Vasárnap, 1992. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1992-04-10 / 15. szám
A VASARNAP NAGYMAMÁKNAK ES NAGYPAPÁKNAK Az éden kapujában Sun City város az amerikai Arizona állam közepén fekszik. Különleges és egyedi település. A várost egész év folyamán érik a napsugarak. Tervezője Del E. Webb építőmester volt. A nap városa elnevezést alakulásakor, 1960-ban kapta. Ötvenezer lakosa van, mind nyugdíjas korú, idős ember. Azt állítják, hogy itt minden vágyuk teljesül, míg „útra nem kelnek az édenkertbe“. A város életét már 30 éve maguk szervezik. Csak azok élhetnek itt, akik elérték a nyugdíjkorhatárt, s megfelelő anyagiakkal rendelkeznek. Gyermekeket a nyugdíjasok nem gondozhatnak, illetve csak csecsemőket, 12 hetes korukig. A városból kiűzik a kóbor kutyákat és macskákat, s nem tűrik a koldusokat és a vándor kereskedőket sem. Semmi zaj és piszok nem zavarhatja a polgárok életét, akik nyugalomban, de aktívan akarják leélni életüket. „Ha valaki megpróbálja megzavarni a nyugalmunkat, barátságosan kikísérjük a város kapujáig“ - mondja Dorothy Olstead, a 81 éves seriffasszony. A közbiztonság parancsnoka, az 50 éves J. S. Soren- son tapasztalt harcos, részt vett a vietnami és a koreai háborúban is. Mostani tisztségét saját kedvteléséA gyengédség növeli a szervezet ellenálló képességét Már a leggyengédebb tapintásra is átömleszt a testünkön ötmillió érzéki sejt valami elektromos áramot, amely a melegség, a szeretet és a biztonság érzetét kelti bennünk. Dr. Erik Erikson amerikai pszichoanalitikus szerint ez az áram a hormonok által serkenti a szívműködést és a szervezet ellenálló képességét. A boldogságot és az egészséget „termelő“ hormon neve: oxytocin. Ezt az agyalapi mirigy, a hipofízis termeli. A gyengédséget mint orvosságot sokáig nem vették komolyan, míg a tudomány fel nem fedezte a pszichikum, az idegrendszer és az immunitás közötti összefüggéseket. Ma már köztudott, hogy a kisgyermekek számára a gyengédség életbevágóan fontos. Ha az életük első 90 percében, s aztán naponta nincsenek közvetlen kapcsolatban az anya testével, ellenálló képességük nem fejlődik kellőképpen. Az oxytocin nevű hormon a nőknél elősegíti a szüléskor a méh összehúzódásait s a szoptatást is. A gyengédség minden életkorban az öröm, a boldogság, a megelégedettség forrása. Gondoljunk csak a szerelmesek vagy az ifjú házasok kapcsolatára, vagy a szülő-gyermek kapcsolatra a serdülőkorban. Számos foglalkozás, hivatás elengedhetetlen feltétele és nélkülözhetetlen velejárója. Azt talán felesleges külön is hangsúlyoznunk, mennyire szükséges és fontos az 'dősebb nemzedék, szüléink, nagyszü- leink iránti mindennapi megnyilvánulásainkban. Egy jó szó, egy kedves pillantás, egy simogatás, egy kézfogás gyakran többet ér, mint az orvosság. re vállalta. Sorenson úr elmondta a riporternek, hogy a városban senki sem kap fizetést, mert itt senki sem dolgozik. De ha a seriffasszony pénzt kér a város polgáraitól, csak úgy dőlnek a dollárok. Az így összegyűlt pénzből - 260 000 dollárból - építették fel új közszolgáltatási központjukat. Sun City mellett két tó is ékesíti a város festői környezetét. Itt a nyugdíjasok kedvükre csónakázhatnak a vadkacsák között, vagy horgászhatnak, esetleg golfozhatnak is a tizenegy golfpálya valamelyikén. Ezen kívül van a városban tíz szupermarket (bevásárlóközpont), ezekben villamos meghajtású kocsik állnak a nehezen járók és mozgás- korlátozottak rendelkezésére. A város legfigyelemreméltóbb létesítménye a Walter Bothwell Hospi- tal, a legmodernebb orvosi technikával felszerelt kórház. Esténként a város lakói egy időre visszatérhetnek a múltba, ifjúkoruk világába. A városi zenekar örökzöld dallamaira a sárga és rózsaszín kri- nolinos hölgyek