Vasárnap, 1992. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1992-02-28 / 9. szám
ŰBUJESE/l. » ŐSZINTE AGGODALOM? A Zmena című független szlovák hetilap idei hatodik számában belső munkatársa, Olga Dubovská epébe mártott tollal írt cikkében foglalkozik a magyar szülők gyermekeinek magyar iskolába történő behatásával. Szerinte az év eleje óta a magyar tömegtájékoztató eszközök e témáról való gondoskodása oly széles körű és „mindenütt jelenlevő“, hogy lassan „a magyar háztartások vízcsapjaiból is ez folyik“. A szerző a problémát vitathatatlanul nacionalista szemszögből közelíti meg. S bevallom, nem győzött meg őszinte jó szándékáról. Már írása hangnemével sem. Lekezelően nyilatkozik a gyermeki lélekkel foglalVasárnapi elmélkedés kozó „szakemberek“ „kirajzásáról“. Ezek a szerinte ún. „szakemberek“ (következetesen idézőjelben!) olyan elméletet hirdetnek, hogy a gyermeknek előbb saját anyanyelvét kell elsajátítania, és csak azután tanuljon idegen nyelvet. Ha ez az elmélet a cikkíró megítélése szerint helytelen, akkor az egész világon nagy tekintélynek örvendő, a népek tanítójának is nevezett Komensky szintén csak afféle „szakemberecske“ lett volna, mert például olyan (talán vitatható?) nézetet vallott, hogy az alapvető ismeretek mindenekelőtt az anyanyelven sajátíthatók el? A „szakembereknek“ e hajuknál előráncigált érveiről beszél, amelyek csak felborzolják a szlovákiai magyarok kedélyeit: És tanácsot is ad: helyénvalóbb lenne, ha energiájukat konkrét ügy támogatására fordítanák. Azaz felülvizsgálnák a szlovák nyelv oktatásának rendszerét a magyar iskolákban. Aha! Ezzel akaratlanul rátapintott a lényegre! Kár, hogy nem válaszolta meg rögvest a maga feltette kérdést: Hol tanuljanak meg a magyar gyerekek szlovákul, talán az utcán? Ezt valóban ne bízzuk az utcára. Erre elsősorban az iskola hivatott. De nem feltétlenül a szlovák tanítási nyelvű. A szlovák nyelv oktatását a magyar iskolákban kell olyan szintre emelni, hogy a fiatalok onnan kikerülve ezen a nyelven is társaloghassanak és tanulhassanak. Csakhogy ez már nem egészen a gyer- meklélek búvárainak a feladata. Mindenekelőtt az iskolaügynek kell megoldania. S ebben a Zmena és más lapok munkatársainak támogatásával az illetékes szakemberek (így, idézőjel nélkül) és szervek nagyon sokat tehetnének. Az a megállapítás, hogy a magyar gyermek szlovák iskolába kerülve, lényegében idegen környezetben, a nyelv ismerete hiányából eredő kisebbségi érzete miatt valóban lelki gyötrelmeket él át, egyáltalán nem túlzás. Azok a megmondhatói (köztük e sorok írója is), akik a háború utáni mesterségesen szított magyargyűlölettől terhes években a szlovák nyelv ismerete nélkül szlovák iskolákba kényszerültek. Ám nem is a gyermekekben kialakuló kisebbségi érzés az egyetlen probléma... Bizonyára csak a véletlen tréfája, hogy az idézett lap, a magyar iskolákba íratott gyermekek sorsáért aggódó írása fölött, ugyanazon az oldalon közöl cikket „Á nemzeti kultúra leépítésével az emberek kezelhetővé válnak“ címmel (a fordítás mereven ragaszkodik az eredetihez). Vajon ez mond-e valamit az elemzett írás szerzőjének? Jócskán szegényebb annak a gyermeknek a szellemi világa, akit iskolába járásától kezdve megfosztanak nemzete