Vasárnap, 1992. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1992-02-28 / 9. szám
KÁDÁR — HUSÁK PÁRHUZAMOK A személyiségkép képtelenségei M ikor kezdődik a politikusok fölött ítélkező utókor? A természet törvényei szerint nyilván haláluk után. Közép- és Kelet-Európábán azonban elmosódni látszanak az időhatárok. Úgy tűnik, hogy a számonkérés mintha a történelmi mérlegmegvonás biztonságával és kér- lelhetetlenségével már a politikusok életében elkezdődött volna. Birodalmi monstrumszerkezethez kapcsolódó évtizedes rendszerek összeomlása zajlott le. S ez már önmagában sorsintézö lavinát jelentett számos vezetá politikus, így Kádár János és Gustáv Husák számára is. Már életük végén elkezdődött a gya- lázkodásig menő elmarasztalás és híveiknek felmentvényeket kereső- lefojtott magyarázkodása. A kettő között levő ívtáv haláluk után összeszűkült. A közösségi méretű indulat ilyenkor nincs különösebb tekintettel a huszadik századi közép- és keleteurópai politikusra nehezedő tehertételek és a tényleges lehetőségek iránt. A kényszerpályán belüli mozgástér kitágításában játszott vélt vagy valóságos szerepek árnyalására nemigen mutatkozik hajlandóság. A politikusi személyiségképlet a legmesszebbmenőkig leegyszerűsödik. A mai utókor láthatóan köny- nyen tör pálcát az egész politikusi életút fölött. Van-e hát értelme a személyiség- kép összetevői, kiváltképp a megalkuvások iránti figyelemnek? Ezeket a mindennapok embere legjobb esetben is csak képtelenségként tudja érzékelni és felfogni. Önmagáért beszélő, alighanem ismeretlen adalékkal szolgált Kádár János hatalomra kerülésének körülményeiről a közelmúltban Gosztonyi Péter, a publicisztikai írásokkal is gyakorta jelentkező svájci magyar történész. A Magyar Nemzet hasábjain megjelent egyik cikkében idézi Apró Antalt, akinek 1986-os visszaemlékezéseiből kiderül, hogy miként érkezett Kádár János, az általa kinevezett miniszterekkel, szovjet tankokban kuporogva november 7-e hajnalán Budapestre, a Parlament elé, a gyéren megvilágított Kossuth- térre. A szovjetektől kapott pufajkát (vattaruhát) viselő gyülekezet - Apró Antal tanúsága szerint eléggé nyomott hangulatú tanakodás után - elindult a Parlamentbe, amelyet szovjet őrség biztosított. S itt jön Gosztonyi csattanója. A Parlament bejáratánál ugyanis ott tanyázott egy magyar belügyes kommandó, Jambrich Mihály államvédelmi ezredes vezetésével. ,.Kádár átnézett Jambrichon. Megismerte. Egyike volt 1951-es kihallgatóinak'' - írja Gosztonyi Péter. Egyébként írásában arról is említést tesz, hogy a Jambrich-fivérek később a Kádárérában fényes karriert futottak be. Gustáv Husáknak nem kellett elviselnie azt a megaláztatást, hogy „nélkülözhetetlen munkatársul" fogadja azokat, akik meghurcoltatásának közvetlen végrehajtói voltak. Neki azt kellett elfogadnia, hogy azok gyűrűjébe kerül, akikkel még tegnap - 1968-ban - szembeszegült. Nem fenyegette az a veszély, hogy visszakerül a politikába Viliam Siroky, aki ujjal mutogatott rá, mint főbenjáró bűnösnek számító „bur- zsoá nacionalistára", s attól az An- tonín Novotnytól sem kellett tartania, aki elítélése idején 1954-ben tulajdonképpen a kommunista párt élén állt. Kádár nem tudhatta, hogy mire jut Rákosi Hruscsovéknál. Husáknak csak azzal kellett megbékélnie, hogy egy pártban marad hóhéraival. Nem engedhette meg magának, hogy kizárassa őket a kommunista pártból. Megadatott számára, hogy nevüket minél jobban elhallgassák, de ugyanakkor arra kényszerült, hogy ezzel együtt kiiktassa a politikai emlékezetből azt is, ami vele és sorstársaival az ötvenes években történt. A róla szóló születésnapi magasztalásokban legfeljebb félmondatként szerepelhetett, hogy, „a törvénytelenségek őt sem kímélték“. S a husáki