Vasárnap, 1992. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1992-02-14 / 7. szám
véget ér. k görcsös rándu- ibongás követke- xnyedtség. szeretné, ha ás karjaiban törnint huszonöt év is sebesen elhúvérig sértette áz elkedése, később , végül szótlanul Megszokni azon- t meg. jóllakott macska nyújtózik és ke- ¡rmálja mezítelen aelypaplan alatt. >. ;dve támad, hogy itán lemond széniem cukkolom föl n, gondolja. Az i nem állhatja az ídja, miért, töp- ibb a férfi. Talán rdezni. Huszonöt igazán meg lehetnem meri. Ezért :z: . Mikorra készül- ? színes fotókkal í... úgy látszik, el! - mondja az kérdezősködik egy cseppet sem kíppen el... dig jóformán alig )d. Kivéve a fod- ... A városházán or megbeszéltük N'ógrad Szállóban :rült lefoglalnunk tét. Azt a néhány bán fogalmaztam . A taxi is ponto- ^általán. minden sokkal simábban, el ezelőtt... .imábban... - is- attal az asszony, naradt az ellenke- zéröl az intrika és itha elfelejtettek fe a huszonöt év lár nem áll módjá- egpróbál más húi:- Jól sikerült a ruhád...- Na hallod?! Azért a pénzért!- Az ilyesminek semmi köze az árhoz. Azért a pénzért még el is szabhatták volna.- A kék ruhámra célzol?- Nem! - mondja a férfi, akinek semmi kedve veszekedni az évfordulón. — Eszembe sem jutott célozgatni. A kék ruhádra pláne nem. Sohasem — a katonaságnál sem - tudtam célozni. Hiszen ismered az erről szóló történeteimet. A nő nem válaszol, helyette tüntetőén elnyom egy ásítást.- Minden szép volt és roppant elegáns. Egy magas színvonalon lebonyolított ezüstlakodalom. De ARDAMICA FERENC azért, ha itthon rendezzük, meghittebb lett volna. Az asszony ingerülten felül.- Meghittebb...? Lehet! De akkor most nem heverésznél az ágyban. Én mosogatnék, te törülgetnél... és a mellem helyett a porszívó csöve után nyúlkálnál... Bibizés helyett takarítanánk, mert rendbe kellene rakni a felfordult lakást. A férfi kénytelen elismerni, hogy felesége szavaiban van némi igazság. Sőt, sok igazság van bennük. Az asszony visszahanyatlik párnáira, látszik rajta, hogy szeméből elröppen az álom.- Mit gondolsz, nagyszülők vagyunk már? - vált témát a férfi. Az ünnepségen csak a fiuk volt jelen a feleségével, néhány jóbarát, hivatalbeli kolléga, pár rokon. Lányuk, aki Csehországba ment férjhez és minden órára való volt, nem vállalkozott a nagy útra, sürgönyben fejezte ki jókívánságait. Férje, a vejük pedig nem merte magára hagyni. Az asszony szeme szikrákat szór. Ez a mamlasz mindenáron nagyapa akar lenni! Alig várja!- Mit tudom én?! - rándít a vállán az asszony és dacosan elhatározza, hogy megszületendő unokáját, ameddig csak lehetséges lesz, letagadja. - Bírd ki, amíg megérkezik a távirat! — Vajon kisfiú lesz-e, vagy kislány? — Oh! — az asszony megvetően csak ennyit mond... Mintha az valamit is változtatna a tényeken! A férfit felesége „óh“-ja sem tudja megállítani a további ábrándozásban ... Kezét összekulcsolva a feje alá helyezi, szemét egy pillanatra lehunyja és szabad vonulást enged a mindkét nembeli gyermekarcoknak. Az utolsó előtti gyermeknek acélkék szeme van, az utolsó pedig hideg, ezüstszürke szempárral tekint rá. Talán ez okozza, hogy gondolatai ismét visszatérnek az ezüstlakodalomhoz ... Úgy látszik, az ezüstlakodalom nem az igazi! Ha nem lett volna az előbbi, jól sikerült szeretkezés, csak hideg, ezüstszürke