Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1992-09-11 / 37. szám
Csehszlovákia „csupán“ kettéválik, és nem két idegen állam születik-Egy forró nyári napon: 1992. július 2-án tett húségesküt a Cseh és Szlovák Föderatív Köztársaságnak az új szövetségi kormány tíz minisztere. Már aznap világos volt, hogy ez a kabinet lényegében skizofrén helyzetbe került, hiszen eleve nem volt más választása, mint hogy Csehszlovákia gyors és lehetőleg fájdalommentes felszámolásának, avagy valamiféle korábbi lendületből tovább élő, átmeneti kormánya legyen. ön, miniszterelnök úr, akarata ellenére is, inkább csak csódhivatal- noknak, vagy éppenséggel több malomkő között őrlődő, céltudatos kormányfőnek tartja magát?- Ha szabad választanom, én inkább az utóbbira szavaznék; bár sietek hozzáfűzni, remélem nem én, hanem maga a helyzet tudathasadásos. Szövetségi miniszterelnökként egy olyan kormány élére kerültem, amelynek a jelenlegi helyzetben is úgy kell működőképesnek lennie, hogy az ország egésze szintén zökkenőmentesen funkcionáljon. A kormánynak ez a legalapvetőbb feladata, és én teljes mértékben azonosulok ezzel. Más kérdés, hogy tisztában vagyok a legutóbbi parlamenti választások után kialakult belpolitikai helyzettel, ami akaratlanul is bizonyos fokig valóban tudathasadásos szituációba sodorja az embert. Alapvető célunk ugyanis a rendszerváltást követő gazdasági és politikai reform folytatása, ezzel egy időben viszont már-már radikálisan karcsúsítanunk kell az államirányítás szövetségi szerveit; ám hogy a tíztagú kabinet helyzete még bonyolultabb legyen, az ország egyre valószínűbb kettéválásának a törvényes kereteit is nekünk kell előkészíteni, a Szövetségi Gyűlés elé tárni. Gondolom, a feladatok ilyen sokasága és különbözősége elegendő ok arra, hogy az ember olykor-olykor tényleg a tudathasadás küszöbén érezze magát.- E sajátos helyzetben vajon milyen a kormányon felül uralkodó légkör? Magyarán: fagyos vagy tüzes?- Úgy érzem, hogy korrekt az összmunka.- Annak ellenére, hogy Szlovákia és Csehország érdekei, illetve a HZDS, azaz a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom és az ODS, azaz a Polgári Demokrata Párt törekvései eléggé eltérnek egymástól?- Nézze, mi a szövetségi kormány tagjai vagyunk, s ennek tudatában dolgozunk. Persze, ez nem jelenti azt, hogy nincs különbség pártérdek és kormányfeladat között; vagy hogy nem adódnak kisebb- nagyobb dilemmák, amelyek a csehek és a szlovákok kölcsönös viszonyának nyílt kérdéseiből származnak. Épp ezeket a gondokat tudatosítva érzi magát az ember néha kissé skizofrén helyzetben.- Némi iróniával most azt mondhatnám, hogy ez foglalkozási ártalom, elvégre az ország is eléggé tudathasadásos állapotban leledzik.. .- Sajnos, ez tény; bár ez is jelzi, hogy a kockák még nincsenek igazán elvetve. A végszót a szövetségi parlament fogja majd kimondani, ami egyúttal a szövetségi kormány létét és szerepkörét is meghatározza.- Ezért volt az ön által benyújtott kormányprogram a vázlatosnál is szűkszavúbb?- Igen. A megbízatásunk ugyan annak rendje-módja szerint négy évre szól, de mi csak egy nagyjából száz napra szóló munkatervet dolgoztunk ki. Ezalatt mind a nemzeti parlamentekben, mind a Szövetségi Gyűlésben döntésnek kell születnie az ország jövőjéről; a központi kormánynak pedig ehhez kell majd igazítania valamennyi elképzelését és konkrét lépését. A mostani helyzet ugyanis nem más, mint egy provizórium. Ha folytatódnak a jelenlegi folyamatok és Csehszlovákia kettéválik, akkor 1992 szilveszteréig az ebből adódó teendők kötik majd le a szövetségi kormány energiájának zömét. Ha viszont valami kisebb csodával határos módon mégiscsak fennmaradna a föderáció, akkor meg egy precíz, a teendők most hatályos menetrendjénél sokkal konkrétabb kormányprogrammal kell majd előrukkolnunk. A kormányzati tennivalók jelenlegi rendjét joggal érte sok bírálat, ám az vesse rám az első követ, aki nem úgy látja, hogy a provizóriumokban - sajnos- mindig egy rakás rögtönzés is akad. Sohasem jó, ha egy kormányfő nem tudja - hiszen egyelőre valóban nem tudhatom hogy a kabinetjének minő feladatai lesznek, mondjuk, egy hónap múlva...