Vasárnap, 1992. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1992-06-05 / 23. szám
T ipikus falusi kockaház Hidaskürt egyik utcasorában. Virágoskerttel, füvesített udvarbejáróval és a szokásos melléképületekkel. Az új, a megszokottól eltérő, a kicsire zsugorodott udvart lezáró kerítés mögött van. Téglaól kezdi a sort. A „lakosztályt“ bérlő tízegynéhány süldő egyike „foltos“, a gazdi kedvence. Testvéreitől fekete orra különbözteti meg. Nevének hallatára előrenyomul a többiek között, odasimul a kifutó palánkhoz, mert - micsoda gyönyörűség! - ilyenkor mindig megvakarják a füle tövét. A szomszédban röfi lakik a malacaival, szemközt pedig az öt bikaborjú. A gazdasszony gondviseltjei, egészen addig, amíg kinövik házukat s átkerülnek az októberre vágósúlyúvá cseperedő társaik jóval tágasabb istállójába. Van még itt ponyvával fedett szalmakazal, silógödör és kuko- ricagóré, pótkocsi meg tartály a melasz tárolására, a telek végén pedig - mindkét szomszédtól tisztes távolságban - trágyatelep. Kimaradt a felsorolásból „piros“. Négy kereke van, a felnőttek traktornak nevezik, a szakértőbbek Zetor 69-esnek, de a hároméves Sárkány Tibiké számára egyszerűen csak a piros. Nagy büszkén elújságolja, hogy a nagyapával „kapácskáztak“ a pirossal. Sőt ő már azt is tudja, hogy van doktorbácsi, aki a kis- csunyikról gondoskodik, és látta, amikor azok „pikket“ kaptak.- így formálódik az új - mondja a »nagyapa, Rózsár Tibor örömtől ragyogó arccal. - Magángazda feleségem a szövetkezetben, én állatgondozóként dolgozó szüleim mellett gyűjtöttem a tapasztalatot, az unokánk pedig már velünk, a sajátunkén kerül kapcsolatba egy teljesen újjal, aminek családi farm is lehet az eredménye.- Az, persze, még nagyon messze van - így Magdaléna asszony, de a beszélgetés további folyamata egyértelműen bizonyítja, a távolabbi képben szerepel. Elmondják, tavaly kezdték öt és fél hektáron, és a terület időközben megduplázódott. Gazdaságukat fokozatosan 100-150 hektárosra szeretnék bővíteni. Szerintük lesz elég tuA gazdasszony gondozottjai M/IUQMOS lajdonos, aki bérbe adja földjét.- Aki nem akar egyik évről a másikra meggazdagodni, aki vonzódik a mezőgazdasági munkákhoz és képes úgy dolgozni, hogy önmagának nem számol fel órabért, az vágjon bele. Még akkor is, ha úton útfélen azt beszélik, hogy a mező- gazdaság a tönk szélén áll - vallja férj és feleség.- Csakhogy a jelek szerint valóban bajok vannak. Magasak a termelési költségek, alacsonyak a felvásárlási árak, bizonytalan a piac...- Stop, stop, stop - állít meg Rózsár Tibor. - Kérdezze meg a szakembert, kifizetődő-e cukorrépát termeszteni? És kérdezzen meg engem. Két és fél hektár cukorrépa nyereségéből vettük a traktort, az idén pedig tettem, az idén pedig maszek alapon vagy tizen vetettek már cukorrépát. Még úgy sem fizetünk rá, hogy bizonyos munkákat bérben végeztetünk a szövetkezettel. Persze, a nyereség sem égbekiáltó. Sem a cukorrépánál sem másnál. Kiszámítottam, száz hektár feletti területen gazdálkodva 153 éves koromra lennék milliomos. Most negyvenhat vagyok. A Rózsár család pár hektárral mezőgazdasági szövetkezetben jogosult személy. Csiklandoz a gondolat, s előzetes bocsánatkérés után meg is kérdezem:- A közgyűlésen a szövetkezet felosztására fognak szavazni? Kérdésemre határozott tiltakozás a felelet, ilyesmire még csak nem is gondolnak. A szóvrAki önmagának nem számol fel órabért Méry Gábor felvételei valószínűleg a vetőgépet vesz- szük meg. Tavaly magángazdaként a faluban egyedül termeszvő férj a feleség egyetértő helyeslése mellett részletesebben is kifejti nézetüket.- Magángazda és mezőgazdasági szövetkezet megfér egymás mellett. Sőt úgy igaz, hogy segíthetik egymást. Vagy gondolja, hogy én, aki soha életemben nem termesztettem cukorrépát, a szövetkezet segítsége nélkül elértem volna a 480 mázsás hektárhozamot és a 15 százalékos cukortartalmat?-Tehát békés egymás mellett élés?- Egyedüli járható út. A kezdő magángazdának szüksége van a mezőgazdasági szövetkezetre, a szövetkezetnek pedig a magángazda pénzére. A későbbiekben a falu négy-öt magángazdája összefog, az egyik ilyen gépet vesz, a másik olyant, és kölcsönösen kisegítik egymást. Mi az idén a fehérbabot például már egy magángazda segítségével termesztjük. Elvállalta a vetést, a növényvédelmet és a betakarítást. Együttműködésünk tavaly kezdődött, amikor cukorrépa-kiszántómat én adtam kölcsön neki. A fej-fej melletti haladáshoz persze még ennyi is kevés, de annak érzékeltetésére, hogy még mi van a csomagban, egy sztorival szolgál a gazda.