Vasárnap, 1992. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1992-02-28 / 9. szám
ÚBUJBSBfl * ir iszter úr, ha netán tudnék egy külföldi érdeklődőt, aki hazánkban kíván tankot vásárolni, akkor most önnek kell beajánlanom az illetőt?- Igen, hiszen a kulturális miniszter legföljebb kiselejtezett múzeumi mozsárágyút, a honvédelmi miniszter pedig csak használt tankot tudna felajánlani... De mert a fegyverkereskedelemnek a fele sem tréfa, nekem viszont arról kellene megbizonyosodnom, hogy az illető nem olyan országból érkezett-e. ahová az ENSZ tiltja a fegyverszállítást; esetleg nem olyan országból jött-e a maga embere, amely éppen háborúzik valakivel. A különböző bonyodalmakat elkerülendő, 1992 januárja óta nekem ugyanis láttamoznom kell a külföldi fegyvereladással kapcsolatos valamennyi alapszerződést.- Eszerint ön is benne van a pácban, hiszen tudnia kellett arról a 16 darab T 72-es tankról is, amelyekre a minap egy német hajó fedélzetén, a Földközi-tengeren bukkantak rá!-Tudtam, mint ahogy az is nyilvánvaló, hogy a rakományt vállaló német hajó - rajtunk kívülálló okokból - a saját országának előírásait szegte meg. Részünkről legális üzletről volt szó, amelyet az OMNIPOL szervezésében és az angliai MERIDIÁN Transport segítségével egy szlovákiai vállalat: az UNIMPEX kötött Szíriával. Méghozzá összesen 252 tankra szól az egyezség, amit eleve lehetetlenség egyszerre leszállítani. Ezt az ominózus üzletet egyébként is azzal a feltétellel kötöttük, hogy a belőle származó összeget a tankokat gyártó túrócszentmártoni vállalat csakis a termékszerkezet-váltásra, azaz a polgári termelésre való átállás feltételeinek megteremtésére fordíthatja.- Baksay úr, ne haragudjon, de ez a válasz akár amolyan pilátusi, magyarán: lelelősség- átháritási magyarázkodásnak is tűnhet... hatnának, elvégre a különböző nemzetközi egyezmények Csehszlovákiával, nem pedig a szlovák vagy a cseh állammal köttettek. Persze, mindez csak a várható gondok csekélyke töredéke, hiszen a köznapok gyakorlatában ennél sokkal több probléma adódna.- Javaslom hát, hogy ne kerülgessük a forró kását: ön szerint a szlovák országrészben melyek azok a politikai erők. amelyek a szakadék széléről a mélybe ránthatják Szlovákiát?- A nemzetieskedő baloldal blokkja: a Szlovák Nemzeti Párt, a Demokratikus Baloldal Pártja és a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom. Természetesen, az ennél is szélsőségesebb nacionalista csoportosulások úgyszintén ehhez a szekértáborhoz állnak közel.- Igen ám, csakhogy az imént említett hárompárti tömörülésnek egy látszólag erős ütőkártya van a kezében! Nevezetesen az. hogy az 1968-ban kikiáltott szövetségi államforma funkciótlannak bizonyult, ezért a föderáció elve - legalábbis szerintük - a priori elvetendő. ..- Valóban: a husáki föderáció eleve elvetendő; nem úgy viszont a demokratikus alapelveken nyugvó, működőképes föderáció. Sajnos, Gustáv Husák először a második világháború után tette tönkre a demokráciát, húsz évvel később pedig a szövetségi államforma elvét sikerült elkorcsosltania. 1969 januárjától húsz éven át egy totalitárius kommunista diktatúrában éltünk, ahol csakis egyetlen pártnak volt szava és döntési joga. Nyoma sem volt az igazi pluralizmusnak, a parlamentekben kézemelgetö bólogatójá- nosok ültek, és még sorolhatnám a korábbi rendszer „néplelkesítö vívmányait“. Ennek a múltnak az öröksége, hogy Astól Ágcser- nyöig nemigen tudjuk, milyen is egy jól bevált, működőképes föderáció; legföljebb hallomásMIKLÓSI PÉTER Veszélyes a belpolitikai tüzekkel játszani # r 3 1992. II. 28.