Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1992-08-14 / 33. szám
!lasárnap * Ma gyar Polgári Párt a '92-es parlamenti választások előtt félreérthetetlenül az egységes Csehszlovákia, a közös állam megőrzése mellett tette le a garast, ön, aki pártjának alelnöke, gondolom, osztja a riporter véleményét, hogy röpke két hónappal a választások után, sajnos, ennek fordítottja a valós helyzet: úgy tűnik, befellegzett a föderációnak. Ebben megegyezhetünk, igaz?- Igen. Mint ahogy nyilván abban is, hogy üdvös lett volna elkerülni a nacionalista és idegengyűlölettel teli politikai divatok felülkerekedését. A rendszerváltás után volt ugyanis esély arra, hogy Csehszlovákia ne sodródjon bele abba az örvénybe, amely Kelet-Közép-Európában két-három éve kavarog. Tény, a föderáció fennmaradásának jelenleg már csekélyke sansza van; ennek ellenére úgy látszik, hogy sem a cseh, sem a szlovák politikai reprezentáció még nem nézett Igazán szembe önnönmagával. Azzal a valósággal, amely öt egy önálló államban fogadni fogja. Ugyanakkor logikus, hogy gyors és sorozatos lépések történnek a önállósodás felé, hiszen a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom a saját csapdájába zuhant. Korábban a sarkított kijelentések sorát tette, amelyek most kötelezik őt; ellenkező esetben - jelentős számú szimpatizánsainak szemében - szószegőnek minősülhet.- Ez tehát a belpolitikai alaphelyzet 1992 nyarán. Vajon az ország kettészakadását eredményező visszaszámlálás is elkezdődött már?- Lényegében még akkor, amikor szlovák részről bejelentették a különböző kategorikus követeléseket. Ami ma történik Szlovákiában, az már e bejelentések politikai megvalósítása. A júniusi választások kimenetele, a júliusban született szuverenitási nyilatkozat és az önálló alkotmány elfogadása együttesen olyan csapdahelyzetet fog teremteni Szlovákiában, ahonnan jelenleg nincs visszaút.- ön miként látja az erőmegosztást Václav Klaus cseh, illetve Vladimír Meéiar szlovák kormányfő között?-f Interjú Tóth Károllyal ♦- Azt hiszem, az előnyök rendre Csehország oldalán vannak. Ezt Klaus úr is tudja és tudatosítja, így ennek fényében politizál. Ő pontosan felmérte, hogy Csehszlovákia nemzetközi tekintélyét tekintve mekkora politikai és gazdasági veszteségeink voltak az elmúlt másfél-két esztendőben pusztán amiatt, hogy Szlovákiában nacionalizálódott a közhangulat. A választásokat követően „csak“ az történt, hogy Klaus a szaván fogta Meciart! Amit a DSZM elnöke kijelentett, azt Klaus úr készpénznek vette, és eszerint politizált. Amikor Vladimír Meciar konföderációért kiáltott, akkor Václav Klaus értett a szóból, és rábóllntott: rendben, de akkor ketté kell osztani Csehszlovákiát. A Klaus-Meciar megbeszélések zöme gyakorlatilag így zajlott.- E visszaszámlálásban a zéróig jutva minő folyamatok vannak még hátra?- Az utolsó pontnak a szlovák alkotmány elfogadását tartom. A többi már csupán utórezgés lesz, hiszen a szlovák alkotmány elfogadásával létrejön a szlovák állam. Utólag ezt kl-kl bárhogy magyarázza majd, a szlovák állam már létezni fog.- És vajon minő hagyományokra fog épülni? Elvégre a szlovák államra volt már példa a történelemben, bár a kormányzati körök ezt nem túl gyakran emlegetik...- Úgy gondolom, hogy a Meőlar-kormány mind külsőleg, mind formailag polgári alapon fogja kialakítani a önálló Szlovákiát; így nem fog különösebb közösséget vállalni az évtizedekkel ezelőtt létezett szlovák állammal.- Még akkor sem, ha a támogatói közül sokan épp azokra a tradíciókra, azokra a gyökerekre hivatkoznak?- Lehet, hogy a Szlovák Nemzeti Párt vállalja az 1939-ben létrejött szlovák államra való utalgatást; de Meciar aligha fog ilyesmit nyíltan kimondani, hiszen ez megingathatná a pozícióit. Bizonyítja ezt például az alkotmányvita Is, amelyben a DSZM Igyekszik tartózkodni a melldöngetős nemzeti jelszavaktól. Más kérdés, hogy az általuk szorgalmazott államalakulat és annak társadalmi rendszere valóban demokratikus lesz-e? Olyan, amellyel a Meciar vezette mozgalom a külföld szemében is szalonképessé válhatna...