- Strásky úr, önt az a Polgári Demokrata Párt jelölte a kormányfői posztra, amely a lehető leghatározottabban elutasítja a Vladimír Me- ciar és az általa vezetett mozgalom révén fennen hangoztatott konföderáció gondolatát. Személyesen egyetért Václav Klausnak azzal az eltökélt szándékával, hogy: föderáció avagy semmi?!- Jómagam nem lelkesedem a formális, a kategorikus kijelentésekért. Nézetem szerint hozzunk létre egy jól működő közös államot, vagy pedig - amennyiben ehhez nincs meg a kellő politikai akarat - teremtsük meg a teljes kettéválás feltételeit, annak valamennyi előnyével és hátrányával együtt. Ha a szlovákság valóban nagykorúsítani, önállósítani kívánja magát, és minden jel erre mutat, szerintem akkor semmi akadálya annak, hogy két szomszédos államként keressük az együttműködés lehetőségeit. Más kérdés, hogy ezzel Csehszlovákia eredeti, Trianon utáni fogalma törvényszerűen eltűnik majd a világ térképeiről.- Tudvalévő, hogy ön, miniszter- elnök úr, a közös állam gondolatával szimpatizál. Václav Klaus viszont, akivel ön személyes jó barátságban van, már a júniusi választások után néhány nappal - a Meciar- ral való első találkozás folyamán- letett ugyanerről a szándékáról. Nincsenek ezért nézeteltéréseik?- Nézze, az őszinte barátságot én többre becsülöm, mint a politikusi véleménynyilvánításokat. Én például fogadtam a Prosperáló Csehszlovákiáért Kezdeményezés képviselőit, akiket Klaus úr viszont önjelölteknek mondott az egyik nyilatkozatában. Úgy érzem, mindkettőnknek igaza volt. Neki azért, mert a föderáció megmentését már-már lehetet- lenségne.k tartja; nekem pedig talán azért, mert megértem az emberek nosztalgiával elegy csalódottságát a dolgok ilyen irányú alakulása fölött. Természetesen, látni kell ugyanakkor azt is, hogy a szenti- mentalizmus - politikai érvként- nem több a szappanbuboréknál... Joggal bízom hát abban, hogy Václav Klausszal a jövőben is barátok maradunk. Elvégre eredetileg ö is a közös állam megőrzését szorgalmazta; de egyúttal realista is, aki felismerte, hogy szlovák partnere legföljebb csak az időt húzza, hiszen a HZDS-nek semmiképpen sem célja a közös, szövetségi államforma megmentése. Egyszerűen ehhez igazította tárgyalási stílusát és taktikáját. Különben is óriási melléfogásnak tartanám, ha a Polgári Demokrata Párton belül szintén csupán egyetlen akarat érvényesülhetne, elvégre akkor majdnem ugyanott lennénk, mint 1989 novembere előtt.- ön miként véli: a jelenlegi államjogi viták ellenére folytathatók azok a reformok, amelyek a nyugati mintájú demokrácia, a polgári társadalom és a piacgazdaság megteremtését célozzák?- Nehéz kérdés, mert már most eltérő a fejlődés üteme és iránya Szlovákiában, illetve Csehországban. Úgy tűnik, a cseh országrészekben már jelenleg is messzebbre jutottunk a szükséges változások feltételeinek megteremtésében. Sőt! A szükséges lépések végrehajtásában is. Bonyolítja a helyzetet, hogy röviddel az új szövetségi kormány hivatalba lépése után Václav Havel is leköszönt.- Első reakciójában ön ezt tragédiának mondta...- Most is annak tartom, mert ez a legbiztosabb jele annak, hogy Csehszlovákia kettészakadása elkerülhetetlen valóságnak látszik.-Az érvényes alkotmány értelmében átmenetileg önre hárul a köztársasági elnök teendőinek zöme is. E helyzet pikantériája, hogy Jan Strásky azt a Václav Havelt helyettesíti hivatalában, aki elsősorban a Szlovákiában kialakult helyzet miatt mondott le tisztéről: másrészt pedig ön alatt is recseg-ropog a föderáció építménye, igaz „csak" szövetségi miniszterelnökként.- Most olyan ez a helyzet, akár egy szimultán sakkparti. Ebben a sokoldalú párbeszédben azt tartom a legfontosabbnak, hogy megértessem a külföldi diplomatákkal és üzletemberekkel, hogy mindent megteszünk a békés válás érdekében. Nemkevésbé fontos, hogy megértsék: Csehszlovákia „csupán“ kettéválik, és nem két idegen állam születik. Ez azért lényeges, hogy a világ egyformán kezelje majd mind a Cseh Köztársaságot, mind a Szlovák Köztársaságot.- Vajon mit tesz a szövetségi kormány annak érdekében, hogy az egyszerű halandó is világosan lássa: idegek és anyagiak dolgában mibe kerül majd neki a két országrész különválása?