gavallérjaik oldalán önfeledten lejtik a táncot a kimerülésig. A zöld réten megjelennek a „lányok“, s ugrálnak, futkosnak, bolondoznak. Nathalie Anderson már 84 éves, Phuphie Harlan „csak" 75. Ő a legfrissebb, a legmozgékonyabb. Még most is meg tudja csinálni a kézenállást, a szaltót és a malomkereket is, miközben már négy dédunokája van. Phuphie korábban a San Francisco-i számító- központ vezetője volt. „El kell felejteni az éveinket, a betegségeinket, a bosszúságainkat, s akkor az ember meg tudja őrizni az életkedvét. Néhány évvel ezelőtt nem sok hiányzott ahhoz, hogy a másvilágon kössek ki. Rákom volt. Akkor azt mondtam, azt már nem, túl korán kerülnék az utolsó ítélőszék elé... Aztán elhatároztam, hogy tennem kell valamit“ - meséli. Phuphie Harlan és Sun City többi lakója egyszerűen csodálatra méltóak. Nagyon jól tudják, hogy nemsokára mi vár rájuk. Készek elmenni minden pillanatban, de nem siettetik az elmenetelük időpontját. Bizonyára megfigyelték a kedves olvasók, hogy e cikkben nincs egyetlen olyan szó sem, amely rémületet keltene. Megfejtették, hogy miért? Mert Sun Cityben egyszerűen nem vesznek tudomást a halálról. (Le Figaro Magazin, Párizs) EGY KIS PIHENŐ (Méry Gábor felvétele) Az ember akkor öregszik meg, amikor mosolyog azon, amin valaha sírt, és nevet azon, amiért valamikor a fogát csikorgatta. Móra Ferenc Nem művészet megöregedni — művészet azt elviselni. J. W. Goethe Koller Gyula római katolikus esperest: hogy van?- Hogy vagyok? Ha telefonon kérdik: Boldog? (Tudniillik Boldogfán lakom, s a község szlovák neve Boldog.) Akkor, ha ismerős a hang, ezt felelem: még nem. S ha tovább kérdik, ezt mondom, hogy keresztény ember itt a földön csupán halad a boldogság felé, de teljesen csak odaát éri el. Ezért imádkoz- zuk a Miatyánkban: Jöjjön el a te országod! • On lemondott a világ számtalan öröméről. Ezeket mi pótolta?- Az előbb már erre a kérdésre is feleltem. Mint pap nem mondtam le a világ számtalan földi öröméről - ahogy Ön mondja de a világi örömöket csak részörömöknek tekintem. És csak olyan örömöknek örülök (vagy csak olyanokat keresek!), amelyek nem Isten akarata és parancsai ellen vannak. Mint pap lemondtam a házasság „öröméről“, ebben igaza van. De ezt önként tettem, mert hivatásommal jár. Nincsen családom, de van lelki családom, azok, akik rám bízzák lelki vezetésüket. • Annak idején ön részt vett a hazai magyar papok mozgalmában hitük és anyanyelvűk megőrzéséért.- Kötelességemnek tartottam, hogy részt vegyek elhurcolt híveim felkarolásában, üldözött sorstársaim kifosztottságának nyilvánosságra hozatalában. Mindez nem sokkal a fordulat után volt. 1949-ben ezért öt hónapot ültem. Ma is őrzöm az elbocsátó levelet, amellyel kiengedtek a pozsonyi kerületi bíróság börtönéből (1949. VII. 23.). Huszonhatunkat zártak be és ültettek a vádlottak padjára. Katolikus papok, református lelkészek és világi hívők is voltak közöttük. • Kik voltak ezek?- Neveket is mondjak? Paptestvéreket említek csak: Restály Mihály, Kovács Gyula, Czi- gány Imre, Szécsi Gyula - mindnyájan meghaltak már. Az élők közül hadd említsem meg Har- sányi Gyulát, Dombi Ferencet s külön is Mészáros Gyulát, aki a mi szabadulásunk után még hosszú éveket töltött börtönben. • Igaz, hogy Mindszenty bíborossal is kapcsolatban volt?- Jelen voltam a püspökké szentelésén Esztergomban, sőt asszisztáltam is neki, de az említett időszakban nem voltam vele közvetlen kapcsolatban. Csoportunk több tagja viszont járt hozzá. • Ön a Remény hetilap fő- szerkesztője is. Ebben a tisztségben milyen örömei és gondjai vannak?