mesevilágától, kultúrájától, ősi gyökereitől. S inkább csak kivételnek számítanak azok, akik ezt a hézagot a későbbiek folyamán pótolni tudják. A nemzeti értékek hiánya pedig az ember egész életére, magatartására rányomja bélyegét. E vonatkozásban az idézett írás azért okozott csalódást, mert a szigorúan nemzeti vonalat képviselő lapban jelent meg. Vagy talán eltérő mércét alkalmazna a szlovák nemzet és más nemzet (nemzetiség) érdekeinek megítélésében? Az idegen nyelvek tanítása és tanulása nem könnyű. A hatvanas évek közepén, Jugoszláviában jártamkor, nagy felfedezésként emlegettek egy új módszert, amelynek segítségével a hozzájuk érkezett afrikai néger egyetemista hat hónapon belül elsajátítja a szerb vagy a horvát nyelvet. Nem véletlen, hogy ez a kérdés épp a jugoszlávokat foglalkoztatta annyira, hisz a nyelv a kölcsönös megértés eszköze. S erre a sok nációt tömörítő országban (jártam községben, ahol húsznál több nemzetiséget tartottak nyilván) nagyon is nagy a szükség. Napjaink eseményei ezt félreérthetetlenül bizonyítják. A nyelvtanulás nehézségeit a korszerűsödő oktatástechnika lényegesen enyhítheti. S talán egyszer majd Komensky tétele is módosításra szorul. Addig azonban, fricskázó cikkecskék helyett, energiánkat a kölcsönös megértés eszközének tökéletesítésére kellene összpontosítanunk az adott lehetőségek teljes kihasználásával. Kitárulkozó világunkban erre mindannyiunknak egyre nagyobb szüksége lesz. Zsilka László ÉT DÁNIELNÉ MATUS ERZSÉBET ÉS NÉMETH MÁRIA (JOBBRA) - NANA KÜLÖNVÁLÁSÁNAK ÉS KULTURÁLIS ÉLETÉNEK FÖ SZERVEZŐI 5 192. II. 28. és gyorsabban tehetnénk, ha nem lenne oly nagy a bürokrácia. Már annyi a hivatal, hogy az ember nem tudja, mit hol intézzen el. Ezért is fontos, hogy mi megéljünk a saját költségvetésünkből is. Mint polgár- mesternek minden esetben úgy kell megoldanom a problémákat, hogy másnap senki előtt se kelljen szégyenkeznem...- Eddig nem is kellett - mondja nem kis büszkeséggel Dánielné -, amihez talán hozzájárult a karácsonyi ünnepélyünk is. 1990 decemberében rendeztük meg először, tavaly másodszor. Tömve volt a művelődési otthonunk. Ezzel is az a célunk, hogy a falut megszerettessük a lakosokkal, mert amíg a városhoz tartoztunk, nem érezték a magukénak. Harminc évig csak a párkányi Simon Juda búcsúra járhattunk. Most már újra van nekünk is búcsúnk, tavaly októberben szent Vendel védószentunk nap]án rendeztük meg először... Igen, a nulla pontról induló Nána egy év alatt talpra állt. Csak egyet kifogásolok: a túlnyomórészt magyarok lakta községben a művelődési házban székelő községi hivatal táblájára miért nem írják ki a többség nyelvén is, hogy milyen hivatal található itt? Párkány ebben példaképük lehetne, a városháza épületén ott áll a magyar felirat is: városi hivatal. Nána utcáit járva az is feltűnt, hogy csak a Madách főutcán van kétnyelvű utcatábla Erről csak azt gondolhatom, hogy a kezdeti nehézségek leküzdése során megfeledkeztek arról, hogy előző „gazdájukhoz“, Párkányhoz hasonlóan, kétnyelvű utcatáblákat helyezzenek el a többi utcában is. Petrőci Bálint ________^ ^ Az elmúlt évtizedekben nemzedékek nőttek fel annak boldogítói?) tudatában, hogy valahol mindig akad valaki, aki gondoskodik rólunk, sőt gondolkodik is helyettünk. E csalóka