Vasárnap, 1992. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1992-05-08 / 19. szám

Vasárnap 1992. május 10. A NAP kel - Kelet-Szlová- kia: 05.06, nyugszik 20.05 Közép-Szlovákia: 05.13, nyugszik 20.12 Nyugat- Szlovákia: 05.19, nyug­szik 20.18 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlová- kia: 12.59, nyugszik 01.50 Közép-Szlovákia: 13.06, nyugszik 01.57 Nyugat- Szlovákia: 13.12, nyug­szik 02.03 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük ÁRMIN, PÁLMA - VIKTÓRIA valamint Anja, Aida, Alexia, Armand, Armanda, Blandina, Cserne, Csörsz, Gardénia, Gordon, Jób, Koridon nevű kedves olvasóinkat • ÁRMIN - Arminiusnak, a keruszkuszok fejedelmé­nek latin nevéből rövidült. A Hermán névvel később mesterségesen azonosí­tották. • 1892-ben született Jan WEISS cseh író (t 1972) • 1952-ben született BÁNOS János magyar köitö. A VASARNAP következő számának tartalmából KERESZTUT0N Csáky Pál írása Ml LESZ A MOLDVAI CSÁNGÓ MAGYAROKKAL? Tok Béla cikke SZORÍTÁSBAN Szabó G. László beszélgetése Gálffy Lászlóval VILÁGCSÚCS Köbölkúti József novellája ELSZÁLLNAK AZ ÉVEK Olvasóink figyelmébe Megtörténhet, hogy a pénteki mun­kaszüneti nap miatt a Vasárnap később kerül az olvasók ke­zébe. Szerkesztősé­günk mindent elkö­vetett, hogy. akár ko­rábbi nyomással is biztosítsa a lap pén­teki kézbesítését. Sajnos, nem sikerült. Ezúttal kérjük olva­sóink szíves megér­tését. ' ; Termő ékes ág, te jó anya, életemnek első asszonya, nagy meleg virág-ágy, párna-hely, hajnal harmatával telt kehely, benned kaptam első fészkemet, szívem a szíveddel lüktetett, én s nem-én közt nem volt mesgye-hegy, benned a világgal voltam egy. Álmom öbleidbe újra visszatér - álmom öbleidbe újra visszatér! Alabástrom bálvány, jó anya, életem hatalmas asszonya, szemed Isis smaragd-dísze tiszta, szép, baj ad Pallas bronz-sisakja, színe ép, csak arcodon lett keményebb minden árny, mint a délutáni égen vércse-szárny. Könözsi István felvétele WEÖRES SÁNDOR Anyámnak Első szép játékom, jó anya, gyermekségem gazdag asszonya. A kamaszkor tőled elkuszált, szemem a szemedbe nem talált. így tűnődtem: „Mért szült, mért szeret, ha örökre élni nem lehet? Énmiattam annyi mindent öl, temet! Mért nem tett a hóba inkább engemet!“ A kamaszkor tőled elkuszált, férfi-szívem újra rád-talált, férfi-szívem a szívedre rátalált, megköszön most percet, évet és halált. Álmom karjaidba visszatér, álmom karjaidba visszatér... Erős ház, szép zászló, jó anya, sorsomnak nyugalmas asszonya. Majd ba cseppig átfolyt rajtam mind e tét, úgy balok az ős-egészbe, mint beléd. A garabonciás kenyere Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy öregember meg egy öregasz- szony. Volt nekik valaha egy régi kemencéjük, de az olyan régen volt, hogy már arra sem emlékeztek, hogy mikor sütöttek benne utoljára kenyeret, mielőtt a lakótelepre köl­töztek volna. Egyszer csak azt mondja az öreg­asszony az öregembernek:- Ugyan menj már, igazítsd meg annak a kemencének a kéményét, mert a jó múltkor úgy füstölt, hogy nem tudtam a kenyeret megsütni benne!- De hiszen nincs egy darab tűzi­fánk sem, amivel befúthetnénk!- Szedj össze egy kis gallyat, kó­rót, íziket. Azzal is be lehet fűieni.