Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1992-08-07 / 32. szám
* I amely kellő időben esetleg hallatja hangját? Mlady svét című cseh képes hetilap 30. számában jelent meg terjedelmes képes riport Ezernyi Bugár felkelése címmel a szlovák határvidékről, ahol a kisebbség többségben van. Az újságíró Zdenék Pro- cházka a Bodrogközbe látogatott el, amelyet 1918 óta országhatár szel ketté. A magyarországi Bodrogközben 28, nálunk 36 község maradt. E határ nem történelmi, nem Is a természet alkotja. A trianoni hivatalnokok vonalzója csúszott meg, és ezzel emberek sorsa dőlt el.- Varinak itt emberek, akik több rendszer- váltást éltek át - magyarázza Hogya György, a Csemadok királyhelmeci szervezetének titkára. Gondol itt az első köztársaságra, Horthyra, a szlovák államra, a szocialista Csehszlovákiára. Nem a legjobb emlékek...-Hogyan élünk? - teszi fel a kérdést Gyimesi György, az Együttélés titkára. - Nemzetiségileg aránylag nyugodtan, a gazdasági helyzet aggaszt: a szövetkezetek, a vállalatok szétesőben. A keleti piac kiesésével a térségben a munkanélküliség elérte a 18 százalékot. Természetesen szóba kerül a szlovákok és a magyarok kölcsönös viszonya is. A lakosság érzékenyen reagált Bugár Bélának, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom elnökének az autonómiára vonatkozó kijelentéseire. A területi követelmény itt elsősorban félelmet vált ki, hogy ezt ne azonosítsák az elszakadás fogalmával, állapítja meg a riporter és újra Hogya György szavait idézi:- Erre már azért sem kerülhet sor, mert a házasságok nemzetiségileg annyira összefonódtak, hogy lehetetlen az etnikai határ pontos meghatározása. Gyimesi György véleménye: ,,A szlovák nacionalizmus állandóan ellenséget keres. A csehek után ránk irányította figyelmét... Most mást se hallunk, csak azt, hogy a magyarok szétverik az államot, ők az ötödik hadoszlop, a második front. A nagytárkányi polgármester, Petrík Árpád mérnök leszögezi: „/ff teljes a nyugalom.“ A helmeci Vida József nézete: „Az egyszerű emberek között, legyenek azok a szlovákok vagy magyarok, soha semmiféle súrlódások nem voltak és nincsenek. “ A pozsonyi Komensky Egyetem szociális elemzéssel foglalkozó intézetének felmérése szerint ,,a magyarellenes hangulat főképp ott piákul ki, ahol a magyar kisebbség a legkisebb számban él, vagyis azoknál a szlovákoknál, akik a magyarokkal lényegében nincsenek mindennapi kapcsolatban“. FÉLNEK A NACIONALIZMUSTÓL Ezt a megállapítást támasztja alá Pásztor István királyhelmeci polgármester véleménye is: „Az emberek között nincsenek nemzetiségi problémák. Ezeket a felsőbb állami szervek váltják ki“. Az. emberek rettegnek a nacionalizmustól és annak következményeitől. Egyesek - főképp az idősebbek, akik átélték a háborút és az azt követő időszakot, a Magyarországra való áttelepülés lehetőségét fontolgatják. Félnek az erőszakos beolvasztástól. A szlovák katonaság tervezett idetelepítésében is ezt a szándékot látják. Persze, azért akadnak problémák. Például a királyhelmeci gimnázium, amelynek egyik fele szlovák, a másik magyar. A magyarban 200, a szlovákban 257 diák tanul, de ezeknek a fele is magyar. Az iskolának egy igazgatója van, az egyik helyettes irányítja a szlovák, Tanévzáró a királyhelmeci iskolában. a másik a magyar részleget. Az elmúlt évek folyamán történtek kísérletek a magyar gimnázium önállósítására. Érveket sorakoztattak fel mellette és ellene is. A probléma máig is nyitott. A szlovákiai magyarság helyzete kettősségének problémája abban nyilvánul meg, hogy a magyarok etnikailag a magyar nemzet tagjainak érzik magukat, ezért is törekszenek iskolaügyi és kulturális önkormányzatra. Ugyanakkor Csehszlovákiához tartozónak vallják magukat és nem akarnak hátrányban lenni a szlovák nyelv hiányos ismerete miatt. A magyar iskolákban a szlovák nyelv oktatása viszont sok kívánnivalót hagy maga után. Hiányoznak a jól képzett oktatók, de sokan az oktatási renszerben látják a hibát. A szlovák nyelvet ugyanúgy kellene tanítani, mint az angol vagy más idegen nyelvet. A MATICA ÉS A MAGYAROK Ör. Ján Senőák sebész a Matica két évvel ezelőtt megalakult királyhelmeci helyi szerveAndrej Bán felvétele zetének az elnöke. Szerinte eleinte nem jó szemmel nézték a maticásokat. „Ellenségeskedésre a múltból akadt ok elég. Szlovák részről egyes maticások szélsőségesen viselkedhettek. Magyar részről viszont a maticásokkal ijesztgettek." Dr. Sencák szerint azóta a helyzet változott. A Matica rendezvényeire a magyarok is eljárnak. Azonban a nyelvtörvény állandó vita tárgya. Mindkét részről ellenszenvet váltott ki. Dr. Chovanec terebesi tudományos dolgozó szerint a jelenlegi nyelvtörvény a szlovákokat hozza hátrányos helyzetbe. Pásztor István szerint e törvény: szégyen. Szerinte a kisebbséget és nem a többséget kellene védenie. Szlovákiában a szlovák nyelvet nem fenyegeti veszély. Hogya György szerint a nyelvtörvény fölösleges. A jól működő demokráciában ilyen törvényre egyszerűen nincs szükség. Dr. Ján Senöák véleménye, hogy a jelenlegi törvény rossz, a maticás se jó, de ő a Matica tagja, ezért azt támogatja. VALLÁSI PROBLÉMÁK NEMZETISÉGI SZÍNEZETTEL A borsi Juraj Sorokáő már negyven éve vezeti a község krónikáját. Fájlalja, hogy a község lakóinak negyven százaléka szlovák, de a helyi képviseletben nincs szlovák. Senki nem javasolta őket. Ebben a magyarok is hibásak? A krónikásnak ettől is nagyobb fájdalma, hogy a katolikus templomban a pap csak magyarul prédikál a helyi 195 magyar római katolikusnak. A 160 szlovák hívő nem hallgathat szentbeszédet. Az evangélikus II. Rákóczi Ferenc emléktábláját a borsi katolikus templomban pedig egyenesen provokációnak tekinti. A krónikás felesége, Sorokáőné asszony a maticás nyelvtörvényt dicséri, figyelmen kívül hagyva a magyarok véleményét. Indoklása?- Elvégre mi itthon vagyunk! Ám a magyarok is otthonuknak tekintik ezt a földet...- Bizonyítsák be történelmileg! Keressük hát, kinek az ősei voltak itt előbb? Ezzel talán megoldódnak a mai problémák? Gyimesi György összegezi a lényeget: „Az itteni lakosság magatartása a szlovák kormány politikájától függ. Ha itt jól érezzük magunkat, akkor minden rendben van. Ha viszont keményen lépnek fel velünk szemben, mint például a nyelvtörvény esetében is, a reagálás kiszámíthatatlan. Egész biztosan nem hajtjuk járomba a fejünket. Megeshet, hogy a Bugárok ezrei radikalizálódnak... “ i A Mlady svét írásával szin- r\ te egy időben a fiatalok Sme- na című szlovák napilapjában is csaknem egyoldalas riport jelent meg. A szerző, Pavol Juracka szerint azért látogattak el Dél-Szlovákia magyarlakta területeire, mert a szlovák függetlenségi kiáltvány jóváhagyása után külföldön ezt a régiót a békétlenség és a konfliktusok lehetséges gócának tekintik. A Duna és az északi dombok között elterülő területet a szlovákok és a magyarok közösen lakják. így döntött a történelem. A kiszámíthatatlan sors logikát nélkülözve keverte őket össze. Az egyik községben a magyarok, a másikban a szlovákok élnek többségben. Néhol szlovákkal nem találkozol, másutt magyar szót nem is hallasz... NEM NEMZETISÉGI - GAZDASÁGI PROBLÉMÁK Hodoson a mezőgazdasági szövetkezet elnökének, Miklós Tibornak legnagyobb gondja a gazdasági helyzet. Szerinte e vidék Szlovákia lakosságának ellátásán túl még kivitelre is képes élelmiszert előállítani. De ahhoz más politika kellene. A szövetkezet három részre bomlott és egyelőre fizetésképtelen. Az eredeti tulajdonosoknak hiába kínálják a földet. Ezerhatszáz hektárból mindössze hatszázra mutatkozott igény. Mert a magán- tulajdonosoknak sincs hol értékesíteniük termékeiket.. . A nemzetiségi kérdést nem tekinti elsőrendűnek: „Falunk lakossága valóban vegyes. Vannak itt Magyarországról, Árvából, Galgócról A kisebbségek szigete áttelepültek, néhány cseh és öt zsidó meg három német család is, nos és a cigányok. Az ide települtek megtanultak magyarul, mi meg szlovákul. Nemzetiségi problémák köztünk nincsenek... Vallási viszályok se aggasztanak, pedig a katolikusok mellett élnek itt evangélikusok, jehovisták és baptisták is...