Vasárnap, 1992. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1992-03-27 / 13. szám

*■ ■w » 1992. III. 27. ZÖLD VONAL A LEDRA UTCÁBAN Forró víz ingyen - a szerelem szigetén Azóta a zöld vonal kettéválaszt­ja Ciprust. Nicosiában utcákat, há­zakat szel ketté a kéksisakos ENSZ-katonák által ellenőrzött, a Ledra utca végében egy kerítés­sel és szögesdróttal jelzett határ - immár tizennyolc éve... Azóta görög ciprióta nem mehet északra. Pedig 200 ezer ciprusi menekült északról délre 1974-ben és sokan visszavágynak, legalább látni sze­A TÖRÖK MECSET MINARETJE NICOSIA HÁ­ZAI KÖZÖTT MAKARIOSZ ÉRSEK, A CIPRUSI KÖZTÁRSA­SÁG ELSŐ ELNÖKÉNEK SZOBRA AZ ELNÖKI PALOTÁNÁL A szerző felvételei Hogy mit hozott az idegenforga­lom? Ma már ez adja a legtöbb valutát, hisz évente több mint egymillió európai üdül és turistás­kodik a ciprusi tengerparton. És felkeresi Paphos közelében a tengerparton Afrodité fürdőit, ahol a szerelem szépséges istennő­je megfürdött a habokban. Sokak szerint a közeli kis forrás a Fonta­na Amorosa, a szerelem forrása: szerelemre serkent... Próbáljuk ki, igaz-e a legenda?! Konstantinnal Nicosiában talál­koztam, a történetet tőle hallottam annak érzékeltetésére, mit jelent a Földközi-tenger keleti medencé­jében fekvő, mintegy 9251 négyzetkilométer kiterjedésű Cip­rus kettészakítása. 1974, vagyis a török invázió kezdete óta a szi­get déli felén mintegy félmillió em­ber él - nagy többségük görög, az északi (a törökök megszállta) rész­nek mintegy 160 ezer, csaknem kizárólag török lakosa van. (Ne­gyed részük az invázió után Törökországból települt a szigetre, az elmenekült görögök házaiba.) A MODERN NICOSIA BELVÁROSA MALOMJÁTÉK DÉLI PIHENŐBEN A LEDRA UTCÁBAN A zöld vonalon, az átkelőhelye­ken csak az ENSZ-járőrök és né­hány külföldi lép át. Mikor lesz újra virágzó üzlet Lendrosz úr sza­tócsboltjából, amely ma is kiégve áll a senki földjén, kirakatában homokzsákokkal... Nicosia a görög ciprióták szor­galmas munkájának, az ide látoga­tó milliónyi turistának és részben a polgárháború elől ide menekült libanoni, meg más arab tőkének köszönheti gyors fellendülését. Szállodák-százai épültek a tenger­parton, Lamacában, Limasszolban s új üzemek épültek - miközben a sziget északi, „török“ zónájában pang a gazdaság. Törökországon kívül egyetlen ország sem ismerte el a Denktas vezette „ciprusi török államot“ és pénzüket sem érzik ott biztonságban a külföldiek. Még az arab tőke sem. Délen templom és mecset béké­sen megfér egymás mellett, aho­gyan két évtizede, a török invázió előtt a sziget északi felén is. De ott a megszállás után leromboltak, meggyaláztak néhány görögkeleti templomot - itt a mecsetek is vár­ják a hívőket... Ciprust nemcsak a szorgalom, hanem a napfény tette ismét gaz­daggá!- A napfény nagy üzlet — mond­ta Larnacában egy vendéglős. Az idegenforgalmi prospektusok Cip­rust és a napfényt együtt kínálják, pontos kimutatásokat közölvén ar­ról, hogy az év 365 napja közül 340 napsugaras. De legalábbis de­rült éggel áldott nap, évente 3300 óra napsütéssel! S milyen meleg a tengervíz! Limasszolnál tavasszal 23 Celcius fok! Hritosz ezt „hideg­nek“ tartja, ő majd júliusban márt­ja meg magát a mediterrán tenger­ben... De a külföldiek télen is ellepik a homokfövenyt, a jachtki­kötők tele vannak külföldi vitorlá­sokkal... A háztetők pedig víztar­tályokkal, napelemekkel. Az új épületek nem uniformizál­tak, csak egy dolog ismétlődik a legtöbb háztetőn: az üveglapok­kal fedett napfénygyűjtők. A Me- talco cég szerint - ez a vállalat készíti a napfénnyel múködő „for­róvízkészítő“ berendezéseket- nyáron 85, télen legalább 35 fokosra melegítik fel a vizet, amely szigetelt víztartályokban váija, hogy „csapra verjék“. A ciprusiak fele már „ingyen forróvizet“ hasz­nál, s egyre többen élnek vele. A két napelem s a tartály ára ugyanis két év alatt megtérül- a harmadik évben már nemcsak reklámjelszó a „Forróvíz ingyen!“. A napfény csupán ezzel egyetlen évben egymillió ciprusi fontot- csaknem két és fél millió dollárt- hozott a megtakarítások listáján a nemzetgazdaságnak... Afrodité szigetén ma is él egy boldog házaspár: Léda és Konstantin... Alig múltak húszévesek, amikor Nicosiában 1974 decemberére tervezték esküvőjüket. Minden este találkoztak. így ment ez már másfél éve. Léda a mai Omar Pasa úton szüleinél lakott. Konstantin pedig a Ledra utcában. SZERELMES GALAMB0CSKA A fiú apja nagy galambász volt és turbékoló madaraival gyakran vett részt postagalambversenye- ken. Konstantin mint kezdő épí­tész Famagusztában kapott egy építési munkát és néhány hétre odaköltözött július 8-án. Léda tré­fásan azt mondta: majd a galam­bokkal küldjön neki levelet, azok gyorsabban járnak, mint a posta! Konstantin elutazott - a kocsijában egy ketrecnyi galambbal. Már első este megérkezett az első üzenet Nicosiába. „Itt vagyok Famagusztában, na­gyon hiányzol, szerelmem, ezt a virágszirmot küldöm Neked hű­ségem jeléül. A Te Konstantinod.