konszolidáció alighanem egyedülálló fintora: többen tudnak arról, hogy néha ő maga - a legfelsőbb vezetésben uralkodó pillanatnyi erőviszonyokhoz igazodva - húzatta ezt ki az eléje rakott szövegből. S nem apokrif fekete humor, hanem tény, hogy ő maga tiltakozott a róla írt könyv külföldi megjelentetése ellen, az ötvenes évek miatt. E viselkedésmód rugóinak megértése nem okozhat különösebb gondot, ha tudjuk: mindkettőjüket maradéktalanul hatalmában tartotta a nemzetközi kommunista mozgalom és a Szovjetunió iránti hűség mítosza, az a vakhit, hogy a személyes sérelmek kiteregetéséből az ellenség húzhat hasznot. S Husák esetében a koholt pereknek önnön személyén keresztüli feszegetése valóban a rendszer számára roppant súlyos leleplezéseket indíthatott el. Csehszlovákiában ugyanis a rehabilitálások elhúzódása, majd eltussolása homályban hagyta az ötvenes éveknek a rendszer egészét átható törvénysértési mechanizmusát. Magyarországon végül is sikerült megakadályozni Rákosi visszatérését, s „klikkjük“ rendszer- idegen elemnek nyilvánításával egyfajta társadalmi szelepre is sikerült szert tenni: a „bűnbak" szerep segített visszafogni a felelősségre vonás és az igazságszolgáltatás következetesebb végigvitelét. Viszont az az út, amelyen Gustáv Husák a főtitkárságot vállalva 1969-ben elindult, a szocializmus csehszlovákiai teljes, úgymond szeplötelensé- gének megóvását, a felelősség elhallgatását kívánta meg. Micsoda újabb képtelenség! Husák kénytelen eltűrni, hogy az őt börtönbe juttató Klement Gottwaldnak Pozsonyban hatalmas szobrot állítsanak - hanem egyenesen ő adott erre utasítást. Persze, jó lenne tudni, hogy mi is játszódott le ilyenkor a két politikus lelkében. De abba egyikük sem nagyon engedett betekintést. Pedig a szemhunyás belső megélésének ismerete nélkül még nehezebb megérteni életüknek azt a fordulatát, amikor a hatalom csúcsán korábbi elvbarátaikat elhagyva, azok közül sokat börtönbe - vagy mint Kádár Nagy Imrét, akasztófára - juttattak. Meg lehetett ezt élni a lélekre nehezedő lelkiismereti ostrom nélkül, ha mindez nem egészen a jellembeli fogyatékosság megnyilatkozásaként kap szinte kizárólagos minősítést? Litván György történész egyik írásában olvasható: amikor a Nagy Imre elleni per elhúzódásáról tárgyaltak, Kádár amiatt méltatlankodott, hogy később már Nagy Imre talán nem részesül méltó „büntetésben". Nem csoda, hogy a Nagy Imre-perben játszott szerepéről nem volt hajlandó nyilatkozni. Husák viszont szenvte- lenül nézte végig, ahogy az 1968- ban vele tartó legközelebbi munkatársait, sőt még barátait is félreállítják, pályájukat derékba törik. Állítólag néhány esetben még megpróbált intézkedni, aztán igyekezetének hamar vége szakadt. Végül is úgy tűnik, hogy a lélekál- lapotukat magunk elé idézni kívánó kíváncsiság nem egészen alaptalan. Sükösd Mihály egyik írásában az elaggott Kádárt láttatja ,, utolsó nyilvános monológjának tébolyitó hangsátorában, s központi bizottság zokogó hölgytagjai előtt. És ahogy utolsó heteiben, ébren és álmában a holtakkal párbeszédei. Rajk Lászlóval, Mező Imrével, s leginkább Nagy Imrével. Akit az érelmeszesedés kínjaiban nem volt hajlandó nevén nevezni, csak úgy emlegette: Ö." Még nem tudjuk, miként nézett szembe - lelke legmélyéig ereszkedve - életútjával Gustáv Husák. Akik közelében voltak, úgy tudják: várta a halált, nem akart élni. Vajon miért? M indketten magukkal vitték a titkot, hogy mit és miként vállaltak, egyikük 1956-ban, a másikuk 1969-ben Kárpátalján. Már akkor, vagy csak később jutottak el, énjüket megtagadva, a teljes önfeladásig. Felderíti-e ezt valaha is az utókor? Kiss József P árhuzamos, mégis többször egymást keresztező politikai pályát futottak be. Gorbacsov már nincs a