- Alelnök úr, ebben a helyzetben a kisebbségi kérdés lehet az ominózus banánhéj, vagy éppen fordítva, az elismerés eszköze is. Tudatosítja ezt a szlovák sajtó is, amelynek egy része holmiféle magyar kártyát emleget: ugyanakkor akadnak kül- és belföldi megfigyelők, akik szerint a szlovákiai magyarság akár túszhelyzetbe is kerülhet!- Ezt valószínűtlennek tartom, hiszen az ilyesmi csak akkor fordulhatna elő, ha a magyar külpolitika elemi hibákat vétene. Ennél sokkal nagyobb a veszélye annak, hogy a hivatalos kormányzat a szlovákiai magyar kisebbséget egy olyan politikai, társadalmi és gazdasági helyzetbe akarja majd vissza- kényszeríteni, mint amilyenben 1989 előtt leiedzett. Még a hatvanas években, vagy akár a husáki konszolidáció korszakában.- Peckeseket dobbantva, folklórfesztiválokon szabad lesz majd csárdást járni?- Körülbelül. Nagyjából ugyanúgy, ahogy ezt a korábbi rendszerben is szabadott; s ehhez a kulturális kormányzat bőkezű, a külföld felé Is fitogtatott támogatást fog adni. Ezzel szemben gátolni igyekszik majd azt, hogy új nemzetiségi intézményrendszer épüljön ki, hogy új alapokon szerveződjön a nemzetiségi Iskolahálózat. Az ilyen törekvéseket merő követelődzésként fogják kezelni, és akik ebben az Irányban ilyen-olyan lépéseket tesznek, azokat megpróbálják majd ellehetetleníteni.- Elképzelhető, hogy e fonák helyzet láttán konszenzus alakul ki a hazai magyar politikai mozgalmak között?- Az együttműködésre okvetlenül szükség lesz. És arra is, hogy le tudjuk vonni a közös tapasztalatokat az 1989 novembere óta eltelt Időszak leckéiből. Hogy tartalmilag mit jelent majd ez a közös politizálás, azt egyelőre nehéz megmondani. Annál inkább, mert vannak újsütetű tapasztalatok is. Személyes véleményem szerint például az az előremenekülés, amely a legutóbbi választások után a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom tevékenységét jellemezte, nyilván annak számlájára írandó, hogy az MKDM-Együttélés koalíció bár önhibáján kívül, de már-már matthelyzetbe került a pozsonyi parlamentben. Ilyen pozícióból csak egy huszárvágással lehet elmoccanni; ez esetben olyan témák felvetésével, amelyek még a szlovákiai magyarság körében sincsenek kellőképpen tisztázva.- Tóth úr, ön talán úgy tartja, hogy ebben a nemzetileg orientált, a korábbi SZLKP utódpártjának képviselőivel is jócskán megtűzdelt, hatalomközpontú parlamentben nem is annyira lényeges a nemzetiségi képviselet? Vagy talán úgy gondolja, hogy a Magyar Polgári Párt - ha bejutott volna az SZNT-be - most nem a maroknyi ellenzék homokzsákszerepét játszaná?-Tévedés ne essék! Szerintem nagyon is fontos, hogy a hazai magyarságnak van parlamenti képviselete. Mind Prágában, mind Pozsonyban. Hasonló helyzetben az MPP szintén csak a kemény ellenzék szerepét tölthetné be. És holmiféle néma homokzsáknak sem tartom az MKDM-Együttélés koalíciót; nyugtalanít viszont, hogy az SZNT-ben ők esetleg csak a fokmérői lesznek annak: mivel elégedett, illetve mivel elégedetlen a hazai magyarság?... A jelenlegi kormányzat - azzal a kényelmes parlamenti többséggel, amelyet a háta mögött tudhat - nem fog mást tenni, mint hogy érdemben szóba sem áll a magyar mozgalmak képviselőivel; ugyanakkor a követeléseik egy részét - mintegy leszerelve, „meghallgatva" e két mozgalmat - beépíti a saját programjába. Ez a leghatékonyabb eszköze annak, hogy ekkora többséggel miként lehet a kisebbség irányába tetszetősen politizálni.- Említette az imént, hogy fontosnak tartja a hazai magyar mozgalmak kölcsönös kapcsolatainak újraértékelését. Hibásan tett lépéseit beismerve vajon mi az, amit e tekintetben az MPP-nek kell letennie az asztalra?