Vasárnap, 1992. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1992-05-08 / 19. szám
a legszebb na- pcsolják le a gé- e minden teher társaságba, em nem vonszo- rhet, minden siiklómban kelle- ek. Ezért inkább 1 a kezem. Már ;et összekötő gu- t jobb nem gon- en kis micsodán élete. Olvastam nnak emberek, niatt felmerül az ata is. Ez sokkal lás lenne, mint :lég szétkapcsol- et máris sötétvö- . Dehát feladhat- ményt? Hisz az yi minden végle- r váratlanul közKOLÁR majd Alenka sorra veszi a recepteket, ábécé szerint...- Már megint rágyújtottál? - kérdi, miközben elém teszi a tányért.- Csak nem árulsz el? Rám mosolyog és megcsókol. Többször is odanyomja az arcocskáját az államhoz.- Meg kellene borotválkoznod. Úgy tesz, mintha felfedezett volna rajtam legalább egy férfias vonást, méghozzá annyira kifejezőt, hogy el akarja tüntetni. De nem borotválkozom meg. Hiszen csak azért mondta, hogy az önbizalmam fokozza. Bizonyság rá hízelkedő hangja. Magamhoz ölelem, a hajából finom, ingerlő illat árad. Óvatosan kibontakozik ölelésemből, ügyesen beveti a széttárt ágyat, és kinyitja az ablakot. Nemsokára indulunk a kora esti utcai forgatagba. A mieinknek hagytunk egy cédulát, hogy moziba mentünk. Fülledt meleg van, nehezen lélegzem, kellemetlen érzés fog el, kóvályog a fejem. A lábam is elnehezedett. nak, bizonyos vagyok benne, hogy úgy lesz, valaki majd feláldozza az egyik veséjét, s új élet kezdődik számomra, rettegés nélküli, normális emberi élet...- S a tesztek eredményei? Apa felhörpinti a kávéját.- A tiéd pozitív. A mami sírva fakad.- Szóval, hogy... szóval az enyém jó lenne... Gondolod, hogy ez segítene?- Magadnak kell döntened. Az anyja vagy.- S te talán... Te sem döntenél azonnal... ilyen hirtelen. Feldúlt, biztosan sápadt, megtört. Az erélye, amit a munkából szokott magával hozni, odalett. Apa hangja is remeg.- Bizonyára azt hiszed, hogy én könnyen beszélek, hiszen nem rólam van szó. De azt mondom neked, s elhiheted, hogy én egy percig sem haboznék. Hiszen a gyerekünk, az egyetlen gyerekünk. Nem szenvedtünk meg érte eleget, amikor annyi ideig vártunk rá? génien más helyes kerékvágásba két. A gumicsö- ás miatt ráz a hi- nbe való termé- ozásnak tartom, ékeztessen a be- >meretes kórházi nüszerektől való epressziót azon- ittól tartok, hogy közömbössé vál- ilenkával történt zás ugyan bosz- iképpen ezt is gém rovására ír- ettel kezdek ha- em a mai volt az llett döbbennem: írja szusszal. Las- com. S ez ellen lit, hisz a szere- ;a, nem kívánha- eláldozza magát, helyrejön egy- kórházi kezelés, érzet kell hozzá, timizmus, ha el tagammal, hogy veszve, van még abad elhinnem, íltettem..., hogy g így lesz... Azt hogy a szerelem lég hamis frázis lég lehet valami így két ember ne ;ös akarattal váirdíszobából. Az jól áll rajta, nap- ídökletesek. Ha- z arca is, s ha egészséges fog, Pavlík? Végtére menni. Készítek t. ltek. Ma tényleg ntha ittas lennék, le már! Holnap kórházba valami élik majd az idő ti értelme, hogy ekkel locsogjak, z időt. A docens utóbb megígérte, az átültetés lehe- ám az igazi! a a kórházi utasí- ozza a konyhá- etek, ihatok, és ;yon szigorú dié- zet is decinként íi finom ám az sacskán megszo- t ez a szó! Nem r mondtam már, használnom, ne- ődjön az a tudat, helyzet már vég- atlan. Természe- : az ember nem feljebb sportsze- i^piglenes aka- izonyára elhárít, óztam a szakácsettem magamon. >es leszek, akkor- Te rosszul vagy, Pavlík! Tűnődve mondja, ügyelve rá, nehogy megbántson vele.- Menjünk inkább vissza? Beleegyezően bólintok. Rátámaszkodom, egyedül aligha sikerülne hazajutnom. Egy-egy pillanatra nagyon erős nyomást érzek az agyamban, szinte az ájulás környékez. Az utcai forgatagot távolról érzékelem, a szemem csupán résnyi- re van nyitva, Alenka időnként megdörzsöli. Ahogy a lakásunk ajtajához érünk, Alenkát elküldöm. Egyedül akarok lenni. Támolyogva botorkálok a szobába, beveszek néhány port és ledőlök az ágyra, hogy aludjak. Mire felébredek, bizonyára vár a mentő, s előre örülök, szinte látom, ahogy csavarom a fáslit a csuklómra, mikor rákötik az eremet az éltető forrásra. Nem sikerül... Nem sikerül nyomban elaludnom. Kis idő múlva megjön apu, csönget, vár egy ideig, aztán benyit. Nyomban utána megjön a mami is, erélyesen kopog az ajtón.- Hiába kiabálok utánad, rám se hederítesz. Min töprengtél?- Te láttál odakinn? Bocsáss meg!- Pavlík itthon van?- Nincs. Egy cetlit hagyott itt. Nézd csak, moziba ment Alenkával.- Helyes, ő majd vigyáz rá. Szólhatnék, hogy itthon vagyok, de egyedül akarok lenni, kényelmetlen lenne most hallgatnom a sok beszédet. Túllicitálnák egymást a kényelmetlen kérdéseikkel: mire lenne szükségem, hogy érzem magam, minden rendben van-e, és hasonlókat, a végtelenségig. A nyitott ajtón át behallatszik a konyhai zaj. Kellemes illat csap meg. Kávét főznek odakinn. Apa szólal meg fojtott hangon:- Beszéltem a docenssel.- Na és...?- A gyerek helyzete egyre rosz- szabb. Ezen a héten áttérnek a dupla dialízisre. Lehet, hogy hetente háromszor is szüksége lesz rá. A docens azt mondta, hogy meg kell kezdenie a szervátültetésre való felkészítést. Ez az utolsó lehetőség...- Csak nem?- Kicsit tart tőle, mivel a gyerek általános állapota nem a legjobb. Főleg az érrendszere van rossz állapotban. Mintha fejbe kólintották volna egy kalapáccsal. Szörnyen érzem magam. Kiáltani szeretnék, hogy elhallgattassam szüléimét. Kétségbeesett félelem kerít hatalmába. Tehát sokkal rosszabbul állok, mint gondoltam. Mindenki úgy tesz, mintha semmiség lenne az egész, mintha csak egy közönséges orrbavágásról lenne szó. Csakhogy én élni akarok! Bizonyítani! Kitanulni! Tenni valamit. Megnősülni, gyereket nemzeni. Emberként élni. Hisz élnek emberek műszívvel, ma már csodákat művelnek az orvosok, hány esetben visszaadják az életet a reménytelen helyzetekben is! Biztos, hogy megoperálA mami alá s föl járkál a konyhában, hallom léptei neszét.- Csakhogy te férfi vagy. S az egészen más! Erős vagy. De nézz rám! Meggyötört, fáradt teremtésre. Én, Jozko, egy csöppet sem érzem jól magam. Nem, én azt nem kockáztathatom meg. Nekem az sok, értsd meg!- A docens is tudja. Fel kellene készülnöd rá. Esetleg fürdő, pihenés. A veséid rendben vannak, s eggyel is ellennél, biztosan.- A doktor azt akarja, hogy... ?- Nem, nem szólt semmit. Csak hát a tények! Ne hidd, hogy ő határoz majd helyetted! S ne várd, hogy kényszerítsen! Csupán annyit mond majd, mint nekem. Hogy mik a kilátások, mi a kockázat. Minden tőled függMami, ha tudnád, hogy érzem magam! Neked adatott meg, hogy eldöntsd, itt maradok-e veletek. Tedd meg értem! Ha meggyógyulok, biztosan meghálálom majd neked. Csak határozz, s ha lehet, minél előbb! Hiszen nem habozhatsz, rossz bőrben vagyok, tudom, e egyre rosszabbul érzem magam. Kérlek, tedd meg, segíts rajtam, én megteszek érted az égvilágon mindent! Ha tudnád, milyen rossz most nekem! Alig bírom mozgatni a karom, az egész testem dagadt, az ágy mintha le akarna szakadni alattam, a fejem majd szétdurran, már csak nagyon messziről hallom a hangokat, végtelen messzeségből...- Nem, Jozko... még várjunk vele... Nem tehetem... nagyon félek tőle...-Na... így már jobb... Pavlík, Pavlík, Pavlík, hall engem? Pavlík, hallja... ? Pavlík, Pavlík... Kinyitom a szemem. Még kóvályog a fejem, különben elég könnyűnek érzem magam. A karomon át árad belém az élet.