emlékek vilióznának benne. Sebaj, az aranylakodalom! Az lesz az igaz! Itthon fogják tartani! A nagy ebédlőasztalt körülülik az aranyszőke unokák, esetleg dédunokák, fejecskéjük az aranyszínű, párolgó húsleveses tányér fölé fog hajolni, melyből száműzve a bolti tészta. Minden hazai ízű és aranyszínű lesz... És nem baj, ha holtfáradtak lesznek, majd csak elmosogatnak és rendet tesznek az ünnepség után, hiszen a fickándozásra már nem lesz gondjuk. Fickándozni most kellene. Amit kigondol, kimondja. Az asszony nem szól semmit. A férfi egy percig zavarban van, vajon hallotta-e egyáltalán a felesége az indítványt? Őszintén reméli, hogy az asszony ezen a napon mégis kivételt fog tenni. Kinyújtja feléje a kezét, de pórul jár. Az asszony mereven elzárkózik. A férfiből pedig egy szuszra szakad ki huszonöt év keserűsége:- Tulajdonképpen miért jöttél hozzám feleségül?- Most már megmondhatom! - fordul feléje az asszony. - Fogadásból!- Fogadásból? - ismételgeti a férfi gépiesen és semmit sem ért.- Igen. Fogadtunk Nusival. Nusi azt állította, hogy nem vagy igazi férfi! Én pedig az ellenkezőjét.-És?- És akkor Nusi bevallotta, hogy édes kettesben volt veled, és majdnem eljutottatok odáig, de csak majdnem, mert te a döntő pillanatban visszatáncoltál. Nusi bizonyítva látta tehetetlenségedet, s erősködött, hogy az elmondott tények birtokában biztosan én sem mennék hozzád feleségül... Fogadtunk. Ez lett belőle.- Ez lett belőle... Az asszony halkan felkacag:- Mondd, hogyan is volt akkor Nusival? A férfi két dühhullám között megpróbálja felidézni felesége leánykori barátnőjét, aki állandóan rájuk akaszkodott és zavarta az udvarlást.- Kullanccsal? - kérdezi a férfi vészjóslóan. Nusit közösen nevezték el Kullancsnak. „ — Kullanccsal! — biztatja nevetve férjét az asszony. — Miért mondtál nála csődöt? Miért nem állt be a ke- ményedés?- Mert más valami volt ott kemény! - mondja a férfi fogcsikorgatva. - A lába között a bugyija! Megtapintottam, amikor lehúztam. Az asszony hátraveti magát a párnákra, könnyes lesz a szeme, úgy kacag. A férfi is könnyezik, de nem kacagva, hanem szitkozódva... Az az átkozott Nusi, az a mocskos Kullancs, az a rohadt dög a kőkemény bugyijával! Mégis, mindennek ellenére meg kellett volna...! Oh, ha előre tudta, ha csak sejtette volna! Akkor nem jön hozzá ez a nőszemély feleségül fogadásból, kíváncsiságból. Akkor minden másképpen történik, s ő nem válik egy fogadás áldozatává. Akkor lehet, hogy egészen más nővel él le huszonöt évet, olyannal, aki szereti, aki nem húzódik el az első szeretkezés után, hanem másikra biztatja. Akkor nem tévedésből kap huszonöt évet, s az ezüstlakodalma után biztosan nem érzi magát becsapottnak, kifosztottnak.- Ezüstlakodalom! - sziszegi a férfi megvetően és szégyelli magát, amiért az előbb már az aranylakodalmon járt az esze. Lehet, sőt nagyon valószínű, hogy ilyen egyáltalán nem lesz. Majd ó gondoskodik róla.- Ne emlegesd folyton! Felejtsd el; utána vagyunk. Elmúlt... Próbálj meg elaludni!- Igen. Megpróbálok... Megpróbálhatom ... Próbálja, de nem sikerül. Egész éjszaka hánykolódik. A reggel ébren találja. A türelmetlen csengetés csak a feleségét ébreszti fel. Kiugrik az ágyból, ajtót nyit, megpillantja az egyenruhát, a táviratkihordó az... Tíz korona borravalót nyom a markába, hogy megtudhassa leánya és újszülött unokája halálhírét. Pedig a postás igazság szerint egy fillért sem érdemelne. EZÜSTLAKODALOM figyelmükbe aján- Vannak nekünk k is. És még vala- Semmiféle mintát falakon! A mintá- het. A minták feli- le az alakját, amin ódni. Nincs paza- Az idő, jegyezze ■, a félelem mellett i szövetségesünk. 