- így, tételesen, egyelőre nem tudok erre válaszolni. Nyilván több oka Is van annak, hogy az elmúlt két esztendő során nem volt zavartalan a hazai magyar mozgalmak közötti együttműködés. A Magyar Polgári Pártot jelenleg az foglalkoztatja a legélénkebben, hogy miért rekedtünk kívül a parlamenteken? Ezt elemezve több tanulmányt készítünk az országban végbement folyamatokról, s ezek tanulságait hamarosan valóban a nyilvánosság elé tárjuk. Beleértve a kiútkeresés vázlatát Is, mert részünkre kulcskérdés, hogy a vereséget szenvedett liberális és jobboldali pártok vissza tudnak-e jönni a politikai életbe... Ha igen, akkor talán még pozitívuma is lesz az 1992 júniusában kialakult helyzetnek. Amennyiben viszont nem, akkor a liberalizmus, a tolerancia, a nyugati mintájú demokrácia - sajnos - huzamosabb ideig nem lesz jellemzője Szlovákia köznapi politizálásának. Ez azért veszélyes, mert a helyébe csupán a nacionalizmus és a baloldal léphet. A közvéleménykutatások már utalnak is erre. Elegendő, hogy a Demokratikus Baloldal Pártja ellenzéki szerepet mímeljen a pozsonyi parlamentben, és Peter Weiss máris lekörözte a népszerűségi listán a populista Vladimír Meciart. Az a Peter Weiss, aki még 1989 decemberében is Szlovákia Kommunista Pártját védte a televízió nyilvános vitáiban...- Pedig az utóbbi hetekben Vladimír Meciar még azzal a Jozef Márkussal is cimboraságot kötött, akit 1990 októberében, a nyelvtörvény elfogadásának estéjén övön aluli szemrehányásokkal tett nevetségessé ország-világ előtt. Beszélgetésünk pillanatnyi alanyánál maradva a riporternek csak az juthat az eszébe, hogy a forradalom után a hajdani FMK is együtt indult Vladimír Meciarral, aki időközben Csehszlovákia legellentmondásosabb politikusává nőtte ki magát. Gondolom, a legjobb helyen faggatódzom, ha megkérdezem: ki ö, kit képvisel, mit akar?- Nyolcvankilenc novemberében, decemberében mi nem vele kötöttünk szerződést, hanem egy másik mozgalommal, ahová nem ml válogattuk az embereket. Hogy Meciar Is ott volt, ez tény; és hogy mivé fejlődött a helyzet, ez egy egészen más kérdés. Szerintem ő egy eléggé racionális típus, aki jó szemmel tudja felmérni a lehetőségeket; és azt is, hogy milyen szempontok alapján lehet, esetleg kell gondolkozni. Ezek tagadhatatlan tények. Mint ahogy az is, hogy eléggé erőteljes önzés és erős hatalmi vágy van a jellemében. Ez olyan kihatással van a cselekedeteire, hogy azt az intézményt, amely őt a '90-es választások után kormányfővé tette, ö egyetlen kézlegyintéssel semmibe tudta venni Nem bizonyult taktikai hibának már 1991 tavaszán meneszteni őt? Az ekkori kormánykoalíció, amelynek az MPP is tagja volt, ezzel lényegében lovat adott alája. Vagy nem?- Sokat töprengtem már ezen. Ma úgy látom, hogy ez nem volt akkora vétek, hiszen ha akkor nem lép a koalíció, úgy a Polgári Demokrata Unióból, tehát a korábbi VPN-ből lett volna az a párt, amelyet a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom néven azután ő hozott létre. Egyszerűen elűzte volna a PDU liberális, valós demokráciát építő szárnyát. A DSZM ily módon amolyan gyújtőpárt lett. Olga Keltosová számára éppen úgy, mint a sokkal jelentéktelenebb Augustín Marián Húska vagy Román Zelenay részére. Egyedül Rudolf Fllkus volt az, aki hónapokon át tépelödött, hogy hová is tartozzon.- Tóth úr, magánemberként, mondjuk, egy korsó sör mellett, hajlandó lenne elcsevegni Vladimír Meéiarral? Például korábbi félreértéseiket tisztázandó...- Nemigen lenne mit tisztáznunk, hiszen ügyes-bajos dolgaink sincsenek. Az FMK már azzal sem értett egyet, hogy ő legyen a kormányfő.- Erre bizonyítékok is vannak?- Hogyne! Mint ahogy arra is, hogy az első adódó alkalommal egyetértettünk a leváltásával. Ezért hát nem hiszem, hogy Meőlar úr akárcsak magánemberként is bármit tisztánl kívánna velem. És jómagam sem tudom, miről kellene szót váltanunk...