- Pedig egy pillanatig sem az! Egész Csehszlovákia, de Szlovákia gazdasági helyzetére különösképpen jellemző, hogy minden egyes centre óriási szüksége van. A muszáj pedig nagy úr! Nyilván egyetlen tankot sem igyekeznénk eladni, ha az USA vagy bármely más nyugati ország hajlandó lenne azok árát közvetlen tőkebefektetés, esetleg egyéb anyagi támogatás formájában, a szóban forgó áru tényleges leszállítása nélkül is kifizetni. A javarészt hadiiparra berendezkedett szlovákiai gépipar konverziója ugyanis akkora gond, amelyet képtelenség önerőből megoldani. Aki ennek ellenkezőjét állítja, az nemcsak a gazdasági reform és a működőképes piacgazdaság elvének háttérbe szorításán mesterkedik, hanem visszasírja a politika mindenhatóságának időszakát is.- Nem a riporter dolga eldönteni: valóban helyes-e, hogy idehaza gyártott tankok úsznak Szíriába... Abban viszont fenntartás nélkül egyetérthetek önnel, hogy gazdaságilag Szlovákia úgy vergődik, akár a partra vetett hal. Mármint Nyugat-Európához viszonyítva. Ezt a véleményét ön sem szokta véka alá rejteni. És azt sem, hogy önt, miniszter úr, Szlovákia belpolitikai helyzete szintén erősen nyugtalanítja.- Valóban aggódva, rossz szemmel nézem mindazokat a törekvéseket, amelyek Csehszlovákia szétverésén, a szövetségi államforma megbuktatásán, s ezzel tulajdonképpen a szlovák országrész tönkretételén munkálkodnak. A józan szemlélőnek ugyanis látnia kell, hogy az egész ország - az elmúlt negyven esztendő örökségeként - szinte siralmas gazdasági helyzetben van. A kettéválás így aligha lenne több egy öngyilkossági kísérletnél, Szlovákia pedig különösen csú- fondáros szituációba sodródhatna.- Mégis sokan vannak, akik az efféle félelmek említését pusztán a vészmadarak huhogásának tartják...- Hadd feleljek csupán egyetlen, ám perdöntőnek látszó konkrétummal: a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság exportjából Szlovákia mindössze húsz százalékkal részesedik; s még ennek is jelentős hányada éppen az egyre többet bírált fegyvergyártásra, fegyverkereskedelemre épül! Ennek tudatában pedig aligha kell bővebben részleteznem, hogy az ország esetleges kettéválása után Szlovákia még sokáig képtelen lenne a radikális gazdasági reform végrehajtására. Újra eluralkodna a stagnálás, a devizabevételek hiányában a belső konvertibilitás szintén megvalósíthatatlan lenne; s mindennek eredményeképpen a külkereskedelem liberalizálása hasonlóképpen kútba esne. Ellenkezőleg: ismét az adminisztratív intézkedések, a központi elosztási rendszer időszaka térne visz- sza, ami előbb-utóbb szociális feszültségekkel járna. Sőt! Talán még határviták is adódból, a külhoni tapasztalatok alapján kapisgá- lunk róla valamicskét. Én ezért tartom nemzetieskedő betyárkodásnak, ha valaki már most, a demokrácia és a jogállamiság megteremtésének legelső fokán állva, eleve szembefordul a szövetségi államforma gondolatával. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy mi bántja a közös szövetségi állam megtartásának ellenzőit. Nevezetesen az, hogy egy jól bevált föderációban nem a nemzeti, hanem a polgári, illetve a regionális elv a legfontosabb. A nacionalizmus sajátja viszont, hogy képtelen megbékélni ezzel a szemlélet- és felfogásmóddal. Beleértve a nemzetek együttélésének köznapi gyakorlatát.