Vasárnap, 1992. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-31 / 5. szám

t V oltak már jobb évei is. Sokkal jobbak. Például 1975 és 1985 között, amikor külföldi rende­zők kapkodták az itthoniak orra elől. Berlinbe hívták, Budapesten foglalkoztatták. JURAJ DURDIAK kelendő „árucikke“ volt a csehszlo­vák filmgyártásnak. A mesebeli sze­gényember talpraesett fiát és az elra­gadó szőke herceget ugyanazzal a fi­nom beleérzéssel formálta meg, mint a hétköznapok értelmes arcú, lelkiis­meretes fiatalemberét. Parasztgú­nya, reneszánsz korabeli zene és farmernadrág egyformán jól állt raj­ta. Prágában csehül, Berlinben né­metül, Budapesten magyarul mondta a szövegét. Ez is sokat számított. Akárcsak frissessége, spontaneitása, érzelmi nyitottsága. A magyar rendezők közül GYÖNGYÖSSY IMRE és KABAY BARNA fedezte fel őt. VÁRAKO­ZÓK, A TENGERRE NÉZŐ CELLA - két film, két komoly siker. Aztán BACSÓ PÉTER alkotása, a ZON­GORA A LEVEGŐBEN. Durdiak egy fiatal, nemzetközi hírű zongora- művész szerepében kamatoztatja érzékenységét és intellektusát. A CSILLAGSZEMÉIT, KOLOZS­VÁRI GRANDPIERRE EMIL mese­hősét MARKOS MIKLÓSTÓL kap­ja, 1977-ben. Ez volt az utolsó film­szerepe Budapesten, 1981-ben már A VARÁZSLÓ TÜKRÉBEN játszik, Berlinben. Akkoriban még itthon is sokat forgatott, a hullámvölgy ké­sőbb következett be. Persze, csak ami a filmet illeti. Juraj Durdiak ugyanis gondolt egy nagyot - és beállt operaénekesnek. Nem várta meg, hogy a pálya szélére sodród­jon, inkább váltott, és a Szlovák Kamaraopera tenorja lett. Egykor kedves, csibészes mosolya „mélyhűtött“ fintorként fut most vé­gig az arcán, szavai keserűen csenge­nek. Zeffirelli Hamletjéről vagy Fassbinder Querelle-jéröl láthatóan nagyobb kedvvel beszélne, mint ön­magáról. • Igaz, hogy két zongorája is van?- A szüleimnél van a régebbi, ná­lam meg az újabb, a villanyzongo­ra... igen... játszani persze egyiken sem játszom mostanában. Egy üzlet- hálózat vezetése rengeteg gonddal, intéznivalóval jár. • Ki ül most akkor velem szem­ben, egy kereskedő vagy egy opera­énekes?- Nem vagyok kereskedő és nem is akarok az lenni, csak hát a Kama­raopera, amelynek megalakulásától fogva, most már ötödik éve a tagja vagyok, haldoklik, nekem pedig meg kell élnem valamiből. Igazgató va­gyok, árut rendelek, számlákat ellenőrzők. • Érdekli a dolog?- Nem is tudom... belecsöppen­tem egy családi vállalkozásba, és most teszem, amit tennem kell. Ausztriába ment férjhez a nővérem, egy jó nevű üzletember felesége lett, ők ketten beszéltek rá, hogy álljak az üzlet élére. De hogy olyan na­ták, nem akarják észrevenni a szí­nész arcán, s főleg a lelkében végbe­menő változásokat. Bennem talán még mindig a régi külsőmet keresik, nem akkor jutok az eszébe egy ren­dezőnek, ha negyvenéves férfira van szüksége, hanem amikor egy kama- szos arcra, amelyet már hiába keres bennem. Mostanában persze elég ke­vés film készül idehaza, nincs annyi szerep, nincs annyi lehetőség, mint évekkel ezelőtt, és bizonyára ezért sem foglalkoztatnak. • Sohasem fordult meg a fejében, hogy kint maradjon külföldön? Hi­szen lett volna rá nem is egy al­kalma.