Vasárnap, 1992. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1992-05-01 / 18. szám

kordra számítanak az idén a gyer­mekáldást illetően Kínában, s ál­lítólag azért, mert a Majom éve van. A néphit szerint pedig aki a Majom évé­ben születik, az nagyon okos lesz, s ezért sok házaspár mostanra halasztot­ta a gyermekáldást. Ez a demográfuso­kat nem lepte meg, ők állítólag számol­nak a holdnaptár állatjegyeihez kötődő népi hiedelmekkel. Sokkal nehezebb len­ne viszont a politológusok dolga, ha meg akarnák jósolni, hogy mire lehet számíta­ni az idén a pekingi nagypolitikában, erről ugyanis nem szól a népi böl­csesség. De azt tudjuk, hogy valamikor az év második felében tartják a Kínai Kommunista Párt XIV. kongresszusát, a pekingi politikai körök ekkorra várják a döntő összecsapást a reformerők és a konzervatívok között. Ebből a szempontból tehát az okos Majom még nagyobb fordulatot hozhat a világ legnépesebb országának életé­ben, mint amilyen az 1979-es esztendő volt, amikor Teng Hsziao-ping meghirdette reformpoli­tikáját. És talán az sem meglepő, hogy ez a for­dulat is a 87 esztendős veterán politikus nevéhez fűződik majd. Teng az idén januárban indította el azt, amit a külföldi sajtó második reformhullám­nak nevezett el. A reformok atyjának újbóli szín­relépése váratlan volt ugyan, de nagyon is lo­gikus. Hihetetlenül Izgalmas volt mindaz, ami a politi­kai porondon január és április között lejátszódott, beleértve a párt politikai bizottságának március eleji ülését, majd pedig a parlament (hivatalos nevén Országos Népi Gyűlés) kéthetes tanács­kozását is. Egyébként ez utóbbi tekinthető a párt- kongresszus főpróbájának, persze csak akkor, ha a pártfórumon megtörténik a nagy össze­csapás. A Majom éve Kínában Teng Hsziaopmg dót választott a megnyilvánulásra: a különleges gazdasági övezetekbe látogatott, például Sen- csenbe, s ott hangsúlyozta a reformok meggyor- sításánek szükségét, mondván, hogy különben Kína lemarad. Ezeket az övezeteket állította példaként az egész kínai gazdaság elé, szólt a Vállalkozások élénkítéséről, arról, hogy a mini­málisra kell csökkenteni az állami beavatkozást, gazdaságossá kell tenni a veszteséges állami vállalatokat, sokkal nagyobb mértékben kell be­vonni a fejlesztésbe a külföldi tőkét. S itt mondta el azóta már szállóigévé vált mondatát, miszerint mindegy, hogy a macska fehér vagy fekete, a lényeg az, hogy megfogja az egeret. Vagyis: n-iindegy, hogy a gazdaság szocialista vagy kapi­talista, a lényeg, hogy hatékony legyen. E látogatás után a központi pártlap, a Zsenmin 1992. V. 1. PEKINGI DUBCEK? Nem újkeletű dolog a reformerek és a konzer­vatívok harca a legfelsőbb vezetésen belül. Lé­nyegében 1979 óta tart, amikor is Teng meghir­dette a gazdasági reformot és a nagy nyitást a világ felé. Ez a politika a nyolcvanas években látványos eredményeket hozott Kínának. De hogy a dolgokat a helyükre tegyük: Teng mindig csupán gazdasági reformot akart, nem politikait. Sosem vonta kétségbe a kínai arcú szocializmus győzelmét, a párt vezető szerepét, a kommunista ideológia fontosságát. De a magánvállalkozások engedélyezése, főleg falun a kollektivizálás befe­jezése és a családi alapon történő szerződéses termelés bevezetése, továbbá a nyugati techni­ka, technológia és a tőke behozatala, s nem utolsósorban a különleges gazdasági övezetek létesítése Teng azon tétele alapján, hogy a szo­cializmus és a kapitalizmus ezekben jól megfér egymás mellett, elindított egy másfajta eróziót is. A politikait. Begyűrűzött a nyugati értékrend, az ortodox pártvezetés pedig meghirdette a burzsoá liberalizmus elleni ideológiai harcot. Pedig csak arról volt szó, hogy a liberálisabb gazdaságpoliti­ka számára túl szűkösek lettek a pártdogmák engedélyezte keretek. (Ezt a most zajló folyama­tok megértése miatt is külön hangsúlyozni kell.) A minden újra fogékony egyetemi