1 átkozottul kevés ősünkre mindig, gyorsan — mindig n^r hívben a had- la szabad nagyob- amennyit a rend- nészteni. A gya- lyanok vagyunk, zamara: egy feje kupac között kell :n dicső IV. Külö- úgy bombáz ben- ékül. Van-e ered- r? Milyen szerve- íbuktatnia, Stein- eismerő vallomá- c? És - neveket! Mintha a sikeres ■m állna, csak nett az igazán jó ött mindig egyetmek semmi jelen- ik ministráns. Más »ózzák. Ha megvet, pontot tehe- gére. Igaz, Rutúr. z, főhadnagy úr, indig elsieti a kö- itkowski. Mintha :. Vagy terhesnek es kifejezés, Rut- hesnek érzi? Ez intök, hogy meg- ilni a frontra való ílyeit. Bizonyos zöldes sértő meg- I fa. S ami a legér- om, nem is kell lértettet. Valóban > úr nincs megelégedve a munkámmal, mindig kiküld- het a frontra.- Szóval nem ez a helyes kifejezés, hogy terhes. Maguknak, értelmiségieknek igencsak nehéz a kedvükben járni. Ha megdicsérem, azon sértődik meg, hogy alkalmasnak találom egy lényegében hóhérinak nevezhető munkára. Ha megfeddem, azon sértődik meg, hogy alkalmatlannak. Hol is hagytam abba?- Az első névnél, amelynek kiderítésével, a jelek szerint, még csak a munka felét végeztük el.- A baj ott kezdődik, hogy e név viselőjének a leggyakrabban megvan a maga igaza. A rossz rendőr beéri azzal, hogy ezt kiszedje belőle és jegyzőkönyvbe vegye. Sajnos, az esetek többségében a letartóztatott igaza teljesen használhatatlan. Ellentmond a miénknek. Mi az ördögöt kezdjünk egy olyan igazsággal, amely arról igyekszik meggyőzni bennünket, hogy nincs igazunk? Gondolom, egyetért velem, hogy egy, az egész Birodalom alapjául szolgáló rendszert azért nem fogunk megváltoztatni, mert egy igazság ellentmond neki. Nem marad más hátra tehát, mint hogy a gyanúsított igazát formáljuk át, hogy megfeleljen a szükségleteinknek. Nos, ez a mi küldetésünk, Rutkowski.- És ha ennek folytán megszűnik igaznak lenni?- Sosem is volt az, Rutkowski. Egy igazság, mely hagyja magát megváltoztatni, merő hazugság. Olyan, akár a vallomását minduntalan megváltoztató fogoly. Megbízhatatlan, ingatag. Nem kár érte, ha elhanyagoljuk. Ezután az ezredes úr témát vált. Megrögzött szokása ez minden rendőrnek: a vallatások során ivódott beléjük. Ezért van az, hogy ha rendőrrel beszél az ember, mindig úgy érzi, mintha vallatnák. (A leggyakrabban így is van.)- Mi a véleménye, Rutkowski, a szemről?- Milyen értelemben, ezredes úr?- Rendőrségi értelemben, natür- lich. Nem vagyunk szemorvosok. — Be kell vallanom, hogy ilyen értelemben még sohasem foglalkoztam a szemmel.- Nem figyelte meg, hogy az első kihallgatáson elszíneződik a fogoly szeme? Csak a másodikon nyeri vissza eredeti színét. A félelemtől van. A félelem savas oldatában az emberi szem úgy viselkedik, mint a lakmusz. Fel is állítottam magamnak erről egy kis elméletet. Steinbrecher ezredesnek valójában mindenről megvolt a maga „kis elmélete“. Rendőrségi használatra, természetesen. Én viszont nem mertem bevallani, hogy amennyire csak lehet, igyekszem elkerülni a fogoly tekintetét a kihallgatás