nézet bűvöletében aligha vettük észre, hogy rohamosan romlik környezetünk minősége, s vele egészségünk is. Amikor a tervutasításos gazdálkodás központi fellegváraiban megszülettek a grandiózus tervek a mezőgazdaság fejlesztésére és parancsba adták az agyonkemizált termesztési technológiákat, még nem gondoltuk, mennyire kétélű fegyverrel állunk szemben. Dóit a műtrágya és a vegyszer a földekre nyakló nélkül. Természetesen a rekordok is megdőltek, azt azonban már csak később vettük észre, hogy az élő természet megsínyli az erőszakos beavatkozást. A műtrágyapártiak radikálisan azzal érveltek, hogy a lakosság élelmiszer-ellátása érdekében a termelés műtrágyák és vegyszerek nélkül szinte elképzelhetetlen. Azt mindenképpen el kell ismernünk, hogy ha egyszeriben megvonnánk a talajtól a megnövekedett vegyszeradagot, a hozamok radikálisan csökkennének, hiszen a növények és az állatok is úgy hozzászoktak a doppinghoz, mint a sporteredményeket megengedetlen eszközökkel hajhászó sportolók. Hangzatosnak tűnhet, de valóban a jövőnk a tét. A mezőgazdaság is válaszút előtt áll: vagy halad a megszokott, kényelmesen kitaposott ösvényén, ami végzetszerűen visz a romlás felé, vagy megpróbál visszakanyarodni a jóval göröngyösebb, nehezebben járható útra, amely a környezetkímélő gazdálkodás Irányába vezet. Bizonyos, hogy nemcsak egy-két tényezőre - műtrágyák, vegyszerek - kell majd figyelmet fordítani, hanem át kell alakítani az egész természeti technológiát. Az átállás folyamat lesz, amelyben külön figyelmet kell fordítani a fokozatosság elvének betartására. Az emberi környezet megóvásának, egy teljesebb emberi élet megvalósításának csakis ez lehet az egyik legígéretesebb, ha nem egyedüli útja. A gazdaság átállítása biodinamikus művelésre A vegyszeres gazdálkodásról biológiaira történő átállás nem csak egyszerű technológiaváltás kérdése. Az átállással legalább három szinten kell megbirkózni. Az emberi tudat területén (gondolkodásmód megváltoztatásával), a közgazdasági és üzemgazdasági, valamint a konkrét gyakorlati tennivalók szintjén. Bár az alapelvek azonosak, a részletek között mégis különbséget kell tenni a kiskert, az árutermelő gazdaság és egy komplex mezőgazdasági nagyüzem feltételei között. A kiskertekben termelt zöldségfélék biodinamikus művelésre való átállítása során első s legfontosabb lépés a tervezés. Már a télen jelöljük ki azokat a helyeket a kertben, ahol ezután nem lesz kínos rend, ahol a természet szabadon működtetheti erőit. Esetenként besegíthetünk abba is, hogy többféle vadnövény is megtelepedjen a kertben. A madarak, sünök, vadméhek és dongók majd megjelennek maguktól, ha megszűnik a vegyszeres permetezés. Mindenesetre helyezzünk sövényt is, amelyet több növényfajból állítottunk össze, s készítsünk vetéstervet, amelyben ugyancsak a sokszínűségre törekszünk, nem feledkezve meg a pillangós növényekről (bab, borsó stb.) sem. Szerezzünk trágyát és kőzetlisztet, amivel az egyes kerti hulladékot majd egybe rétegezzúk. Célszerűbb, ha az egyes növényvédelmi biológiai preparátumokat az első években inkább megrendeljük, később magunk is elkészíthetjük őket. Az első évben tavasszal a vetés előtt humuszpreparátummal permetezzük a talajt és az évelő növényeket. Az ősszel