Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)

1992-08-07 / 32. szám

Napjainkban, a mezőgazdaságot kétségtelenül legfőképpen sújtó értékesítési válság időszakában egyre több helyen tudatosítják, a siránkozás ideje lejárt. Olyan döntésekre és termelési stratégiára van szükség, amelynek alapján a termelők, legalább ebben a válságos időszakban, részlegesen függetleníthetik magukat attól, hogy az élelmiszeripari alapanyagokat felvásárlók kénye- kedvének legyenek kiszolgáltatva. Egyre több szövetkezet próbálja meg saját termékeit közvetlenül a fogyasztónak eladható végtermékké átalakítani, tehát finalizálni.

A hegyótei szövetkezet az egyik legalapvetőbb mezőgazdasági termék, a kenyérgabona feldolgozásával igyekszik megtalálni számítását, s egyben a környék lakosainak régóta jogos igényét is kielégíteni hagyományos módon sütött kenyérrel. Ehhez természetesen a legmodernebb, ám mégis hagyományos sütéstechnológiát biztosító samottke- mencés pékség lehetőségeit használják ki.

Mit is tud a svájci BAFAG-Signau cég moduláris rendszerű kemencéje? Az említett moduláris rendszer 40-250 kg kenyér sütését teszi lehetővé óránként. Akik még emlékeznek az egykoron nagyanyáink által valódi kelt tésztából sütött kenyér ízére, azok valóban nagyra értékelik a hagyományos sütés előnyeit. Szemben a sütőporokkal „feltunkolt“, ún. francia pékségek másnap már morzsázó kenyerével.

Hegyétén naponta 500-600 kg kenyér készül, amelyet a Dunaszer- dahelyi járás 33 üzletében árusítanak. Természetesen a kenyér mellett több ezer kiflit és zsemlyét, valamint megrendelésre szendvicskenyeret is sütnek. A teljes őrlésű lisztből készülő, s így a korszerű táplálkozás alapelveit megtestesítő Graham-kenyerük iránt úgyszintén jelentős az érdeklődés. Rövidesen a dunaszerdahelyi kórház betegei is ezt a kenyeret fogyaszthatják, ha a szövetkezet kínálata alapján megegyezés születik a kórház vezetésével.

A samottbélésú pékség lehetőséget nyújt bármilyen tészta, akár rétes sütésére is. Szinte hihetetlen, s első hallásra magam sem akartam elhinni, hogy Hegyétén egy-egy műszak átlagosan mintegy 300 korona körüli értékben fogyaszt villamos áramot. Hónapos viszonylatban ez az összeg alig haladja meg a tízezer koronát.

A gázüzemű, illetve folyamatos üzemelésű elektromos kemencékkel ellentétben a samottbélésú kemencében, miután elérték az optimális sütési hőfokot, a berendezés automatikusan kikapcsol, s csak akkor kapcsol be újra, ha a hőmérséklet egy megszabott szint alá csökken. Volt már rá példa, hogy a megfelelő hőfokra felhevített kemencében kétórás áramkiesés ellenére is hiba nélkül megsült a kenyér. Minőségéről csupán annyit, a gyártó négynapos garanciát vállal az ebben a kemencében sütött péktermékekre.

Nem mellékesek a kemence forgalmazói által biztosított műszaki és garanciális felételek sem. A rendkívül kis helyigényű pékséget három nap alatt felszerelik, a személyzetet egy hét alatt betanítják. Egy év ingyenes garancia, tíz év jótállás és harmincéves élettartam - ezt nyújtja a svájci cég. Az első évben 48 órán belüli ingyenes szerviz is beletartozik a szolgáltatások körébe. Ráadásul a gyártó minden kemencetípushoz annak élettartama végéig gyárt pótalkatrészeket.

A szövetkezet kereskedelmi stratégiája azonban nem ragadt le félúton, mivel nagyon jól tudták, akkor lehetnek csak versenyképesek, ha a jó minőségű kenyeret saját kenyérgabonájukból sütik. Ehhez megfelelő malomra volt szükség, amelyet a dán Skiold cég termékei között fedeztek fel. Az úgyszintén kis helyigényű, 150-600 kg/ó kapacitású horizontális kőmalom osztá- lyozója teljes őrlésű kenyérlisztet és takarmánylisztet képes különválasztani. A teljes őrlésű kenyérliszt ugyan csak 80 százalékban felel meg a fehér liszt követelményeinek, viszont az ésszerű táplálkozás szempontjából elsősorban ezt ajánlják a táplálkozási szakemberek.

