Vasárnap, 1992. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1992-06-05 / 23. szám
Varjú úr erőteljes, agilis férfi, aki a nap minden órájában percekre szabja meg teendőit. Keresztnevét írhatom Lajosnak, Lu- dovítnak, s ha úgy tetszik, németül is. Régi pressburgi családból származik. Pozsonyban valamikor nem volt nyelvkérdés, nem kellett törvénnyel másokra erőszakolni egyik nyelvet sem. Mindenki úgy beszélt, ahogyan akart: magyarul, szlovákul, németül. Ez szabadságérzetet adott az embereknek, s Varjú Lajos ezt keresi ma is, hogy a múlt örökségét társadalmunk új korszakában is érvényesíthesse, segíthessen másokon, hogy nemzetiségi hovatartozás nélkül az önmegvalósítás útjára léphessenek. A legszebb korban van, negyvenévesen még sokat tehet. Rövid idő alatt elérte, hogy elismeréssel nyilatkozzanak róla. A Szlovákiai Vállalkozók Társulásának egyik alelnöke lett, a Csehszlovák Kereskedelmi és Ipari Kamara elöljáróságának tagja, s a most alakuló hasonló szlovákiai kamra alapításában is tevékenyen részt vállal. Mint kezdő vállalkozó a nulla pontról indult, s lett valaki. AZ ELSŐ LÉPÉSEK A hegymászásnak és a barlangkutatásnak, ifjúkori kedvtelésének köszönheti, hogy még a nyolcvankilences forradalmi változások előtt magánvállalkozó lett. Ebbe „belekóstolt“ már hatvannyolcban is, amikor nagyapja iparengedélyt kapott lakatosmunkákra, s ő, mint a pozsonyi gépészeti szakközépiskola növendéke, segített neki. Ha ez nem is tartott sokáig, mert hetvenben megvonták tőlük az engedélyt, már ekkor felismerte, milyen jó dolog is az, amikor az ember tehetségéhez, tudásához mérten, kiszolgáltatottság nélkül élhet és dolgozhat. Fiatal hegymászóként szeretett az ég és a föld között kötélen lebegni, s barlangkutatóként a föld alá ereszkedni. Szervezői készségéről tanúskodik, hogy a hegymászók és barlangkutatók újraalakuló egyesületének egyik pozsonyi alapítója lett. Nemcsak a tátrai ormokat mászták meg, de eljutottak a Kaukázusba is, az Elbrusz csúcsára, a mongol határ menti hegyek tetejére. Az Alpokat is megismerte, ahol a hetvenes évek elején két évig a drótkötélpálya építésében segédkezett. Barlangkutatóként a Szilicei- és Pelsőci-fennsík barlangjaiban is járt. A Kis-Kárpátokban, Borinka közelében is mészkőbarlangok után kutattak, egyiknek a felfedezése Varjú Lajos nevéhez fűződik. Közben munkásként dolgozott. A nyolcvanas években, amikor megnősült, az egyik ligetfalusi (petrzal- kai) alapiskola pedellusaként kereste meg a család kenyerét. A nyolcvanas évek végén, a gorbacsovi „peresztrojka“ hatására is, egyre engedékenyebbek lettek az elvtársak, s nagyapjára gondolva, 1988-ban jómaga is iparengedélyt kért olyan munkára, amire mások nemigen vállalkozhattak. Mert ki szeret a magasba tömi, s kötélen a mélybe ereszkedni? Varjú Lajos e szenvedélyét most már hasznosíthatta. Maszekként a hegymászásban és barlangkutatásban jártas társaival elvállalta a magas, meredek tetők javítását, gyárkémények festését, és kutakat is tisztítottak. Ligetfaluban üvegesműhelyt nyitott. A városi pénzügyi hatóságon igen elcsodálkoztak, amikor azzal toppant be hozzájuk, hogy tíz alkalmazottja után be szeretné fizetni a béradót. Egy iparos nem tarthat alkalmazottakat, csak alkalmi kisegítőket!