Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1992-07-03 / 27. szám
ilasârnap „A z önigazgatás igénye nem a területi elszakadás óhaját jelenti“-Elnök úr, ön 1992. június 16-án, a Csehszlovák Sajtóiroda prágai munkatársának adott nyilatkozatában egyebek között kifejtette, hogy Szlovákia önállósulása esetén az MKDM - a magyar kisebbség jogainak biztosítása érdekében- autonómiát fog követelni. Kijelentését azóta össztűz alá vették a szlovák lapok, nemkevésbé a június eleji választások győzelmének koncain osztozkodó nacionalista politikusok, akik, úgy tűnik, ingerültségükben csalánkiütést kapnak az autonómiaigény hallatán. Hadd kérdezzem hát meg kerek perec: mi állt az ominózus bejelentés hátterében?- A CSTK munkatársa mozgalmunk pozsonyi központjában járva rákérdezett, hogy miként értékeljük a parlamenti választások után kialakult belpolitikai helyzetet, s milyennek látjuk a kisebbségi jogok érvényesülésének garanciáit. Ekkor hoztam szóba az autonómiaigényt, igaz, talán célszerűbb lett volna „csak“ önigazgatást említeni, mert az autonómia szót a szlovákság eleve félreérti, félremagyarázza. Számára az autonómiaigény kizárólag az elszakadás, a területi elcsatolás szinonimája. Mi viszont egy percig sem beszélünk ilyesmiről, hanem az önigazgatást szorgalmazzuk: a kulturális, az oktatási autonómiát, a régiók szerveződését, végül pedig az ezen alapuló területi önkormányzatokat. És ha mindez alulról, például a csallóközi, a gömöri vagy akár az Ung-vidéki régióban a helyi önkormányzatokra épülve szerveződik- elvégre a helybéliek tudják a legjobban, hogy az ott élőknek mire van szükségük -, akkor az önigazgatás igénye egy pillanatra sem jelentheti az elszakadás óhaját! De különben sincs ebben semmi ármánykodás, hiszen mindez benne szerepel az MKDM választási programjában. A fondorlatot inkább az jelentené, ha bejutván a pozsonyi és a prágai parlamentbe, nem a programunk szellemében járnánk el.- Vajon miként festene a gyakorlat: a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom teljes önrendelkezésú önigazgatást, vagy csak önigazgatási jogokkal felruházott régiókat szorgalmaz?-Természetesen, minden önkormányzati igénynek több változata, illetve különböző fokozatai lehetnek. A legfelsőbb szint a teljes önigazgatás, ahol már kisebbségi parlamentek is működnek. Példaként hadd említsem Dél-Tirolt. Nálunk egyelőre az első lépésről: a régiók megerősítéséről van szó; ezeket kellene felruházni az önigazgatási rendszerrel. Nyomatékos formában miért éppen a választások utáni feszült helyzetben került teritékre a szlovákiai magyarság autonómiaigénye ?- Ha jópofáskodni akarnék, azt felelhetném: mert már a választások előtt is jó párszor elmondtuk ugyanezt. A programunkba is beiktattuk és a kormányzati körökbe is eljuttattuk ebbéli igényünket. Nemkevésbé lényeges szempont, hogy részünkről bizonyos dolgokat most kell világossá tenni, mert Szlovákiában a politikai folyamatok nagymértékben felgyorsultak és radikalizálódtak. Ráadásul - a pozsonyi parlament első ülésének tapasztalatai szerint - a többségi demokrácia fog érényesülni a kisebbség rovására; így ránk, a kisebbségi képviselőkre szintén jóval nagyobb nyomás nehezedik majd. Sajnos, a kormányfői tisztségbe visszakerült Vladimír Meciar több kijelentéséből is egyértelműen arra lehet következtetni, hogy az új hatalom eltökélt szándéka a kisebbségi jogok megcsonkítása. Például a nyelvtörvény megszigorításával, a földtörvény megmásításával. E tények is arra késztetnek bennünket, hogy most már ország-világ előtt kimondjuk törekvéseinket.- Nem fogja ez radikalizálni a helyzetet?- Mi nem kiélezni akarjuk a szituációt, hanem épp fordítva, az egyenes beszéd révén megtudni, hogy az új hatalom szemszögéből mennyire valósítható meg Szlovákiában az, ami Európa több pontján már természetes.