leföldelt avarból a friss hulladékból és trágyából áprilisbanmájusban összerakjuk az első preparált komposzthalmot. Letakarjuk kóróval, fűvel, s mellette egy újabb halom anyagát kezdjük el gyűjteni. A trágyaígényesebb növények vetéséhez, palántázásához gilisztahumuszt is vehetünk, abban nincs műtrágya. A késői vetések elé vagy a korán üresedő ágyásokba zöldborsót, zöldtrágyanövényt vethetünk. Az első években nem ajánlatos kétféle növény termesztése egymás után ugyanazon a helyen. Nyár végére komposztunk földdé érik. Olyan ágyásokra is kihordhatjuk, amelyben még növények vannak. Gyengén bekapáljuk a talajba. A fák alját is ilyenkor komposztozzuk. A szétterített komposztot nyesedékkel, csalánnal letakarjuk. A komposztból áranként 1-2 talicskával szórunk szét. Az év utolsó munkája a humuszpreparátumos permetezés. A növényvédelmet egyébként egész évben rovarölő- és gyomirtószerek nélkül, szükség esetén réz- és kéntartalmú szerek bevetésével végezzük, természetesen erjesztett csalánlét, zsurtófőzetet és egyéb bioleveket is használhatunk. A második évben a biológiai módszerek alkalmazását kibővíthetjük kvarcliszt használatával. Ezt szintén kikevert állapotban, fagymentes napokon alkalmazzuk. A kezelést az év folyamán 1-3 alkalommal végezzük. A finom földdé érlelt komposztot pedig a vetöbarázdába szórjuk. A kezdeti lépések után termékeink a harmadik évben bio-dyn minőségi jelzést kaphatnak, de a teljes átállás mintegy 5-7 évet vesz igénybe. Dr. M. 0. Szelíd növényvédelem Beérkezett olvasói levelek jelzik, hogy a biotermelés gyakorlati kérdései iránt nálunk is egyre többen érdeklődnek. Mivel ezt a természeti módszert többek között az is jellemzi, hogy kizárja a szintetikus alapanyagú vegyszerek és műtrágyák használatát, az alábbi összeállításban természetes alapanyagú növényvédő szereket ajánlunk a biotermesztési eljárás alapvető követelményeinek. Megjegyzendő, hogy ez az összefoglalás csupán segédeszköz a kezdeti próbálkozásokhoz, s nem adhat felmentést az ökológiai összefüggések bonyolult rendszerének tanulmányozása alól. Néhány általános tudnivaló: A biológiai növényvédelem két alapvető növénye a csalán és a zsurló. Ezeket rendszeresen használhatjuk növényre, talajra egyaránt, általában 1-2 hetes időközönként. A csalánból és zsurióból elkészített permetlé érleléséhez lehetőleg fa-, kő-, zománc-, üveg-, vagy horganyzott hordóra lesz szükség, valamint esővízre. Csapvíz esetében ajánlatos ezt egy hétig a napon állni hagyni. A csalánlé ellenállóbbá teszi a nővényeket, megvédi őket a betegségektől, kártevőktől, ezért az általános permetleveknek is egyik legfontosabb alkotórésze. A növény növekedését gyorsítja. Elkészítése: 8 dkg szárított vagy 50 kg friss csalánt 5 liter esővízben elkeverünk, s egy kevés algaport vagy mészköport (betonit, kaolin, zeolit) adunk hozzá. A lé az erjedés alatt bűzös szagú, ennek ellenére naponta keverjük fel és egy marék hagymalevelet, valamint zsurlót tegyünk bele. Adhatunk hozzá kamillát, cickafarkat is. Napon vagy árnyékban 8-10 nap alatt megérik a lé, amit leszűrve 20-szorosra hígítva alkalmazhatunk a permetezés során. Az üledéket pedig a növények töveihez szórhatjuk. A szűrés művelete megtakarítható, ha a növényeket egy ritka szövésű zsákba