- Akkor a „kisegítők“ után adom át a béradót - jelentette ki Varjú Lajos. A hivatalnokok nem értették ugyan, de átvették a pénzt. Ő volt az első fővárosi kisvállalkozó, aki nyolcvannyolcban béradót fizetett alkalmazottai után... KEVESEN VOLTAK, DE SZERVEZKEDTEK Egy évvel a forradalmi átalakulások előtt a fővárosi kisvállalkozók, kisiparosok maréknyi csoportja- mintegy tízen - egy vendéglőben gyűlt össze, hogy érdekvédelmükről tanácskozhassanak. Felfigyeltek erre a besúgókat is mozgósító rendőrségi emberek. Felelősségre is vonták őket: Miért gyülekeznek, miben törik a fejüket? A tíz szervezkedő között volt Vaíjú Lajos, a kispéksé- get nyitó Rohoska Ladislav, a Fucík- utcában kis tavernát üzemeltető Skovajsa Miroslav mérnök, és Pavlú Karol mérnök, aki kedvtelésből gyűjtötte s javította a veterán autókat, s ezeket bélbe adta a tévéseknek és filmeseknek. Nevüket csak azért említem, mert ők voltak a bársonyos forradalom után a magánvállalkozók társulásának életre keltői. A vidék is gyorsan csatlakozott mozgalmukhoz. S 1500 küldött részvételével már 1990 januárjában - a szak- szervezetek kongresszusi palotájában — megtartották első kongresszusukat. Rövid ideig Rohoska volt a Szlovákiai Vállalkozók Társulásának elnöke, egy hónap után Pavlű mérnök vette át ezt a tisztséget, a Nyugat-szlovákiai kerület képviseletében pedig Varjú Lajost választották alelnöknek.- Kezdettől fogva fontos érdekvédelmi küldetést töltöttünk be- mondja Varjú Lajos. - Társulásunk tevékenyen részt vett a vállalkozásokkal összefüggő törvények előkészítésében, a kisvállalkozások fejlesztésében. Kijártuk azt is, hogy tagjaink a beruházáshoz szükséges kölcsönök felvételekor a takarék- pénztár fél vagy egy százalékkal kisebb kamatot kérjen tőlük. Sokat hadakoztunk a magas adók miatt, amelyek hátrányos helyzetbe hozták a vállalkozókat. Talán az új adótörvény segít rajtunk, hogy ne járjunk úgy, mint a svédek, ahol a hetvenes években a nemzeti jövedelem növelése érdekében hetvenszázalékos adót róttak ki, s a tőke elmenekült az országból. Ez kényszerítette a &véd kormányt az adótörvény megváltoztatására. Még hadd említsem meg, hogy helyet kaptunk a szociális és gazdasági megegyezés tanácsában is, ahol háromoldalú (kormány, szak- szervezetek, munkaadók) egyezméVARJÚ LAJOS: CSUPÁN A KÉT KEZEM MUNKÁJA ÉS AZ ESZEM VOLT AZ ALAPTŐKÉM (Méry Gábor felvétele) Beszélgetés Varjú Lajossal, a Szlovákiai Vállalkozók Társulásának alelnökével nyékét kötünk. Társulásunk a vállalkozók érdekvédelme céljából állandóan kapcsolatban áll a kormánnyal, az államigazgatási szervekkel, s a kedvezőbb előfeltételek kialakítását szolgálja, hogy segítséget nyújtunk kis- és középvállalkozóinknak a külföldi kapcsolatok kiépítésében. Képviselethez jutottunk a kereskedelmi és ipari kamarában, ahol megalakíthattuk a vállakozók szekcióját ...- Ezek szerint, az év végéig érvényes magas adók kivételével, már minden simán megy - jegyzem meg.- Bár úgy lenne! Különösen vidéken nehéz még a helyzetünk. Társulásunk főtanácsa mindig más-más járásban ül össze, hogy segíthessünk a helyi problémák megoldásában is. Ahol megértéssel fogadják a vállalkozásokat, ott jó a helyzet. Több járásban viszont még mindig vezető tisztségben vannak a volt kommunista funkcionáriusok, akik fékezik a vállalkozókat, a legnagyobb kimérhető helyi illetékeket szabják ki rájuk, hogy kedvüket szegjék, ne tudjanak talpra állni. Minden attól függ, ki dönt az önkormányzatokban, milyen célt szolgálnak a helyi képviselők. Fel kell ismerniük, hogy idővel a mi adóinkból fognak élni az önkormányzatok, ezért minden városban, községben egyenlő feltételeket kell teremteniük a vállalkozók számára. TETŐ A VÁLLALKOZÓK FELETT Szlovákiában már háromszázezerre szaporodott a bejegyzett vállalkozók számaidé csak húszezren tagjai az érdekvédelmi társulásuknak.- Nem értették volna meg, hogy maguk őérettük hadakoznak? Vagy sokallják talán a tagdíjat?