Vasárnap, 1992. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1992-05-08 / 19. szám
*J. Jackie Coogan, Chaplin egykori felfedezettje, A kölyökből ismert bájos, szomorú szemű kisfiú sosem járt óvodába. De ha járt volna, vajon hogy viseli az angyalkert házirendjét? Sírva, rúgkapálva, kezelhetetlenül vagy kedves, szelíd, elbűvölő gyerekként? Michal Dlouhyt négyéves korában hazaküldték az óvodából. Végérvényesen. Ne is próbálkozzék a kedves mama, szólt az igazgatónő, pajkos, fegyelmezhetetlen fia egyszerűen nem tűri a rendet, nincs az a közösség, amelybe be tudna illeszkedni, még a kötélidegzetű óvónők is rettegnek tőle, úgyhogy jobb, ha maga mellett tartja. Jackie Coogan négyévesen már javában forgatott, Michal DIouhy akkor került filmesek közé. Statisztaszervező volt a mamája a prágai Barrandovon, s mivel nem tudta kire bízni pajkos kis ördögét, naponta vitte magával. És ami nem sikerült az óvónőknek, sikerült a rendezőknek: a rakoncátlan, ravasz kis csínytevőből szerepek hosszú sorával fegyelmezett, engedelmes, szeretni való gyereket faragtak. Karéi Kachyna Szerelmek, esőcseppek című filmjében elszegényedett cipészmester fiaként remekelt tizenegy évesen. Kamasz- korában Karé! Smyczektől és Juraj Jakubiskótól kapott szerepeket, húszévesen a Johannes című német tévéfilmsorozat főhősét játssza, majd Petr Weigl falusi Rómeója. Jóképű színész, mégsem ő tölti be az ügyeletes szépfiú szerepkörét, színészi kvalitásaival ugyanis jóval többre hivatott. Érzelmi és értelmi képességei által még azok a figurák is fel- fénylenek, amelyeknek író és rendező egyformán szűk teret szabott. A nemrég vetített Mi lesz most és mi lesz később? című televíziós sorozatban is csak mellékszereplő volt; a történet egy fiatal, elvált újságíró- nőről szólt, aki gyerekét egyedül nevelve egyre mélyebbre és mélyebbre csúszott. Mindig, mindenben győztes kollégáját játszotta Michal DIouhy, a rámenős, lehetetlent semmiben sem ismerő „ágybajnok“ fotóriportert, aki szerelem helyett csak könnyű kis kalandokat keres. Előbb az önelégült, célt ért, fölényes szeretőt, aztán a segítőkész, erős kezű barátot mutatta meg, de úgy, hogy nemcsak a bőrébe, hanem gondolati rendszerébe is belebújt a figurának.- Van egy másik DIouhy is a színészi pályán: Vladimír, a bátyja, aki ugyancsak sikeres. Sosem érezte magát az őárnyékában?- Nem, soha, pedig ő ment elől mindig. Tíz év a korkülönbség köztünk, ami testvérek közt nem kevés. Volt is egy időszak az életemben, amikor kimondottan apáskodott felettem. Tizenöt éves lehettem, anyámmal éltünk, mert elváltak a szüléink, de ott állt mellettem a bátyám és pontosan., úgy kezelt, mintha az apám lett Volna. Öt évig hagytam, hogy „neveljen“, aztán megelégeltem minden módszerét. A végén össze is verekedtünk. Nem nagyon, de attól a naptól fogva ismét csak testvérek vagyunk. Különben sok mindenért hálás vagyok neki. A színészi pályán például úgy megy előttem, hogy általa láthatom, mi az, amit el kell kerülnöm, és mi az, amit semmiképpen nem szabad kihagynom. Gyerekszínészként kezdte ő is, rengeteget filmezett már kiskorában is. Néha hetekig nem láttuk egymást; ha azt kérdezték tőlem az iskolában, mi van a bátyáddal, sokszor azt sem tudtam megmondani, hol forgat. Ma úgy érzem: ő taposta ki az utat nekem. így egyszerűbb és könnyebb volt elindulnom, az biztos, de mert mindketten keményfejűek és önérzetesek vagyunk, nem fogtuk egymás kezét soha. Ismer jól, tudja, hogy nem szorulok pátyolgatásra, ő meg nem is szólt az érdekemben senkinek. A Színház a korláton Caligulájában ő játssza a címszerepet, remek az előadás, fantasztikus, hogy mit csinál benne, de amikor be kellett ugrani a darabba, nem neki, hanem a kollégájának jutottam az eszébe. Ő szólt a rendezőnek, neki köszönhetem, hogy ott lehetek a bátyám mellett. A családi kötődés, a testvéri kapcsolat nem is engedi, hogy egymással versengjünk, én nem akarom megelőzni, túlszárnyalni őt a sikerben, inkább felnézek rá, járjon csak előttem.- Külső megjelenésükben egyáltalán nem hasonlítanak egymásra, belsőleg, gondolom, annál jobban.- A magatartásunk teljesen egyforma, talán még a gondolkodásunk is, bár ha vitázunk, ő a sister- gőbb, az indulatosabb, én el tudok számolni magamban tízig, ő háromig sem, mert akkor már robban. Engem szelídebbnek, nyugodtabbnák hisznek az emberek, közben én sem vagyok az, nekem is forr a vérem, csak az arcom nem nagyon árulkodik erről.- Próba közben sem?- Próba közben, ha valami szokatlan helyzet áll elő, általában remegés jön rám. Vagy átveszem a partnerem idegességét. Ez is gyakran megesik. Így vagyok például Ivana Chylková- val. A Mi lesz most és mi lesz később? című tévéfilmsorozatban ő játszotta az újságírónőt. Pokolian izgalmas perceket éltem meg mellette. Akárhányszor próbáltunk is el egy-egy jelenetet, mire felvételre került a sor, mindig kitalált valami újat. Még a szövegében sem tudtam „megkapaszkodni“, mert olyan, hogy végszó, nála egyszerűen nem létezik. Nem mintha elfelejtené, dehogy is! Csak annyira spontánul játszik, hogy kártyázik a szavakkal, hagyja, hogy elragadja őt a pillanat. Hiába lesem-figyelem őt próba közben, a kamera előtt biztosan más lesz. Mellette minden szituáció egyszeri és megismételhetetlen, persze valósághű is, ez vitathatatlan. Most ismét egy tévésorozatban kerültünk össze, Hynek Bocan rendezi Egy nő a halottasházból címmel. Iva- na Chylková politikai üldözöttet játszik, akit jogtalanul ítéltek el, én meg nyomozófiszt vagyok, aki megbízható embere a totalitárius rendszer „vezérkarának“. A leglényegesebb dolgot azonban még mindig nem mondtam el. Hogy akármilyen nehéz is Chylková partnerének lenni, ha vele forgatok, tudom, az ország legjobb színészőjével játszom, aki európai mércével mérve is kiemelkedő művész.- Rendezői közül kihez ragaszkodik hasonlóképpen?- Juraj Herczcel egyetlenegyszer .dolgoztam csupán, a Békakirály című német mesefilmben, de hogy mi is az a professzionalizmus, azt tőle tanultam meg. A legizgalmasabb rendezőegyéniségnek Petr Weiglt tartom, akivel most forgatok másodszor, a Kisvárosi Lady Macbeth című operafilmben, amelyet Sosztakovics zeneműve alapján készít. Remek a szerep, én alakítom Szergejt, a léha és becstelen cselédet, aki jólétre, gazdagságra, gondtalan életre vágyva, puszta számításból, szerelemmel áltatja és bűnbe sodorja szenvedélyes úrnőjét. Weigl, akár a pszichológus, kérdésekkel röntgenez. Találkoznunk kell, mondja, még mielőtt forgatni kezdene. De nem ő beszél, engem beszéltet. Látom a szemében, hogy valósággal tanulmányoz, olyan kérdéseket tesz föl, hogy a lehető legtöbbet tudjon meg rólam. Aztán pár nappal később újból felhív és közli velem, melyik szerepet akarja rám osztani.- Játék közben, amikor már hetek óta ugyanazzal az egy figurával él, mit szokott tapasztalni magán?- Azt, hogy két lelkem van. Az egyiket áruba bocsátom, mert odaadom a rendezőnek, a másikat meghagyom magamnak.- Magánemberként mennyire változik a szerepei által?