Vasárnap, 1992. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1992-03-06 / 10. szám

A rászorulókon segítünk, de... Lakbérkiegészítési rendszer készül • Megszűnik az állami lakások bérlőinek előnyös helyzete • A túlméretezett lakások új kategorizálása • Kilátásban egy lakásvásárlási kölcsönrendszer A gazdasági reformlépések mindig társadalmi feszültséggel járnak. Tapasztaltuk ezt az árak egy évvel ezelőtti felszabadítása­kor, az állami támogatások megvonásakor, és sorolhatnánk a reformmal kapcsolatos ellenérveket, melyeket a közelgő választások előtti hónapokban bizonyára jó néhány demagógiá­val hatni kívánó politikus szájából hallunk még. Igaz, hogy az árak emelkedésével alaposan megvékonyodtak a családi pénz­tárcák, a szlovákiai viszonylatban immár 12 százalék körül mozgó munkanélküliség sem éppen szívderítő adat, és az is igaz, hogy a munkát keresőknek korántsem tudunk annyit és olyan munkahelyet kínálni, amelyből anélkül válogathatna, hogy neki magának nem kellene változtatnia eddigi életfelfogásán, életvitelén. KIOtöJA MEG És most itt van az újabb „érv“ a demagógia fegyverével szívesen élők számára. A lakáspolitikai re­form (tavaly júniusban jóváhagyott alapelvei szerinti) végrehajtása ke­retében ugyanis az eddigi állami, most már községi tulajdonú lakások­ban július elsejével 100 százalékos labkéremelés lesz, hogy legalább részben mérséklődjék az ilyen laká­sokban élőknek a szövetkezeti laká­sokban és családi házakban élőkkel szembeni előnye. Júliusig még hátra van néhány hónap, és a lakosság­nak mintegy 30 százalékára vonat­kozó intézkedés mindinkább foglal- koztatia az általa közvetlenül érintet­teket. Ezek nevében kérdeztük Éva Havelková szociológust, a szlovák munka- és szociális ügyi miniszté­rium e kérdéssel behatóan foglalko­zó dolgozóját, vajon milyen szociális segítségre számíthatnak azok, akik­től a pénzbeszedő július elsejét kö­vetően lakbér címén az eddigi ősz- szegnek a dupláját kéri majd el, miközben a különböző lakásszolgál­tatási dijak emelésekor már az ő zsebükbe is belenyúltak.- Tény, hogy a szociális védőhá­lót sűrűbbre kell fonnunk e vonatko­zásban is, éspedig a lakáspolitikai reform alapelveinek értelmében. Ezek keretében - nevezzük Így - lakbérkiegószítési rendszert készí­tünk elő. Azt még nem tudjuk ponto­san, hogy ezt a juttatást az érintett lakók milyen formában kapják majd. Lehetséges, hogy állami juttatás­ként, vagy adókedvezmény formájá­ban. Mindenképpen valamilyen mó­don át kell hidalnunk az átmeneti időszakot, míg e téren is kialakulnak a piaci viszonyok. Ennek egyik felté­tele mindenképpen az állami laká­sokban élők eddigi előnyös helyze­tének felszámolása, miközben figye­lembe kell venni az inflációellenes bérpolitikát is. A bérek csak lassan emelkednek, ezért a lakosságra ra­kodó terhekből mindenképpen vál­lalnia kell az államnak valamit, kü­lönben a szociális feszültségek elvi­selhetetlenné válnának. Igazodnunk kell a létminimumról szóló tör­vényhez, és több más rendelet és törvény módosítása is előkészület­ben van ezzel összefüggésben. így a szociális rászorultságról szóló mi­nisztériumi rendeletet is módosítjuk, hogy az megfeleljen a létminimumról szóló törvény alapelveinek. Persze, a szociális juttatások emelésében csak addig mehetünk, míg az nem veszít ösztönző erejéből. Ha az ál­lam mindent magára vállalna és a rászorulóknak annyit juttatna, hogy nem lenne különbség az illető keresőként és munkanélküliként szerzett bevétele között, akkor sem­mi sem ösztönözné arra, hogy maga is lépjen sorsának jobbra fordítá­sáért.- Az átmeneti időszak feszültsé­geit azonban mindenképpen enyhí­teni kell, hiszen nem a lakó, a mun­kanélküli tehet arról, hogy nehéz helyzetbe kerül, és képtelenség min­denkinek külön-külön megmagya­rázni, hogy az országnak vállalnia kell az átmeneti nehézségeket, amelyek kétségtelenül a gazdaság­talan megoldások felszámolásával járnak.