- Jelenleg csupán ötvenkoronás évi tagdíjról van szó - válaszolja Varjú Lajos alelnök. — Ezt meg sem fogják érezni, de azt megérzik, hogy van valaki, aki helyettük, a nevükben „harcol“. Mi önkéntes alapon, egyetlen korona jutalom nélkül vállaltuk a tisztségeket. A pozsonyi Cukrova utcai titkárságunkon csak két fizetett személy, a főtitkár és a titkárnő dolgozik. Ez már kevés az egyre szaporodó ügyintézéshez. Az ipartörvény elfogadásával megkezdődött körünkben a szakmai csoportosulás. Külön egyesülnek a taxisok, teherfuvarozók, az építészek, kereskedők, Optikusok, az idegenforgalmi irodák tulajdonosai. Ez már új szakaszt jelent tevékenységünkben. Egy tető alá kell hoznunk a vállalkozókat, hogy szakmai csoportosulásaik szerint képviselhessük érdekeiket. Ehhez már kisebb apparátusra is szükségünk van, s ezt a tagdíjakból kívánjuk fenntartani. Pozsonyban, a Paulíny utcában csakhamar megnyitjuk a Vállalkozók Klubját, ahol éttermünk s több helyiségünk lesz, hogy tagjaink nyugodt körülmények között tárgyalhassanak partnereikkel, köthessenek szerződéseket. Társulásunk élénkebb tevékenységét segíti elő a PHARE nemzetközi program, amely anyagilag is támogatja nálunk a kis- és középvállalkozások fejlesztését. AMI LÁTOMÁS VOLT, VALÓSÁG A szakállas, negyvenéves férfi megfontoltan beszél. Az ifjúkori hegymászás és a mélybe ereszkedés arra szoktatta, hogy ne kapkodjon, mindig józan maradjon, ne féljen, s a magasba törve ne szédüljön. Amikor 1989 novemberében zöldre váltott a társadalmi útjelző, kisvállalkozóként ő is tovább lépett. Prágában raktárhelyiséget bérelt, s rendszeresen szállítja oda az Érsekújvár környékén felvásárolt zöldséget. Mintegy húsz embert alkalmaz már, s ha szükség van rá, besegítőket is munkához juttat, mint napjainkban teszi, amikor élete egyik legnagyobb vállalkozásába kezdett. Tavaly tizenhét árnyi telekkel együtt megvásárolta a Vágsellye és Érsekújvár között, a főútvonal mentén fekvő felsőjátói - jatovi - kastélyt. A környékbeliek szavajárása ez, kastélynak nevezik gróf Esterházy Mátyás nemesi kúriáját, amely 1945 után az állam tulajdonába került, a helyi nemzeti bizottság székelt ott, utána óvodát létesítettek benne. De tizenkét év óta elnéptelenedett, az idő vasfoga marta. Ezt hozatja most rendbe, megszépíti kívülről-belülről, bevezeti a központi fűtést, hogy még az idén ősszel megnyithassa a saját autós csárdáját. A kastély három nagyobb helyiségében étterem lesz kétszáz asztallal, a vendégek két szalonban szórakozhatnak, beülhetnek majd a bárba és a tágas pincében létesülő borozóba is. A turisták számára üzletet nyit, s a vendégek elszállásolására több szobát is berendez. Tervei szerint az autócsárdának lesz teniszpályája, minigolfja és fürdőmedencéje. Hogy vendégei jól érezzék magukat, „kicsinosítja“ a kastély szomszédságában levő kiserdőt, az egykori grófok parkját. A régi, elhanyagolt kúria rendbehozatala sok költséget emészt fel. S milyen sokba kerül majd a berendezése, hogy a remélt külföldi vendégek is úgy érezzék ott magukat, mintha az egykori grófok nemesi kastélyába térnének be! — Most valóban sokat befektet - mondom Varjú Lajosnak.- A kockázatot is vállalnom kell, hogy meggyőződjek saját magam képességéről. A vállalkozás a szabadság érzetét adja nekem, az önmegvalósítás lehetőségét. Ez kemény munkát kíván meg. Egész nap talpon vagyok, csak az éjszakai órákban térek haza a családomhoz, a kilencéves kisfiámhoz. Már négy éve, hogy vállalkozó vagyok. Másoktól semmit sem kaptam, a nulláról indultam, csupán a két kezem munkája és az eszem volt az alaptőkém. Nehéz volt, a konkurenciát is le kellett győznöm. Ma azt mondhatom, hogy ami három évvel ezelőtt csupán távoli látomás volt, már kezd kirajzolódni, valósággá válni. S ami a legfőbb, a saját magam ura vagyok... Petrőci Bálint A FELSŐJÁTÓI NEMESI UDVARHÁZ A RENOVÁLÁS ELŐTT. MINTHA ERRŐL ÍRTA VOLNA TÓTH ÁRPÁD: „A VÉNHEDT KÚRIA, MINT BÖLCS AGG ÚR MERENG..." Az utóbbi időben a vicclapok mintha elszürkültek volna, valahogy kevés a jó humor, a fantasztikus scifi-történetek pedig túlságosan a képzelet birodalmába szárnyalnak, így legszórakoztatóbb olvasmányaim napjainkban a hirdetések, reklámok. Ne rökönyödjön meg a kedves olvasó, mert nyomban be is bizonyítom, hogy viccesebb dolgokat sehol nem olvashat mint a hirdetésekben. A tudomány napjainkban megrekedt, vannak emberi problémák, amelyeket csakis a reklámok oldanak meg. A találmányi hivatalok hiába lesik a csodaszerek zseniális kiötlőit. Miért is jelentenék be korszakalkotó „humbugjaikat“, amikor reklámok útján is meggazdagodhatnak. De térjünk a tárgyra. A több tucat csodából ezúttal csupán néhányat nyújtok át az olvasónak. Esküszöm, semmiféle províziót nem kapok a csodaszerek árusítóitól. Az utóbbi évek legnagyobb blöff- jére az ismert magyar képeslap reklámjai között bukkantam. A világ leghíresebb látnoka, egy bizonyos Maria Duvel, kétoldalas, szédületes sikereit ismertető levelek után olyan csodatalizmánt ajánl az olvasóknak, amelynek birtokában (Tessék megfogódzkodni!): 0 nagyobb összeget nyerhet a lottón, totón (nálunk sportkán) 0 visszahódíthatja elveszett szerelmét 0 egy fontos személy érdeklődni kezd ön iránt és kívánságai teljesülnek. A beküldendő kérdőíven pedig egyebek között ez is szerepel: „Szüksége van sürgősen pénzre? Ha igen, írja be a kockába a szükséges összeget: 10 000 Ft, 50 000 Ft, 100 000 Ft, vagy mennyi? Tisztelt Maria Duvel! Fejenként legalább egymillió forintot minden állampolgárnak, hogy „annyi balszerencse, oly sok viszály után“ végre milliomosok országa legyen Magyarország. Nem értenek a gazdasági szakértők semmihez. Majd a jövőbe látó hölgy! Előbb Magyarországot teszi gazdaggá, és az évszázad végére talán Afrikába is eljut. A másik ajánlat egy prágai képeslap reklámjai között jelent meg. Két oldalon olyan csodáról szereztem tudomást, hogy szinte sóbálvánnyá változtam, amikor elolvastam. Potom 640 koronáért olyan speciális feromon parfümöt kínál a férfiaknak, amely ellenállhatatlan vonzókká teszi őket és a világ legszebb hölgyeit is meghódíthatják. íme a parfüm hódító hatásáról egy vallomás: „A nők ellenállhatatlan vágyat éreznek, hogy behódoljanak az ilyen illatot árasztó férfinek, és teljesítsék minden kívánságát. “ Hát... hogy oda ne rohanjak, és 980 koronáért meg ne vegyek rögtön két üveget, amely így 300 koronával olcsóbb. De nehogy mellőzve érezzék magukat a hölgyek, nekik is találtam egy kebelduzzasztó hirdetést az egyik pozsonyi napilapban. A kínálat így szól: Hölgyeim! Itt a nyár. Szeretnének a nyári idényre formás, telt, kemény és szép kebleket? Háromhetes procedúrával ezt könnyen elérhetik. A nagy mell - nagyobb önbizalom. Harmincnyolc koronáért megrendelhetik a csodaterápiát. Ez aztán igen. Ami évszázadok alatt nem sikerült az orvostudománynak, meg a plasztikai sebészetnek (folyton problémák vannak a szilikonbetétekkel), az most az ölükbe hull rongyos harmincnyolc koronáért. Nem akarok senkit lebeszélni a felsorolt fantasztikus dolgokról és a lapokban naponta megjelenő többnyire méregdrága készítményekről, talizmánokról. Sót, aki rászánja magát, annak is van egy jó tippem. A Prácában olvastam egy apróhirdetésben, hogy valaki olyan otthoni munkát kínál, amellyel naponta 2800 koronát is meg lehet keresni. Egy gyors fejszámolás: havonta 20 napi munkával 56 ezer korona. Hát ilyen keresettel már ezeket a drága marhaságokat is meg lehet fizetni és legalább az ember a saját bőrén kipróbálhatja, hogyan csapták be újra. Megéri! SZ. B. Hát ez fantasztikus! 1992. VI. 5.