során. Mindig is azokat szerettem jobban, akik, hozzám hasonlóan, gyengeségből, vagy a falra, vagy a padlóra meredtek egész idő alatt. Mindaddig, míg tekintetük nem találkozott azzal áltathattuk magunkat, hogy valójában semmi sem történik közöttünk, hogy az a másik chiméra csupán, valami lázálom szülötte, s hogy az iroda négy zöld fala közt lejátszódó undorító jelenet múló rémálom csupán. A legrosszabbak azok voltak, akik egyenesen keresték a tekintetem. Akik mindenáron tudatában akartak lenni elveszettsé- güknek. Egy-egy ilyen tekintet- összevillanás, kivált, ha a szemben ülő előtte elárulta, hogy nem árul el semmit, a pokol legmélyebb bugyrából érkező vészjel volt számomra, felhívás, hogy tenned kell valamit, valamit, ami meghaladja a tehetségemet, s ami teljesen idegen tőlem, lelki alkatomtól, s pláne meggyőződésemtől. Erre aztán végképp elvesztettem a józan eszem, s, tartok tőle, olyan megalázó atavizmusokra ragadtattam magam, hogy ma is restellem. A gyanúsított ilyen merev magatartása ugyanis alapjaiban megbolygatta mentési terveimet. Sikerünk azon múlott, mennyiben bízik meg bennem. A feltétel nélküli együttműködés teremtette meg a túlélés kilátásait mindkettőnk számára. Nekem erkölcsi, neki fizikai értelemben. A körülmények szerencsés összejátszása esetén - milyen ritkán! - mindketten épkézláb kerülhettünk ki e pokoljárásból, én a megőrzött önbecsülésem és pozícióm, ö a megőrzött titka és néhány kék folt birtokában. Két dolog kellett csak e látszólag természetellenes szövetség sikeréhez: okosakat kérdezni és okosakat felelni. Valamiféle válaszra mindenképp szükség volt. Bizonyos bűnöket be kellett ismerni. A bűn immanens velejárója a letartóztatottnak. Én legfeljebb annyit tehettem, hogy kevésbé szigorúan büntetendő régiókba tereltem. Ez, bevallom, meglehetősen ritkán sikerült. Mindkettőnket megbénított a félelem, hibáztunk mindketten. Ügyefo- gyott kérdéseket tettem fel, melyekkel zavarba hoztam az asztal túloldalán ülő szövetségesemet, s arra késztettem, hogy ő is ügyefogyott válaszokat adjon, melyekből aztán, a Jegyzőkönyv vaslogikájából következően, újabb, még rázósabb pótkérdések fakadtak, ezekre a még reménytelenebb feleletek, mígnem egy éjjel kétségbeesetten állapítottuk jneg, hogy. egyetlen lépés választ, el bennünket a végtől - őt az akasztófától, engem a lelki válságtól. Erről azonban, mármint hogy miket éltem át, amikor a félelemtől és bizonytalanságtól narkotizálva egy- egy ajtónyílásra vártam, a megváltás vagy a bukás hírnökére, s arra, hogy mit veszek ki első pillantásából és első szavából a sors üzeneteként, Talita cumit-e vagy Anatéma te-t, majd később mesélek részletesebben, majd ha Adam Trpkovic kerül elém. Most siessünk vissza Steinbre- cherhez és kisded elméletéhez a szem szerepéről a vallatáspszichológiában.-Tavaly egyszer egy vak hegedűssel akadt dolgom. Azzal gyanúsítottuk, hogy kávéházi muzsikusként üzeneteket közvetített a banditákhoz.- Névtelen feljelentés alapján, nyilván.- Nem. Logikai alapon. Egy részvétet ébresztő vak, hatalmas mozgási rádiusszal, korlátlan kapcsolatteremtési lehetőséggel - ért engem, ugye? Nem értem, de nem szólok.- Hanem ahogy hegedült! Azt a légies vonóvezetést! Schubert, Schumann, E. T. A. Hoffman, Nicco- lo Paganini. Aztán, maradjon köztünk, a nagy zsidó duó: Mendelssohn - Meyerbeer! Az egész repertoárját eljátszotta az irodámban.