- Mivel nyilvánvaló, hogy a szo­ciális segélyeket tovább nem növel­hetjük, a már fentiekben is jelzett megoldások valamelyikéhez kell fo­lyamodnunk. A problémák megoldá­sát részben az új adórendszer beve­zetésétől is várjuk, hiszen ha az új adózási kritériumok révén megis­merjük a lakosság jövedelmi szerke­zetét, többet tudunk majd. A lakbér­kiegészítési rendszer kidolgozása tehát csak ezt követően, jövőre kez­dődhet meg. Egyébként minisztériu­munk irányításával dolgozik egy munkacsoport, meiy a többi minisz­térium és számos egyéb központi szervezet lakáskérdésekkel foglal­kozó szakembereiből tevődik össze. Azoknak a kritériumoknak a pontosí­tásával foglalkozik, hogy milyen fel­tételekkel kaphat valaki állami jutta­tást a lakásköltségek fedezéséhez (magyarán lakbér-kiegészítést), mennyi ideig részesülhet majd ilyen juttatásban, újabb kritériumai lesz­nek a túlméretezett lakás ka­tegóriába sorolásának stb. Védő­hálónknak a legrászorultabbak ese­tében mindenképpen meg kellene akadályoznia a nyomor szintjére va­ló süllyedést.- Ón szerint az állami költségve­tés felkészült a rászorulók hányadá­nak július elsejével óhatatlanul be­következő növekedésére?- Minisztériumunk is vizsgálja, mi­lyen Szlovákiában a szociális rászo­rulók arányának alakulása, mi vár­ható e téren, és bizony az sem mondható, hogy az állami költségve­tésben nincs ezzel kapcsolatban fe­szültség.- Mi lesz tehát azokkal, akik eset­leg képtelenek lesznek a lakbér fize­tésére? Az államkassza nem fene­ketlen, a lakáspiac még nem műkö­dik, Így senkinek sem mondhatjuk joggal, hogy menjen esetleg egy olcsóbb lakásba. Ma még az igazán rászorulók számára nincs választási lehetőség. A lakbért szinte rendsze­rességgel nem fizetők miatt viszont már most feszültségek vannak a la­kótelepi házakban, legyenek azok szövetkezetiek, vagy,.államiak“.- Az ilyen jellegű problémákat részben a módosított Polgári Tör­vénykönyv oldja meg, azzal, hogy ha valaki egy meghatározott ideig nem fizet lakbért, a házkezelőség- nek joga van lefoglalni bizonyos in­góságait. És bekövetkezhet a kila­koltatás is, de ez már szélsőséges megoldás. A szociális osztályok vi­szont minden járásban, körzetben azért működnek, hogy a nem fizető esetében konkrétan megállapítsák fizetésképtelenségének okát, hiszen ki kell szűrnünk a spekulánsokat is.- Többé-kevésbé ismeretesek már a lakásmegvétel feltételei is, a szövetkezeti lakásokét a transzfor­mációs törvény szabályozza, a töb­biét egyéb, már ismert módokon kívül még a lakástulajdonról és a nem lakás céljára szolgáló helyisé­gekről szóló, most előkészületben levő törvény lesz hivatott szabályoz­ni. A lakossági tartalékok kimerültek, az emberek zöme azt kérdezi, miből veszem meg azt a lakást, amelyben már évek óta élek?- Mindenképpen azt kellene elér­ni, hogy lehetőleg egy-egy lakóház minden lakása megvételre kerüljön, hogy ne legyen sok gond az úgyne­vezett nem lakás céljára szolgáló helyiségekkel. A javaslatok szerint a mostani bérlőnek kínálják fel elő­ször megvételre a lakást, bár szerin­tünk - és ezt minisztériumunk kifo­gásolta is - a megvételre javasolt három hónap kevés idő ahhoz, hogy a lakók bizonyos hányada így vagy úgy intézkedhessen. Hiszen nem képes mindenki azonnal, mel­lényzsebből fizetni. Ezért számolunk egy-egy lakásvásárlási kölcsönrend­szer kidolgozásával, hogy javítsuk a rosszabb anyagi helyzetben levők esélyeit is a saját lakáshoz való jutásra. Hiszen a cél nem az, hogy mindenkit, akinek nincs pénze, kiköl­töztessünk. A törvények értelmében ugyanis a szociális esetekről a köz­ségeknek kell gondoskodniuk, s az­zal számolunk, hogy bizonyos szá­mú lakást minden községnek fenn kell tartania az ilyen esetek megol­dására. Ezek lesznek az úgyneve­zett menedékházak, -lakások, me­lyeket ugyancsak bizonyos kritériu­moknak megfelelően kell majd mű­ködtetni. Ezeket egyébként most alapítják meg az egyes községek.