Kissé fellengzősen fogalmazva azt is írhatnánk, itt nemzetközi együttműködéssel készül a kenyér. Dán malom őrli, svájci pékség süti a csallóközi ember számára a mindennapi kenyeret. A lényeg azonban a minőségen van... -tszlfeX-j-: 1-j i I S i=4 I L-i = j i U t'-^^^m

Ma még talán elérhetetlennek tűnik valamilyen tartozásnak vagy bárminemű nem teljesített kötelességnek bírósági úton való behajtása, pedig az eddig sötét alagút vége már világít. Európa nyugatabbik felén minden gyerek tudja, hogy a sikertelen vállalkozást csőd követi. Jönnek a tárgyalások, a vagyon felszámolása a hitelezők javára és a törlesztés - talán a sírig s ezzel együtt a jövedelem a létminimum határán.

Nálunk mindebből még a felnőttek nagy része sem élt meg semmit. A sok információból, amit a tömegkommunikációs eszközök naponta ránk zúdítanak, néha csak keveset értünk meg, és talán nem is tudjuk helyes összefüggésbe hozni önálló jogi vagy akár természetes személyek szerződéses kapcsolatának minden részletét és a részletek esetleges következményeit. Pedig mára már világossá vált, hogy az állam mindenható, de egyben az ellentéteket is legtöbbször döntetlenre feloldó hatalma a múlté.

Szinte teljesen elkerülte például az emberek figyelmét, hogy már jó ideje érvényben van a csődtörvény. Pedig főleg arra a részre kellene odafigyelni, amely az állampolgárt - mint hitelezőt - a hitelek visszafizetésénél az utolsó helyre teszi. Ha egyáltalán visszakapja, s akkor is csak egy arányos részét annak a befektetésnek, amelyet egy

reményteljesnek mutatkozó, de végül is sikertelen vállalkozásba invesztált. Minden bizonnyal az összes résztvevő közül a polgárnak lesz a legnagyobb kára.

Már ma is megmutatkozik ez a félbemaradt szövetkezeti lakások esetében, amely sokaknak okoz fejfájást. Főleg azért, mert ha a építóvállalatot felszámolják, akkor az építést nem tudja befejezni. Akkor sem, ha szeretné, mert senki sem ad el számára építőanyaCsődtörvény

got, ha rossz pénzügyi helyzetben van. Még csak utasítani sem lehet erre senkit, ahogy az valaha szokásban volt. Hiába kiáltanak akár az égbe is a lakásra várók, hangjuk jó, ha elér az építésügyi minisztériumig, de oda is hiába, hiszen ők sem tehetnek semmit az érdekükben. Alapítóként ugyanis legfeljebb likvidálhatják a céget, de nincs joguk az ezt követő vagyonjogi viszonylatokat megoldani. Ez már a bíróság dolga és - ez esetben - a szövetkezet és a szövetkezeti tag ügye. Erről a lakásra váróknak nem szabadna elfeledkezniük.

Hiába, jogállamban élünk és a törvény betűje érvényes. (Az már más kérdés, hogy a törvények minőségéről kinek mi a véleménye, de az állandó módosítások bizonyára tanúsítanak valamit.) így aztán az

állampolgárok, s közöttük a rossz befektetést választó vállalkozó hiába fordul segítségért a miniszteri hivatalokba, vagy a lapok szerkesztőségébe. Azokat, akik nehezen megszerzett pénzüket, így - önhibájukon kívül (?) - veszítették el, csak sajnálni lehet. De az olyan vállalkozó sem irigylésre méltó, aki lebecsülte vállalkozásának kockázatát, nem volt elegendő tapasztalata, tudása vagy csalódott társaiban, azok esetleg még be is csapták, mert nemcsak saját vagyonának elvesztése száll fejére, hanem más befektetők átkai is. A másik oldalon viszont el kell gondolkodni azon is, hogy a csődtörvény valóban a leghelyesebb sorrendet állította-e fel a csődbe ment vállalat hitelezőinek rangsorolásában azzal, hogy az állampolgárt - aki a folyamatokba beavatkozni sem tudott - az utolsó helyre tette az állami vállalatok felszámolásánál is, noha az állampolgár és az állami vállalat közötti kapcsolat esetleg még a régi rendszerben alkalmazott gyakorlat eredménye, mint például az említett szövetkezeti lakások esetében is. De ez már egy másik téma.

A piacgazdaság működésének a feltétele az is, hogy elfogadjuk a játékszabályokat, de jó lenne, ha már saját érdekünkben meg is tanulnánk ezeket a szabályokat, mielőtt játszani kezdünk.-szénSzlovákia gazdasági eredményei az első naóyedávben

0

teljesítmény

l

költségek

nyereség

veszteség

milliárd koronában

0 B V K É

M B

G-gáptpar, E -elektrotechnika, V-vegjlpar, K- koháarat, t -építőipar, M-mesőgaadaaág, B-belkareakedelem

Hozzáadottérték-adó

Regisztrálás az idén

Az adótörvények csak január elsejétől lépnek életbe, de a hozzá- adottérték-adóról szóló törvény 52. §-a már július 1-jétól kötelezettséget ró a vállalkozók egy néhány csoportjára. /

Kit érint? Azokat érinti, akik erre az adófajtára (a továbbiakban VAT - az angol value added tax kifejezésből) támaszkodni fognak jövő évtói adóbevallásaikban. Ugyanakkor a regisztrálási kötelesség elmulasztása 5000 koronától akár egymillió koronáig terjedő bírságot is maga után vonhat.