- Az üzenetek nyilván zenei frázisokba voltak kódolva.- Ne legyen idióta, Rutkowski! Nem volt abban a zenében semmi, csak tiszta szépség. Ujjai alatt dalra fakadt a közönséges lószőr. Nem dalolt, dalra fakadt, ahogy Homérosz mondaná. Rendszerint azzal fejeztük be a kihallgatást, hogy hegedült. Szerepet cseréltünk. Most ő vitte a prímet. De nem erről akartam beszélni. A szemről. Orvosilag megállapított tény, hogy világtalan volt, mégis, mint valami drágakőben, ott csillogott a szemében az élet. Az ég kékje. A tükör visszfénye. Az üveg ragyogása. A lámpa lángja. Mozgás volt a szemében, de hamis mozgás, ért engem, Rutkowski, fantomszerű. Nem belülről jövő - a fénytörés játéka volt az egész. Leírhatatlan érzés volt, biztosíthatom. Még az én nyomozásom is megsínylette a dolgot. Végül kénytelen voltam beköttetni a szemét egy fekete kendövei. Nevetséges, ugye? És mégis logikus. Mert minek a szem, ha nem árul el semmit? Magad elé tudod képzelni, Hil- mar, a jelenetet? A Harcosok Otthona a Mihajlo fejedelem terén, Belg- rádban. Gránitkripta, tornyában elromlott órával. Hajnali négy óra. Az irodák kihaltak. A legsürgősebbek kivételével minden kihallgatást felfüggesztettek holnapig. Az utolsó hivatalnokok sápadtan, a virrasztás méregnyomaival az arcukon vonszolják magukat végig a fertőtlenített folyosókon, és belevesznek a zöld hajnalba. Sorra kialusznak a nyomozók fényszóró-lámpái. Csak az acélhálóval védett ügyeletes égők pisla fénye világít még. Mint megannyi temetői mécses. Elül a zaj. Elhal a bikacsök nyálkás éneke is. Semmi nesz, csak a rovarok neki- nekibuzdulása hallatszik a megmaradt fényforrások körül. Egyszer- csak, mint vérengzés utáni siratódal, belehasít a csöndbe a Karnevál. Opus numero 9. Álarcosbál. Jelmezes fantazmagória. Haldoklók ünnepe. Schumann őrjöng. Fájdalmas gyengédséggel tör fel a bomlott lélek mélyéből Istenhez a zokogás. A pincében, melynek padlójáról épp az imént mosták fel durva súrolókefével a vérét, a hegedűs, fekete kendővel a szemén, követi a zeneszerzőt a szent orgiába. S, mint a más keserűségét éneklő igric, a magáéról sem feledkezik meg. Dalából kihallani: semmi remény. Az őrület sem ad menedéket. Ez az ég válasza. A két művész most egy asszonyalakhoz fordul. Egyetlen, tüdőszakasztó sikolyban szakad fel belőlük az Ave Maria, oly fájdalmasan, hogy utolsó akkordjaiban már-már pajkossá válik, amint ide-oda verődik az üres folyosón a Szűzanyát keresve. Steinbrecher ezredes kihúzott derékkal -ül az íróasztalánál. Zubbonya kigombolva. Nem teljesen, persze, csak a legfelső gombja. Ennél önfe- ledtebb müélvezést ne is várjunk tőle. Arca fölenged a hajnal fényében. Zavartan hallgatja ezt a reménytelen perlekedést az éggel. Vajon rendőri vagy szerencsétlen halandói mivoltában-e? Szolgálatot tel- jesít-e még mindig, vagy megpróbál maga is érintkezésbe kerülni a legfelsőbb titokkal? Részesévé lenni netán valami összeesküvésnek? Megkérdeztem tőle, mi lett a hegedűssel.- Agyonlövettük.-Rábizonyult, hogy üzeneteket közvetített?- Nem. Túszként végeztettük ki. Na, ennyit mára. Fáradt vagyok. Steinbrechertől pedig ne sajnálj megválni. A következő levelemben még mindig ő viszi majd a szót. Addig is üdvözöl KONRAD Szilágyi Károly fordítása G. NAGY LÁSZLÓ RAJZA
