Vasárnap, 1992. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1992-06-26 / 26. szám
B Vasárnap ♦ 9 Sz ünet nélkül esett. A sár lassan már bokáig ért, a Rimavica vize zavaros lett, sebesen rohant a Rimába. El sem akartam hinni, hogy a patakban sok a pisztráng meg a rák, amint azt a helybéliek mondták. Azt pedig már végkép nem tudtam elképzelni, hogy ebben a „barna, zubogó lében“ aranyat lehet találni. Abban is kételkedtem, hogy ilyen időben bárki is eljön szerencsét próbálni. Csakhogy akkor még nem tudtam, hogy az aranymosók fanatikusak és az arany nem is arany... Minderre csak másnap, a verseny első napján jöttem rá. A tábor A kis és nagy sátrakat az esővízben úszó tisztáson állították fel. A ponyva alatt ruhát cseréltek. Kisvártatva aranymosó „szerelésükben“ - terepruha, régi farmer, kockás ing, esőkabát, magas gumicsizma, széles karimájú kalap - ellepték a frissítőket kínáló bódék környékét. A lacipecsenye, a sült kolbász, a disznótoros, a főtt virsli Illata igazán orrcsiklandozó volt. De legtöbben a katlanban fortyogó birkapörköltet vették körül. A zuhogó zápor sem riasztotta el őket. Humorral fogadták az égi áldást: „Sebaj, az esővíztől izletesebb a gulyás és a kenyér is puhább“. Aztán besorakoztak a csapolt sörre szomjazok közé. Közben a cigányzenekar húzta a nótákat és a népi együttesek tagjai is ropták a táncot. Szóval, mulatság volt a javából! Ismerősök találkoztak, ölelkeztek, áldomást ittak, anekdotáztak, meg persze, politizáltak. A gyerekek a sárból várat építettek, az asszonyok termoszból kínálgatták a forró teát, kávét. Úgy tűnt, Itt mindenki mindenkit ismer. Voltak vagy ezren, mert az aranymosók az évente megrendezett versenyre elviszik magukkal családtagjaikat, barátaikat is. Az arany fáz Pavol Hvozd'ara a Komensky Egyetem Földtani Tanszékének docense. Az idei nyolcadik országos bajnokság főrendezője, az Aranyásók Klubjának alapító tagja.- Árulja el, hogy lehet ilyen esőben, egy iszapos, rohanó patakban aranyat találni? - kérdezem. Jóízűt nevet, mert látja, hogy az aranymosók versenyéről vajmi keveset tudok.- Olyan ez, mint a színielőadás: szereplőkkel, kulisszával, kellékekkel. Itt nem keresünk aranyat, csupán megőrizzük azt, amit a zsűritagok kiosztanak. A docens úr türelmes magyarázatba kezd - elvégre pedagógus (is). Ám inkább geológusnak vallja magát.- Bizonyára sokat hallott az aranylázról, olvasta Jack London elbeszéléseit, látott néhány e témát feldolgozó kalandfilmet. így tudja, hogy az aranyásók és az aranymosók kalandvágyó, fanatikus emberek. A múlt században a meggazdagodás reményében indultak útnak, és sokan életükkel fizettek merészségükért. Mások nem is akartak meggazdagodni, de vonzotta őket a természet, a kaland. A világon még ma is sok az arany, ám „mosási“ módja más, szervezett, tudományosan megalapozott és a fellelt nemesfém minden esetben az állam tulajdona.- Nálunk is található még arany?- Nem is kevés!- És megmondaná, hol?- Ez titok. Képzelje csak el, milyen népvándorlás lenne egy-egy régióban, hányán akarnák megkaparintani az értékes sárga fémet. A szakemberek dolga a lelőhelyek felkutatása. Izgalmas játék?- Akkor itt az egész csak látszat?- Ahogy vesszük. Igaz, itt egyetlen aranyszemcsével sem lesz gazdagabb senki, viszont a jó hangulat, a verseny izgalma, a szakértelem bizonyítása valós. Mindenki tudja, hogy ez sport, és az aranymosáshoz úgy is viszonyul.- Ha sport, akkor vannak szabályai.- A versenyzők névsorba vételük szerint kapják versenyszámukat. Kapnak öt kiló homokot, amelyben fél milliméternél is kisebb öt fémszemcse van. Ezt a rajtot jelző füttyszóra a japán rizstermelők kalapjához hasonló tálacskába öntik, majd a patak vizében kimossák. A homokot a víz elviszi, a fém a tálacska alján marad. A zsűri minden elveszett szemcséért öt percet hozzáír az elért időhöz. Az aranymosás határideje húsz perc. A győztes a leggyorsabb és a legügyesebb.