- Lisztünk sincs! Miből dagaszta­nál kenyeret?- Mire a kéményt megigazítod és gallyat szedsz, lisztünk is lesz ak­korra!- Dehát dagasztó teknőnk sincs! - így az ember.- Mire a kemence betűi, dagasztó teknő is kerül. Majd csinálnak a kisz- szeretvai oláhok. Mit volt mit tenni, elindult az öreg­ember nagy búsan, mert hát látta, hogy a felesége igen odavan a fris­sen sült kenyérért. Leballagott a nagy tömbház tizenkettedik eme­letéről, hogy járjon egyet legalább, hátha addig elfelejti az öregasszony, miért is küldte. Hát ahogy kilép az utcára, látja ám, hogy a péküzlet előtt ott áll egy kenyeres autó. Éppen most rakják le a frissen süli cipókat, kenyereket. Szinte az egész utcát betöltötte a kenyérillat. Ott sorjáztak a kenye­res ládák a járdán a kis tolókocsik­ban. Volt köztük fehér, barna, fekete is, olyan, amilyet csak nagy sze­génységük idején sütöttek, mert csak korpalisztre tellett.- Fogja, öregapó! - szólt rá egy nagyra nyúlt suhancféle rakodó- munkás. - Még meleg! Hirtelen nem is tudta, mit tegyen. Nem volt nála se táska, se szatyor, de még pénz sem. Csak szorongatta a friss, Illatos kenyeret, amit a hirte­len nőtt gyerekember nyomott a ke­zébe. Szép kerek formája volt, olyan, amilyet valamikor a felesége, az öregasszony sütött, abban a ke­mencében, amely már csak az em­lékezetükben volt meg. Aztán lassan megordult, s elindult hazafelé, fel a tizenkettedik emelet­re, hogy elmondja az öregasszony­nak: megigazította a kemence ké­ményét, gallyat is szedett, be is dagasztott a nemlétező teknöben, és már itt is a frissen sült kenyér. Mindezt egy garabonciás segítségé­vel egy fertály óra alatt elvégezte, mint a mesében. Gyüre Lajos örülünk, hogy húsvéti rejtvényversenyünket 1707 olvasó megfej­tette és be is küldte szerkesztőségünkbe. Tudjuk, hogy sokkal többen elszórakoztak a különféle feladványokkal és lehetőségeink­hez mérten igyekezni fogunk máskor is örömet szerezni a rejtvény­kedvelőknek. Azt is elárulhatjuk, hogy a megfejtések között alig akadt néhány hibás. A TKD elektronik vállalat szép nyereményeit sorsolás útján a következők nyerték: 1. díj, (24 nyelvű elektronikus szótár) KOVÁCS GABRIELLA, Szepsi. 2. díj, (14 nyelvű elektronikus szótár) NAGY IZABELLA, Csé- csénypatony. 3. díj, (Remington elemes borotva) VÁMOS LÁSZLÓ, Király- helmec. 4. díj, (Super Hobel zöldséggyalu) FÁBRIK VIOLA, Komárom. 5. díj, (Swiss Lady bio-óra) BACHRATY ZSUZSANNA, Szene. Gratulálunk a nyerteseknek, és akiknek ezúttal nem kedvezett a szerencse, talán legközelebb ők is a nyertesek közé kerülnek. A nyereményeket postán küldjük el. A HÚSVÉTI REJTVÉNYVERSENY MEGFEJTÉSEI: NEM EGYFORMÁK EGYETLEN VÁGÁSSAL HOVÁ BÚJTAK EL f\ 3 Ll 2 KÖZMONDÁSOK: Sok kéz - hamar vész Hallgatni arany A TKD ELEKTRONIK SZÉKHELYE MÜN­CHENBEN VAN fOOJát-— ............ .