- Igen, kint maradhattam volna, de nem akartam. Én itt szeretném jól érezni magam. A hetvenes, nyolcva­nas években nem volt olyan nagyon nagy gond külföldön maradni, mára viszont változott a helyzet. Most már sehol sem kellünk, a forradalom óta ugyanis senki sem állíthatja ma­gáról, hogy politikai üldözött. Bár erről is gondolom a magamét... azok közül, akiket üldöztek, a leg­többen ugyanis itthon maradtak, aki­ket békén hagytak, inkább azok szöktek ki. Én nem voltam üldözött soha, sőt még csak hős sem, aki kint, a téren mondta el a rendszerről alko­tott véleményét. Nem mintha nem lett volna véleményem, sőt! Ellenzé­ki voltam én is, de bevallom, a jelen­legi rendszertől sem vagyok elragad­tatva. Nem azok irányítják az orszá­got, akiknek irányítaniuk kellene, nem a legjobb politikusok ülnek a parlamentben. Néha az az érzé­sem, a többségnek máshol lenne a helye. • ön sem azt csinálja most, amit csinálnia kellene.- Csakhogy én jól végzem a mun­kám, erről meg vagyok győződve. • Bizonyára azok is ezt hiszik, akik a parlamentben ülnek.- De ők csak hiszik, én meg tu­dom, hogy jól dolgozom. És ami Juraj Durdiak keserű évei Külföldi rendezők kapkodtak érte... (Méry Gábor felvétele) gyón érdekelne ez az egész, azt nem mondhatom. Igyekszem a legjobb tudásom szerint csinálni; ha már egyszer belevágtam, nem hozhatok szégyent a családra. Élelmiszereket és ruházati cikkeket árulunk, néha én magam is ott állok a pult mögött. Egyszer már arra is volt példa, hogy a pénztárosnő helyébe álltam be, mert rosszul érezte magát. De meg­javítom én a vízvezetéket is, ha elromlik, rajtam egy csap, egy lefo­lyó nem tud kifogni. Kellemetlen perceket inkább akkor élek át, ha valamilyen nagyobb pénzösszegben kell döntenem. • S az mennyire zavarja, hogy most már évek óta nem szerepel cseh és szlovák filmekben?- Nem szerepelek? Milyen tapin­tatosan fogalmaz... elvesztettem a helyemet, mondja csak ki bátran Igen, ez az igazság, s én érzem is: ennek így kellett lennie. Engem a rendezők annak idején elkönyvel­tek egy bizonyos típusnak, volt egy meghatározott szerepköröm, amely­ből most kiöregedtem, a mai arcom­mal pedig úgy tűnik, nem tudnak még mit kezdeni. • A legtöbbször sugárzóan tiszta, szimpatikus srácokat játszott.- Srácokat... de most, hogy negy­ven felé közeledek, megjelentek az arcomon az első ráncok, kihullott pár szál hajam, szemmel láthatóan megváltoztam. Új szakasz kellene hogy elkezdődjön a pályámon, ám a változáshoz a rendezők alkalmaz­kodnak a legnehezebben. A színész­nek nem okozhat gondot, ha egy bizonyos életkortól fogva nem játsz­hat például huszonéves fiúkat, a ren­dezők viszont kényelmesek és lus­ugyancsak nagy különbség: én csak a saját életemet irányítom, ők vi­szont mindenkiét, mindannyiunkét. S mit gondoljak azokról, akik hete­ken át egy gondolatjel miatt civód- nak, most pedig Szlovákia önállósá­gáért „küzdenek“. Hadd legyen meg róluk a véleményem! • Hogy ott folytassuk, ahová el sem jutottunk: miért lett végül is a színészből operaénekes?- Azért, mert eredetileg is az akart lenni, csak nem valami bátor ember. Igen, gyáva voltam új útra lépni, elfogadtam, amit kitapostam magamnak. Hároméves koromtól már színházat játszottam, de még a színművészetin is arról ábrándoz­tam, hogy zongoraművész vagy ope­raénekes leszek. A zongorához nincs elég kitartás bennem, az operaének­léshez pedig bátorságra lett volna szükségem. Közben jöttek a filmek is, az egyiket épp hogy befejeztem, már hívtak is a másikba, aztán kül­földön forgattam, s nem is lett volna időm énekórákra járni. Akkor kezd­tem el újra foglalkozni a gondolattal, amikor elapadtak a berlini meghívá­sok. Aztán megalakult a Kamara­opera és le is szerződtettek gyorsan: Gluck, Donizetti, Mozart, Britten al­kotásaiban énekeltem és nagyon jól éreztem magam minden egyes szere­pemben. • Jók az értesüléseim? Salzburg­ban is énekesként járt?- Nem, Salzburgban magánem­berként töltöttem egy évet. A sógo­rom üzletében próbáltam ellesni, megtanulni egyet s mást. Egyébként az én fülembe is eljutott, hogy kint énekelek, meg beszélték azt is, hogy pillanatokon belül milliomos leszek. • És nem lesz az?- Bár az lehetnék! Ki nem akar milliomos lenni? Nézzen csak körül, hány emberben folyik Assisi Szent Ferenc vére... szerintem elenyésző­en kevésben. 0 Színésznek tartja még egyálta­lán magát?- Persze, hogy annak. Ez a mosta­ni csak egy átmeneti állapot az éle­temben. Ismerem magam, tudom, milyen vagyok. Ha én egyszer ra­gaszkodom valamihez, akkor abból nem adok, a terveim pedig még mindig valóra váltak. Ebben is hi­szek ... aminek meg kell történnie, az meg is történik. Mint színészt egyébként akkor írtak le, amikor énekelni kezdtem, énekesként pedig azért áll most rosszul a szénám, mert a Kamaraopera megszűnőben van, a pénze elfogyott, az énekesei szét­széledtek... mit tegyek hát? A sem­miért vegyem fel a fizetésemet? In­kább akkor igazgatója leszek egy üzlethálózatnak, ahol a munkámért fizetnek. Filmezni persze így is volna lehetőségem, de hát mi készül ma a Kolibán vagy a tévében? Alig vala­mi. Agyagos sárban állunk, amiből nem könnyű kievickélni. A színhá­zakban szerencsére van még pénz újabb bemutatókra. Az Új Színpad például a budapesti Madách Színház Mária evangéliumának a bemutató­jára készül Jozef Bednárik rendezé­sében. Ebben leszek majd a három angyal egyike, aztán a Nemzetiben, ugyancsak Bednárik színpadra állítá­sában, Offenbach operáját, a Hoff- mann meséit tűzik műsorra, ebben pedig a négy szolgát, Andrest, Co- chemille-t, Pitichinacciót és Ferencet formálom meg. • Mikor is lesz negyven éves?- Negyven? Száz leszek már, száz, méghozzá perceken belül. • S ha csak harminckilenc lenne, hogy érezné magát?- Vacakul. Itt ülök a számlák fö­lött és egyre ráncosabb leszek. Mi­nek örüljek? Amíg bírom, csinálom, aztán hogy később mi lesz, azt még csak sejteni sem sejtem. Legfeljebb elmegyek balett-táncosnak, vagy el­kezdek elbeszéléseket írni... mit tu­dom én? Szabó Q László Linda Gray Jockey feleségeként sok megpróbáltatást állt ki, elkeseredésében alkohollal vigasztalódik. A következ­mény: válás. Lucynek majdnem minden jelenetben a szerelem örömét- bánatát kell átélnie. Mith Cooper orvostanhallgatóval kötött korai házassága hamar zátonyra fut. (Charlene Tilton és Leigh McCloskey) Sue Ellen Texas leggazdagabb férfijának a felesége. De nem őt szereti, hanem egy egyszerű cowboyt. Sue férje — a szeretői népes táborából - felesége húgát részesíti előnyben. Az viszont kedvesének bátyjáért rajong. Úgy tűnik tehát, hogy mindenki más­valakinél keresi hosszan tartó boldogságát. S ehhez pénz is van elég; azúrkék medencék partján, a kellemes texasi napfényben sütké­rezhetnek, miközben a világ legjobb kávéit, üdítőit kortyolgatják. A villásreggelikről, az ebédekről, a koktélpartikról nem is beszélve. Ismerős a történet, ugye? Igen, a Dallas képsorait láthatják maguk előtt a tévénézők, annak a sorozatnak a jeleneteit, amely az Egyesült Államokban pontosan tizenhárom évig szórakoztatta a közönséget. Hazánk a 96. ország, amely átvette ezt a „végtelen“ milliomoséknál játszódó szap­panoperát. Egyelőre huszonkilenc részt vetít a Csehszlovák Televízió. Képeinken a sorozat legnépszerűbb sze­replői. y 12 1992. I. 31.

Next

/
Thumbnails
Contents