- Csakhogy magához tért! A legfőbb ideje, fiatalember!- Docens úr...- Feküdjön csak! Operáció után van, tehát ma még ne nagyon forgolódjék. A nővérke itt marad magával. Ide küldöm a kislányt is, akivel jár. Felhajtom a lepedőt, amivel letakartak. Kellemesen hűsít, különben is anyaszült meztelenül fekszem, csupán a hasam van beíáslizva.- Nagyon fáj. Az a bizonyos testrészem is.- Majd elmúlik. Mennem kell. Ha valamit akarna tőlem... Hát mégis! Mami, te aranyos, hát mégis ráálltál! Egyszeriben túl vagyok az egészen, s milyen gyorsan! Alighanem súlyos rohamom lehetett, s azonnal operálniuk kellett. Végre elkezdhetem az életet! Igen, jobban érzem magam, hát persze, mindjárt meglátszik, ha az ember már nincs a gépekre utalva. Ha majd végképp lecsatolják, az lesz az igazi. Alenka jelenik meg fehér köpenyben, s csendben beteszi maga mögött az ajtót. A nővér meg nyomban kinyitja, hogy kimehessen a folyosóra, magunkra hagyva bennünket. Az ajtóból még visszaszól:- Ha valami történne, a szolgálatiban leszek.- Szia, Pavlík! Izgatott. Már hogyne lenne ilyen műtét után! Bizonyára ő sem aludt egy szemernyit sem.- Hogy én akkor otthagytalak magadra. A tieid egyáltalán nem is sejtették...- Mi? Hisz minden a legnagyobb rendben. S ez a fontos! Nem szól, csupán mosolyogni próbál. Kicsit erőlteti, megértem, hisz nehéz lehet neki is. Milyen arcot vágjon hozzá? Biztosan örül, maga sem hiszi, hogy végre sikerült, de ha majd otthon leszek... Akkor majd nem kell titkolnia érzelmeit. Elmegyünk valahová, kikapcsolódunk.- S a mami hogy van, Alenka?- A mami? Hát őt is megviselte, de eljön megnézni. Talán még ma.- S már felkelhet? Járhat?- Hogy járhat-e? - lepődik meg. - Biztosan eljön.- Hát ezek aztán igazán nagyszerű fickók! Ilyen operáció, s máris lábra állítják az embert. Alenka rémülten néz rám, az ajka egészen fakó.- A mamit nem operálták, csak téged.- S a vese... amit kaptam... az... az nem a mamié? Úgy tűnt nekem, mintha Alenka egy kicsit megszédült volna, a szeme tüzel, a szája szélét harapdálja. Mondani szeretne valamit, de annyira elérzékenyült, hogy alig tudja kinyögni:- Pavlík... én most elmegyek... Nyugalomra van szükséged... Majd eljövök megint... Biztosan. Behunyja a szemét, sarkon fordul és kiszalad. Még mielőtt becsukhatná maga mögött az ajtót, kitör belőle a sírás. Az ajtón át is hallik keserves zokogása, ahogy egyre távolodik, majd elhal. A docens úr nyit be a nővér kíséretében.- Mi van? Jobb...?- Igen, doktor úr, jobban érzem magam. Dehát ki adta nekem azt a vesét, ha nem a mami volt? A doktor ezalatt az egészséges karomon ellenőrzi a pulzusomat. Aztán odahúzza a székét az ágyamhoz és felsóhajt:- Tiszta vizet kell öntenem a pohárba, barátocskám. A nővér egyre idegesebb:- Én addig elugrom és csinálok egy kávét a docens úrnak. Magunkra hagy. A doktor még közelebb húzza a székét. Mosolyogni próbál.- Nem olyan egyszerű ez, Pavlík, egy ilyen átültetés. Komoly előkészület nélkül nem megy. S várnunk kell a donorra is...- De hiszen a mami...!- Neki is idő kell. Fel kell rá készülnie, a túlzott sietség itt nem segít. Várnunk kell. Egyebet nem tehetünk.- Hát akkor minek vágta fel a hasam?- Az operációra gondol? Attól tartottunk, hogy beáll a nekrózis. Értse meg, a veséje már teljesen elhalt. Azt el kellett távolítanunk. Az elhalt lábat is le kell vágni. Más megoldás nincs.-S mikor... doktor úr... mikor kerül már sor arra az operációra? Mégsem maradhatok örökké ezekhez a gépekhez, műszerekhez kötve!