“ Másnap egy csókos rózsaszirmot küldött Lédának. És így ment ez öt napon át. Ekkor olyan váratlan dolog történt, amire egyikük sem számított. Konstantin Famagusztában reg­gel szirénázásra, dudálásra, kiabá­lásra ébredt. Teljes zűrzavar ural­kodott és a rádió csak ezt ismétel­gette: „Török katonaság szállt partra Cipruson!“ Hamarosan Fa- maguszta is pokollá vált, minden ciprióta - ciprusi görög - menekült a sziget déli része felé. Amikor lövöldözést hallott, Konstantin is hazaindult volna Nicosiába, az uta­kat azonban a török csapatok le­zárták. Azonnal rövid levelet írt egy kis papírra és egy galambbal elindította Nicosiába Lédának. Azután mind hazarepültek a ga­lambok: egy-egy szerelmes üze­nettel átrepültek a lövészárkok, a török katonák felett. Ugyan ki gondolta volna, hogy a kettészakí­tott Ciprus törökök megszállta ré­széről üzeneteket, szerelmes leve­leket visznek a szigetország másik részére... Konstantin pedig várta az alkalmat, hogy ő is átjusson a barikádokon szerelméhez. Július utolsó napján ez is sikerült: az éj leple alatt evezős csónakkal kiju­tott Famagusztából és két nap múl­va Nicosiában volt, a Ledra utcai házban, ahol Léda várta őt. retnék régi otthonukat! Amikor Nicosiában jártam, az angol nyelvű Cyprus Weekly írta, hogy a Nem­zeti Gárda egyik katonája egy tankkal ámokfutóként indult a sen­ki földjén a zöld vonal áttörésére, hogy felkeresse egykor kényszer­ből elhagyott otthonát Kyreniá- ban. Katonák és rendőrök állítot­ták meg őt. A 220 ezer görög ciprióta az elmúlt években a sátortáborokból új összkomfortos házakba költö­zött. Nicosiát, a fővárost délről félkörben (volt) menekültek lakó­negyedei veszik körül, és már rég­óta nem segélyből, hanem munká­ból élnek. Sztravolosz 2. Ez az egyik új városnegyed neve Nicosia pere­mén. Menekültek lakják, ötvenkét faluból verbuválódtak. És őrzik az emlékeket, az elsárgult fényképe­ket az ősi földről, házról. Akárcsak Janisz Szava kőműves - hiszen itt nincs földje.- Mi történt a házával?- Nem tudom... Innen nem lá­tom az én házamat. Talán üres... De jó lenne visszamenni és rend­behozni az öreg házat - sóhajt Janisz Szava. - Egyszer talán lát­hatom... Minden család, minden szülő - és minden párt ébren tartja a visszatérés, a sziget valamilyen formában történő újraegyesülésé­nek kérdését. Janisz Szava gyere­kei a PEO, a legbefolyásosabb cip­rusi szakszervezet klubjában halla­nak újra és újra arról, hogy a görög és a török ciprióták együtt éltek és a jövőben is így lehet, ha megszű­nik a kettéosztottság, a zöld vonal. És nemcsak a plakátok, a fotók emlékeztetik őket erre — no és a jogtalan török megszállásra -, hanem az iskolai feladatok is: Raj­zoljátok le szüléitek házát!... Fes­sétek le a tájat, ahol régi otthono­tok van! A zöld ceruzával húzott demar­kációs vonalról, amely kezdetben csak Nicosia görög és török negye­dét választotta el — de 1974 óta egész Ciprust kettévágja -, ma már Sebes Tibor ciprusi riport*3 Andreasz Petru szakszervezeti vezető mutatott be a cserzett arcú Janisznak. A klubház teraszán ácsorgott, a játékasztalnál harsogó gyerekeket figyelte meg a messze­séget... A sárgálló búzatáblák mö­gött nézte a naplementében az el­bújó távoli házakat. — Távoli? - kérdezte Janisz és felelt is saját kérdésére: - Három mérföld mindössze. Jerolakosz a falu neve, ahonnan menekülnünk kellett 1974 júliusában. Pedig sem­mi bajunk sem volt a törökökkel. Az előző nap még együtt indultunk a munkába busszal Nicosiába... Aztán mindennek vége szakadt. Jöttek a török katonák és mene­külnünk kellett... Jerolakoszban most csak törökök élnek - mi pe­dig itt... ritkán olvasunk a külpolitikai hír­adásokban. Ma már nem „hír“ - megszokták, ha nem is tartják örökösnek. Már Lamacából, a re­pülőtérről jövet feltűntek az út jobboldalán a félholdas piros török zászlók: a közeli dombtetőn török katonák járőröztek. Nicosia szívében, a Ledra utcán sétálva ütköztem a „Fényképezni tilos!“ táblába: itt ér véget a görög övezet, ennek közelében lakik ma is Konstantin és felesége, Léda. Néhány lépéssel távolabb a „senki földje“, s azon túl a kihaltnak lát­szó „török zóna“. Itt csillogás, fényes kirakatok, autókkal zsúfolt utcák — odaát szürkeség, s mindössze egy ben­nünket látcsövező török őrszemet látni a magaslaton. A napfény nagy üzlet

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents