Vasárnap, 1992. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1992-04-10 / 15. szám
Vasárnap 1992. április 12. A NAP kel - Kelet-Szlová- kia: 05.55, nyugszik 19.25 Közép-Szlovákia: 06.02 nyugszik 19.32 Nyugat- Szlovákia: 06.08, nyugszik 19.38 órakor A HOLD kel - Ketet-Sztová- kia: 13.51, nyugszik 03.20 Közép-Szlovákia: 13.58, nyugszik 03.27 Nyugat- Szlovákia: 14.04, nyugszik 03.33 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük GYULA - ESTERA valamint Baldvin, Csanád, Oxána, Sába, Sebő, Zenina nevű kedves olvasóinkat • GYULA - régi magyar személynévből keletkezett, ez pedig a bolgár-tőrök eredetű gyula méltóságnévből (a nádor elődje). A Júliusz névhez később mesterségesen magyarító- lag kapcsolták hozzá. A VASÁRNAP következő számának tartalmából HÚSVÉTI REJTVÉNYVERSENYÜNK ÉRTÉKES NYEREMÉNYEKKEL! A VILLŐZÉSTŐL A FÜRDŐKÁDIG Húsvéti szokások egykor és ma Vas Gyula írása A KASSAI IPARISKOLA 120 ÉVE Albert Sándor írása A MAFFIA ARANYKORA OROSZORSZÁGBAN PIACRÓL PIACRA -AFRIKÁBAN Sebes Tibor riportja SZŰRŐVIZSGÁK Szabó G. László beszélgetése Hegedűs D. Gézával ŰRLÉNYEK A FÖLDÖN? HÍMES TOJÁSOK Móricz Zsigmond elbeszélése Változott az életünk? Zúgolódunk. Egyre többen, s egyre hangosabban. Prágul az élet, minden bizonytalan, egyre kevesebb az örömünk. Ugyanis azt hittük, hogy a társadalmi változások rendben, megrázkódtatások nélkül zajlanak le. És miközben siránkozunk, nem vesszük észre az apró napi sikereket, nem tudjuk élvezni szabadságunkat. • MIKÉNT ÉRZÉKELI, ÉRTÉKELI A TÁRSADALMI VÁLTOZÁSOKAT? - Tettük fel a kérdést néhány olvasónknak. FAZEKAS MIHÁLY festő-mázoló, Somorja A társadalmi változásnak jelenleg csak a rosszabb oldalát érzékelem. Nehezen viselem a bizonytalanságot, de a megélhetési költségek emelkedését is. Az emberek, takarékosságból, inkább önmaguk festik ki lakásukat, a közületek pedig annak adják a munkát, aki a legolcsóbban dolgozik. Igen ám, de hogy legyek olcsó, ha felment a festék, az ecset ára? Sajnos, nem úgy van, ahogy eleinte gondoltuk. Még az sem igaz, hogy az ember szabadon nyilváníthat véleményt. Ugyanis, ha valaki a főnöknek mond ellent, megkaphatja, hogy nagy a szája, mehet, van helyette más... És hiába a nagy szabadság, ha az ember nem utazhat - mert nincs pénze. Míg nem voltam maszek, a cégtől szakszervezeti beutalót kaptam, üdülhetett a család. Úgy gondolom, a munkás nehezen él, s joggal elégedetlen. JÁVOR GABRIELLA varrónő, Somorja Úgy érzem, a mindennapi anyagi gondok miatt az emberek nem is veszik észre, mi változott. Az üzletekben ugyan bővült a választék, de kinek van pénze a kínált portékára? A keresetet nagyon be kell osztani. Most meg nyakunkon a lakbéremelés is! Tény, amíg van az embernek munkája, addig könnyebben viseli a gondokat. Csakhát többre vágyunk ... TERZIÉV VIOLA egészségügyi nővér, Komárom Miben érzem a változást? Mindenben. De főleg az árakban. Három gyermekem van, három lányom, ez rengeteg kiadást jelent. Még szerenA Vasárnap ankétja cse, hogy férjemnek is, nekem is van munkahelyünk, mert elgondolni is rossz, mi lenne, ha munkanélküliek lennénk. Bár a munkanélküliségről, az árak emelkedéséről is az a vélemény, hogy a változással jár. Most egy kicsit mindannyiunknak össze kell húznunk a nadrágszíjat, és ki kell böjtölnünk a jobb időket. Én bízom benne, hogy ez csak átmeneti állapot, és azért drukkolok, hogy ami itt 1989 