Vasárnap, 1992. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1992-06-26 / 26. szám

Szerkeszti: Tallósi Béla meg az eger (Észt népmese) Réges-régen a kutya és a macska barátságban éltek. S a macska nem bántotta az egereket. Mikor a kutya fiának volt a keresztelője, a macska is ott volt az ünnepségen.'Az ege­rek pedig vidám táncot roptak a cica legkisebb lányának lako­dalmán. Egy alkalommal azonban a kutyák megtámadták a mit sem sejtő nyuszikat meg a bárányo­kat. Szörnyű pusztítást végeztek közöttük. Tettük miatt bevádol­ták őket Erdőapónál. Erdőapó bíróság elé juttatta valamennyit. Hiába védekeztek, hogy a fájó éhség vitte rá őket, bűnösnek mondták ki a kutyá­kat. Az ítélet szerint máskor csak elhullott állatokat ehetnek meg. Az ítéletről szóló iratot a pó­rul járt kutyák magukkal vitték, s a Huncut nevű juhászkutyára bízták annak őrzését. Az azon­ban hamarosan rájött, hogy ezzel az irattal nagyon nehéz loholni a falka után. Ezért felkereste macska barátját, és azt mondta neki:- Kedves jó szomszéd, te a legtöbb idődet a ház körül töltőd, jobban ráérsz, mint én. Légy szíves, őrizd a kutyák bíró­sági végzését!- Szíves örömest - felelte a ci­ca, és az iratot feltette a kemen­cepadkára. Múltak az évek. Egyszer a ku­tyák megláttak egy lovacskát a fűben heverészni. Nosza ráve­tették magukat, és felfalták. Dol­guk végeztével hazairamodtak. Mikor Erdőapó megtudta a dolgot, nagyon megharagudott, ismét bíróság elé idézte a kutyá­kat. Azok fogadkoztak, hogy ók szó szerint követték a régebbi döntést. Abban nincs róla emlí­tés, hogy az elhullott állatnak okvetlenül halottnak is kell lennie. A bírák követelték, hogy - mutassák fel az írást. Huncut rohant is a macskához az iratért. De szörnyű dolog történt! Az egerek már régen összerágták, és fészket készítettek belőle a ke­mencelyukban. A macska nagyon megharagu­dott az egerekre, a mai napig üldözi, hajkurássza őket. A ju­hászkutya is neheztel, ha csak teheti, megkergeti a macskát. S mivel a kutyák hiába várták a bíróságon Huncutot, keresésére indultak. Azóta is keresik. Ha az utcán két kutyát láttok, figyeljé­tek csak meg, összedugják az orrukat. Azt kérdezgetik egy­mástól ilyenkor, előkerült-e már Huncut a számúkra oly fontos irattal. Juhász Árpád fordítása MEGFEJTÉS A június 12-ei számunkban közölt feladat megfejtése: (egy a lehetséges megoldások közül) 2x5:2 + 12 + 23-30 : 2 x 15 + 43 - 18 = 100. Nyertesek: Kondás Anita, Reste; Sebő Edit és László, Szap: Fedorás Ildikó, Királyhelmec: Takács Diana, Somorja; Pupák Erika, Ógyalla. ■na hit— KányádiSándor Élt egyszer, még a régi vi­lágban, két szomszéd. Az egyiknek nagy háza, kertje, udvara, s akkora darab föld­jei, hogy azzal szokott volt dicsekedni: le sem kell lépnie a sajátjáról, ha a falut meg akarja kerülni.-Határföldem van, szom­széd, határnyi földem! — szokta dicsekedni a szom­szédjának.- Bárcsak eszed is volna hozzá, szomszéd - válaszolt vissza a szomszéd, akinek ki­csi háza, kertje, udvara, s annyi földje volt, hogy a gazdag szomszéd még a tyúkjait sem tudta volna eltartani akkoráról. Pedig nem is volt olyan sok tyúkja. De bezzeg volt a szegény szomszédnak annyi gyereke, hogy más helyen tyúknak is sok lett volna. Miért hordja a kenguru erszényében a kölykét? Mert a kicsi születésekor fejletlen, magatehetetlen, szüksége van egy védett és meleg fészekre. Felemelked­ve az óriás kenguru maga­sabb az embernél is, de a kölyke a születésekor csu­pán három-négy centiméter hosszú! Amikor a világra jön, bemászik a jó puha vacokba és ott marad több mint fél évig. Ahogy növekszik, egyre többet kukucskál kifelé, is­merkedik a nagyvilággal, míg aztán egyszer fürgén kiugrik biztonságos rejtekéből. Mégis megvoltak, jól vol­tak valamennyien. Megesett nemegyszer, hogy nyár ele­jén a határföldes szomszéd kénytelen volt átkullogni a szegény szomszédhoz egy­két véka lisztért.- Aratáskor, az újból meg­hozom - mondta piron­kodva.- Megkapom, nem ve­szünk össze. Így ment ez évről évre. Míg aztán egyszer aratáskor, de még csépléskor sem tudta meghozni a gazdag szomszéd a szegénytől kért véka lisztet. Hiába volt határföldje, nem termett azon annyi sem, amennyivel bár a tyúkjai jól­lakhattak volna. A szegény meg akkora asztagot rakott, hogy az átalhasasodott a szomszédba. Araszos feje volt a búzájának.-Arany van a földedben, szomszéd — sopánkodott iri­gyen a szomszéd.-Ki mint vet, úgy arat!- válaszolta vissza a szom­széd.-Hiába vetettem, annyim sem lett, amennyit elve­tettem.- Ki mint vet, úgy arat- mondta megint a szomszéd.- Becsaptad a földet, a föld is becsapott téged. Hogyha ide­jében fölszántottad volna, s trágyával a földet megzsí­roztad volna, akkor most té­ged is vetne föl a búza. így meg, látod, én csak azt mond­hatom újra, ki mint vet, úgy arat! Fönn is maradt az okos szomszéd bölcs mondása, s azóta is, ha valaki rossz munkától vár jó eredményt, mi is azt mondjuk rá a csaló­dottan orrát lógatónak:- Ki mint vet, úgy arat! ÁRNYJÁTÉK Nézd meg figyelmesen a négy árnyékképet, és állapítsd meg, melyik közülük a bal felsó sarokban látható űrrepülő árnyéka! Készítette: M. Motycík ♦ Százhuszonöt év­vel ezelőtt született LUIGI PIRANDELLO olasz dráma- és re­gényíró. Rejtvényünk fő soraiban három is­mert müvének címét olvashatják. Megfej­tésként ezt kell bekül­deni szerkesztősé­günk címére (Redak- cia ÚJ SZÓ, Martano- vicova 25., 81915 Bratislava) legkésőbb július 1-jéig. A levele­zőlapra vagy boríték­ra feltétlenül írják rá a KERESZTREJT­VÉNY megjelölést. A jelige nélkül érke­zett megfejtések nem vesznek részt a sor­soláson. A helyes megfejtők közül hárman 300-300 ko­rona pénzjutalom­ban részesülnek. Készítette: Lörincz László A június 12-én közölt keresztrejtvény helyes megfejtése. „Az ember természe­ténél fogva társas lény." 300 koronát nyer­tek: Takács Eszter, Nyitra; Koczó Ro- land, Kisfalud; Bá­rány Tímea, Ladmóc. * 14 1992. VI. 26.

Next

/
Thumbnails
Contents