Vasárnap, 1992. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1992-06-12 / 24. szám
LESZ NEVETŐ HARMADIK? E hónap 17-én lesz húsz esztendeje annak, hogy kirobbant a Watergate-botrány, lelepleződött az a választási dsalás, amely végül is a már megválasztott elnök, Richard Nixon lemondásához vezetett. A Wa- tergate - a vietnami háborúval együtt - sokkolta az amerikai társadalmat, milliókat ábrándított ki a nagy amerikai álomból, az amerikai demokráciából, s késztette az embereket a politika, valamint Amerika világpolitikai szerepének átértékelésére. És talán nem is annyira a tavalyi Öböl-háború, hanem inkább a Szovjetunió szétesése az, ami helyreállította-hely- reállítja az amerikai önbizalmat. Ahogy az elnököt hivatalosan megszoktuk A Watergate emlegetését az idei választási kampány is Időszerűvé teszi. Bár még el sem kezdődött a kampány második és izgalmasabb fele, az máris teljesen világos, hogy az igazi korteskedéshez, a nagy show-hoz két dolog szükséges. Pontosabban: pénz nélkül lehetetlen, botrány nélkül pedig elképzelhetetlen a kampány. Ezt idehaza sem kell bizonygatni, különösen pár nappal honi választásaink után, és örülnünk sem muszáj annak, hogy felzárkózásunk a nagy példaképhez egyedül ezen az egy területen mutatkozik igazából sikeresnek. Los Angeles* szindróma Watergate-fajsúlyú botrány a mostani kampányban még nem volt, eddig csak kisebb és főleg személyes mocskolódások jellemezték az előválasztásokat. Sokkhatás viszont érte az amerikai társadalmat, éspedig jókora. A Los Ange- les-i faji és szociális zavargások ismét önvizsgálatra kényszerítik a jóléti tárdadalmat, sokan csak most ébredtek rá, hogy amiről azt hitték: már nem létezik, eddig csupán a szőnyeg alá söpörték. Annak, hogy az angyalok városában így elszabadult a pokol, nem csupán a lappangó rasszizmus az oka, hanem elsősorban az illegális bevándorlók és a munkanélküliek millióinak kilátástalan helyzete. Szociológusok már régen figyelmeztettek arra, hogy az amerikai fejlődés két, egymástól elkülönülő, egyenlőtlen társadalom kialakulásának irányába hat. Los Angeles megmutatta, mekkora szakadék tátong a fehérek és a feketék, a szegények és a gazdagok között. Akkor járunk közel a lényeghez, ha e kettőt nem választjuk külön. Megfigyelők szerint éppen Los Angeles terelheti olyan irányba az amerikai politikát, eredményezhet olyan fordulatot az elnökválasztásban, amilyenre még nem volt példa. Eleinte egyik fél sem akart Los Angelesből kampánytémát csinálni, de ez nem sikerült. A demokraták a republikánus kormányzást okolják, a nyolcvanas évek, vagyis a reagani »korszak költségvetési politikáját, azt, hogy a fegyverkezési programok miatt nem jutott pénz a szociálpolitikára, a nagyvárosok égető gondjainak a megoldására. Bush elnök szóvivője viszont azt fejtegette, hogy a bajok gyökerei a hatvanas-hetvenes évekig nyúlnak vissza, elsősorban a demokraták Nagy Társadalom elnevezésű szociálpolitikai programjaihoz. A vitát mi eldönteni nem tudjuk, azonban a biztosítótársaságoknak hinni lehet, márpedig az ó adataik szerint Los Angeles számukra az Egyesült Államok ötödik legköltségesebb katasztrófáját jelenti. Kettőből három Ez a pingpongozás a felelősséggel igazi világpolitikai szenzációt okozhat: az elnökválasztás nem Kei-, hanem háromesélyes lesz, vagyis nem csak a két hagyományos párt, a republikánusok és a demokraták jelöltje (esetünkben Bush és Clinton) között dől el a küzdelem. Különösen Los Angeles után emelkedett gyorsan egy pártsemleges texasi milliárdosnak, Ross