Vasárnap, 1992. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1992-06-26 / 26. szám
Dr. Korcsog Péter rimaszombati főorvos az öngyilkosságról A halál okait kutatva az egypártrendszer álszent világában, akkori rosszul értelmezett szemérmünk szinte lehetetlenné tette a cselekedet kimondását: öngyilkosság történt. Áltattuk magunkat, elfogadtuk, elhittük, és meg is szoktuk a bölcs fogalmat: elhunyt - magyarán öngyilkos lett. A bizalmasan kezelt hírek olykor mégis kiszivárogtak és akkor rendszerint értetlenül kerestünk magyarázatot a sokszor megmagyarázhatatlanra. Nem tudtuk, csak találgattuk, miért lett (lehetett) öngyilkos a sikeres színész, Soós Imre, a mindig ápolt, már-már férfiideálnak számító pop-csalogány Szécsi Pál, vagy a Ki mittud?-ok feledhetetlen „csevegő zenekritikusa“, Pernye András - saját elhatározásukból, önszántukból vetettek véget életüknek, s távoztak a „földi népszerűség“ világából. Mindannyiukat a képernyőről, filmvászonról, személyes találkozásokból ismertük és szerettük meg, s azóta is fáj, hogy már nem lehetnek közöttünk. Kiút az öngyilkosság? Nemcsak a nagyok és ismertek, hanem a kisemberek is egyre gyakrabban választják kiútként az öngyilkosságot. Szőkébb pátriámban sem kellett sokáig kutatni az egyértelműen bizonyított jegyzőkönyvi esetek tanúságtétele után. A Losonci Járási Rendőrkapitányság irataiban az év első négy hónapjában öt „vitathatatlan“ esetet tartanak nyilván. Csak egy-kettőt említsünk közülük. Nemrég a losonci autóbuszállomás forgatagában, egy fiatalember, előre megfontolt szándékkal az autóbusz hátsó kerekei alá feküdt, s az szétlapította koponyáját. Igaz, a lónyabányai férfiú erősen illuminált állapotban volt (vérében négy promile alkoholt állapítottak meg), mégis egyértelműen öngyilkosság történt. Szintén Losoncon, pontosabban Apátfalán, a benzinkútnál történt az az eset, amikor az áldozat egy nagy sebességgel érkező autó elé vetette magát. A rendőrök megállapítása szerint a gázolás elkerülhetetlen volt. A harmincéves losonci férfi édesanyjának és bátyjának állítólag előző nap bevallotta, hogy megunta az életét. Egyébként munkanélküli volt és családi életében is voltak problémái. A szomszédos Rimaszombati járásban is öt esetet őriznek az első négy hónap rendőrségi aktái. Érdekesmód itt is a negyedik X felé járók választották az értelmetlen halált. Katona Dávid rokkantnyugdíjas ez év februárjában tornaijai otthonában magára zárta a garázsajtót és beindította személygépkocsija motorját. A mérges gázoktól előbb elájult, majd megfulladt. A 37 éves férfit leánya találta meg. Erőszaknak, külső beavatkozásnak nem találták nyomát. A benzintartály már üres volt, amikor ráleltek. A halált gázmérgezés okozta. Ettől is kegyetlenebb módszert választott a 32 éves aba- falai Bari Tibor. Szülőfaluja határában a sínek közé feküdt és- biztos, ami biztos alapon- a fejét a vasúti sínre hajtotta. A jegyzőkönyv nem szól arról, hogy ittas lett volna. Búcsúlevelet nem hagyott és előzőleg senkivel sem közölte szándékát. A szakember mondja, hogy... Persze egyeseknek nem sikerül, akiket az utolsó pillanatban lebeszélnek, szépen vagy erőszakkal tántorítanak el szándékuktól, másokat már gyógyszertúladagolás okozta kómás állapotból térítenek vissza az orvosok az életbe. Őket a kórházban kezelik. Különféle páciensek fordulnak meg itt, ezért a szakorvos, a pszichiáter ismeri leginkább a szándékot, a kiváltó okokat, a formákat és egyáltalán gondolkodásmódjukat. A rima- szombati kórház főorvósa, Dr. Korcsog Péter, a témával kapcsolatban ekképp fejtette ki nézeteit és tapasztalatait:- Különböző esetekkel találkoztam kórházi gyakorlatomban. Az indítóokoknak széles a skálája, és nem kell valakinek feltétlen betegnek lennie ahhoz, hogy ilyesmire adja a fejét. Közvetlen okként a pszicho- szociális krízist kell említenem, amelyből az egyén képtelen racionális kiutat találni. Tiszta és ködös tudat mellett egyaránt végrehajtja tettét, a kényszerjelleg mindkét esetben felismerhető. Az is általános tapasztalat, hogy krízishelyzetben a szuici- dium (öngilkosság) nem mindig stresszhatásra következik be, hanem a