- Mindenkinek segítenek, aki a szociális ügyosztályokhoz, vagy közvetlenül minisztériumunkhoz fordul?- Aki igényli segítségünket, és együtt akar velünk működni, annak igen, ha valóban rászorul a segít­ségre. Tény azonban, hogy elsősor­ban maguknak az embereknek kell tenniük saját sorsuk formálásáért. Pákozdi Gertrúd (Folytatás az 1. oldalról) Kétszer fizessenek?! A „hallgattassák meg mind a két fél“ elvet vallva a Kanyapta mentén felkerestem az ügyben minden érde­kelt, érintett felet. A Restei Községi Hivatalban Makranszky Mária tájékoztat, hogy a helyi önkormányzat sokallta a tő­lük kért összeget, ám hosszas mérle­gelés után mégis úgy határozott, részletekben valahogy befizeti a ren­delőintézet fűtésére tőle kért húsz­ezer koronát. Igaz, lenne annak a pénznek helye otthon is, hiszen ravatalozót akarnak építeni, a falu­ban nincs vízvezeték, se szennyvíz- csatorna, tart a volt fabarakkiskola átépítése. Közben a Buzitai Községi Hivataltól kapott számlák, felhívá­sok mellett a Buzitai Mezőgazdasági Szövetkezet is hozzájárulást követel az egészségügyi központ 1991. évi üzemeltetési költségeihez. A négyszáz lelket számláló kisköz­ség 340 ezer koronás költségvetésé- sében vitathatatlanul nagy tétel a majd harmincezer koronás ki­adás... Ugyanakkor a helyi szövet­kezettől is közel harmincezret kért a buzitai önkormányzat és szövet­kezet. A Restével azonos nagyságú Alsó­lánc még nem törlesztett az őket terhelő félszázezres számlából. Az emberek azt mondják, miért fizesse­nek tulajdonképpen duplán azért a szolgáltatásért, amiért az ország­ban mindenki csak egyszer, a kötele­ző béradó részeként fizet az állam­nak? így érvel .Hangácsi Béláné pol­gármester. O is felsorolt néhány olyan hiányzó közlétesítményt, köz­tük a közművesített vízvezeték-há­lózatot, amelyekre Alsóláncon nagy szükség lenne, de nincs rá pénz... Egyelőre az Alsólánci Mezőgaz­dasági Szövetkezet sem fizetett. Ga­zsi István elnök szerint a kérdést a szövetkezet felbomlásakor a va- gyonelosztás részeként kellett volna tisztázni. Szerinte sokat kérnek a fű­tésért. Az 507 négyzetméter területű rendelőintézet fűtési költségei fejé­ben az egyes községektől kért vég­összeg akkor is sok, ha beszámítják a fűtő béréti Amennyiben a buzitai- ak a számlát részletes, ellenőrizhető költségvetéssel alátámasztják, akkor az elnök szerint nincs ez a huzavona. Bár ők is úgy fizetik az adót, mint mások, tehát nekik is jár az „ingye­nes“ egészségügyi ellátás. Buzitai érvek Török Imre polgármester azzal kezdte válaszát, hogy higgyem el, nem akarnak ők nyerészkedni. Majd folytatta: - Az 507 négyzetméter területű orvosi rendelőbe, valamint a 625 négyzetméter nagyságú többi objektumba egy kazánház szolgál­tatja a hőt. Amióta a szén drágább, egy idényben 350 ezer koronába kerül a fűtés. Buzita község ebből 240 ezret magára vállal. Ám csak akkor működhet folyamatosan a ka­zán, ha van elegendő tüzelő, ha mindenki befizeti a reá eső részt.