csúcson, de Jelcin sem marad ott örökké. S nem tartom valószínűnek, hogy távozása ugyanolyan méltóságteljes lesz, mint az egyetlen szovjet államfőé volt. Nem a feltételezhető körülmények, inkább jelleme miatt. Jelcinnek nem sajátja a higgadtság, a mértéktartás. Ő robban és robbant. SZTAVROPOL ÉS SZVERDLOVSZK. Az első egy jelentős mezőgazdasági vidék, a másik egy fontos ipari terület központja. Itt is, ott is megkeserítették az emberek hétköznapjait a Brezsnyev nevével jegyzett pangás időszakának orwelli képtelenségei - már jóval 1985 előtt is. Kihasználva a távolságot Moszkvától, jóhiszeműen visszaélve a Szovjetuniót jellemző kommunikációs sivataggal, mind Gorbacsov, mind Jelcin a saját feje szerint járt el, nem vártak a központ utasításaira és engedélyeire, maguk igyekeztek változtatni az áldatlan helyzeten. Sikerrel. így lettek mindketten amolyan élő legendák szűkebb pátriájukban, s maradtak hősök mind a mai napig - függetlenül attól, mi történt velük később, mit tettek azóta. MOSZKVÁBAN előbb Gorbacsov kezdett karriert. A mezőgazdasági vidék eredményes vezetőjéből a mezőgazdaságért felelős nem túl sikeres központi bizottsági titkár lett. A párt politikai bizottságán belüli végtelen politikai sakkjátszmában kialakult patthelyzetben ö lett az a fekete ló, aki a változások javára döntötte el a küzdelmet. Gorbacsovból az ország első embere lett, s a második, harmadik vonalba Is fokozatosan új embereket keresett és helyezett. Ekkor lett Borisz Jelcin is a moszkvai városi pártbizottság vezetője, s került be a kiválasztottak közé a politikai bizottságba. Sevardnadzével. Jakovlewel, Rizskowal, Lukjanowal, sót Ligacsowal együtt támasza volt Mihail Gorbacsovnak. Élharcosa a peresztrojkának, a glasznosztynak mindaddig, amíg nem találta túl lassúnak a változások ütemét, amíg nem kezdte kicsit sajátosan értelmezni a helyi vezetők fokozott önállóságának új követelményét. Az ambiciózus Jelcin meg akarta mutatni, mire képes. Ami egyáltalán nem lett volna probléma, ha azt nem Moszkvában teszi. Ott túlzottan szem előtt volt, radikális intézkedései túl gyakran keresztezték a központi vezetés elképzeléseit. Valójában nem is Gorbacsowal került szembe, hanem a Liga- csov vezette, akkor már kialakult konzervatív szárnnyal, amely lassan, de biztosan fékezte a peresztrojka sebességét. Ez a csoport kihasználta azt, hogy Gorbacsov mindig is igyekezett megfontoltan eljárni, minimalizálni a megrázkódtatásokat, melyek elkerülhetetlenül vártak a társadalomra. Ezt a megfontoltságot sikerült öt év alatt óvatossággá, sót óvatoskodássá szelídíteniük, az átalakulás elvesztette ritmusát, az emberek a türelmüket - Gorbacsov pedig a posztját. SZEMBEFORDULÁSSÁ VÁLT a korábbi szövetség: Jelcin a radikálisok vezére lett, majd egy szélesebb fronté, amely demokratikusnak nevezte magát. Gorbacsowal szembeni ellenzéki táborát erősítették mindazok, akik elhagyták a szövetségi államfő csapatát. Még akkor is, ha nem álltak ki egyértelműen az oroszországi parlament élére került Jelcin mellett. KÉNYSZERSZÖVETSÉG lett az évek óta tartó rivalizálásból. Még a legnagyobb tagköztársaság vezetője sem engedGORBACSOV ÉS JELCIN Libikóka hette meg magának, hogy ne tartson fenn legalább munkajellegé kapcsolatokat az Unió vezetőjével. Ez lényegesen akkor sem változott meg, amikor Jelcin már Oroszország államfője lett, s gyakran hangoztatta, hogy ő a nép által választott vezető, míg Gorbacsov csak a népi küldöttek jóakaratának köszönheti elnöki tisztségét. Eltérő volt a mandátumuk, s gyakorlatilag azonos a posztjuk. Mégis Gorbacsov volt az első ember, s Jelcin kénytelen volt lenyelni ezt a békát. Az Unió elnöke világszerte megbecsülést és tiszteletet vívott ki magának. Jelcin népszerűsége pedig