- És ha az érintettek mindezt követelódzésként, zsarolásként fogják kezelni?- Amennyiben ezt valaki annak akarja elkönyvelni, akkor azt nehéz lesz kimagyarázni... Ám ha a kisebbségi jogok európai nívóját vesszük szemügyre - és ezt Vladimír Meciar is emlegetni szokta -, akkor nehéz lesz bárkinek is félremagyaráznia azt, amit részint a koppenhágai dokumentum, részint az Európai Biztonsági Együttműködési Értekezlet zárónyilatkozata a szóban forgó kérdéskörben minimumként említ. Ráadásul nemcsak Dél-Tirolban, hanem Svájcban, Finnországban és egyebütt is találni olyan modelleket, amelyeket érdemes alapul venni. Feltéve, ha Szlovákiában a demokrácia van kiépülőben, és nem a nacionalizmusra épülő pártállam rekonstrukciója zajlik éppen.- Készen is van már a szlovákiai magyarság önigazgatási szervezete?- Koncepcióját, illetve egyes részterületeit tekintve igen; paragrafusokba öntött változatában viszont még nem. Első lépésként a kulturális és oktatásügyi önigazgatás tervezetét fogjuk benyújtani.- Mi történik akkor, ha visszautasítják?- Azt szeretnénk, ha igénybejelentésünk vonatkozó pontjait már a most készülő és az SZNT-ben augüsztusban tárgyalandó szlovák alkotmányba is beépítenék. Ha viszont elutasítják folyamodványunkat, akkor aligha tehetünk mást, mint hogy egy idő után újra beterjesztjük, s időközben külföldön is véleményeztetni fogjuk a szlovákiai magyarság önigazgatásának tervezetét.- Az MKDM és az Együttélés közösen gondolkodik a fenti kérdésekben?- Igen. Az esetleges nézeteltéréseket kerülendő, az alap- dokumentumok kidolgozására együttesen kértünk fel szakembereket.- Bugár úr, ön személyesen hogy látja: a hazai magyarság támogatja az autonómiaigényt? Tájékozódtak egyáltalán e kérdésben?- Az elmúlt hónapokban, választási összejöveteleinken, szinte mindenütt utaltunk rá, hogy az önigazgatás iránti igény szerves része mozgalmunk programjának. Ahol erről szó esett, ott rendre támogattak bennünket. Az érem másik oldalát tekintve viszont látni kell, hogy még az én ismeretségi körömben is akadnk, akik nemigen értik, „luxusnak“ tartják az önigazgatás igényét. Gondolom, ebben mi is ludasak vagyunk, mert valamiféle helytelen tapintatból eddig keveset szóltunk erről.-Nem fordulhat elő az a faramuci helyzet, hogy az Interjú Bugár Bélával, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom elnökével MKDM-EPM koalíció valami olyasmiért száll síkra, amit a választóik jelentős hányada nem is támogat?...- Nézze, ha a hazai magyarok körében bárhol bárkitől megkérdezem, vajon szeretné-e, hogy magunk dönthessünk a nemzetiségi oktatásügy dolgaiban, akkor szinte mindenki igennel válaszol. És ha egy szennyvíztisztító szükségeltetik, mondjuk, a csallóközi régióban, akkor ugyancsak az a legjobb, ha annak sorsáról szintén a helybeliek döntenek. Nos, ha az ilyen szemléletet támogatja valaki, akkor ezzel az önigazgatás elvét is prátfogolja. Az itt-ott tapasztalható ódzkodás okát e téma szokatlanságában, az emberek tájékozatlanságában látom. Persze, nincs ebben semmi különös, hiszen 1989 előtt nem voltak hazai magyar politikai mozgalmak, amelyek utat törtek volna az ilyen törekvéseknek.- A szlovákiai magyarság egyéb vonatkozásokban is kissé tanácstalanul, borúlátóan ítéli meg a közeljövőt...- Az emberekben valóban ott munkál a félelemérzet. Az idősebbek a 45-48-as időszak, a jogfosztottság éveinek megismétlődésétől tartanak. Tanulságos példa erre a legutóbbi népszámlálás, amikor nagyon sokan nem merték magukat magyarnak vallani, noha törik a szlovákot. Mégis azt mondták: nem szeretnék még egyszer megélni a kitelepítést, amikor bárki büntetlenül belérúghatott a szlovákiai magyarságba. Csoda, ha a jelenlegi közhangulat láttán bőven akadnak, akik bizony aggódnak?