ifjúság és az értelmiség körében pár év alatt kitermelődött a pártbürokrácia ellenzéke, amely felismerte a gazdaság és a maoista-marxista politika közötti ellentétek tarthatatlanságát és megkérdőjelezte a „szent“ elveket. Az ordotox pártvezetés vála­sza nyolcvankilenc nyarán a Tienanmen téri vérengzés volt. Találtak egy bűnbakot is, Csao Ce-jang pártfő­titkár személyében, akinek mennie kellett, mert elhanyagolta az ideológiai pártmunkát, az ifjúság nevelését. (Csaót sokan csak kínai Gorbacsov- ként vagy pekingi Dubcekként emlegetik.) Kemé- nyedett a pekingi politika, s ez a gazdaságiirányí­tásban is érződött. Főszerepe volt ebben a kínai viszonylatban fiatalnak számító kormányfőnek, Li Pengnek. Sokan az ő számlájára írják a Tienan­men téri vérengzést is. Li Peng bár a reform folytatásáról beszélt, de ezt lassítva, óvatosabb ütemben képzelte el, s mindinkább visszatáncolt a központi gazdaságirányítás erősítése felé. Pekinget a kelet-európai szocializmus bukása utána a Szovjetunió szétesése is sokkolta. Teng a szocialista rendszerek bukásáért, a berlini fal ledöntéséért a gorbacsovi glasznosztyot okolta. A Szovjetunió szétesése után pedig arra helyezte a hangsúlyt, hogy az európai szocialista rendsze­rek képtelenek voltak a gazdasági megújulásra. Véleményem szerint ez a második reformhullám alfája és ómegája, s csupán annyiban igaz, amennyiben Teng gazdasági reformja az ortodox politikai irányvonal mellett is közelebb vitte Kínát a piachoz, mint a Szovjetuniót a gorbacsovi peresztrojka és glasznosty. CSAK FOGJA MEG AZ EGERET... Ezért az agg Teng Hsziao-ping, aki három éve lemondott minden hivatalos tisztségéről, január­ban ismét színre lépett. Egészen szokatlan mó­Zsipao, amely a konzervatív pártvezetés szócsö­vének számított, megeresztett egy vezércikkso­rozatot, mégpedig Teng szellemében, s ezek az írások követelték a kapitalizmus bevált elemeinek az átvételét. Beletelt pár hétbe, amíg a konzerva­tív szárny összeszedte magát és megindította az ellenoffenzívát. No nem a reform ellen, de a hangsúlyt arra helyezte, hogy a reformhoz szilárd politikai háttérre és társadalmi stabilitásra van szükség. Közben Li Peng egy-két beszéde alapján a külföldi sajtó egyre többet cikkezett arról, hogy a konzervatív kormányfő is átállt a reformtáborba. Ezt követően ült össze a politi­kai bizottság, amelynek határozatába a reforme­reknek sikerült beépíteniük Teng egyik fontos januári megállapítását. E szerint az egyik legfon­tosabb jelenlegi feladat a túlzott baloldaliság elleni küzdelem. Nem kétséges, hogy Teng az ortodoxokra gondolt. Ilyen előzmények után tartották meg a parla­ment kéthetes tanácskozását, amelytől sokan a reformtábor látványos győzelmét várták. De nem így lett, sportnyelven szólva a küzdelem döntetlenre végződött. Li Peng a beszámolójával rácáfolt arra, hogy átállt volna a liberálisokhoz. Igaz, megismételte Teng tételeit a gazdasági reform megújításáról, ugyanakkor két, talán dön­tő fontosságú ügyben engedményt tett a ke­ményvonalasoknak. Egy szóval sem említette a baloldali elhajlók elleni küzdelmet, és Tengnek azt a tételét sem, miszerint a megcsontosodott gondolkodás hadállásait kell lebombázni. Megfi­gyelők szerint volt két fontos mozzanata az általános vitának. Több képviselő nyíltan bírálta a kormány gazdaságpolitikáját és Li Penget, s a hadsereg politikai főnöke pedig olyan beszé­det mondott, amellyel értésre adta, hogy az egyenruhások felsorakoznak Teng mögé a balol­dali konzervatívok elleni harcban. SZOBACICA VAGY RAGADOZÓ? Persze a konzervatívok is tudnak sikereket felmutatni. Li Peng beszéde mellett az egyik legfontosabb eredményük az, hogy a félreállított Csao Ce-jang mégsem tért vissza a politikai életbe. A januári Teng-körút óta ugyanis egyre többet beszéltek az exfőtitkár rehabilitálásáról, s a Zsenmin Zsipao említett vezércikkeinek a szerzőjét