- Nyugodjék meg! Várnunk kell. Már nem tart sokáig. Bíznunk kell! No, én most megyek. Fő a nyugalom, Pavlík, a nyugalom! A torkom összeszorul, a könnyeimen át-minden elmosódik előttem. A nővér távolabb van, egészen az ablakhoz ült. Úgy tesz, mintha itt sem lenne, szinte észrevétlenül ügyel rám. Legalább egyedül vagyok, úgysem tudnék most szót váltani senkivel. Alenka, vámom kell, várnom, az isten tudja meddig... Ugye, tudsz velem együtt várni...? Aztán majd együtt szaladunk a réten ... Emlékszel a hétvégi házra... ? Alig mentünk tíz percet, egy ligethez értünk... Kellemes, illatos a fű, boldog vagy, feledünk mindent... csupán a fák bólogatnak majd, integetnek... te jobban látod őket, én is hanyatt fekszem majd, megvárjuk, míg feljönnek a csillagok... ránk süt majd a holdvilág, lágyan cirógat... s nem árthat nekünk a hulló csillag. .. Vércse Miklós fordítása NAGY LÁSZLÓ Föltámadt piros csizma Petőfi Sándor születésnapjára Lélekzendítő asszonylábon sólyomideg- varrottasan föltámadt piros csizma kísért megostorzott délibáb orra vasának újhold a minta szögeinek csillagmező úgy szikrázik egyetemes télben hogy tébolyog itt legalul ahol mi fekszünk behavazva sebzetten, csonkán éktelenül üres a bölcső, a harctér teljes: balsors-csinálta babákkal néma ‘ s föltámadt piros csizma a síkon szívünk dobjának dúvadja már végzett-igézte agyunkon táncol sarkantyúzza a dögöket is mit akar, mit akar, azt akarja szeresse ez a nagy havú ország kövesse holt és eleven föltámadt piros csizma kísért aki hordja, ki az a barna? könyökölj fel a hóban és látod nem Júlia a síkon, de más a Géniusz keresi Sándort, sarka rúgja a tölgyet, dől róla a dér s ahol a dárdák és lángok állnak medvebundás győzök kezében világos vérrel meging a pohár föltámadt piros csizma a síkon eszelős látomás volna csak? hát nem szebb az újjászületés hó-alatti kárhozatunknál? lélekzem a télben, fohászkodom föltámadt piros csizma, csak zaklass te irgalmatlan édes, te fényes csikorogd széjjel a szívünk havát! Vers az időről, a létről, mely nem állapot, hanem folyamat, kisarjadó aranyvessző e durcás Európából, mely hol szláv, hol germán, hol latin, hol magyar: életigenlő sikoly a deresen fekvő megkorbácsolt vérgyöngyös ajkáról. Hogy mindkét költő halott? Petőfi és Nagy László csontjait most is recsegteti a világ, s e világ kupecei, ragadozómadarakként vijjognak a mindenség konca fölött. Ami belőlük nekünk megmaradt: a vers belső tapintása, szemlélődés a vers-térben, ahogy a vakok megszemlélik önmagukat a tükör foncsoros oldalán. Nagy László és Petőfi Sándor, a szivárvány egyazon ívén, tündökletesen, megkoronázottan és megalázottan, egyetlen „eszelős látomás“-ban. Föltámadt piros csizmák, bicebócák és hetykeléptűk, egyazon tájban, egyazon magyar világmindenségben cirkálók. Néma kiáltozásuk, akár a szélkiáltó hangja koppan a meghasonlott magyarság kövületein. Kinek üzennek hát mégis megszállottan, a minket követő hányadik generációnak? Lesz-e még, aki újra felfogja e vers rezdüléseit és megtanítja a magyarságot önbecsülésre, lesz-e, aki újra tartást ad nekünk, kiegyengeti tántorgásunk útját. Nekem erről mesél Nagy László a „Föltámadt piros csizmában“, a folyamatosságról, amely most úgy tűnik, megszakad. AFORIZMÁK A nagy embernek csak a háta mögött lehet konspirálni, de nem a feje fölött. Az egzisztencializmus elutasítása még nem oldja meg az egzisztenciális problémákat: aki éhezik, azt valóban fenyegeti a Semmi. Irigyeink gyakran az eszmei ellenfél köntösébe burkolóznak. Az egyének lemondhatnak a terhes örökségről, de a nemzetek és a társadalmak nem. Nem az a rögeszme, amelyről nem tudunk lemondani, hanem az, amelyet minden áron meg akarunk valósítani. Mészáros László