- Hadd kérdezzem meg egy meredek váltással: előfordulhat, hogy a negatívumok mellett valami jót is kínálhatna nekünk az önálló Szlovákia?-Az önállósulási folyamat, mint realitás, semmi rosszat nem rejt, feltéve, ha azt egy demokratikus kormányzat irányítja. Szlovákiában viszont egy nemzeti kollektivista irányzat került hatalomra, és ez nemigen ígér pluszt nekünk.- Az MKDM elnökének véleménye szerint van-e még esély az ország egybenmaradására?- Őszintén szólva, én azt hittem, Vladimír Meciar csak sakkban akarja tartani a politikai ellenfeleit az önálló Szlovákia víziójával. Úgy tűnik, tévedtem...- Bugár úr, ön az előző választási időszakban a Szövetségi Gyűlés képviselője volt, most viszont a Szlovák Nemzeti Tanács honatyáinak egyike. Van-e, és ha igen, akkor miben látja a különbséget a prágai és a pozsonyi parlament között?-A politikai kultúrában. Prágában nem fordulhatott elő olyasmi, hogy amikor az újonnan megválasztott házelnök a székfoglalóját mondja, akkor valaki faragatlanul közbekiáltson: To je ono! Pozsonyban, sajnos, a parlament falain belül is arénahangulat van.- Úgy látszik, mostanság erőpozícióból tárgyalnak az SZNT-ben. Sőt/ Bizonyos előjelek egy félfasiszta rendszer csíráit sejtetik...- Igen, ez precíz meglátás. Már az elnökség összetételéről folyó tárgyalásokon is valami ilyesmi érződött. Velünk, az ellenzéki pártok képviselőivel félvállról tárgyaltak, és ellenvetést nem tűrő stílusban közölték velünk: az MKDM-EPM koalíció egyetlen helyet kaphat, punktum! Ugyanez történt a szakbizottságokban való helyek elosztásánál. Főként Meciar mozgalma és a Szlovák Nemzeti Párt mutatta meg, hogy kényük-kedvük szerint kiskorúsíthatnak bennünket, és ha úri kedvük úgy tartja, akkor a javaslatainkat is lesöpörhetik az asztalról. Ezt a partit játszották el akkor, amikor a magyar koalíció által jelölt Duka Zólyomi Árpádot kiszúrták az elnökségből, s ezzel a környezetvédelmi szakbizottság elnökének tisztéből is.- Valóban, végül is Rózsa Ernő révén miért csupán egy helyet kapott a magyar koalíció az SZNT elnökségében?- Mert nem mi kaptuk a harminchét százalékot, és a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalomban az erőfitogtatás nyilván összeegyeztethető a demokráciával. Mint ahogy a sajtó ellenőrzésének szándéka, a mozgalom szekértolóinak tisztségbe juttatása, a kisebbségi jogok megnyirbálása és egyebek...- Való igaz, a működőképes demokráciákban a parlamentbe jutott politikai erőktől még a kormányalakítás előtt meg szokták kérdezni, hogy a szóban forgó párt részt kíván-e venni a kormányzásban, vagy eleve a konstruktív ellenzék szerepét fogja-e betölteni. Az önök koalíciója viszont a június 6-át követő hetek folyamán egyetlenegyszer sem tárgyalt Vladimír Meciarral. Vajon miért nem?- Nem akarunk részt vállalni a kormányzati munkában, de azt azért elvártuk volna, hogy Meciarék megkeressenek bennünket. Úgy tűnik, ránk a megbeszélések szintjén sincs szükség! A szlovák kormányfő már a legelső sajtóértekezletén kijelentette: neki megvannak a saját magyarjai. Nyilván azok, akik a DSZM-en belül keresik a karriert, így az ö kénye-kedve szerint paríroznak. Úgy látszik, Vladimír Meciar számára az bátran elhanyagolandó, hogy a magyar koalíció 7,4; a magyar Polgári Párt pedig 2,3 százalékot ért el a választásokon. Együtt ez kis híján tíz százalék, de mi legföljebb söpredékmagyarok vagyunk a szemében.-Az ön háttérinformációiban bízva kérdezném meg arról, hogy a kormányfő és szárnysegédei miért akarják felülvizs- • gálni a számunkra már most sem előnyös nyelvtörvényt?- Háttérinformációm nincs, ám a szándék így is nyilvánvaló: a hatalmon maradáshoz szükségük van a nyelvi kizárólagosságra. Régi trükk, hogy minden hatalom a nacionalizmushoz nyúl, ha el akarja terelni a figyelmet a társadalom egyéb gondjairól. Sovány vigasz, hogy az új kormányzat így legalább előbb fog színt vallani a világ előtt.