Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)

1992-08-14 / 33. szám

ELLOPJÁK A DUNÁT?

A közvetlen következmények súlyosak lesznek. A víz, amely korábban másodpercenként 2000 köbméternyi mennyiségben haladt el a magyar partok előtt, ennek legföljebb 2,5-10 százalékára csökken: ennek hatása az öntözésre, az Ivóvizet adó talajvíz szintjére, a halászokra nézve nyilvánvaló - lassúsági hajóversenyt lehet majd rendezni, Micimackó módjára botokkal, amely most egy gyorsan futó ember sebességével halad. A szlovák oldalon a csatorna bezár három falut önmaga és a régi folyómeder közé, szigetet teremtve, amelyet csak magán a bösi gáton keresztül lehet elhagyni; előfordulhat, hogy ha orvoshoz, paphoz vagy a gyerekeihez akar elmenni az egymérföldnyire lévő faluba, 50 mérföldes utat kell megtennie.

Még súlyosabb hatások is lehetségesek. Bős téma volt a csehszlovák választásokon és kampányeleme Vladimír Meciarnak, az állhatatlan szlovák demagógnak, aki hangsúlyozta, hogy győzelme esetén szakít Prágával. Magyar nacionalisták, akik sohasem fogadták el az e földeket másnak adó 1918-as trianoni szerződést, most úgy érvelnek, hogy Magyarország fölhasználja majd a volt Csehszlovákia cseh és szlovák részének bármilyen formális szétválasztását annak kinyilvánítására, hogy Trianon ezzel elvesztette minden jogi alapját. Magyarország közelmúltbeli döntését egy másik szerződés semmisnek nyilvánításáról - az 1977-es erőműépitési szerződésről - most az első lépésnek tekintik egy bonyolult keringőhöz, hogy a Duna „ellopásából“ tökéletes ürügyet kovácsoljanak a Csallóköz visszakövetelésére.

E kilátásokra tekintettel könnyen érthető, miért igyekszik az Európai Közösség becsületes közvetítő lenni a felek között. Ám az EK ajánlatait a lehetséges bösi veszélyek tudományos vizsgálatára nem fogadták el, és a májusra Bécsbe az EK részvételével szervezett megbeszélést lefújták, miután sem Magyarország, sem Szlovákia nem jelent meg. Nehezebb megérteni azt az egyértelmű örömöt, amellyel egyes környezetvédelmi lobbyzok a legko- morabb részekben tájékoztatják a újságírókat a bösi ügyet színező etnikai konfliktusokról. Még ha elvesztették is hitüket a környezeti érvelésben, az emberek egymás ellen uszítása veszélyes módja még a legértékesebb növényfajok védelmének is.

Mindenesetre a környezetvédelmi érvrendszer elég erősnek tűnik ahhoz, hogy önmagában is megálljon. Két éve áll a WWF rendelkezésére a német Alexander Zinke, aki gyakorlatilag minden idejében a világközvélemény mozgósításán dolgozik. Szenvedélyesen szól az „elkerülhetetlen katasztrófáról“, amikor egy erdő tóvá változik és gyors, élénk patakok kiszáradnak, holott víznyelő aknákká válnak. Szól arról, mi történik, amikor kétmillió ember Ivóvizét már nem szűri meg az öntisztító, és a kiszáradó kavicságyba behatol a pozsonyi petrolkémiai üzemek szennyeződése. És ö kérdezi meg, mi lesz a csallóközi földek öntözésével, amikor a talajvíz szintje 20 lábnyit süllyed, miközben az új mesterséges Duna a fák magasságában folyik.

A CSATORNÁBAN NEM LEHET BÍZNI

De a Duna mellett élők szavai is ott motoznak a látogató fejében. „Vannak nálunk szélsőséges csoportok - mondja Babej. - A történelmüket arra használják föl, hogy fenyegessenek bennünket. Tudom, azt mondják: „Ezt a Babejt elzavarjuk az összes többi magyar bajkeverővel együtt, amikor Szlovákia függetlenné válik.“ Ez álom, de egyesek komolyan gondolják. De ez itt nem etnikai kérdés. Mi, szlovákok,

halász eltűnődött hálója fölött... „Egy hal. Nemsokára még ennyi se lesz, mert ez a mellékág kiszárad. A madarak már elmentek. A természet itt már nem olyan, mint volt. Nagyon sok kérdés van bennem, de még a gáttal kapcsolatosakra sincsenek válaszok. Megkérdezte őket? önt is megfenyegették?"