- Szerintem ez inkább a pártok és mozgalmak feladata, semmint a szövetségi kormányé. A kabinet feladata a gyakorlati teendőket kézben tartó kormányzás és a különböző törvénytervezetek előkészítése. Például a föderáció megszűnéséről szóló törvényé is. Ráadásul úgy vélem, ha valaki szabadságot kiáltva erőnek erejével emancipálódni kíván és nagykorúsítani akarja magát, azt milliárdokról szóló érvekkel sem lehet visszatartani szándékától. Tudomásul kell venni, hogy Szlovákiában jelenleg ezek a törekvések a mérvadóak.- A föderáció létét vagy megszűnését illetően mit tekint majd az utolsó koporsószögnek?- Több példát is felhozhatok: ha széthullik a lakosság nyugalmát garantáló biztonsági szolgálat struktúrája, ha valaki manipulálni kezdené a hadsereget, ha a költségvetési törvények felrúgásának lennénk a tanúi, ha az új szlovák alkotmányra hivatkozva valaki semmisnek nyilvánítaná a szövetségi törvényeket... Bőven akad hát koporsószög, amellyel szinte egyik napról a másikra „eltemethető" a szövetségi államforma.- És azután? Sokat és sokan beszélnek most arról, hogy valamiféle új, laza szövetséget, netán uniót kellene létrehozni az önálló Szlovákia és az önálló Csehország között!- Tényleg rengeteg szó esik erről, de nem a Polgári Demokrata Pártban! Az úgynevezett laza közös állam nem más, mint fából vaskarika. Azonos katonai doktrína mellett nem létezhet kétféle külpolitikai vonalvezetés. A gazdasági törekvések, a vám- és pénzügyi politika sem „felesegethet“ egymással holmiféle mondvacsinált államszövetségben. Ennél lényegesen tisztább és áttekinthetőbb az az alapállás, amikor két vagy több független állam a legkülönbözőbb együttműködési szerződések egész sorát köti meg egymással. Akár annak árán is, hogy ez a politizálási stílus és gazdaság- szervezési gyakorlat akár az érintett ország szuverenitásának ilyenolyan mértékű megnyirbálásával is járhat... Aki ezt képtelen tudatosítani magában, az a látomásaiban sem érti a különféle uniók megvalósíthatóságának feltételeit.- Kérem, ne haragudjon, ha még egyszer visszatérek a közös állam gondolatához. Igaz, ezúttal már inkább csak feltevésként: ön, aki feltehetőleg a Cseh és Szlovák Föderatív Köztársaság utolsó szövetségi miniszterelnöke, vajon elképzelhetőnek tartja-e, hogy Csehország és Szlovákia egyszer majd újfent egyesüljön? Akár az első Csehszlovákia hagyományait ébresztgetve, akár az 1968-ban aláírt szövetségi államforma tradícióit öregbítve...- Erről majd a hétköznapok, illetve az európai integráció üteme dönt. Pillanatnyilag azt tartom lényegesebbnek, hogy Csehszlovákia lakossága megértse: az idő most nem a közös állam pártfogóinak érdekében dolgozik; ám ez nem jelentheti azt, hogy kínai fal vagy szögesdrót- kerités lesz Csehország és Szlovákia határán; vagy azt, hogy kettészakítjuk a családokat.- Sokak Számára ez bizonyára megnyugtatóan hangzik. Az viszont már kevésbé szívderítő, legalábbis a Szlovákiában éló nemzeti kisebbségek számára nem az, hogy az 1992 júliusában elfogadott szuverenitási nyilatkozat nem említi a kisebbségek alkotmányos jogait; az új alkotmány pedig a nemzetállam eszméjéből fogant, és csupán másodlagosan említi a civil társadalom alapelveit... Mivel tudná megnyugtatni a ma még közös Csehszlovákiában élő nemzeti kisebbségeket?-Tény, hogy a kettéválást szorgalmazó törekvések eredményeképpen a kisebbségi kérdések ma már inkább a nemzeti kormányok hatáskörébe tartoznak. E tekintetben számomra mindenképpen megnyugtató, hogy a leendő cseh alkotmány alapelvei a demokrácia és a polgári társadalom princípiumai lesznek. Csehország nyilván csak akkor fog tudni Szlovákiával például emberjogi kérdésekben bárminő szerződést kötni, ha a Morva folyótól keletre ugyanezek az eszmék érvényesülnek a gyakorlatban.- Strásky úr, magánszemélyként is ellátogat majd Szlovákiába? És ha igen, milyen érzéssel szeretne jönni?- Ahogy most Ausztriába járok. Ott ugyan külföldön vagyok, de mindig otthonosan érzem magam. Még- győzödésem, hogy Csehországban így fogjuk várni a szlovákiaiakat.- Miniszterelnök úr, a riporter szerencséje, ha egy létező államalakulat vélhetően utolsó szövetségi kormányfőjével készíthet interjút. Duplán is köszönöm hát a beszélgetést! Miklósi Péter (Fotó: CSTK) 1992. IX. 11. interjú Jan Strásky !i¿ szövetségi miniszterelnökkel Lubomír Vanék rajza