- Ha már a közelmúltat feszegetjük, önkéntelenül adódik a kérdés, vajon az MPP-nek az utolsó napig ott kellett-e lennie az előző kormányban? Az erővonalak már hónapokkal korábban világosan körvonalazódtak, és ha létrejött volna az eredetileg kívánt hármaskoalíció, akkor a hazai magyarság jelenleg jóval egységesebb ellenzéki erő lenne mind a Szlovák Nemzeti Tanácsban, mind a Szövetségi Gyűlésben...-Mindmáig úgy érzem, hogy az MPP a hazai magyar» mozgalmakkal tárgyalva, a legmesszebbmenőkig elment a kompromisszumok keresésében. Valóban egészen addig, amíg egy szuverén politikai párt elmehet. Egyvalamit azonban már nem tehettünk meg: hogy aláírjunk egy olyan szerződést, amelyben föladjuk önmagunkat. Itt fűzöm hozzá, hogy az MPP szempontjából intő példa a Magyar Néppárt helyzete és sorsa, hiszen harmadik pártként, abban a koalícióban, mi is ugyanúgy végezhettünk volna. A tárgyalások során több jel utalt erre.- Alelnök úr, ön nem lenne okos politikus, ha most kihagyná ezt a ziccert és nem kovácsolna tőkét az MNP vélt vagy valós kisemmizéséből a parlamenti helyosztók során... Nekem ez azt juttatja eszembe, hogy Püspöki Nagy Péter, az MKDM hajdani főtanácsosa a legutóbbi választások előtt viszont a Magyar Polgári Párt mellett korteskedett! Jó lenne hát tiszta képet kapni a hazai magyar pártok kölcsönös kapcsolatairól, ha úgy tetszik, a vitáiról.- Tömör leszek: a teljesen reális kép az, hogy az MKDM-Együttélés nem akart velünk igazán koalícióra lépni. Ám ha mégis úgy történt volna, mi azért - valószínűleg - épp olyan árat fizetünk, mint az MNP.- Ha a belpolitikai helyzet úgy hozná, hogy hamarosan új választásokat írnának ki, akkor az MPP netán a Magyar Néppárttal indulna közös listán?- Most Is elsősorban az MKDM-Együttélés felé fordulnánk egy koalíció megkötését szorgalmazva, természetesen, pontosan rögzítve a játékszabályokat. Épp a történteken okulva.-Az MPP-nek, parlamenten kívül rekedt pártként, mi a véleménye a Szlovák Köztársaság leendő alkotmányának tervezetéről?- Ez egy rendkívül aggasztó dokumentum. Egyfajta polgári elvet deklarál ugyan, ám ez egyáltalában nem azt jelenti, hogy ez egy demokratikus alkotmány lesz. Már csak azért sem, mert eleve nagyon erős kormányfői hatalmat tételez fel mind a parlamenttel, mind a kormánnyal, mind a leendő köztársasági elnökkel szemben. Egyszerűbben fogalmazva: ez egy Meclar-alkotmány, hiszen kormányfőként az ő alkotmányos jogait biztosítja. Nem kevésbé riasztó dolog, hogy nem garantálja az alapvető egyéni jogokat sem, hiszen - mondjuk - a gyülekezési jogot, de a szabadságjogok zömét is csupán úgy sorolja föl, hogy azokról majd külön törvények rendelkeznek... Igen ám, csak az SZNT-ben uralkodó erőviszonyok tudatában semmi garancia nincs arra, hogy ez valóban szabályozás és nem korlátozás lesz. És akkor nem szóltam még az államnyelv fogalmáról, vagy arról, hogy mellékvágányon kezeli a népszavazás intézményét. Igaz, ettől a kormánytól már most sem idegen ez a magatartás, hiszen egyetlen kézmozdulattal lesöpörték az asztalról Köbölkút, Gúta, Párkány, Tardoskedd népszavazással alátámasztott névváltoztatási kérelmét.- A korábbi kormánypárt: az MPP most ringen kívül érzi magát?- Ó, dehogy. Talán most vagyunk csak Igazán ringen belül. Akárcsak 1989 novemberében, most is össze kell szedni magunkat. Én ugyanis bízom abban, hogy ebben az országban lesznek még szabad és demokratikus választások, ahol a hazai magyar pártok és mozgalmak, közöttük az MPP is indulhat majd a vokscsatában.- Lesz-e hát Szlovákiában magyar-magyar kiegyezés?- Ehhez három, pontosabban ma már négy fél kell. Részünkről megvan ez az akarat.- Köszönöm az interjút! Miklósi Péter Fotó: Méry Gábor 1992. Vili. 14