novemberében elkezdődött, sikeresen be is fejeződjön. BALOGH ANTÓNIA nyugdíjas, Vásárút Bízom abban, hogy később jobb lesz. Mert most úgy tapasztalom, az emberek zöme nehezebben él, mint régebben. Csak fizetésből megélni nem lehet. A fiamékkal, unokákkal családi házban élünk, s bizony hogy többre jussunk, a menyem állatokat nevel. Persze, látni kell a rendszer- változás pozitív oldalát is. Például azt, hogy az unokákkal elmehetek a templomba, s nem zaklat senki. HORVÁTH ROZÁLIA nyugdíjas, Bős A falun élők nem nagyon érzik a változásokat. Igaz, egyre több a magánvállalkozó, de mit ér mindez, ha az embernek kevés a pénze? Sajnos, a nyugdíjasnak régen sem volt jó, de ma sem élhet jobban, nyugodtabban. Tudom, minden kezdet nehéz. Jó volna hinni, hogy nemsokára a gyerekek, az unokák élete könnyebb lesz... SZKULECZ MÁRTON nyugdíjas, Komárom Szerintem 1989 novembere óta ebben az országban nem változott semmi. Minden maradt a régi. A hivatalokban ugyanazok az emberek ülnek, akikel ugyanúgy nem lehet elintézni semmit. Nézze (egy iratokkal teli táskát mutat), ennyi aktával járom már több hónapja a hivatalokat, hogy visszakapjam az 1951-ben államosított szeszfőzdémet. De semmit nem tudok elérni. Nem is csoda, mert ezek a régi-új káderek legszívesebben visszaállítanának mindent úgy, ahogy az 1989 előtt volt. Lehetőség? (Legyint.) Itt csak annak van, aki az elmúlt negyven év alatt megszedte magát. Én már megéltem egy kis időt, hiszen még Ferenc József uralkodása alatt születtem, megismertem Masaryk, Benes, Horthy és Gottwald rendszerét is, de azt mondom, még az is jobb volt ennél, ami most van. Csak attól félek, hogy a választások után elszabadul a pokol, s itt egy újabb Jugoszlávia lesz. Pedig azt mi, komáromi magyarok és szlovákok nagyon nem szeretnénk. Dr. JURAJ BARBARIC főorvos, Dunaszerdahely A szülés fájdalmas folyamat, ha ember születik, ha új társadalom. A letűnt rendszer megnyomorította nemcsak az embert, hanem a gazdaságot, a kultúrát, környezetünket is. Hála a változásnak, kinyílt a szemünk, felocsúdtunk a letargiából, s látjuk a valóságot. Látjuk azt, amit évtizedeken át tilos volt látni, nemhogy beszélni róla. Kinek van ma bántódása azért, mert higgadtan, érvekkel alátámasztva bírálni mer? Való igaz, nehezebb a megélhetés, de ez valaminek a következménye! S ez az, amit az emberek zöme elfelejt. Pedig az élet derűs oldalát kell látni. Azt, hogy felülhetek a bringára, s átmehetek Ausztriába anélkül, hogy hónapokig könyörögnöm kelljen devizáért, hogy indokolnom kelljen utam célját. Én ennek is tudok örülni... (péterfi) BUCSKA BÉLA nyugdíjas Isten ments, hogy a kommunisták visszajöjjenek! Nem jó ez így se, mert nagyon magasak az árak, a nyugdíj meg olyan kevés. Ahol ketten vannak, még csak-csak, de aki egyedül van... De annak örülök, hogy megérhettem a kommunista világ bukását. Nekem elvették az ipar- engedélyemet csak azért, mert nem akartam belépni a pártba. Hát azért sem léptem be. Szóval van, ami változott, de sajnos sok minden maradt a régi. A kisember most is ugyanolyan kiszolgáltatott, mint a régi világban volt. Meg aztán itt van ez a nemzetiségi kérdés. Nem értem, honnan jött egyszeriben ez a nagy gyűlölet. Csak az ország ne szakadjon ketté, mert az önálló Szlovákiában nem lesz jó a magyaroknak. (forgon) ÍOOJát A Életünkben igen sok hosszússágot okoz a szavak és a tettek közötti