- Van-e, lesz-e ez ellen fellebbezési lehetőség?- Igen, a brünni Alkotmánybírósághoz - ha a felülvizsgált törvény új rendelkezései sérteni fogják a Szövetségi Gyűlésben 1991 januárjában elfogadott, az emberi jogokról és a szabadságjogokról szóló Alkotmánylevelet. Feltéve, ha akkor még egyben lesz a köztársaság, hiszen ellenkező esetben az Alkotmánybíróságnak sem lesz már meg a mai jogköre.-Aligha kell hozzá különösebb intellektuális feltarisznyá- zottság, hogy bárki észrevegye: a pozsonyi parlamentben a Demokratikus Baloldal Pártjának jutott az a szerep, amelyet a mérleg nyelveként szokás említeni. Elképzelhető, hogy az MKDM - és ennek révén az egész magyar koalíció - korrekt partneri viszonyt tudjon kiépíteni a CSKP utódpártjával?- Nem lesz könnyű a közeledés, bár tény, hogy ők legalább rendelkeznek kisebbségi programmal. Remélhetőleg lesznek olyan helyzetek, amikor kölcsönösen képesek leszünk az együttműködésre. Az első ilyen próbatétel az ország kettésza- kítási törekvéseinek visszaverése lehet.- Az iméntihez hasonló kérdést tehetnék fel a Keresztény- demokrata Mozgalommal kapcsolatban is, hiszen a KDH titkárának egyik nyilatkozata szerint: az MKDM-EPM nem kiformálódott politikai erő, hanem csak nemzeti alapra épülő egyesülés. Ráadásul a mozgalom egy másik politikusa, Ján Öarnogursky 1991 áprilisában kizárta az Együttéléssel való együttműködés lehetőségét.- Igen, voltak ilyen helyzetek; de mintha időközben fordult volna a kocka. A KDM pozsonyi képviselői között főként a fiatalabbak körében alakul egy gárda, amellyel már jobbnak ígérkezik az együttműködés.- Bugár úr, befejezésül már csak egyetlen rázós kérdésem maradt! A Szlovák Nemzeti Tanács 1992. június 23-ai ülésén a magyar koalíció és személyesen Dobos László heves és eredménytelen szópárbajt vívott egy magyar alelnöki poszt érdekében. Pár nappal később, az ÚJ SZÓ június 27-ei számában a prágai Coexisientia Klub viszont egy állásfoglalást jelentetett meg, amelynek zárómondata így hangzik: „Az SZNT magyar alelnökének hiányával kapcsolatban tudni kell, hogy e testület fennállása során a magyar nemzetiségű alelnökök mindig kormánypártokat szolgáltak ki, s valójában nem is tudták érdemben képviselni a nemzeti kisebbségek érdekeit.“ Eszerint az SZNT magyar alelnöke révén önök is a kormánypártokat akarták kiszolgálni?- Őszintén szólva meglepett, hogy a prágai Coexistentia abban foglal állást, amiben esetleg nekünk kellett volna. Szerintem mi ezt itt Pozsonyban sokkal jobban, avatottabban látjuk. Ha úgy éreztük volna, hogy nincs értelme kiállni egy magyar alelnök tiszte mellett, akkor nem kezdeményeztük volna. Véleményünk szerint igenis, kellene egy ilyen alelnök, aki hivatalból próbálná segíteni a kisebbségi ügyeket. Én nem hiszem, hogy a korábbi választási időszakban A. Nagy László nem tette meg mindazt, amit megtehetett.- Értsem úgy, hogy a magyar koalíció prágai és pozsonyi képviselői nem egyeztették álláspontjaikat?- Mi csupán a sajtóból értesültünk a szóban forgó nyilatkozatról.- Tatán már koalíción belül, képviselői szinten sem tudjuk egyeztetni szándékainkat?- Én ezt egy politikai bakinak tartom, nem kell neki különösebb jelentőséget tulajdonítani. Meggyőződésem, hogy ettől eltekintve mind Prágában, mind Pozsonyban az ésszerűség és az értelem hangján tudunk majd politizálni. A hangunkat mindenesetre hallatni fogjuk. Úgy érzem, a szlovákiai magyarságot minden keserve, megaláztatása, kisemmizése, jogfosz- tottsága már megacélozta. Ez a tudat ad majd erőt munkánkhoz. Még akkor is, ha a többségi demokrácia hívei nyilván előszeretettel igyekeznek majd félreérteni kisebbségi igényeinket.- Képviselő úr, köszönöm az interjút! Miklósi Péter Fotó: Prikler László 1992. VII. 3.