- Vetést követő talajtömörítéshez hengert kértem kölcsön. Délután négykor vehettem át, mert a szövetkezet traktorosának akkor telt le a munkaideje. Ő a maradék munkát meghagyta másnapra, én pedig meghengereltem a földemet. Másnap délelőtt esett az eső. Én, ha nem lennék munkaviszonyban, másnap elvégeztem volna a könyvelést, javítottam volna az ólakat, mert amit nem csinálok meg magam, azért pénzt kell kiadni. A traktoros valószínűleg órabérben várta, amíg megszikkad a föld és folytathatja a hengerezést. Tibor, a magángazda 23 éves fia foglalkozását tekintve olyan messze van a mezőgazdaságtól, mint... Álmában sem gondolta, hogy magángazda legyen, de minél többet segít az állatok körül, ül a traktor nyergében - szavaival élve -, annál több fantáziát lát a dologban. Netán nagyapa és unoka között a keresztnéven túl máris egy folytonosság van alakulóban? Egri Ferenc NE AZ UDVART SÖPRÖGESSÉK! Az elmúlt évtizedben a diákok mind nagyobb számban jelentkeznek a mezőgazdasági iskolákba. Különösen elmondható ez a dunaszerdahelyiről. A technikumokban elsősorban a szakmai és a gyakorlati oktatás az egyik legfontosabb feladat. így nem csoda, ha kevésbé hangsúlyos a humán tantárgyak oktatása. A mezőgazdasági szakközépiskolákból azuNéhány gondolat a mezőgazdasági szakközépiskolások nyári gyakorlatáról tán könnyebben bejutnak a diákok a műszaki és agrártudományi főiskolákra. Sajnos az utóbbi időben az tapasztalható, hogy a mezőgazdasági iskolákban végzett tanulókat - legyenek bár növénytermesztési, kertészeti, állattenyésztési vagy ökonómiai szakemberek - mind kevesebbet alkalmazzák a mezőgazdaságban. Sok kiváló tanuló (különösen a lányok) kerül egészen más beosztásba telefonközpontban, boltban, stb. Nem mindig jár sikerrel az illetékeseknek az a szándéka, hogy a szakembereket megfelelő poszton helyezzék el. Sok esetben lehetünk tanúi annak, kivált a magyar mezőgazdasági iskolák végzősei között, hogy kénytelenek szakmájukat föladni. így a magyar értelmiség asszimilá- lódását érhetjük tetten. A legújabb tantervek alapján szakközépiskoláink egyre jobban elkülönülnek egymástól. Ezért nem szabad megfeledkezni arról, hogy a megszervezett, produktív és a tanulók szakmai tudását gyarapító, azonkívül nevelő hatású nyári gyakorlati képzés hasznot hozzon a mezőgazdasági vállalatok számára is. Sajnos az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy ezek az üzemek az iskolákkal kötött szerződésekben foglaltakat alig tíz százalékban teljesítik. A dunaszerdahelyi mezőgazdasági középiskola képes olyan szakmai alapképzést nyújtani, hogy tanulói megállják a helyüket a gyakorlati munkában. Az iskolának jó tangazdasága van, amelyben az előírások szerint folyik az oktatás. Kapcsolatban áll a járás legtöbb jól működő gazdasági üzemével - elsősorban állami gazdaságokkal és szövetkezetekkel. Ennek köszönhetően a nyári gyakorlatokban a tanulók már az első osztálytól kezdve szakmai feladatokkal foglalkozhatnak, ami nemcsak az iskolai tanterv része, hanem hasznot hozó tevékenység az illető üzem vagy vállalat számára is. A gyakorlaton a diák nemcsak tanul, hanem, dolgozik is. Hogy hogyan, ez természetesen attól is függ, milyen vezető keze alá kerül. Hogyan foglalkozik a tanulóval, mennyire vonja be a mezőgazdasági üzem vagy vállalat belső és külső problémáinak megoldásába, mennyire ismerteti meg vele nemcsak a nyereséges termelést, hanem a hiányosságokat is. Nagyon fontos lenne, hogy a tanuló a gyakorlat ideje alatt ne az udvart söpörje, és ne olyan elfoglaltsággal töltse idejét, hogy feljebbvalója utasítására bevásárol, vagy egyéb kisebb-na- gyobb szolgálatokat végez. Azok a vállalatvezetők, akik szerződést kötöttek a tanulók nyári alkalmazására, ne felejtsék el, hogy ezek a lányok és fiúk egykor talán az ő helyükbe lépnek. Ezért fontos, hogy szakemberek foglalkozzanak a tanulókkal, ellenőrizzék az elvégzett feladatokat, melyeket a mesterek vagy a farmerek kijelölnek számukra. A szakemberképzésért ők is felelősek. Molnár Ferenc, a dunaszerdahelyi mezőgazdasági középiskola tanára ■ ■M 1992. VI. 5. Gyökeres György felvétele