Mikor és meddig kell tehát a vállalkozónak és kinek bejegyeztetnie magát? A törvény három okot sorol fel a kötelező regisztrálásra, akár természetes személyről van szó, akár valamilyen cégről:

a) Ha 1991 -ben forgalma elérte a 6 millió koronát, akkor a regisztráció határideje 1992. november 30-ig tart, ha addig a vállalkozás be nem fejeződik.

b) Ha a forgalom 1992. január 1 -je és szeptember 30-a között túllépi a 6 millió koronát, ekkor a regisztrálás határideje ez év december 31- ike.

c) Ha a forgalom túllépte a 6 millió koronát, de csak az egész 92-es év alatt, akkor a regisztrálás határideje 1993. március 31-e.

Nem kevésbé fontos a vállalkozók számára a törvény 53., 54. és 56. §-a sem, hiszen ezek is vonatkoznak a jelenlegi időszakra. Ha

ugyanis a vállalkozó, aki leltárba vett vagyontárgyakat és raktárkészletet vásárolt forgalmi adóval együtt, akkor 1993 első adózási időszakában joga van leszámítani ezt a forgalmi adót. Ez a jog azonban csak akkor áll fenn, ha négy feltételnek eleget tesznek. 1) a vállalkozónak regisztráltatnia kell magát, mint VAT fizetőjének; 2) a forgalmi adó leszámítását csak azoknál az állóeszközöknél és befektetéseknél lehet elvégezni, amelyeket ez év január 1 -je után vásároltak, s ugyanígy a raktárkészleteknél is csak a július elseje után vásárolt árura vonatkozik a leszámítás lehetősége, a személygépkocsikra pedig egyáltalán nem; 3) A vállalkozónak bizonyítania kell, hogy mennyit fizetett ki forgalmi adóra; 4) A vállalkozó teljes leltárt készít az év végére, mégpedig az ide vonatkozó előírások alapján.

(EK)

A kialakulóban lévő középosztály - kis- és középvállalkozók - tavaly a nemzeti össztermékhez (GNP) 79,3 milliád koronát tettek hozzá. Kikből is áll, ez a még középosztálynak nem nevezhető, de már vállalkozói réteg?

A Szövetségi Statisztikai Hivatal a Közvélemény Kutató Intézettel együtt a mintegy milliónyi regisztrált vállalkozó kb. fél százalékának tett fel kérdéseket.

• VÁLLALKOZÁS. A felmérés idején (télutón) a megkérdezettek 70 százaléka igen, 18 százaléka még nem, 9 százaléka pedig már nem vállalkozott, a maradék 3 százalék kitérő választ adott.

• MUNKÁLTATÓK. A kisvállalkozóknak csak egytizede foglalkoztat további személyeket, leggyakrabban egyet vagy kettőt, ennek az egytizednek pedig csak 20 százaléka alkalmaz 6 vagy még ennél is több személyt.

• A CSALÁDI HAGYOMÁNY.

A vállalkozók 32 százaléka valamilyen iparos leszármazottja, s közülük 20 százalék jogosult kárpótlásra is. A kárpótlásból eredő vagyonnal azonban csak az örökösök 2 százaléka vállalkozik.

• MŰVELTSÉG. Főiskolai, egyetemi végzettségű a megkérdezett vállalkozók 14 százaléka, érettségije 34, kitanult szakmája 46 százaléknak van. Tanult szakma nélkül 6 százalékuk vállalkozik.

• VAGYONI HELYZET. A megkérdezettek 9 százaléka vagyonát 100 ezer koronánál kevesebbre értékelte, 100 és 500 ezer közöttire becsüli 45 százalékuk, míg fél- és egymillió között lehet 24 százalékuk vagyona. Saját bevallása szerint 1 vagy 2 millió korona fölötti vagyona a vállalkozók 6 százalékának van.

• ÉLETSZÍNVONAL. A vállalkozók 35 százaléka szerint ez az elmúlt 2 évben emelkedett. 62 százalékuk nyereségét azonban nem élet- színvonala javítására használja fel, hanem újra befekteti. A vállalkozóknak azonban mintegy egyharmada elégedett csak a gazdasági reform lefolyásával.

• FŐLEG FÉRFIAK. Az erősebb nem adja a vállalkozók 73 százalékát. Közülük 18 százalék 29 évnél fiatalabb, 14 százalék pedig 50 év feletti. A férfi vállalkozók 84 százaléka nős.

(Profit) 1992. Vili. 7