-A Remény főszerkesztőjének lenni nem könnyű. Immár indulásunk harmadik évfordulóját ünnepeljük április 8-án. Úgyszólván a semmiből indultunk. A kinevezésen kívül csak áldást és erkölcsi támogatást kaptunk egyházi vezetőinktől. Mi, magyar papok adtuk össze a pénzt egy társulat, a Glória megalapításához, amely a lap elindítója és gazdája mindmáig. Szerencsére vannak gyakorlott szerkesztőink és jó tollú papjaink, akik átsegítették újságunkat a kezdeti nehézségeken. Még mindig keresünk egy gyakorlott keresztény szerkesztőt. Örülünk, hogy egyre többen jelentkeznek írásaikkal, tudósításaikkal, de hiányoljuk a magukat keresztényeknek tartó költők és írók írásait. • Sok lapunknak máig megoldatlan problémája a lapterjesztés.- Hálásak vagyunk a magyar plébániák vezetőinek, hogy hajlandók hétről hétre vállalni a többletmunkát, és a méregdrága postai hírlapterjesztés helyett ők osztják ki a hívek között lapunkat. Nélkülük bizony még lapunk 20 ezres példányszáma sem volna elegendő arra, hogy fönntartsuk magunkat, sőt még könyveket is adjunk ki. S köszönet jár azoknak a világiaknak is, akik segédkeznek nekik. Köszönjük olvasóink ragaszkodását is, bár be kell vallanom, több olyan hely is van, ahol kevés az érdeklődés a keresztény betű iránt. Vagy ez nemcsak a keresztény sajtóval van így? Ezek a fiatalok betelnek a tévével, a kutyafutta történetek és a pornófilmek nézésével, s úgy látszik, nincs érzékük (vagy szívük?) a komoly és elgondolkoztató olvasnivalóhoz... Mi havonta mellékletként kiadunk a fiatalok számára külön négy oldalt Alfa és Omega címmel, de sajnos, csak gyér visszajelzést kapunk. Valószínű, hogy a helytelen „pártnevelés“ után a fiatalokat nemcsak újraevangelizálni kell, hanem újra meg kell tanítani a leírt betű értékére is! 1992. IV. 10. Szerkeszti: Kulcsár Tibor Alveiro és legöregebb vedence; a 95 éves Aureliana Bofoog karácsonyi? Egy kolumbiai kisvárosban, Bucara- mangában él egy kisfiú, a 12 éves Alveiro, aki három éve fogadalmat tett, hogy segíteni fogja a város öregjeit. Fogadalmát hűen megtartja. Az iskolában kitünően tanul. Az apja kőműves, ő pedig orvos vagy ügyvéd szeretne lenni, hogy gyógyíthassa, vagy védhesse a magatehetetlen öregeket. Kezdetben a felnőttek nem vették őt komolyan. Ha zsákjával a hátán végigjárta a domboldal kereskedőit, alamizsEgy „csodatévő“ kisfiú nát gyűjtve védenceinek, többnyire elkergették. Ma azonban már várják őt és adakoznak. Kolumbiában a gyerekeknek nagyon korán maguknak kell ellátásukról gondoskodniuk. Ezért nem csoda, hogy a 12 éves Alveiro már nagyfiúnak számít. Az öregek szerte a környéken szinte a védőszentjüknek tartják. Alveiro nemcsak enni hord védenceinek, takarít, tisztán tartja őket, de a vele egykorú gyerekekből szervezett csapatával szórakoztatásukról is gondoskodik, sőt tornázik és táncol velük. Híre a fővárosba is eljutott, sőt egy francia tévéstáb is felfedezte őt egyik riportján. Sikerét megirigyelték a helyi Szent Anna zárda apácái. A nővérek nem értették, miért ragaszkodnak az öregek Alveirőhoz és társaihoz, és nem őhozzájuk, hiszen ők is megtesznek mindent. Alveiro magyarázata az élet mélyebb ismeretét tükrözi. - A nővérek erőltetik, hogy az öregek tanuljanak meg olvasni. Ugyan minek? Nincs is mit olvasniuk, és sokan már nem is látnak jól - mondja. December végén nagy ünnepségeket szervezett az öregek számára egy szomszédos faluban, ahol e célra ingyen biztosították a termet. Egy szállítócég magára vállalta, hogy az öregeket oda- és visszafuvarozza. - Legalább kirándultak egy kicsit. Es táncoltunk, énekeltünk... Olyan boldogok voltak - mondja Alveiro. Amikor a francia tv bemutatta az Alveiróról készült filmet, a nézők napok alatt negyedmillió frankot adtak össze a kolumbiai kisváros öregjei számára. Hogy gyógyszert, tolószéket, ruhát vehessen nekik a „csodatévő“ kisfiú, a 12 éves Alveiro. (Le Figaro Magazin, Párizs) Mnnlf ¿ri-feztuk