—n— a. sokkterápiáról Két éve, az előző választások idején valamennyien tudtuk, és bő­rünkön éreztük, hogy a nadrágszíj- meghúzások, lemondások, munka- nélküliség és bérbefagyasztások évei következnek. Morgolódva, elégedet­lenkedve abban a reményben tűrtük az infláció ránk nehezedő terhét, hogy egy-két éven belül lassan kiala­kul a piacgazdaság elfogadható rend­je, megáll a stagnálás és a munkavál­lalók keresetei hozzáidomulnak a végzett munka értékéhez. A gazdasági reform Kfaus-féle sokkterápiájáért a legnagyobb áldo­zatot az ország lakossága hozta, és a szociális béke a tűréshatáron egyensúlyozott a káosz beláthatat­lan szakadéka felett. A kételyek kö­zött vergődő újságíró látva a pártok között kiéleződött politikai torzsal­kodást, viszályokat, a gazdasági át­alakulás rovására az államjogi ren­dezést fetisizáló vég nélküli vitákat, gyakran ítélte meg borúlátóan a helyzetet. Szerencsére a kormány eddig valahogy mindig kievickélt a robbanásveszélyből. Sikeres ma­nőverezéseit a világ többre becsüli, mint mi, a nehézségek terheinek ha­zai viselői. Nyugaton Klaus pénzügyminisz­tert Közép-Európa legeredménye­sebb reformerének tekintik. A Nem­zetközi Valutaalap szerint: „Cseh­szlovákia Kelet-Európa legsikere­sebb országa volt az árstabilizáció és az infláció ellenőrzésében. “ A német Gazdasági Kutatóintézet (TW) pedig úgy látja, hogy a kelet-európai valu­ták közül a csehszlovák korona lesz a leghamarabb konvertibilis. Remél­jük, ezek az értékelések nem válasz­tások előtti jóindulatú biztatások, hanem alapos elemzések. Azonban a külföldi tőke még mindig bizalmat­lan országunkkal szemben, és ez egy kicsit csökkenti a dicséretek gyakor­lati értékét. A lakosság azonban másképp ér­tékeli a kormány politikáját, mint mondjuk a Valutaalap. Egy legutób­bi közvélemény-kutatás szerint a megkérdezettek több mint hatvan százaléka tart az inflációtól (Szlová­kiában jobban, mint Csehország­ban). Ennek fő oka, hogy az idei év legnagyobb érvágása, a lakbéreme­lés még hátravan. A nyugdíjasoknak ekkorra időzítették a nyugdíjeme­lést, de mi lesz a többi bérből és fizetésből élővel? A második félév­ben újra bérkiegészítés lesz, vagy a kormány feloldja a szigorú bér- stoppot? Persze most már az a kér­dés, hogy melyik kormány? Termé­szetesen az, amelyik ma még a csilla­gokban van, vagyis a választások után megalakuló új kormány. Közben folyik a privatizáció és a kiskereskedelemnek egy jelentős része már magánkezekben van. Ab­ban reménykedtünk, hogy a piac majd megszabja, kialakítja az árakat és a szabad verseny a vásárlók érde­keit fogja szolgálni. Sajnos egyelőre ez is csikorog. Egy Pozsonyban vég­zett széles körű ellenőrzésen ugyanis kiderült, hogy a magánkereskedők­nél 1-3 koronával drágább a tej, a vaj, a túró, az olaj, a csokoládé stb. Bizony furcsa dolog, hogy még min­dig a legolcsóbbak a felszámolásra ítélt állami üzletek. És ez csupán egy kis probléma a hétköznapi élet sok gondja között. De ez is azt bizonyít­ja, hogy a reform minden hibája az egyszerű embereket sújtja. Az első szabad választások óta eltelt két év után már ránk férne valami érezhető javulás. A pártok programjait böngészve holnap még nem sok változás várható. A válasz­tási erőviszonyokat latolgató felmé­rések szerint a sokkterápia tovább tart. Világhírű „szakorvosok“ sze­rint a beteg már szépen gyógyul, de sajnos a páciens ezt még nem érzi és alaposan kimerítette a kezelés. Jó lenne, ha mielőbb fellélegezhetne egy kicsit. Szűcs Béla 1992. V. 8.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents