Vasárnap, 1992. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-17 / 3. szám

Rút az élet, szép a halál?

Az 1992-es részletes kínai horoszkóp

i

Mindenkiből lehet jós

Miklósi Péter riportja a 3. oldalon

a 6. oldalon

<

Erről olvashatnak érdekes írást a 8. oldalon

Á MŰVELŐDÉS ÉVE?

Olvasom a hírt: a szövetségi kormány a művelődés évének nyilvánította a kilencvenkettes esztendőt. Nagy dolog. Pont ez érdekli most az embereket. A művelődés! Ha rosszmájú akarnék lenni. írnám, volt már ilyesmi azelőtt is. ilyenolyan hónap. év. szentelve a takarékosságnak, tisztaságnak, gyermekeknek és öregeknek, a békének. zenének, környezetvédelemnek meg mit tudom én. még kinek és minek. Ja, igen. a művelődésnek is. Nem sokkal a forradalom előtt unalmában kiötlötte valaki a „kastélyban“, hogy jó lenne a bölcsőtől a sírig művelődni, s láss csodát, a „kastély" mindjárt meghirdette „az egész életen át tartó művelődés" programját. Aztán mi történt? Maradt volna minden a régiben, akkor is, ha nem jön a forradalom, amiként a tisztaság hónapjában sem volt soha kevesebb körülöttünk a szemét, zenei műveltségünk sem lett gazdagabb, egyetlen szonátával sem. Ha pedig mégis, nem a zene évének köszönhetően.

Amikor eme kételyeimet elmotyogtam egyik kollégámnak az említett hír okán. micsoda szokások elevenednek itt újra, azt válaszolta, hogy: de hiszen az ENSZ is, az UNESCO is nyilvánít egy- egy évet ennek, annak, amannak. Hát ez igaz. De: na és akkor mi van? Csökkent-e az éhező, éh ha Iái bán kiszenvedő csontvázgyermekek száma a világban? Megállt-e a tengerek pusztulása? Persze, elismerem, van azért némi szerepe a „valami évének", ráirányítja a figyelmet egy-egy területre, kérdésre, s azt is, hogy a világ boldogabb részein történik azért egy s más annak a „valaminek" az érdekében. Mert van rá pénz. Na de nálunk?! Ugyanabban a hírben olvasom: „a jelenlegi költségvetési időszakban az iskolaügy számára nem jutott több pénz". Nyugodjunk meg, a kultúrára sem. Nem baj, fő hogy a kilencvenkettes év a művelődés éve lesz. Bár az lehetne - már! Ez és minden következő esztendő, anélkül, hogy meg kellene hirdetni.

Mert minek? Mármint meghirdetni. Egyszerűen dolgozni kell. Kellene. Felállni az asztaltól, ott fent is, és szétnézni lent, különben az új irányítás, következésképpen az új programok, új jelszavak, új határozatok mellett előbb-utóbb megint elmegy az. élet. Ha egy szőlő művelését éveken át elhanyagolták, rosszul, szakértelem nélkül metszették a tőkéket, melyek év közben aztán talán egyszer sem láttak permetet, kötözőspárgát, vadhajtásoktól megszabadító, rendcsináló kezeket meg végképp nem, akkor az új gazda, aki szeretne jó és bő termést, nem kezd el szavalni a családjának, hanem, amint kienged a tél fagya, indul: először is rendesen megmetszeni a szőlőt, tudván közben, hogy eltart még két-három esztendeig, amíg kiegyenesednek a sorok és annyi nyavalya után ismét termőre fordulnak a tőkék. Ezért is: nem ugrál. És hiába is nyilvánítaná az első évek valamelyikét a bor évének, amikor éppen bora nem lesz még. Ha pedig majd lesz, a munkája nyomán lesz. Eladó is. Akkor akár rendezhet borversenyt.

Bizony, nekünk is előbb rendbe kellene hoznunk az oktatásügy, a kultúra, a közművelődés kertjét, hogy egyáltalán beszélhessünk művelődésről. Evet nevezünk el róla, amikor iskolai osztályok alapvető higiéniai előírásoknak nem felelnek meg, amikor kulturális intézményeket alakítanak át vendéglővé vagy adnak bérbe különböző célokra, mozikat zárnak be, könyvek árát emelik megfizethetetlen magasságokba, művészegyüttesek szűnnek meg, mind többe kerül a gyerekek taníttatása. Miközben a bérek befagyasztva, miközben egyre több a munkanélküli. A családokban pedig, ennek következtében is, hogy a legközelebbi példát mondjam: nagyon szegény volt a Jézuska sok-sok helyütt - hány meg hány gyerek talált mindössze egy pár zoknit, esetleg egy könyvet a fa alatt?! Hirtelen, keresve sem találnék nagyobb ellentmondást a valóság, valamint a művelődés évének meghirdetése között.

Mellesleg: biztos vagyok benne, el fogjuk felejteni. Mármint, hogy kilencvenkettő a művelődés éve. Elfelejtjük, még akkor is, ha tapasztaljuk majd jeleit megújulásnak-épülésnek az oktatásügyben, kultúrában, a közművelődés valamennyi tartományában. Bodnjíf Gyü/a