magatartási dezorien- táltság mellett ezt az órákig vagy hónapokig tartó ital- vagy drog- fogyasztás előzi meg. Sokat lehetne az okokról és a kiváltó tényezők összefüggéseiről beszélni, de lássuk inkább a leggyakoribb kivitelezési módszereket: első helyen van az akasztás, aztán következik a gyógyszerfogyasztás, a gázmérgezés, a vízbe fulladás, lőfegyver, magas helyről leugrás, vágóeszköz használata, áramütés és egyéb. A kezeléskor nincs könnyű feladatunk, mert lényegében három tényezőt kell elkülönítenünk: a fokozódó pszichés beszűkülést, a gátolt és saját személye ellen irányuló destruktív agressziót és a képzelődést. Az orvos részére a kezelés alapvető követelménye a bizalmon alapuló kapcsolat megteremtése. Már a tizenévesek is Egyre gyakoribb a tizenévesek próbálkozása is, így én is a téma egyik „kitérőjének“ tekintettem a fiatalok öngyilkosságának vizsgálatát. Sokszor meglepő, érthetetlen esetek kerültek jegyzetfüzetembe. Álljon itt egy-két példa értékű eset ezekből is. N. F. 13 éves leány: Értelmi képessége korának megfelelő és iskolai előmenetele is jó. A családi környezet sem mondható rossznak, bár az apa iszákos, a gyerekeket időnként épp iskolai osztályzata miatt bántalmazta. A gyermektől elvárja, hogy mindig egyesre feleljen, és ha ez nem így történik, a gyermek szüleinek nem meri bevallani. Az utóbbi időben a feleletek alapján már fenyegetett, hogy az elmúlt évi eredményt nem tudja elérni, pedig szüleinek nagy tervei voltak vele. Félt, hogy ez hamarosan kiderül, ezért öngyilkosságot kísérelt meg. K. Z. 12 éves fiú: Az öngyilkosságot kiváltó ok az volt, hogy a gyermeket az iskolában lopással vádolták meg, osztálytársai előtt megszégyenítették és megfenyegették, hogy az iskolából is kicsapják. A gyermek megijedt, de a félelemnél is nagyobb volt az önérzetén esett sérelem. Utóbb kiderült, hogy a lopási vád hamis volt, de a gyereket már az iskolában nem szerették, ráfogtak minden rosszat. A szülőkkel való beszélgetés és nyugtatok mellett a gyereket más iskolába kellett volna áthelyezni. Gyiikosság-e az öngyilkosság? Mi is valójában az öngyilkosság? Az ember megsemmisítésének különös, sajátos elbírálást igénylő változata, ahol a gyilkos azonos az áldozattal. Az egyén önmagán hajtja végre saját ítéletét. Vitatható, hogy ez a tett azonos-e a gyilkossággal és a törvények szerint büntetendő cselekmény-e? A kérdés megítélése korok, » kultúrák, nemzetek és egyének szerint változhat. Az ókori görögök még bűnnek tekintették az istenek ellen. Aztán a civilizált Európában is változott a helyzet. A középkortól a 18. századig az egyházi és polgári hatóságok megbélyegezték az öngyilkosságot. Majd felülkerekedett az a nézet, hogy az ember saját akarata szerint határozhat életéről. A társadalom azonban egye- dek összessége és csakis oly módon létezhet tovább, ha felelősséget vállal minden egyes tagjáért. Ézek után már csak Euripidész megszívlelendő gondolatát ajánlom az olvasó figyelmébe: „... őrült, aki halni vágy, még a rút élet is szebb, mint a szép halál. “ Polgári László 1938-ban Csehszlovákia határainak védelmére mozgósított. Apámat is elkísértük a bevonulóktól nyüzsgő ipolysági állomásra. A síneken túl alig néhány száz méterre húzódott (és ma is húzódik) a Trianonban megállapított országhatár A közvetlen közelében, párhuzamosan futó országút már magyarországi terület. Egészen közelről láthattuk az ott vonuló magyar határőröket, akik szintén kíváncsian szemlélték a vonatokon csüngő be- vonulókat. S ekkor történt... Egy korombeli fiúcskának leesett a sapkája. A peront elválasztó vaskerítéshez verve próbálta kiporolni. Ebben a pillanatban odaugrott két cseh csendőr, és a fiúcskát felpofozta. Azt hitték, hogy a határon túli magyar katonáknak integet. Ez volt a vélt bűne. Gyermekésszel, ekkor döbbentem rá először, hogy bizony a határ nem éppen tréfadolog. Teltek a hetek Bécsben, Münchenben ezekről a határokról tárgyaltak. A lakosság vegyes érzelmekkel várta a döntést. S az eredmény? A határsorompókat le- döntötték, kissé északabbra tolták, és Ipolyságra bevonultak a magyar katonák. A csehszlovákiai magyarságnak az első