-Szlovákiában önt rengetegen bírálják a nézeteiért. Sót! Egyrészt magyarbarátnak, másrészt a csehek behódolójának tartják...- Hadd ne feleljek erre közvetlenül, hiszen belőlem nem az indulatok, hanem a tények beszélnek. És a történelmi múlt, illetve az ebből adódó tapasztalatok iránti tisztelet. Én egyetlen pillanatig sem titkolom, hogy a Baksay família Kelet-Szlovákia egyik legősibb családja; hogy a családfámat egészen a mohácsi vész előtti időszakba, 1516-ig tudom visszavezetni; hogy őseim egyike Szepes várának kapitánya volt. Közelebbi felmenőim már „csak" kassaiak voltak, és generációkra visszamenőleg kereskedői vér kering az ereimben.- Kérem, ne vegye tapintatlanságnak, ha rákérdezek: netán magyarul is kezdhettem volna ezt a beszélgetést itt, a prágai Szövetségi Külkereskedelmi Minisztérium impozáns épületének második emeletén?- Nyugodtan, bár olykor-olykor talán kerestem volna a szavakat Visszatérve azonban az előbbi kérdéshez: nemcsak az egyéni meggyőződésem, hanem a külföldi tapasztalataim is azt sugallják, hogy az ország kettéválása, Csehszlovákia megszűnése óriási baklövés lenne. Ez nem behódolás, nem is pozícióféltés, hanem a merő valóság.- Miniszter úr, nem tart attól, hogy az ellentábor esetleg személyesen is kikezdi? Zsolna polgármestere, Slota úr bíróság elé akarja állíttatni a közös állam határozott támogatóit, a pozsonyi parlament egy másik képviselője pedig egyenesen lámpavasakra akarja lógatni a föderalistákat! De szóba hozhatnám azt is, hogy Csehszlovákia fennállásának 73. évfordulóján - az államfőt is meg- becstelenítve - dulakodással elegy tojásfürdő volt Pozsony főterén...- Szeretném, ha elhinné: bármit mondok, őszintén gondolom. Nincs is hát mitől tartanom.- Egy újabb autóbalesettől sem fél?- Igen, kilencvenegy júniusában valóban egyetlen hajszálon múlott a dolog. Szerencsére, meggyógyultam.- Miniszter úr, ön a saját Volvóját vezette azon az éjszakai órán, a Prága felé vezető autópályán... Az idők távlatából nem árulna el valamit egy fekete Mercedesröl?!- Ne haragudjon, egyelőre nem. Majd talán akkor, ha már nem veszek részt az aktív politizálásban.- Baksay úr. a külkereskedelmi minisztériumnak nagyon sok olyan alkalmazottja volt, aki 1989 novembere előtt ügynöke volt a titkosrendőrségnek, a hajdani StB-nek. Gondolom, ez nyílt titok: ugyanakkor kevésbé tudvalévő, hogy ön megszabadult-e ezektől az emberektől?- Hadd szorítkozzam pusztán a tényekre. Szigorú feddhetetlenségi vizsgálatnak vetettem alá mindenkit. Senkivel nem tettem kivételt, beleértve a külkereskedelmi hálózatot is. Itt 131 vezető dolgozóból 93 hagyta el a munkahelyét; az apparátusból pedig 1992 februárjáig 89 embert bocsátottam el. Ezzel nemcsak az egyes posztok tisztultak meg, hanem gyökeresen megváltozott a légkör, a külkereskedelmi minisztérium tevékenységének filozófiája is. Nézetem szerint ugyanis nem a szó legnemesebb értelmében vett üzletelés a feladata, hanem az ehhez szükséges feltételek megteremtése - a vállalkozók számára. Törekvéseink eredményeképpen 1991 - ben a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság, a külkereskedelem mérlegét tekintve, a világ 170 országa között a 34. helyet foglalta el. Pusztán az összehasonlítás kedvéért említem, hogy agazdaságilag-társadal- mllag korábban nyitó Magyarország ugyanezen a ranglistán csak az 54., Lengyelország pedig az 56. helyen szerepel Egyéb adatok szintén arra utalnak, hogy...