- Sajnos, az őszi egyeztető tár­gyaláson a javasolt feltételekkel nem mindenki értett egyet, így nem is fizetnek. Buzita önkormányzata egymaga képtelen előteremteni a fű­téshez szükséges pénzt, az állam pedig... Beismerte, valóban a legegysze­rűbb megoldást választották, s ko­rántsem használtak ki minden lehe­tőséget. Hivatalosan még nem kér­ték az állam, az egészségügyi minisz­térium segítségét. A három községben a megkérde­zetteknek szinte kivétel nélkül az volt a véleménye, hogy sokba kerül a fűtés. Ha az országos évi hőszol­gáltatási díj négyzetméterenként 90- től 130 koronáig terjed, akkor az 507 négyzetméteres létesítményre a 130-150 ezer korona valóban sok­nak tűnik. Nem véletlenül fogalma­zott úgy Michna József doktor, a körzeti rendelőintézet főorvosa, hogy alighanem kifizetődőbb lenne, ha a rendelőintézet arra teljesen megfelelő alagsorában külön kazán­házat létesítene az üzemeltető. Adnák, csak vinnék... Kiss Gyula, a Buzitai Mezőgazda- sági Szövetkezet elnöke elmondta, hogy a rendelőintézet tavaly össze­sen 254 ezer koronával terhelte költ­ségvetésüket.- Ha valaki ezzel az épülettel úgy tudna gazdálkodni, hogy nem fizet­ne rá, jelentkezzen, szívesen átadjuk neki! Már javasoltuk az illetékes egészségügyi szervnek, vegye meg tőlünk a rendelőt, ám nincs rá pénzük.- És ha mondjuk az épület árát adócsökkentés formájában törleszte- né az állam? Mély sóhaj.- Egyedül a nyereségadó jöhetne számításba, csakhát mi mostanában veszteséggel termelünk... Az elnök szerint az lenne a legel­fogadhatóbb, ha akár 1 koronás név­leges értékkel átadnák az épületet az egészségügynek, rendelkezzen vele, de a tulajdonjog mindaddig őket il­letné, amíg valaki meg nem veszi. Mivel az egykori társult szövetkezet utódai külön gazdálkodnak, de a volt közös vagyon elosztása jogilag még nincs végérvényesen lezárva, a legigazságosabb az lenne, ha az egészségügyi központot utólagosan kivonnák az elosztásra került va­gyonalapból, majd az épület esetle­ges eladása után az utódszövetkeze­tek részesednének az érte járó pénz­ből. Mert elképzelhető, hogy a léte­sítmény előbb-utóbb a község tulaj­dona lesz. Kár lenne érte Az egészségügyi központ közvet­len ágazati felettes intézményében, a szepsi kórházban dr. Imrich Tóth igazgató, valamint Mária Husárová jogásznő és Orosz János mérnök, gazdasági vezető adott tájékoztatást. A hozzájuk tartozó 16 körzeti ren­delőintézet közül 13 teljesen állami-, míg a perényi üzemeltetéséből részt vállal a községi önkormányzat és a mezőgazdasági szövetkezet, a csé­csiéből a község, a buzitaiból pedig a mezőgazdasági szövetkezet. Meg­jegyezték, hogy egyikkel sincs annyi bajuk mostanában, mint a felszerelt­ség és állag tekintetében a legjobbak közé tartozó buzitaival.- Tavaly részt vettem egy járási tanácskozáson, ahol a buzitai rende­lőintézet jövőjéről is szó esett. Már akkor javasoltuk, adja át nekünk tulajdonosa, s akkor az üzemeltetés­re nem lesz gondja. A buzitai szövet­kezet nem fogadta el ajánlatunkat, részéről csak az eladás jöhetett szá­mításba. Nekünk nem volt rá 2,5 millió koronánk... Maradt tehát minden a régiben: az épület műszaki üzemeltetéséért a szövetkezet felelt, az egészségügyi szakellátásért pedig mi. Most úgy tűnik, a buzitai szövet­kezet mégis meggondolta a dolgot, talán hajlandó a korábbi javaslatun­kat elfogadni. Mihelyt a szűk költ­ségvetésünk megengedi, lépni fo­gunk, mert vétek lenne a buzitai körzeti rendelőintézet felszámolása. Ennyit az igazgató. Azt is megtudtam, hogy az idén nem fordulhatnak elő a tavalyihoz hasonló gondok Buzitán, mert a szepsi kórház szerződésben köte­lezte magát, hogy 1992-ben 70 ezer koronával járul hozzá a fűtési költsé­gek fedezéséhez, s 81 ezer korona bérleti díjat fizet az épületért a buzi­tai szövetkezetnek, ugyanakkor nemcsak az egészségügyi dolgozók bérét fizeti, hanem a személyzet töb­bi tagjáét is. * * * Nehéz megjósolni, változik-e Bu- zitán és környékén a helyzet, mire ezek a sorok megjelennek. A hallot­tak alapján viszont állíthatom: a her­cehurca elkerülhető lett volna, ha a társult földműves-szövetkezet vá­lását körültekintőbben végzik, s az állam segítségét is kérve idejében közösen keresték volna a megoldást. Gazdag József % 1992. III. 6.

Next

/
Thumbnails
Contents