Perot-nak a népszerűsége. Olyannyira, hgy sokan őt tartják a titkos favoritnak. Nehéz eligazodni az amerikai választási labirintusban, a lényeg az, hogy az előválasztások jelentik az első szakaszt. Ezek a két párton belül folynak azért, hogy ki legyen a párt egyedüli jelöltje. Akit formálisan az első szakaszt lezáró nyári elnökjelölö konvención (akár párt- kongresszusnak is nevezhetnénk) választanak meg. A republikánusok táborában az előválasztások során Busht egyedüli ellenfele, Buchanan nem tudta megszorítani, s lényegében már egy hónappal ezelőtt sikerült megszereznie a konvencióküldöttek szavazatainak többségét. A demokratáknál Bili Clinton arkan- sasi kormányzó látszik biztos befutónak. Tsongas visszalépése után egyre magabiztosabban verte Brownt, még a nagyon bizonytalannak számító New York államban is. Tehát pár hete még teljesen egyértelműnek tűnt, hogy az amerikaiaknak novemberben Bush és Clinton között kell választaniuk, és bármennyi bírálat is érte az elnököt, minden hangulatjelentés azt támasztotta alá, hogy Bushnak nem kell kiköltöznie a Fehér HázbóJ. Zsebből 100 millió De jött Ross Perot, akiből nevető harmadik lehet. A 62 éves texasi multimilliomos igazi fenegyerek és regény hős - szó szerint értve az. Azt mondta, kampányra akár 100 millió dollárt is fordíthat, tehát többet, mint a republikánusok és a deA tengerészből lett multimilliomos küllemét az amerikai lapok így írják le: olyan, mint egy zsoké, kicsi, katonás, elálló fülekkel. Ö azt tartja, nem baj, ha egy elnök nem szép... mokraták együttvéve. Ez még sem kottyan neki, ha veszít is, marad még két-három milliárdja. Egyébként igazi kampányát még el sem kezdte, egyelőre nem fizetett stábokkal, csak önkéntesekkel dolgozik. Akkor indulhat, ha mind az ötven szövetségi államban felveszik a szavazólapra. Kortesei most ennek érdekében gyűjtik az aláírásokat. Nem is kell olyan sokat, összesen nem egész egymilliót. A mennyiség államonként nagyon eltérő, például Kaliforniában 135 ezret, Texasban 54 ezret, Tennessee-ben viszont 250- et kellett szereznie. Kicsoda ő? Kisiskolásként állítólag újságkihordással kereste meg a saját zsebpénzét, gyapotkereskedő apja ezt így tartotta helyesnek. Tehát nem szegény családból származik, hiszen nem kis protekció kellett ahhoz, hogy bejusson a haditengerészeti akadémiára, öt évig szolgált, majd inkább a civil életet választotta. A riporterek kedvence, ideális interjúalany, jó csevegő, tudja, hogyan kell magát népszerűsítenie. Sosem mulasztja el megmutatni azt az ezerdolláros csekket, amely- lyel megalapozta a birodalmát. Először ugyanis az IBM-nél kapott ügynöki állást, s csak később önállósította magát. Electronic Data Systems nevű vállalkozásáért nem egészen másfél évtized múlva a General Motors már két és fél milliárd dolláros vételárat fizetett ki neki. Jelenleg a Perot Systems ingatlanüzlettel, olajjal és földgázzal foglalkozik. Beosztottjai szerint vasfegyelmet tart, de atyaian gondoskodik alkalmazottairól. A vietnami háború idején kikiáltották nemzeti hősnek: repülőgépet bérelt, karácsonyi ajándékokkal akarta meglepni az amerikai hadifoglyokat - igaz, Hanoi nem engedte be a gépet. Ami regényhős voltát illeti, ez sem kitalálás. Ken Follett írt róla Sasok szárnyán címmel. Arról, hogyan szervezte meg két alkalmazottjának, akiket Iránban tartottak fogva, a kiszöktetését. A mű sikerkönyv lett. Egyébként Perot üzleti érzékét, stílusát bizonyítja, hogy nem akármilyen tollú írót bízott meg a munkával. A zeneértők szerint Clinton politikusnak profibb, mint szaxofonosnak Komolyan kell venni? Persze, sokan nem veszik komolyan politikusi ambícióit, egyesek szerint csak jó hecc számára az egész, telik rá neki. Mások egyenesen katasztrófának tartanák, ha ő lenne az elnök. Azoknak a tábora sem kicsi, akik viszont esküdni mernének rá, mondván, már bizonyította, hogy a tettek embere, s az üzleti siker sem rossz ajánlólevél. Ugyanakkor Perot a szavak embere is, mindig tudja, mit kell mondani, legalábbis olyat mond, amire odafigyelnek. Komoly közgazdászok csak mosolyognak azon, ahogyan ó akarja megregulázni a költségvetési deficitet. De az jól hangzik, hogy jobban megadóztatná a maga fajtáját, vagyis a gazdagokat. Vagy: a döntés jogát visszaadná a népnek, a parlament ezért fölösleges, ő elektronikus népgyűléseket tartana, mindenki a saját házi komputerén szavazná meg, hogy akarják-e valamelyik törvényt. Egyszóval, Perot-ra mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy veszélytelen ellenfél, maga mögé tudja állítani azokat, akiknek a hivatásos politikusokból már elegük van. Persze, lehet, hogy az egész Perot- ügyből nem lesz több az 1992-es elnökválasztási hadjárat egy érdekes színfoltjánál. De azért elég komolyan veszik a demokraták is, a republikánusok is, hiszen nála sosem lehet tudni, mi lesz a következő húzása. Malinak István » A REINHARD HEYDRICH ELLENI MERÉNYLET TERVE BENEŐ LONDONI KÖRNYEZETÉBEN SZÜLETETT • A NÉMET HÍRSZERZÉS FŐNÖKE A LELEPLEZÉSTŐL FÉLT ötven évvel ezelőtt, 1942. május 27- én Londonból érkezett csehszlovák ejtőernyősök (Kubié és Gabőík, akiről Bőst is elnevezték) merényletet hajtottak végre a megszállt Cseh- és Morvaország protektora - Heydrich ellen, aki később június 4-én kórházban belehalt sérülésébe. ötven év után főképp a cseh sajtó foglalkozott az eseménnyel. Az elmúlt évek folyamán számos új tény - került napvilágra, amelyek ismerete tovább bonyolította a merénylet hátterének megvilágítását. Tanúk vallomásából ítélve az angolok foglalkoztak azzal a gondolattal, hogy a nácik által megszállt európai országokból fejeseket - elraboljanak. Ám hiteles források bizonyítják, hogy a cseh ellenállás nem tudta biztosítani a szövetségesek repülőgépének fogadását és indítását a protektorátus területén. Canaris a britek szolgálatában Heydrichnek, a cseh hazafiak ezrei gyilkosának eltávolítása az újabban kiderített tények szerint az angoloknak is érdeke volt. Ugyanis Canaris közvetlen munkatársa, Ottó Wagner ezredes közvetlenül halála előtt elmondta, hogy Canaris, a náci kémszolgálat főnöke kapcsolatban állt a brit kémelhárítással és az angolokat rendszeresen tájékoztatta Hitler terveiről. Félő volt, hogy Heydrich leleplezheti Cana- rist, Így az angoloknak is köze lehetett a merénylethez. Miroslav Ivanov, a merénylettel foglalkozó Nemcsak fekete egyenruhák (Nejen őerné uniformy) című könyv szerzője, említést tesz egy azt tanúsító dokumentumról, hogy egy angliai kiképző táborban 1941 október utolsó napjaiban speciális kézigránát robogó gépKocsi elleni alkalmazását gyakorolták. A kísérletet Kubis és Gabőík végezték... „A merénylet csehszlovák ügy volt“ A Heydrich elleni merénylet gondolata a hozzáférhető adatok szerint 1941 októberének első napjaiban vetődött fel a csehszlovák hírszerzésnél és Beneá környezetében. Ez annál meglepőbb, hogy Heydrichet 1941. szeptember 27-én nevezték ki Cseh-Morvaország protektorává, s egyetlen hét elegendő volt ahhoz, hogy eldöntsék eltávolítását. A merénylet tervének hátteréről 1964 februárjában Washingtonban is szó esett, ahol az emigrációban élő csehek és szlovákok számos előadása is elhangzott. Frantiéek Moravec, a legismertebb csehszlovák hírszerző is felelevenítette emlékeit. Tudomása szerint a brit hadügyminisztérium abban az időben állította össze a nácik által megszállt európai országok sorrendjét aszerint, melyik milyen mértékben vett részt a szövetségesek Németország elleni küzdelmében. 1941 második felében Csehszlovákia e besorolásban az utolsó helyen szerepelt. Benes köztársasági elnököt ez felettébb nyugtalanította. Moravec szerint akkor vetődött fel a politikai merénylet lehetősége. Hosszabb fontolgatás után Benes Moravecet bízta meg a művelet megszervezésével. Moravec kijelentése szerint a merénylet kizárólag csehszlovák ügy volt. Csupán ezt felejtette el hozzátenni, hogy a műszaki előkészítést és az ejtőernyősök kiképzését az angolok vállalták. A náci hírszolgálat tudott az előkészületekről Rudolf Strönbinger, a német nyelven megjelent Prágai merénylet című könyv szerzője a német levéltárak tanulmányozása során megállapította, hogy a német kémelhárítás a cseh- és morvaországi ellenállás rejtjelezett rádióüzeneteit sorra megfejtette. Ennek ellenére semmit nem tett a merénylet megakadályozására. Bebizonyosodott, hogy a hazai ellenállás kérte, ne hajtsák végre a merényletet, mert az azt követő megtorlás a mozgalomnak pótolhatatlan veszteségeket okozna. Canaris erről az üzenetről is értesült, amit az is bizonyít, hogy a merénylet után egy évvel az üzenet szövegét átadták a protektorátus kormányának. Ezzel is Benes bűnösségét próbálták bizonyítani, aki a merényletet az otthoni sürgetés ellenére se állította le. A dokumentumokból az is kiderül, hogy a britek is ragaszkodtak végrehajtásához. Heydrichet orvosai ölték meg? Az 1942. július 20-án Prágában kiállított halotti bizonyítvány szerint Heydrich halálát lőfegyvertől származó seb okozta. A valóságban a protektort nem golyó, hanem gránátszilánk sebezte meg. A halál második okaként a seb fertőzése szerepel. Heydrich magas rangú kezelőorvosainak véleménye nem egyezett a fertőzött seb kezelését illetően. Feltehető, hogy a közöttük fennálló nézeteltérések miatt a kezelésében nem használtak ki minden lehetőséget. Bizonyított tény, hogy például nem alkalmaztak szulfonamidokat (fertőzésből eredő betegségek ellenszerei), mert ezt a kezelőorvosok egy része ellenezte. Ám olyan feltételezés is létezik, hogy a brit titkos szolgálattal való együttműködés leleplezésétől félő Canarison kívül a náci birodalom más vezetőinek, konkrétan Himmlernek se volt érdeke Heydrich felépülése, mert benne ellenlábasát látta. Albert Speer, Hitler fegyverkezési minisztere is lehetőnek tartotta, hogy Himmler utasítást adott Heydrich eltávolítására. Heydrich fájdalmai csillapítására nagy adagokban kapta a morfiumot, aminek túladagolása halált is okozhat. A cseh történelem legtragikusabb napja? A marxista történetírás a merényletet épp végzetes következményei miatt (a cseh hazafiak ezreit végezték ki és szinte felszámolták az ellenállási mozgalmat) kezdettől fogva elítélte. Ám arról nem sokat tudtunk, hogy a prágai Vencel téren a merényletet elítélő tüntetés is volt. A tévé júniusban tűzi műsorára a Kaplan-házaspár SS-3című dokumentumfilmjét, amely ezt az eseményt is bemutatja. Több forrás is igazolja, hogy a cseh nép egy része valóban elítélte a merényletet, elsősorban véres következményei miatt. Akadtak árulók is, de a lakosság döntő többsége szembeszállt a megszállókkal. (RP) « 1992. VI. 12.