- .. .bocsánat, ha félbeszakítom, de attól tartok, hogy ez a jelenség nem lesz igazán tartós!- Nézze, a különböző megrázkódtatásokra mindenképpen fel kell készülni, valamint azt sem árt tudatosítani, hogy az ország gazdasági helyzetének egészét tekintve, egyelőre alig moccantunk el a holtpontról. Mi annyit tehetünk, hogy saját körünkön belül, saját erőnkből csillapítjuk a megrázkódtatást. Nagyra értékeljük a nyugati világtól várható támogatást, ám az nem olyan tömegű, nem olyan gyors és nem olyan hatékony, hogy a legsúlyosabb feszültségeket varázsszerűen orvosolja. Természetesen ráadásul a támogató érdekeit szintén erőteljesen figyelembe veszi. Ezért senki, még a legígéretteljesebb populista szólam sem mentheti fel a kormányt, a társadalmat, a gazdasági élet alanyait attól a kínos kötelezettségtől, hogy saját erőből próbáljuk az átalakítás, a gazdasági reformok, a kialakítandó piacgazdaság gerincét képező feladatokat megoldani.- Számomra, ez az érvelés nem eléggé meggyőző.- Nincs is vége. Ott folytatódik, hogy meg kell fordítani a logikát. Ahhoz, hogy a viszonylag szűkös nyugati erőforrások felhasználása Kelet- és közép-Európában - így tehát Csehszlovákiában is -, valóban hatékony lehessen, az erőforrásokat oda kell koncentrálni, ahol a siker esélyei a legkedvezőbbek. A volt keleti blokk országaiban a nyugati segítségnek először azokat az országokat kell célba vennie, amelyekben a legrövidebb út vezet a piacgazdasághoz. Szerintem a visegrádi hármaknak erre jó esélyük van.- Ennek ellenére balgaság volna szem elől téveszteni, hogy továbbra is ott leledzünk a gazdasági helyzet gödrének mélyén.- De nem kilátástalan helyzetben! Tény, hogy vannak bizonyos mérföldkövek és szakaszhatárok. Ilyen mérföldkő, hogy a Nyugat már felfogta: az erőszakmentes átalakulás problémáit nem a másolás ajánlásával, hanem valami egészen mással kell megközelíteni. Hazai mérföldkő, hogy a demokrácia iránt elkötelezett, józan politikai erők most ismerik fel a helyzet súlyosságát; és már rádöbbentek arra, hogy milyen veszélyes a belpolitikai tüzekkel játszani. Nem kevésbé lényeges, hogy a társadalom higgadt rétegeiben mostanában kezd tudatosodni, hogy a történelem szükségszerűen benyújtja a számlát. Valamint azt is, hogy a jogállamiság megteremtésével, a liberalizálással, a külgazdasági súlypontváltással egy időben a pártok arculatának is körvonalazódnia kell. Jelenleg a tudatváltás rögös útját járjuk, amelynek legvégén ott kell majd lennie annak a felismerésnek, hogy a politikai tényezők elsődleges szerepét a gazdaságiaknak kell majdan felváltaniuk. A hétköznapok gyakorlatában ez azt jelenti, hogy búcsút kell venni a politika mindenható szerepétől, hogy a gazdaság törvényszerűségei viszont annál erőteljesebben érvényesülhessenek.- ön bízik ebben a fordulatban?- A gazdasági fölzárkózásnak egyszerűen nincs egyéb, más irányú vagy kényelmesebb útja. Még akkor sem, ha egyelőre akadnak, akik a szakaszhatárok és mérföldkövek helyett pillanatnyilag még lámpavasakat vagy börtöncellákat ígérgetnek.- Baksay úr, az idők távlatából mégsem árulna el valamit egy fekete Mercedesröl? Egy parányi sebhely mindmáig ott van a homlokán. ..- Ne haragudjon, egyelőre valóban nem.- Miniszter úr, az interjút mindenképpen köszönöm.