- Szerintem semennyire. Attól, hogy színész vagyok, nem leszek sem nyugodtabb, sem nyugtalanabb, de még csak jobb, vagy rosszabb sem. Egyébként nem is akarok jobb lenni. Ha jobb lennék, többet gyötrődnék és kevesebbet aludnék. Figyelje csak meg a jó embereket, a legtöbbjük szenved. Ezért igyekezzek? Szabó G. László-Odavagyok Júliáért! Őrülten szeretem! - jelentette ki Júlia Robertsről az ötvenéves filmrendező, Joel Schumacher.- Ez a huszonhárom éves sztár a régimódi romantikus lányok és a sokat látott, érzéki asszonyok minden tulajdonságával és tapasztalatával rendelkezik. Rendkívüli tehetség, noha iskolai végzettsége nemcsak gimnáziumi, de színészi képzettsége is meglehetősen hiányos ... Julia Roberts, aki szakított a már vőlegényként is hűtlenkedő Kiefer Sutherlanddel, most minden energiáját a munkába fekteti. A Micsoda nő!, az Acélmagnóliák, az Egy ágyban az ellenséggel és az Egyenesen át főszereplőjének új filmbemutatója a Fiatalon meghalni című romantikus, könnyes dráma. Ebben a leukémiás betegébe szerelmes ápolónőt alakítja. Felvétel közben egyszer sírógörcsöt kapott, úgyhogy le kellett állni a forgatással, amíg Júlia összeszedte magát.- Olvastam én a forgatókönyvet, persze, hogy olvastam, de nem számítottam arra, hogy ennyire kiborít majd ez a jelenet. Én kétszer értem felnőtté. Egyszer akkor, amikor Georgiában elváltak a szüleim, másodszor, amikor néhány évvel ezelőtt meghalt az apám - vallotta Julia Roberts a rendezőnek. Szerencsére nemcsak tragikus szerepeiből ismerhetjük a Hook című vígjátékban, a híres Peter Pan modern feldolgozásában is játszik. A mesés történet hasonló a Hüvelyk Matyihoz és a Babszem Jankóhoz. De nemcsak ez deríti fel Júliánkat, hanem az a 4,2 millió dollár is, amit ma már egy-egy szerepért kap.- Őrülten szeretem őt, de óriási köztünk a korkülönbség, és különben is, Júliával egyidős lányom van - mondja Schumacher, a rendező. - Julia törékeny és mégis szívós, igazi lady, de olyan közönséges is tud lenni, mint egy utcalány. Kedveli a vaskos vicceket, a pikáns és kétértelmű történeteket, de művelt, sokat olvas és nagyszerű verseket ír. Verseit megmutattam Andrew Lloyd Webbernek, aki megkérte Júliát, egyezzen bele, hogy új musicaljében felhasználhassa azokat - nyilatkozott Joel Schumacher plátói szerelméről. A Fiatalon meghalni iránt óriási az érdeklődés. Jóformán „lábon“ elkelt a video- és tévéjog, nem beszélve a hamarosan megjelenő könyvről. Akik látták, azt mondják: „Csodálatos vagy, Julia!“ Sztárhírek ELUTASÍTOTTA ŐKET A PENTAGON Jack Nickolsonnak és Tóm Crulse-nek gondjai vannak, az A Fe Good Mán című film forgatásán. A film két tengerészről szól, akiket azzal vádolnak, hogy megöltek egy katonát. A Pentagon nem hajlandó a forgatócsoport rendelkezésére bocsátani a hadsereg katonai installációját, mert véleményük szerint a film árthat az amerikai hadsereg tekintélyének. A híres színészek azonban nem tágítanak. Ez egyébként sem az első eset Hollywoodban, hogy akadályokat gördítenek a forgatás elé, különösen olyankor, amikor i olyan problémákat érintenek, ; amelyekben szerepe van a kor- J mánynak is. . A MEGALLITHATATLAN VANESSA Vanessa Paradis, az új francia filmcsillag hamarosan a televízióban is debütál a Játék szabályai című műsorban. A franciák megállíthatatlan Vanessának hívják, mert ez a tizennyolc éves párizsi lány nem ismeri a sikertelenséget. Első és eddig egyetlen nagylemeze több millió példányban kelt el; a Fehér éjszakák című filmben nyújtott alakításáért pedig elnyerte a Cézárt, valamint a francia film legnagyobb ígéretének kiáltották ki. 1992. V. 8. „NEKEM IS FORR A VÉREM“ (Méry Gábor felvétele) Michal Dlouhy bátyja nyomdokában