odahaza nöttön-nőtt. Külföldön viszont szinte figyelembe sem vették öt, sőt kimondottan mellőzték. Két évvel ezelőtti amerikai körútja idején elterjedt róla, hogy alkoholista. A francia elnök tavaly szóba sem állt vele. Gorbacsov könyvei bestsellerek lettek, Nobel-békedíjat kapott, meghívást a hét legfejlettebb ipari ország csúcstalálkozójára, a legjelentősebb országok vezetői barátjuknak nevezték öt... 1991 AUGUSZTUSA, az elvetélt puccs pecsételte meg Gorbacsov sorsát és juttatta a csúcsra Jelcint. A közelmúltban nyilvánosságra került vizsgálati anyag szerint a puccsisták már vagy egy évvel korábban szőni kezdték hatalomátvételi terveiket és ezek megvalósításában számítottak Gorbacsov támogatására. Alaposan melléfogtak. Az államfő nem volt hajlandó a rendkívüli állapot bevezetésének elrendelésére, kategorikusan elutasította a visszarendezés tervét. Ekkor a második számú tervet alkalmazták az összeesküvők: őrizetbe vették őt magát is, családjával együtt. Céljuk az volt, hogy megakadályozzák a Szovjetunió gyökeres átszervezését, aminek tervét Gorbacsov jórészt Jelcinnel közösen dolgozta ki. De a puccsot leverő, nemzeti hőssé avanzsált Jelcinnek ez már nem volt elég. Látva, Gorbacsov mennyire megtört, elérkezettnek látta az Időt a Kreml bevételére. Sikerült neki. A Független Államok Közössége megalakulásával járó zűrzavaron azonban már nem tudott ilyen sikeresen úrrá lenni. Elképzelése, hogy minden területen Oroszország legyen a Szovjetunió jogutódja, kudarcot vallott. IRÓNIÁJA A SORSNAK, hogy megismétlődni látszik Jelcinnel is az, ami Gorbacsowal történt, amit korábban a szemére vetett: míg odahaza egyre többen bírálják, míg a tagköztársaságok nem hajlandók behódolni neki, külföldön egyre növekszik a népszerűsége. Igaz, még bizonygatnia kell, hogy nem alkoholista, nem tör elvakultan a hatalomra, de már legfelsőbb szinten fogadják őt. Nyugaton a Gorbi-mánia már csitulóban van, de Jelcin-imádatnak egyelőre semmi jele. Jelcin még mindig az a csodabogár, aki bulldózerként tör előre, de a nagyformátumú politikust még mindig Gorbacsov- ban látják. Tőle kérnek Interjúkat, neki kínálnak óriási összegeket emlékirataiért, neki ajánlanak fel busásan fizető állásokat a világ leghíresebb egyetemei. CSAK MORZSÁK jutnak Jelcinnek. Elismerik határozottságát merészségét, kitartását, népszerűségét. De igazából bizonyítani még nem volt módja, s ha továbbra is megmarad fenegyereknek, talán nem is lesz. Évekkel ezelőtt, amikor állítólag merényletet kíséreltek meg ellene a KGB-sek, amikor állítólag a Moszkva folyóba lökték - az ügyet agyonhallgatták. Erről mostanság sem derültek ki újabb tények, bár a KGB irattárai már megnyíltak. A telefonlehallgatási ügyre vannak bizonyítékok a múltat és a puccs előtti időszakot illetően is, de ebből sem tud igazán profitálni, mert a KGB - mint kiderült - még a puccsistákat is lehallgatta. Viszont Gorbacsov mellett szól az is, hogy az összeesküvőktől és a KGB-től rendszeresen kapott adatokat politikai ellenfeleiről, így Jelcinről is, de ezeket sosem használta fel, a tisztességtelen módon szerzett információkkal sosem élt vissza. GORBACSOV MÉLTÓSÁGA, tisztessége még utólag sem szenvedett csorbát. Ahogyan tavaly december 25-én lemondott - azt tanítani lehetne. Ami nem jelenti azt, hogy a puccs vontatott kivizsgálása során nem történnek próbálkozások nevének bemocskolására. De csak egy ponton sebezhető: a betiltott kommunista párt ügyeinek vizsgálata során felelősségre vonhatják őt is, aki 1985 és 1991 között a párt vezetője volt. Persze csak akkor, ha bizonyítható lesz személyes részvétele a kétes esetekben. Ez megtörténhet. Mint ahogy az is, hogy egy ilyen vizsgálat fogja őt végérvényesen tisztázni. Görföl Zsuzsa % 1992. II