Varga Ilona a közeli Doborgaz faluból - nem rokona az előbbinek, legfeljebb félelmeiben - hangsúlyozta, hogy hajon a víz, az legalább gyors lesz.“ De mit csináljunk, ha éjjel megbetegszenek a gyerekek? Egy kilométerre lakott az ápolónő. Most 60 kilométerre lesz. A fiainknak 80 kilométerre kell majd munkába járniuk." Tiltakozott? A szomszéd Czere Annával együtt nevetnek. „Akkor már mindketten börtönben lennénk.“ De ez a régi rendszerben volt. És most az új Szlovákiában? „Nem, most nem kerülnénk börtönbe. Csakhogy ugyanazoknak az embereknek beszélnénk, teljesen hiába."

Egy idősebb hölgy, amikor az ár tavaly augusztusban elöntötte a régi partot: „Mind Bösön töltöttük az éjszakát. De ha ez a nagy gát a fejünk fölött átszakadna, hová rohannánk? Nemsokára már egyedül fogunk élni, csupa öregember. így ölik meg a falut." Úgy gondolta, sok idős ember akarja kimenteni gyermekeit és unokáit innen. „Hozzászoktunk az áradásokhoz. Az emberek figyelik a partot, tudják, hogyan viselkedik a folyó. De ezután nem fogják tudni“.

„Itt voltam 1950-ben is - mondta Jenkovics József földműves -, amikor bevezették a villanyt. Úgy éreztük, csodálatos dolog. Megváltoztatja az életünket. Most ez az erőmű megöli az életünket. Nekünk túl nagy az ára. Senki sem lesz boldog errefelé. Mind azt mondják, hogy állandóan legyünk résen, mert e falak nem fogják bírni a vizet".

Angol újságíró Bősről a Timesban

magyarok mind iszunk vizet. Ez tehát itt biztonsági kérdés. Tudom, hogy a csatorna védögátjainak nincs betonalapja, kavicshordalékon állnak. Ezek csak aszfalttal borított földbuckák. A próbatöltéskor a csatorna sok helyen eresztett. Le kellett állnia. Naná! Egyes helyeken bokrok nőnek a „vízálló“ falak réseiben. Sok technikus élt itt Somorján. Mielőtt elmentek, azt mondták: „Nem könnyű szívvel hagyjuk itt magukat. Ebben a csatornában nem lehet bízni - mindig féljenek tőle."

„Jó, hogy mondják - mondta Benkovics Klára gunyorosan. - A Duna veszélyes folyó. Évszázadok óta elvesz itt életeket. De az itt lakók épétették ki régi partjait és gátjait. Ismerték a folyót. De ezt a csatornát itt vietnamiak, lengyelek, idegenek építették.“

Varga László vajkai erdész és

Pénz ugyan nincs a költségvetésben, de a munka tovább folyik a betonkolosszus építésén (CSTK felvétele)