is sokan őbenne vélték felfedezni. Kérdés tehát, hogy Teng macskája mennyire életképes, hogy szelíd szobacica-e vagy pedig erőskarmú ragadozó. Nem kétséges, a háttérből még mindig a veterán politikus irányít. Talán érzi, hogy már nincs neki sok hátra, s ezért döntött a reformok ütemének gyorsítása mellett. S na­gyon valószínű, hogy még azt a gárdát, politikus­nemzedéket is ő akarja kijelölni, amely ezt végre­hajtja. Mert a káderpolitika mindig nagy erőssége volt. Csupán emlékeztetőül: Csao Ca-jang is az ő pártfogolja volt valamikor, de a Tienanmen után mégis veszni hagyta. És itt kell befejezésül egy esetleges tévhitet eloszlatni. Teng második reformhulláma egyálta­lán nem a szocializmus, az egypártrendszer ellen irányul. Teng így próbálja a tényleg sajátosan kínai arcú szocializmust megmenteni. Matinék István W— Káros-e a vegetáriánus étkezés? Unokát várunk. A teendő apa vegetáriánus. Attól félünk, hogy e szerintünk egyoldalú táplálkozásra a felesége is áttér s ezt a magzat, a későbbiekben pedig a csecsemő egészséges fejlődése sínyli meg. Aggodalmunk indokolt? Egy aggódó nagymama ' A klasszikus táplálkozástudomány sokáig nem ismerte el a hagyományos nézetektől eltérő irányokat. Az „eret­nek“ tanok közé tartozott a vegetaria­nizmus is, amely azt hirdeti, hogy az ember egészségét kizárólag a növényi eredetű és lehetőleg természetes álla­potban, nyersen elfogyasztott táplálék szolgálja. A vegetarianizmusnak ma több irány­zatát ismerjük. Apostolai és hívei elmé­letben és gyakorlatban sem egysége­sek. Vannak olyan hústalanul táplálkozó vegetáriánusok, akik eleve elvetik min­dennemű állati eredetű élelem elfo­gyasztásának még a gondolatát is. Má­sok csak a húst iktatják ki táplálkozá­sukból, de pl. a tejet, tejtermékeket, tojást a tápanyagok kiegészítéseképpen szükségesnek tartják. A földkerekségen hozzávetőlegesen egymilliárd vegetáriánus él, ebből vagy félszázezer Csehszlovákiában. Vegetá­riánus ételeket előállító éttermek egye­lőre csak nagyvárosokban vannak. Ki­sebb helyeken csak ritkán kiadott, nehe­zen hozzáférhető szak- és szakács- könyvekre, sokéves próbálkozásra, ta­pasztalatszerzésre és gyakorlatra van­nak utalva az így beállított egyének vagy családok. A magyar, szlovák, cseh s általában a közép-európai konyhát jellemző éte­lek legtöbbjének állati eredetű élelem, főleg hús és zsír az alapja. Ámde éppen a sütés-főzésnek tájainkon kiművelt technológiája és a táplálkozás mérték- telensége vonja maga után az aránylag korai halálozások szomorú statiszti­káját. Minden orvos tudja, hogy a kevés húst és állati eredetű zsiradékot tartal­mazó ételeket fogyasztó emberek lé­nyegesen kisebb mértékben vannak ki­téve táplálkozási ártalmaknak. Ezért is szerepel a szív- és érbetegek, cukorba­josok és sok egyéb bántalomtól szenve­dő betegek diétájában annyi korlátozás és tilalom. Egyes orvosok nem konzervativiz­musból idegenkednek a vegetarianiz­mustól, hanem feltehetőleg abból kifo­lyólag, hogy tanulmányaik idején - noha már jól ismert jelenség volt - az egyete­men nem tanították. Sokan csak mosta­nában ismerkedtek meg az Amerikai Dietetikusok Társaságának öt eszten­dővel ezelőtt megjelent közleményével, amely szerint az Egyesült Államokban, Nagy-Britanniában, Norvégiában és másutt végzett vizsgálatok azt bizonyít­ják, hogy azok, akik nem esznek húst, és különösképpen azok, akik a húson kívül a tejet és a tojást is mellőzik, magasabb átlagéletkort érnek el és ki­sebb mértékben szenvednek civilizációs betegségekben, mint a szokásos étele­ket fogyasztó polgártársaik. Az is bebizonyult, hogy az emberi szervezet a növényi eredetű táplálékból is megkaphatja a teljes egészség meg­őrzéséhez nélkülözhetetlen védő- és tápanyagokat. A vizsgálat a terhes nők és szoptatós anyák táplálkozására is kiterjedt. Itt a vegetáriánus jellegű diéta helyes Összeállítására és az élelmiszerek