Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1992-08-07 / 32. szám
i/asárnap 5 19 92. Vili. 7. A zsérei Ibrice hagyományőrző gyermekcsoport dőben. Volt járási szavaló versenyük, a néprajzi vetélkedőn az alapiskolások mérték össze erejüket. A kétnapos zoboralji nép- művészeti délutánon több falu résztvevői a tojáshímzés művészetével ismerkedtek meg. Alsó- bodokon került sorra a Tavaszi szél népdalverseny. A szlovák intézmények szervezésében vi- rágvasámap, április 12-én tartották meg Nyitrán a gyermekcsoportok regionális versenyét, amelynek nagy visszhangja volt. A fesztiválra tizenegy csoport jelentkezett, négy szlovák (Aranyosmarót, Nyitra, Nagyiapás és Verebély). A verebélyiek nem jöttek el, így csak hárman maradtak. A zoborvidéki magyarságot hét község hagyományőrző gyermekcsoportja képviselte: a zsérei IBRICE (vezetője Brath Szidónia), a koloni PAPATYKA (Budinszky Júlia), két ghímesi csoport, a TANANAJ (alsó tagozatosok) és a VILLÓ (felső tagozatosok) Jókai Mária vezetésével, a geszti NAPRAFORGÓ (Brath Valéria), az alsóbodoki NEFELEJCS (Gyepes Erzsébet). Az átalakítás mai időszakában sokkal nehezebb Csema- dok-titkámak lenni, mint az elmúlt évtizedekben volt. A szervezetek ugyan anyagiakban akkor sem bővelkedtek, de mindig futotta sokrétű tevékenységükre. A Nyitrai járásban az anyagi gondokhoz az is hozzájárul, hogy a zoboralji községekben 9gyre gyérül a magyarság. Több faluban a gyermekek nem járhatnak magyar iskolába, mert érdeklődés híján egyiket a másik után zárták be. Ilyen körülmények között azt hihetnénk, hogy nehéz a kulturális utánpótlás. Az etnikai határ mentén élő magyarság a hagyományőrzéssel, annak ápolásával küzd megmaradásáért, s ennek mozgató ereje a Csemadok. A zoboralji, pontosabban zsérei születésű Maga Ferenc agrármérnök a Csemadok járási titkára. Egészen más irányú foglalkozást cserélt fel a titkári tisztséggel.- A szervezés fiatal korom óta kedvtelésem - magyarázza. - Még a nyitrai magyar gimnáziumban (már az sem létezik, hetvennyolcban megszüntették), utána a mezőgazdasági főiskolán szerveztem a fiatalokat, törődtem a gondjaikkal. Zsérén, a szülőfalumban is összefogtunk. Fociztunk, a Csemadokban színielőadásokat tartottunk. Mérnökként a közeli Kolonban a tangazdaság főállattenyésztője voltam. Tizenegy év után, a rendszerváltás hónapjaiban választás elé állított Sándor János bácsi, áki addig a Csemadok járási titkára volt. 1990-ben nyugdíjba akart vonulni, s utódot keresett. Egy nap, ismerve régi kedvtelésemet, feltette a kérdést: Nem vállalnád el? Elvállaltam... A váratlan átváltás nem okozott gondot. Maga Ferenc csak azt folytatta, ami még ifjúkorában a vérébe ivódott: szervezni, szervezkedni...- Csemadok-titkárként rendezvényekben gondolkodom. A mai nyomasztó gazdasági helyzetben is vannak és lesznek rendezvényeink. Az anyagiak megoldása a legnehezebb, de találunk rá módot.- Elárulná, hogyan?...- Úgy, hogy mindig akad olyan üzem vagy valaki, aki támogatja tevékenységünkét. Egyik-másik polgármester is segít. Rendezvényeink felkarolásával saját falujukat támogatják. Több község polgármestere viszont egy garast sem ad a kultúrára, amikor nagy költséggel építik a víz- és gázvezetéket. Ahol megértőek az önkormányzatok, ott nem kell könyörögnünk. Példa erre a koloni polgármester, Balkó István. Amikor tudomására jutott, hogy idén a falujukban akarjuk megrendezni a járási dal- és táncünnepélyünket, rendbe hozatta a szabadtéri színpadot. Több más rendezvényünket is támogatta, s nagy büszkesége a helyi Papatyka hagyományőrző gyermekcsoport is. Más példák is akadnak. A cétényi ön- kormányzat az idén százezer koronát, a zsérei száznegyvenezret hagyott jóvá kulturális célokra. Pedig Zsérén is most épül a vízvezeték, s megvan már az engedélyük a gáz bevezetéséhez is! De jut a művelődési ház szín- A pogrányi folklórcsoport padának hangosítására, az énekkar fenntartására, a népművészeti csoport utaztatására. Ha másutt tíz-húszezret tudnának adni, az is nagy segítség lenne. Megtörtént, a szereplők nagy bánatára, hogy útiköltség hiányában nem utazhattak el egy- egy távolabbi községbe. MÁR MMJÖW.DflMFZŐ A CSEMADOK-BÁL?- Tizenhat szervezetünk van — folytatja Maga Ferenc. — Tagjaink száma kétezerháromszáz. Korábban négyszázzal többen voltak. Sokan már nyugdíjasok, és kevesebb a gyerek, megcsappant az utánpótlás. Őszintén bevallom, a szervezeteink nem úgy működnek, ahogyan kellene. így is minden faluban működik az idősebbek és a fiatalok hagyományőrző csoportja. Szívesen vállalják a szereplést, s az én gondom a rendezvények szervezése. Az anyagiak miatt azonban több szervezet kénytelen korlátozni a tevékenységét. Bevételük a tagsági illetéken kívül alig akad. Csemadok-mulatsá- gok, bálok rendezése már nem annyira jövedelmező, mint az előző években volt. Az idősebbeknek nemigen felel meg a fiatalok „stílusa“. A kisebb, zártkörű rendezvényekből pedig 'nincs bevételük. Tagjaink valamikor örültek az évzáró taggyűléseknek, most viszont nehezen jönnek össze az emberek. Csak két aktív színjátszó csoportunk Az idei koloni Csemadok járási dal- és tánciinnepély közönsége van, a kálazi és a felsőkirályi, a többi még nem szedte össze magát. Nehéz az újraindulás. A kolóniák próbálkoztak ugyan, de az előadásra nem tellett erejükből. Igyekszünk támogatni őket, hogy feléleszthessük a színjátszást is. Ez az érem halványabbik oldala, ám a másik nemcsak őket tölti el örömmel, hanem az egész szlovákiai magyarságot is. MUTASSUK BE ÖRÖKSÉGÜNKET Maga Ferenc alig győzi felsorolni, mi mindent rendeztek az év első felében, s mi mindenre készülnek még ebben az esztenA pogrányi CSERFIÁT folklórcsoport Bús Katalin irányításával csak másfél éve alakult meg a Csemadok alapszervezete mellett. Azóta járási, körzeti rendezvényeken, Zselizen és Magyarországon is szerepelt. Eddigi legjobb eredményüket éppen az áprilisi regionális versenyen érték el, ahol a „Legjobb koreográfia“ díját nyerték el.- Egyszerre hét magyar csoport is indulhatott a nyitrai versenyen? — Eddig csak két csoportot küldtünk e szlovák rendezvényre. Azt mondtuk: az idén küldjünk több hagyományőrző csoportot, mutassuk meg örökségünket a közönségnek! Reggel, a fellépésük előtt, a püspöki vár alatt magyarul passiókat énekeltek, és bevonultak a Ferenc-ren- di templomba, hogy részt vehessenek a szokásos vasárnapi magyar misén. Ilyen sokan még nem voltak a magyar misén! Csodálkoztak is a helybeliek: Honnan szedődött össze ennyi magyar Nyitrán?! S a fesztivál után a szereplők népviseletben végigvonultak a városon, magyar daltól zengett az utca. Ez is meglepte a városiakat... CSAK AKARNI KELL Maga Ferenc újdonságokkal is dicsekedhet. Örökségünk címen az idén már másodszor rendezték meg a járási dal- és táncünnepélyt, a gyermek-folklórcso- portok fesztiválját. A tavalyit Zsérén, az ideit Kolonban négyszáz alapiskolás szereplővel.- Népszokásokat, dalainkat, táncainkat adták elő - mondja a titkár. - A mi vidékünkön még élnek a szokások. Nemcsak a csoportok gondja ez, hanem a családokban is hagyományos farsangkor a sárdózás, a tanajo- zás, virágvasámap a villőzés, s így sorolhatnám tovább a téli szokásokig. Augusztus második felében a Magyar Művelődési Intézet meghívására két csoportunk Budapestre utazik, ahol részt vesz a Mesterségek ünnepén. Egyes csoportjaink Somor- ján és Gútán is fellépnek a helyi rendezvényeken. Ghímesen énekkari hangversenyt rendezünk. Tavaly decemberben tartottuk meg először a Zoboralji Kulturális Napokat. A kezdeményezés első sikere után decemberben ez lesz az idei főrendezvényünk. Minden decemberi hétvégére tervezünk fellépéseket, a felnőttek és gyermekek csoportjai egyik faluból a másikba mennek, s előadják a téli népszokásokat, a lucázást, betle- hemezést, a tollfosztást, a mon- dókákat, a legénycéhelést, a szent családot, a karácsonyesti szokásokat. A gesztiek tavaly ezt bemutatták a cétényieknek, s meglepődve látták, hogy ott ezt másképp csinálják. Már annyi csoportunk van, hogy ki kellett kötnünk, az idei téli hetekben egy-egy csoport csak kétszer léphet fel, mert nem fémek be a keretbe.- A felnőtteket is említette, tehát nemcsak a gyermekek a hagyományőrzők — vetem közbe.- A gyermekek az utánpótlást jelentik. Körülbelül húsz-húsz szereplővel a következő falvakban tevékenykednek a helyi népszokásokat éltető felnőtt csoportjaink: Gerencsér, Lédec, Al- sóbodok, Geszte, Kólón, Pog- rány, Ghímes, Nyitracsehi, Nagycétény, Felsőkirályi. Bármelyikük képviselheti a Nyitrai járást. A Felső Ahán lakó s a ghímesi alapiskolában tanító Jókai Mária, neves néprajzosunk, a hagyományőrzés lelke, Párta név alatt válogatott csoportot is szervezett. Minden faluból négy-öt résztvevővel a zoboralji lakodalmast mutatják be. Sokszor idézzük Jókai Mária mondását, s vele együtt valljuk: A hagyományőrzés e peremvidéken megtartó erő! Csak dicsérhetem a „rendezvényekben gondolkodó Maga Ferenc Csemadok-titkárt. Rövid két év alatt valóban megmozgatta a zoboralji falvakat.- Amikor a délebbi vidékekről jönnek hozzánk a magyarok, bizony csodálkozva teszik fel a kérdést: körülzárt szigetünkön hogy tudunk létezni, hogy tudunk ilyen tevékenységet kifejteni?! Erre ezt szoktam válaszolni: Csak akarni kell! Petrőci Bálint Beszélgetés Maga Ferenccel, a Nyitrai járás Csemadok-titkárával RENDEZVÉNYEKBEN GONDOLKODIK