helyezzük, és úgy tesszük a hordóba. A zsurlóié fényt juttat a növényeknek, a felületén megtapadó kovakristályok mint megannyi apró nagyító- lencse sokszorozzák meg a nap sugarait. Ezért nem szabad tűző napon alkalmazni. Alapvetően gombabetegségek megelőzésére használatos. Érdemes néha a talajt is megöntözni vele. A reggel végzett permetezés ellenállóbbá teszi a növényt, az esti segíti a növekedést, gyorsítja az érést. Az ágyakat magvetés és palántázás előtt kezeljük vele. Elkészítése: 10 dkg szárított vagy 60 dkg friss zsurlót 5 liter vízben 1 órán át főzzünk. Leszűrjük, 1-2 hétig állni hagyjuk, utána ötszörösére hígítva alkalmazzuk. A tölgyfakéreg főzete gombabetegségek ellen alkalmazható. Főleg meleg, esős időszak után juttassuk ki a növényekre. Elkészítése: 10 dkg apritott tölgyfakérget 1 liter vízben fél órán át főzünk, leszűrjük és 10 literre hígítjuk. A fölözött tej a paradicsombetegségek régi gyógyszere. Negyed liter tej és két liter víz keverésével készül. Paradicsompalánták öntözéséhez 2 dl sovány tej és egy liter víz keveréke is ajánlott. A kenőszappanos oldatot tetű, pajzstetű, takácsatka ellen 1-3 százalékos oldatba ajánlott. Néhányan mésszel, sóval keverve is alkalmazzák, de önmagában is hatásos. A Biokultúra nyomán Ne végezzük a Vörös Könyvben Számtalanszor leírták már, hogy az ipari termelés „áldásos“ hatásai következtében hovatovább egyre több növény és állatfaj léte került végveszélybe. S amíg e káros folyamat megállíthatatlanságán sopánkodunk, alig vesszük észre, hogy magunk is komoly veszélybe kerültünk; a környezetkárosító hatások nemcsak az állatokat és a növényeket érik, hanem bennünket is. Nap mint nap halljuk a riasztónál riasztóbb híreket környezeti katasztrófákról, a földön, vízen és levegőn ejtett sebekről, amelyek már egyáltalán nem, vagy csak nagyon sokáig gyógyulnak. Néha már idegeinkre megy a kilátástalan harc körüli huzavona, s egyre türelmetlenebbül várjuk, hogy a gondokat valaki megoldja helyettünk. Szakemberektől, pártoktól, politikai vagy egyéb mozgalmaktól azonban hiába várjuk a megváltást. Tudatosítsuk végre, hogy a halogatás, az időhúzás a tudatlanok taktikája. Mert ugyan kitől várhatunk segítséget a környezeti ártalmak ellen? Megvédenek-e bennünket külső erők, legyenek azok bármilyen elvhű környezetvédők saját cigarettánk füstjétől, a kertjeinkben csodálatosra „felpumpált“ zöldséV ____________________ ge k nitráttartalmától, kiveszik-e kezünkből a vegyszert és a műtrágyát, a freonos spray-t? Ne áltassuk magunkat. A környezet nemcsak a bennünket körülvevő világot jelenti, ennek önmagunk is szerves részesei vagyunk. A táplálék, amit magunkhoz veszünk, gondolataink, érzéseink, amik bennünk születnek, éppúgy alakítják életünket, akárcsak a vegyiüzemek gázfelhői. Ha tehát változtatni akarunk, önmagunkból kell kiindulnunk. A környezeti ártalmak miatt kihalásra ítélt állatfajokat immár az ún. Vörös Könyvbe gyűjtik össze. Fontoljuk meg, vajon megéri-e a mindennapos hajsza szülte kényszer és időhiány miatt lemondanunk az egészséges életvitel lehetőségéről. Megéri-e, hogy az utódaink netán emiatt kerülnek szintén az élet süllyesztőjébe? Adjuk meg nekik a lehetőséget, hogy ne a Vörös Könyvben végezzék. T. Szilvássy László összeállítása