“ A falu csődbe jutott vállalkozója, akinek el kellett adnia üzletét, mert a cigányok kirabolták, találóan hozzáteszi: „Nem az összeférhetetlenségtől kell tartanunk, inkább létfeltételeink miatt aggódunk. “ Dercsikán a szövetkezet jobb helyzetben van. Elnöke a dunaszerdahelyi születésű Vyboch mérnök. Ó az itt dolgozó két szlovák egyike. Felesége magyar nemzetiségű, a gyerekei szlovák iskolába járnak, de tudnak magyarul. „Nyelvileg valóban vegyes területen élünk... Nincsenek nemzetiségi súrlódások, különben hogyan választottak volna meg elnöküknek a magyarok?... Az állam széfesése miatt nemcsak a magyarok aggódnak, hanem én is. Nagyobbak a kételyeim a szlovák politikusok, mint a magyar polgártársaim iránt, akiket ismerek és tudom, hogyan fognak az eseményekre reagálni. Nekünk itt mindenekelőtt is nyugalomra van szükségünk. A természet diktálja a határidőket, mikor kell Nem az összeférhetetlenségtől félünk, inkább létfeltételeink miatt aggódunk vetnünk, aratnunk. Ó nem veszi figyelembe azállamjogi rendezés problémáit. Ez itt ugyanúgy az én szülőföldem, akár magyar polgártársaimé is. Nekem sincs szándékomban innen elköltözni és ezt tőlük se kívánhatja senki. Az együttélés mindkét fél részéről a legnagyobb türelmet igényeli. “ SZLOVÁK KISEBBSÉG KOMÁROMBAN Komárom lakosságának egyharmada szlovák nemzetiségű. A helyi problémákról a Ma- tica-ház dolgozója, Gabriela Kofrulská fejti ki véleményét: „Korábban a magyar polgártársak bizalmatlanul tekintettek ránk. Most már a magyar iskolák diákjai és a város képviselői is eljárnak kulturális rendezvényeinkre. A családi, községi és lakótelepi közösségekben a szlovák és a magyar lakosság között nincsenek nemzetiségi problémák. A feszültséget kívülről a televízió, a sajtó és a politikai pártok szítják. Sok szlovákot kedvezőtlenül érintett az utcanevek átkeresztelése... Együttélésünket a felfújt és eltúlzott problémák bonyolítják, ha alapjában van is bennük igazság... A magyar polgártársakban mélyen gyökerező az a távlati elképzelés, hogy e területet Magyar- országhoz kapcsolják. Autonómiát emlegetnek. Hisz a gyakorlatban a kulturális önállóságuk megvan, az iskolaügyi autonómiából pedig nekik sem lenne hasznuk. Én nem hiszek valamiféle eszkalációban, ami konfliktussá fajulhatna...“ Eddig a cseh és a szlovák lapban megjelent két írás kivonatos ismertetése. A véleményekhez, álláspontokhoz nincs szándékunkban megjegyzést fűzni. A következtetést vonja le mindenki önmagának. Ám három tanulság értékű megállapításra mégis felhívjuk olvasóink figyelmét. 1. Nem egyéni vélemény, hanem a Komensky Egyetem illetékes intézetének felméréséből levont következtetés, hogy jobbára ott erősebb a magyarellenes hangulat, ahol a szlovákok kevésbé érintkeznek magyarokkal, tehát nem is ismerhetik őket. Nem a mindennapi élet tapasztalata szülte, hanem kívülről plántálták át. 2. A királyhelmeci magyar Pásztor István és a komáromi szlovák Gabriela Ko- bulská egymástól függetlenül állapítják meg, hogy a magyar és a szlovák lakosság között nincsenek nemzetiségi problémák, ezeket kívülről táplálják. 3. Hogya György szerint a magyarok az elszakadás gondolatától is félnek, míg a szlovák Gabriela Kobulská feltételezése, hogy „a magyarokban mélyen gyökerező elképzelés e terület Magyarországhoz való visszacsatolása“. Befejezésül feltesszük a kérdést: kinek, miféle nacionalista köröknek az érdeke az ellentétek szítása, az emberi kapcsolatok rontása? zs. I. 1992. VIII. 7. Hallgató kisebbség,