- A zsűri mikroszkóppal vizsgálja a leadott fémszemcséket. Erre miért van szükség?- Hát, akadnak spekulánsok is. A verseny előtt csak a bírálóbizottság tagjai tudják, milyen fémet kevertek a homokba. Már előfordult, hogy a győzni vágyó a homokjába idegen fémdarabkát csempészett be. Sőt, emlékszem egy esetre, amikor a bírák egy-egy homokzsákba hat fémszemcsét tettek és egy versenyző hetet adott le...- Előbb azt mondta, öt kiló homokba, öt szemcse...- A szemcsék száma változó. Nyolc lehet a legtöbb, de számokat a verseny előtt kisorsolják, így a versenyzők nem tudják, hány szemcsét kell leadniuk. Világbajnokunk is van Az Aranymosók Uniója évente világ- és Európa-bajnokságot, s úgy tervezi, hogy 1993-tól Világkupát is rendez, ami azt jelentené, hogy több verseny eredménye alapján hirdetnék ki a győztest. A Svédországban megrendezett tavalyi világbajnokságon a csehszlovákok szereplése bombaként robbant. Az abszolút győztes a prágai Veronika Stedrá, a második a Kutná Hora-i Jan Kavalír lett. A versenyzők több kategóriában indulnak (profik és amatőrök, ifik és felnőttek, veteránok), de a döntőben az egyes kategóriák első helyezettjei mérik össze erejüket nemre és korra való tekintet nélkül, gyorsaságukat és ügyességüket bizonyítva. Nálunk az aranymosásnak a múltban nem szenteltek nagy figyelmet, s bár országos versenyeket rendeztek, a bajnokokat nem küldték el Európa és a világ legjobbjainak vetélkedőjére. Tavaly viszont huszonnégyen neveztek be tőlünk. Veronika Stedrá 26 éves geológus. Kezet fogunk és szinte egyszerre mondjuk ki:- Hiszen mi ismerjük egymást... Hát persze mert Veronika vívó, öt éve a válogatott tagja, három világbajnokság résztvevője, melyből kettőnek én is tudósítója voltam. Azt viszont nem tudtam, hogy a mindig vidám, kedélyes lánynak még egy kedvtelése van.- Ó, gyerekkorom óta imádom a köveket, az ásványokat. Ezért is lettem geológus.- Hogy lett világbajnok?- Véletlenül. Megnyertem a tavalyi országos bajnokságot, gondoltam, megpróbálom a világbajnokságon is. Az aranymosás nem olyan sport, mint a többi. Nem rendszeres edzés dolga, erre rá kell érezni és jóban kell lenni a szerencsével. Hát mellém állt. Győzelmem nem jelenti azt, hogy valóban én vagyok a világ legjobb aranymosója... Veronika szavait bizonyította az is, hogy az idei országos bajnokságon „csupán“ a harmadik lett. És miként vélekedik Honza Kavalír?- Minden szava igaz. Hiába voltam tavaly a világ második legjobbja, a Rimavicán csak egy szemcsét sikerült felfognom, vagyis már a selejtezőben kiestem. Ez sport. Már 1977-ben részt vettem a Finnországban rendezett világbajnokságon, egy évvel később Franciaországban is voltam és azután sorozatosan, minden világbajnokságon. Turistaként, egyedül.- Tavaly Csehszlovákiából többen próbáltunk szerencsét, az idei skóciai világbajnokságra már negyvenen készülünk. Behódolt a család Aranyat mosott a kassai Mária Lacová és férje, Ján, aki mérnök, geológus, sógora, Szilveszter, másik sógora, László, feleségük meg gyerekeik - összesen tizennégyen. Csupán János, Mária fia hiányzott, aki éppen katona.-Tíz éve mossuk az „aranyat“, de a versenyeken kívül nyaranta a Dunában valóban keressük.- És találtak?- Hát persze! A férjem most magánvállalkozó, néhány geológus barátjával megalapította az Agrikola Klubot és engedéllyel mossa az aranyat.- Meg lehet ebből élni?- Hát, érteni is kell hozzá. Én bízom benne, hogy sikeres vállalkozás lesz, persze, amíg be nem indítják a bősi erőmüvet. A család húsz tagja az „aranyláz“ rabja. Nyaranként letelépsze- nek egy-egy patak, folyó partján és „mosnak“.