mi­nőségére, vegyszermentességére fek­tetik a hangsúlyt. A csecsemő táplálásá­val kapcsolatban ki kell emelni, hogy a vegetáriánus anyának a lehető leg­hosszabb ideig szoptatnia kellene, mert az anyatejet minden más táplálék, pl. a tehéntej is, csak szegényes mérték­ben pótolhatja. A vegetáriánusnak, illetve annak, aki a táplálékáról gondoskodik, igen jól kell ismernie az élelmiszerek alapanyagá­nak tulajdonságait, energia- és tápérté­két, ásványianyag-, enzim- és vitamin- tartalmát. Fontos, hogy a már nem szoptatott kisgyermek táplálkozása die- tetikai szempontból is megfeleljen a zsenge szervezet igényeinek. Gondol­junk itt a mezőgazdasági termelés árny­oldalára, a termékekben megjelenő vegyi anyagokra, mérgekre. Magyar könyvesboltjaink kínálatában találtam ugyan vegetáriánusoknak ajánlható könyveket (pl. Egyedi Péter: A vegetáriánus főzés örömei - 200 indiai recept), de egyetlen olyat sem, amely segítene eloszlatni olvasóink ag­gályait. Megjelent azonban nemrég a pozsonyi Práca kiadó szlovák nyelvű, cseh kéziratból fordított könyve (Draho- míra és Karéi Őerveny: Vegetariánská kuchárka), Prágában a SALVO magán­kiadónál pedig egy szülőknek írott füzet (D. és K. Cerveny: Vegetariánská ku- charka pro déti). Az ésszerűen gondolkodó vegetáriá­nus szakemberek sem propagálják szé­les körben a kizárólag növényi eredetű táplálékot, hanem a tejet, tejtermékeket és tojást is megengedhetőnek tartják különösen a lakosság táplálkozási ha­gyományaira, ez utóbbi táplálékok hoz­záférhetőségére, árára és nem utolsó­sorban tápértékére való tekintettel. Meggyőződésem szerint a vegetaria­nizmus előnye, hogy közelebb visz az ősi, természetes táplálkozáshoz, amely­re az ember még sohasem fizetett rá. Kevesebb zsiradékot, cukrot, sót, fes­ték- és ízesítő és más vegyi anyagot juttat a szervezetbe, ezzel szemben vitamint, enzimet, ásványi és rostos anyagot a szükséges mértékben bizto­sít. Dr. Szántó György Minek alapján kell fizetni? AZ ELADÁSI A FT ÉS A HELYI ILLETÉK Takács Ferdinánd, a peredi Fényes vendéglő bérlője olyan kérdés­sel fordult hozzánk, amely bizonyára több vállalkozótársát is érinti. Az alkohol és a dohányáru eladása után fizetendő illetékek kivetésével kapcsolatos információkra kíváncsi. „Egy példán illusztrálva mondom el, hogyan értelmezzük a törvényt - írja. - Egy liter ital ára például 120 korona. Erre rászámítjuk a 10 százalékot, azaz a 12 koronát, tehát 132 koronáért árusít­juk. Az ellenőrök viszont a 132 koronát vették alapul, s ebből számították ki a 10 százalékot, tehát 13,20 koronát kértek tőlünk. Szerintünk ez helytelen, mert így minden liter eladásakor 1,20 koronával vagyunk megrövidítve, és 100 liter ital eladása után ez már 120 korona, tehát ennyivel csökken a hasznunk, amelyből még az adót is kell fizetnünk. Szerintünk az önkormányzat jogtalanul kapja a ma­gasabb összeget.“ Kérésével Lubica Kaniaková mérnök­höz, a Szlovák Köztársaság Pénzügy­minisztériuma ár- és árellenőrzési osz­tályának munkatársához fordultunk. Ő a következő magyarázatot adta:- A helyi illetékek fizetését az 1990- es évi 544-es számú törvény szabályoz­za. A 9. paragrafus az alkohol és a do­hányáru eladásából származó bevétel utáni illetékről szól, és a 3. bekezdés egyértelműen kimondja: az önkormány­zat az eladási ár 10 százalékát kérheti. Ezzel már tulajdonképpen meg is válaszoltuk a felvetett problémát. Ugyanis az eladó valószínűleg nem 120 koronáért szerezte be az 1 liter italt és ez ebből a szempontból nem lényeges, de 132 koronáért adta el, tehát ebből az eladási árból kell az illetéket megállapí­tani, kiszámítani. Az áru beszerzéséről egyébként valamennyi forgalmazónak pontos nyilvántartást kell vezetnie - ezt a törvény 4. bekezdése írja elő. A köz­ségek illetékeseinek joga ellenőrizni ezt és az illetékek fizetését is. ^ T

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents