ügyével. Náluk az volt a baj, hogy az asszonyka igen szeretett szájaskodni, a férj minden megjegyzésére vísszanyelvelt. S egy nap betelt a pohár. A férfi dühében megfeledkezett arról is, hogy a felesége gyermeket vár, kezet emelt rá. Az asszony feljelentette. Két foltok éktelenkedtek a karján és testének más részein. A tárgyalás öt percig sem tartott. A feleség visszavonta a vádját: „Vele élek tovább, gyermekem apja...“ A bíró beszüntette az eljárást. Csak azt sajnálta, hogy nem oktathatta ki: Nem mindig annak van igaza, aki kisajátítja magának az utolsó szó jogát... A mostani eset valamivel bonyolultabb a szokásosnál. Még elég fiatal a férj és a feleség is. Az utóbbi időben egyre gyakrabban összeszólalkoztak. A férfi féltékeny volt a szép feleségére, még azt sem tudta elviselni, ha rámosolygott a legjobb barátaira. Sok mindenre gyanakodott, még hűtlenséggel is megvádolta. Az asszony nem bírta ki a nap nap utáni idegfeszültséget. Albérleti szobát szerzett, s kétéves gyermekével odaköltözött. A férj bőszült oroszlánként kereste, de sem a rokonoknál, sem az ismerősöknél nem találta. Másnap a szomszédja érdeklődött: „Üdülni ment a kedves felesége? Mert tegnap láttam, amikor a fiacskájával, bőrönddel a kezében beült egy taxiba... Kutatott a taxis után, végül is megtalálta, aki a csinos fiatal nőt „elfuvarozta“. Ámokfutóként rohant a megadott címre. Az épületben „kinyomozta“ azt a lakást, ahová beköltözött az új albérlő. Csengetett, kopogott. Csak neszt hallott az ajtó mögül. A tulajdonos már kitárta volna. Csak ő lehet odabent! Az öklével keményen rávágott az ajtóra.- Nyisd ki!- Nem nyitom! Nem a te lakásod! - hallatszott ki a folyosóra a jól ismert női hang. A férj dühösen berúgta az ajtót. S amit még nem tett meg az életében, most megtette. Egyik pofon a másik után csattant. A feleség hívta a rendőrséget: A férje betört az új lakásába... Ott a bizonyíték: a betört ajtó és szeme alatt a kék folt... Elérkezett a tárgyalás napja. Az ítélőbíró behívatja a házaspárt. A férj rámosolyog a feleségére, az asz- szonyka pedig a férfi kezéhez nyúl, s azt szorongatva lépnek a fekete taláros bíró elé.- A férjem másnap rendbehozatta az ajtót, s harmadnap visszavitt magához - mondja az asszony.- Nem akartam én megverni - szólal meg a férj.— Csak a gyereket akartam látni. És most annak is örülünk, hogy azóta már útban van a második... A bíró elmosolyodik. Szent a békesség. Az arcuk is elárulja, hogy boldogok. A bírótól elnézést kérnek, hogy gondot okoztak neki.- Nem történt semmi, legalább megismerkedtünk... Erre a kijelentésére gondolt, amikor három hónap múlva a város főutcáján megpillantotta azt a férfit, aki „betört“ a feleségéhez. Megállt, s megdöbbenve figyelte, hogy mit művel. Az egykori feleségverő meglepődve ismeri fel a bírót. Elmosolyodva köszönti. De a mosolya gyorsan elillan, mert amit mondani akar, komoly dolog.- Azóta munkanélküli lettem - panaszolja. - Az utcatisztításért háromezer-ötszázat kapok. Sokkal több, mint a segély. Bármilyen munkát elvállalok, csakhogy dolgozhassak. Egyelőre más nem akadt, csak az utcaseprés. Emiatt én szégyelljem magam? Kell a pénz. Azt tudja, hogy várjuk a második gyerket. Ráadásul nem egy lesz, hanem kettő!... Az élet sok mindenre megtanítja az embert. P. B. Magad uram, ha szolgád nincs! Fogtam a szemetesvödröt és elindultam, hogy lakásomat megszabadítsam az összegyü- lemlett hulladéktól. A kukáknál máskor is találkoztam guberálókkal, száraz kenyeret, textilhulladékot gyüjtö- getőkkel, de ezúttal egészen más kép fogadott. A szélső szemetes- láda közelében szimpatikus fiatalember ücsörgött a földön. Körülötte különféle képes magazinok kinyitva és kupacokban. A fiú kezében pedig egy kopott könyv, arcán boldog mosoly, mintha nem is a kuka szomszédságában olvasna, hanem valami kényelmes fotelben. Észre sem vett. De amikor közelebb mentem az újságokhoz, megszólalt: — Nézze csak, mi mindent kidobálnak az emberek: autósmagazinok, divatlapok, vicclapok. Nagyobb a választék, mint egy olvasóteremben. Kis szünetet tartott, aztán meglengette kezében a könyvet.- Tudja mit találtam? Winne- tout! Gyerekkorom legszebb könyvét. Hiszi, nem hiszi, vagy nyolcszor elolvastam. A filmet pedig - nem is tudtam hányszor láttam. Széljegyzetünk Párbeszéd a kukánál — Nemcsak magának tetszik. — Képzelje el, valaki csak úgy kidobta ezt a könyvet, mint egy rongyos zoknit! Hogy lehet egy könyvet kidobni? Sajnos, az enyémet elcsente valaki. Évekig vadásztam rá a haveroknál, de nem találtam meg. Most pedig annyi év után itt a szemétládánál megtaláltam. Igaz, kopottabb, mint az enyém volt, de ez azt jelenti, hogy igen sokan olvasták. Belelapozok az egyik magazinba. Közben új ismerősöm kikeres a könyvből egy részletet és hangosan felolvassa nekem. Hallgatom. — Képzelje, könnyekig meghatódtam, amikor annak idején ezt olvastam. Hát nem fantasztikus ez az Old Shatterhand? Ahogy nézem a szőke fiatalember arcát a boldog újratalál- kozás, újrafelfedezés örömével, kicsit én is meghatódom: egy régi könyv, az ifjúkori olvasmány élménye ilyen örömet okozhat egy fiatalembernek. Tudom, hogy May Károly müve nem a világirodalom teteje, azonban a rajta keresztül megszerzett könyvszeretet biztosan végigkíséri a fiú életét. Búcsúzóul kíváncsiságból még megkérdezem, van-e ideje az olvasásra mostanában?- A romantikus könyveket szeretem. Gyakran bosszankodom, hogy a mai világról kevés szép könyvet írnak. Vagy csak én nem találok rájuk? — Keresse csak. Érdemes. SZ. B. 4 1992. IX. 11. ilasárnap