köztársaságban se volt éppen irigylésre méltó sorsa, s az anyanemzet sem ölelte őket a keblére. A felvidékieket soha nem tekintették igazi magyaroknak. A háború után a sorompókat újra viszszaállították a Trianonban meghúzott vonalra. Nemzeti kisebbségünk sorsa a határ innenső oldalán alapvetően rosszabbodott. Nyakába varrták a háborús magyar kormány minden valós és vélt bűnét. A rettenetes búnhödés évei következtek. A háborúban vesztes Szlovákia új vezetői a megújult köztársaságban a győztesek szerepében tetszelegve az itt élő magyarság megsemmisítése révén képzelték el nemzeti vágyaik beteljesülését. Az elmúlt évtizedekben Trianon nevének puszta kiejtése is gyanút keltett. így vajon tudja-e a ma kilenc-, tizéves gyermek, mi is Trianon? Lényegében két Versailles-! kastély, amelyben az első világháború után a párizsi békekonferencián kidolgozott békeszerződést 1920. június 4-én aláírták. E szerződés rögzítette az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlását és a nem magyar népek, nemzetek elszakadását Magyarországtól, amely ekkor elvesztette területének kétharmadát és lakosságának több mint a felét. Trianon igazságszolgáltatás volt a történelmi Magyarország uralma alatt élő nemzeteknek. Igazságszolgáltató szerepe mellett azonban igazságtalanságokat is szült. Magyarország és szomszédai között politikai-földrajzi és nem etnikai határokat húzott, így jelentős magyar kisebbség került a szomszédos államokhoz. Azóta lettünk mi is idegenek szülőföldünkön. Azóta kaptunk sok-sok pofont csak azért, meri egyáltalán vagyunk. Trianon óta akaratunkon kívül eszköz lettünk a nagyhatalmak közép-európai politikájában. A területi igényeket és a határok megváltoztatását is a mi érdekeink álképú hangoztatásával álcázták. Ma újra Trianon réme kísért. Bármennyire hihetetlen, így van. Az önállósodás cseh ellenzői- értelmesebb érveikből kifogyva - vészt sejtetve hangoztatják, hogy márpedig az önálló szlovák állam ne számítson a csehek támogatására a déli (értsd: a szlovák -magyar) határ védelmében. Délről valóban valamiféle veszély fenyegeti a Csehszlovák Köztársaság vagy egy leendő önálló Szlovákia határát? A cseh ijesztgetés ma Is csak a nagy- politika visszhangja. Mert hát nyugati politikusok is hallatják szavukat. Csak úgy jóakaratúan figyelmeztetnek, hogy a trianoni határokat az egységes Csehszlovákia és szomszédai között húzták meg. Szlovákia önállósodásával ezek a határok érvényüket veszthetik. Csehszlovákia fenntartása mellett és a szlovák önállósodás ellen lehet számtalan érvünk, ám furcsa, ha pont a nyugati politikusok ismét a trianoni bubussal rémisztgetnek. Hisz a trianoni határokat ők szabták meg, körömszakadtáig bizonygatva igazságos voltukat, hogy nem egész két évtized múltán Bécsben és Münchenben pont ók tegyenek egy más igazságot a trianoni határok alapos megváltoztatásával. Azután egy világégés tapasztalatait leszűrve lényegében újra ők állították vissza ezeket határokat. A politikusok mindig igazukat bizonygatták. Csakhogy hányféle igazság van? S ha változik, mindig a mi rovásunkra? Nemzetiségi jogaink emlegetésére a szlovák sajtó ma is eleve úgy reagál, mintha kétes szolgáltatásokat tennénk a távlatilag ezeréves határokról álmodozó magyar politikának. így ijesztgetik egymást és vádolnak ismét bennünket, ravaszul előre kétségeket ébresztve követeléseink jogosultsága iránt. A trianoni érvek hallatán újra fülemben cseng az ipolysági vasútállomáson fél évszázaddal korábban elcsattant pofon. Megint mi leszünk a politika eszköze, a mindenkori bűnbak, akit bármikor arcul üthetnek? A nemzetiség léte már önmagában is probléma. De ez korántsem határkérdés. A demokráciákban a megfelelő jogokat élvező nemzeti kisebbségek nem igényelnek külső támogatást. És minél nyitottab- bak a határok, annál kevésbé válhatnak a fenyegetés és zsarolás eszközévé. A trianoni és minden más határ majdan elveszti valahai jelentőségét, ha a sorompók nem akadályozzák nemzetek és nemzetiségek közeledését. ZSILKA LÁSZLÓ 1992. VI. 26. Míg egyesek önszántukból választják a halált, mások naponta küzdenek az élet megmentéséért. A ŐSTK felvétele