eltérés. A szatíraírók, humoristák kiapadhatatlan, örök témája ez minden rendszerben. Sajnos, a legtöbb elrettentő példát a politika szolgáltatja. A szavaktól a tettekig igen sokféle út vezet. A szép ígéretektől, a realitásokat nélkülöző légváraktól egészen a tudatos lódításig, hazugságig. Minél bonyolultabb a politikai helyzet, annál nagyobb a szócséplés. Választások előtt aztán gátlástalanul ömlik a szóáradat, a magyarázkodás, az ígérgetés, a meggyőzés, a szavazatszerzés. Jelenleg ilyen napokat élünk, még a vízvezetékből is ömlik a sok szó, beszéd, vádaskodás. Számunkra újságírók számára a legkellemetlenebb, hogy hivatásunknál fogva a szavakkal dolgozunk. De a szó csupán eszköz arra, hogy olvasóinkat tájékoztassuk a világ zajló eseményeiről, a hazai rendszerváltás buktatókkal teli, sokszor drámai politikai küzdelmeiről. Sajnos, ezek a szavak néha bosszantóak, kellemetlenek, mások, mint amit az olvasók várnak. De ilyen az élet. A legőszintébb szavakat is mindenki másképp fogadja. így hiú ábránd marad, hogy politikai függetlenségre, semlegességre törekvő lapunk értékelései, hírmagyarázatai, eszmefuttatásai megfeleljenek mind a százezer olvasónknak. Azt azonban reméljük, hogy a tolerancia útját járjuk és ha munkatársaink néhanapján hamis hangot ütnek is meg, vagy netalán tévednek, mindig igyekszünk kiköszörülni a csorbát és munkánkat úgy végezni, hogy az az egész csehszlovákiai magyarság érdekeit szolgálja. Szavak és tettek. Hetek óta motoszkál a fejemben ez a gondolat, és napjaink történéseiben olyasmi után kutattam, ami kézzelfoghatóan bizonyítja a szavak és tettek egységét. És akkor meghallottam a rádióból egy kis hírt, ami úgy gondolom, jó bizonyíték. Lényege, hogy a magyar kormány csökkenti a határokon túl élő magyarok számára feladott könyvek és újságok postaköltségeit. Számunkra ez az intézkedés többet jelent, mint a sok politikai nyilatkozat, a nemzetiségek életéről közölt beszámolók, képviselőiknek gyakori szerepeltetése a tévében, az újságokban, egyszóval minden szép, lelkes szónál értékesebb tett. A gazdasági átalakulás keserves küzdelmeiben, az infláció következtében annyira megemelkedtek a postaköltségek, hogy jóformán megszűnt Magyarországról a könyvek és lapok küldözgetése a határokon túl élőknek. Egy Pesten feladott 19 forintos újság Csehszlovákiába küldéséért 30 forintot kért a posta. Legutóbb két képesfolyóirat borítékán pedig több mint száz forintnyi bélyeget számoltam össze. Ez bizony nem csak egyéneknek, hanem intézményeknek is olyan költség, amit nem bírnak. Ezért lassan megszűnt a határokon túl élő ötmillió magyar számára a magyar könyvek, sajtótermékek küldözgetése. Nagyon sok olvasónk panaszkodott azért, hogy kénytelenek voltak lemondani róluk. Az új intézkedés sokat változtat a helyzeten, bár a hivatalos korona-forint átszámítás még mindig komoly problémákat okoz (figyelembe véve a csehszlovákiai átlagkeresetet!) Szavak és tettek. A nemzetiségekkel való törődés magasztos szavait olyan hétköznapi tettek váltják valóra, mint a magyar szellemi élet termékeinek terjesztése. Ez pedig nemcsak a határokon túl élőket szolgálja, hanem az egyetemes magyar kultúrát, vérkeringésének javítását is. Hála érte azoknak, akik a döntést hozták. Szavak és tettek. A szép és okos szavaknál is mindig „szebben beszél a tett“. Szűcs Béla 2 1992. IV. 10. (Méry Gábor felvételei)