- Szebb szabadidő-eltöltést el sem tudok képzelni. Valamennyien együtt vagyunk, nomádokként élvezzük a természetet, közelebb kerülünk egymáshoz. Irigylésre méltók A háromszáz versenyző egymást felváltva odaállt a patakot szegélyező lócára, vagy ha kedve úgy tartotta, csaknem derékig bele a zavaros, hideg vízbe. Bámultam őket. Dideregtem, esernyőt tartva a fejem fölé. Ők viszont csak arra ügyeltek, hogy a legrövidebb időn belül a legtöbb fémszemcsét mossák ki a homokból. Tán nem is hallották a túloldalról a buzgón biztató nézőket. Ozorai Katalin Korszerű technikával felszerelt bandák fosztogatnak • Egész családok élnek vonatrablásból • Az áldozatokat és a tanúkat megfélemlítik A forgatókönyv egyszerű: a gyorsvonatra felszáll tíz-tizenöt (jobbára sötét bőrű) utas. Végigmennek a szerelvényen. Általában az első osztályú kocsit szállják meg. A kocsi ajtaját mindkét oldalon lánccal lezárják, hogy a szomszédos vagonokból meglepetés ne érhesse őket. Ezután már zavartalanul végezhetik „munkájukat“... A fosztogatást csak ketten-hár- man végzik. A többiek őrködnek, adó-vevő készülékekkel tartják egymás között a kapcsolatot vagy készenlétben állnak a zsákmány továbbítására. Az alvó utasok a köny- nyebb áldozatok. A megriadt ébren levők torkának pedig kést szegeznek vagy kábító gázzal szenderítik őket álomba. A pénzt és az ékszereket összeszedik. Közben állandó kapcsolatot tartanak a vonatot gépkocsin követő bűntársaikkal. Egy megfelelő helyen ezután meghúzzák a vészféket és az ablakokon kiugrálnak, majd átszállnak cinkosaik kocsijába. Cseh—szlovák együttműködés Korábban a vagonok feltörése és dézsmálása jelentette a veszélyt. Alkalomszerűen benzintartályokat kapcsoltak le, élelmiszert vagy elektronikai cikkeket lopták. A vasúton újabban szervezett bandák garázdálkodnak. A rendőrség megállapítása szerint az északnyugati országrészben két nagyobb banda működik. Az egyik helyi romákból alakult. A másik Smizany szlovák falucska egy vagy két, szintén roma család mintegy hetven tagját kitevő rokonságából verbuválódik. Eddig csak nagyon kevesen kerültek, rács mögé, mivel a garázdálkodókat nehéz tetten érni. A vasúti rendőrség tagjait már személy szerint ismerik, és jelenlétükben ártatlan bárányokként viselkednek. A megfélemlített kárvallottak pedig nem hajlandók tanúskodni. Sok károsult nem is jelenti az esetet. A rendőrség valósággal tehetetlen. így inkább azt tanácsolja, hogy aki teheti, ne utazzon vonattal. Ha mégis, akkor poggyász nélkül. Különben annak a veszélynek teszi ki magát, hogy még a tízóraiját is ellopják. Védtelen utasok? Az utasok védelmében a legjobb megoldás az lenne, ha főképp a nemzetközi gyorsvonatokat fegyveres őrség kísérné. Ehhez előzetes számítások szerint a vasúti rendőrségnek a létszámát a négyszeresére kellene növelni. De talán még a létszámnál is fontosabb lenne a műszaki felszereltség. A vonatrablók korszerű adó -vevőkkel rendelkeznek, ami a rendőrségnek hiányzik. Ha az állomáson kerül sor beavatkozásra, hívhatnak erősítést. Ám a vonatban mintha kelepcében lennének. A mozdonynyal sincs kapcsolatuk. Egyetlen lehetőségük, hogy az ablakon cédulát dobnak ki, hátha valaki megtalálja és segítséget hív. Április végén a parlament új törvényt fogadott el a vasúti rendőrségről. Elsősorban is kibővítette hatáskörét. Eddig ugyanis csupán a vasút 40 méteres körzetében tevékenykedhettek. A vonatfosztogatókat ezen túl nem üldözhették. A vasútnak eddig saját eszközeiből nem volt pénze rendőrsége létszámának feltöltésére. Most már az állami költségvetésből fedezik az utasok biztonságát szolgáló várható intézkedéseket. Ezeket igen kellemetlen esetek előzték meg. Többek között egy Chebből Prágába utazó szövetségi képviselőtől is elszedték minden pénzét és halomnyi igazolványát. Ettől rosszabbul járt egy szövetségi miniszterhelyettes, akinek az egyik alagútban ötvenezer korona értékű valutát tartalmazó bőröndjét emelték el. (Kvéty) 1992. VI. 26. Méry Gábor felvételei Magas a víz, kevés az arany... M I frjt 8 1 lf 8§S %. Je IJ F*3 i 1 Ilii V 11 m ö 9 K B ki fi fi S fi fi B B Bk BepB B B B B fi B fin V B fim B B Ján Kavalir Wá8t& ifik” . £ í : TO Veronika Stedrá