CSEH ÉS SZLOVÁK SZÖVETSÉGI KÖZTÁRSASÁG

VÁZLATOS HELYSZINRAJZ ADUNA

ELTERELÉSÉRŐL

i'l *

i '-C Rajka

MAGYA

1. Dunakiliti duzzasztómű (megépült, de nincs

2. Tervezett (de leállított) dunakiliti mederelzárás'

3. Bösi felvízcsatorria (megépült, de javítások várhat!

4. Bősi vízlépcső (részben megépült)

5. Bősi alvízcsatorna (részben megépült)

6. Bősi felvízcsatorna önkényes meghosszabbítása

7. Mosoni Duna „C”1 változat szerinti új zsilipje

8. Dunacsüni duzzasztómű

9. Tervezett dunacsupi mederelzárás

MAGYARORSZAG

E félelmek talán túlzottak, s a gát ellenfelei talán erősítik is őket. De léteznek, és úgy tűnik, sohasem foglalkoznak velük az olyanok, m'nt Ján Őarnogursky szlovák kormányfő („Vigyék innen a 80 polgármester petícióját - adjanak egy napot, és visszajövök 200 polgármesterrel, akik az én oldalamon állnak"- mondta egy küldöttségnek), vagy testvére, Iván, aki alelnök és a Hydrostav igazgatója, azé a vállalaté, amely Bőst építette, vagy számos családtagja, akik közigazgatási tisztségeket töltenek be. És az ilyen félelmek sohasem jutnak el az osztrák Hannes Androsch tudatáig, akinek színes és ellentmondásos pénzügyi múltja van, pénzügyminiszter volt Bécsben, és nemrég azzal állt elő, hogy összeszedi azt a 200 millió fontot, amire a szlovákoknak szükségük van az eddig már 800 millió fontot fölemésztő terv befejezéséhez.

Hogy van egy osztrák, aki így benne van a dologban, nem meglepő: az ügyben játszott osztrák szerep már régóta baljós. Ausztriának óriási erőmüvet akart építeni a Dunán Hainbrugnál, de állampolgárainak tiltakozása 1984-ben (Ausztria azóta Európa legzöldebb nemzetévé kezd válni) meghiúsította ezt. Az energiára éhes Ausztria azóta boldogan segít a Duna kirablásában- de csak lefelé. Osztrák pénzt ajánlottak föl az elvetélt magyar erőmű építésére is, amit megawattokban kellett volna visszafizetni. Gyors munkát ígérő osztrák cégek jelentkeztek Bős mielőbbi befejezésére is.

EGYELŐRE NINCS PÉNZ A BEFEJEZÉSRE

Szlovákia számára tehát a jövő a károk korlátozása. Ezért fogadtak föl szakértőt 6 nemzetközi vállalattól, hogy „vizsgáljanak meg különböző rendszereket az erőmű működtetésre és bármilyen előre nem látható következmény esetére“, ahogy fogalmaztak. Katasztrófát is beleértve? „A földrengésveszélyről szóló dolog téves - mondta Pavel Demes. - Jelentős rengés 200 évenként várható.“ Nem kértem tőle almanachot.

És a gát más hiányosságai?- „Nem jósolhatunk meg mindent- például hogy mennyire sínyli meg, a talajvíz. De hogy a falak össze fognak dőlni, az ostobaság. Minden szakértő a legjobb tudása szerint állítja, hogy nem lesz katasztrofális hiba. Ha a földeket kár éri, öntözéssel és új csatornák építésével kell majd megoldani. A falvakban élők kárai? Nem mondhatjuk, hogy ilyenek nem lesznek, de az egész nemzet sürgős szükségleteit kell kielégíteni."

És a nemzetközi mozgolódás lehetősége? „A magyarok felmondták a gát építéséről szóló szerződést. 40 oldalas érvelésüknek nincs jogi alapja. Ez nem segít, és egészségtelen dolog. Nem hiszem, hogy a hivatkozások Nagy-Magyarországra hivatalos politikát jelentenének, de veszélyes érzelmeket tükröznek. Az erős nemzeti vagy vallási érzelmeket, ha fölkorbácsolják, nem lehet lecsillapítani."

A WWF fellépése már valószínűtlenné tette, hogy Androsch pénzt gyűjtsön osztrák bankokból Bős befejezésére novemberig; most környezetvédők fürkészik minden pénzszerző lépését. „A pénzforrások elvágása a legjobb módja annak, hogy megállítsuk ezt az őrült, veszélyes kísérletet - mondta Zinke. - De nem jó lehetőség. Vannak mérnökök, akik több mint 20 éve dolgoznak bösön, ez életük munkája. Ha szükséges, akár puszta kézzel is befejezik - mert ez olyan, mintha a piramisokat építőknek azt mondták volna: „Meggondoltuk magunkat az utolsó néhány követ már ne tegyétek föl."

A kép szép, de a példázás sántít: a piramisok építéséhez nem kellett ellopni a Nílust.

1992. Vili. 1

Valaha ilyen vadregényes csend honolt a Duna holtágain

(F. Spécii felvétele;