Új Szó, 1992. december (45. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-09 / 290. szám, szerda

1992. DECEMBER 9. ÚJ SZÓ, KÖRNYEZETVÉDELEM 6 Századunkban a gazdasági fejlődéssel járó beruházások fokozatosan egyre nagyobb beavatkozást jelentettek nemcsak a szabad természetbe, hanem hovatovább a lakosság életkörülményeibe is. Ezért az ötvenes-hatvanas években a közvélemény nyomására az illetékesek kénytelenek voltak kidolgozni a nagyberuházások hatásait előzetesen megvizsgáló kutatási módszereket, illetve megteremteni ezek alkalmazásának jogi lehetőségeit. Ez a folyamat napjainkra lényegében az összes fejlett országban végbement és megindult a világ kevésbé fejlett, illetve fejlődő részein is. A néhány évtizeddel ezelőtt megkezdett eleinte ilyen irányú kísérletek még csak a beruházások műszaki színvonalával, illetve a várható nyereség és veszteség elemzésével foglalkoztak. Ily módon került sor az új londoni repülőtér vagy az asszuáni gát elemzésére. Hamarosan azonban bebizonyosodott, hogý a természetbe történő beavatkozások anyagiakkal közvetlenül nem fejezhetők ki, valamint, hogy nagyobb súlyt kell fektetni a környezet és a szociális szférát érintő változásokra. így azután a hetvenes évek elején új módszer látott napvilágot, amelyet összefoglaló nevén környezeti hatástanulmánynak (angolul Environmental Impact Assesment, EIA) nevezünk. Ezt, a több mint húsz éve alkalmazott módszert a világon elsőként az Egyesült Államokban iktatták törvénybe - 1973-ban az USA Környezetvédelmi Állami Politikája részeként. Az előírás kezdetben csak a szövetségi beruházásokra vonatkozott, de később az egyes államok is kidolgozták hasonló törvényeiket. Átvehető tapasztalatok híján az új módszerek bevezetése természetesen nehezen ment, de napjainkra már több mint százezer ilyen elemzés készült. Az utóbbi időben pedig megvizsgálják az amerikai kormány által külföldön támogatott beruházásokat is. Az USA példáját 1973-ban követte Kanada, majd a nyugat-európai államok (pl. NSZK 1975, Franciaország és Írország 1976), sőt a nyolcvanas években tovább terjedt a többi kontinensre is (Japán, Ausztrália, ÚjZéland). Európában ilyen téren az első komoly összefogásokra 1977-ben került sor, amikor is az Európai Gazdasági Kamara közzétette 2. környezetvédelmi akcióprogramját. E folyamat azután 1985-ben az EGK Minisztertanácsa Irányelveinek elfogadásával tetőzött. Azokat a minimális követelményeket tartalmazzák, amelyeket a magán- és közérdekű projektok megvalósítása előtt az EIA keretében a tagállamoknak el kell végezniük. * Az EIA bevezetésének utolsó jelentős állomására 1991-ben került sor, amikor is a finnországi Espookban a legtöbb európai ország aláírta a határokon átnyúló környezeti hatások megítéléséről rendelkező egyezményt. Ezt, ha késéssel is, de hazánk is ratifikálta. Ez ugyan az új, mindössze előkészületben lévő akcióra vonatkozik, de tavaly váratlanul a bősi vízlépcső körül kialakult vitával kapcsolatban is felbukkant. Josef Vavroušek, egykori szövetségi környezetvédelmi miniszter tavaly őszi emlékezetes budapesti útja során az Országgyűlés három érintett bizottsága előtt tartott beszédében felajánlotta, hogy az építkezés komoly készültségi foka ellenére a bősi kérdés megoldása érdekében a két vitás fél kezdeményezze az EIA alapján történő hatásvizsgálat elvégzését. így ugyanis lehetővé vált volna egy objektív, mindkét fél politikusainak megfelelő hivatkozási alapot biztosító kép kialakítása. Sajnos, Josef Vavroušek kezdeményezése itthon a technokraták befolyása alatt álló szlovák politikai körök hónapokig tartó bosszúhadjáratát aratta le, és ennél is rosszabbul járt Magyarországon, ahol a politikusok még válaszra sem méltatták. Mindezek ellenére természetesen az EIA betört Kelet- és Közép-Európába is. Hazánkban elsőként a tavaly elfogadott szövetségi környezetvédelmi törvény szentelt neki komoly figyelmet, de részletes szabályozás kidolgozása az ehhez kapcsolódó köztársasági törvények feladata maradt. Az azóta eltelt időszakban ez Csehországban már napvilágot is látott, Szlovákiában pedig remélhetőleg hamarosan szintén a törvényhozási folyamat végére érünk. A FOLYAMAT BELÜLRŐL Az általános definíció szerint az EIA célja valamely tervezett akció a biogeofizikai környezetre gyakorolt hatásainak megállapítása, előrejelzése, azok értelmezése és közzététele. A gyakorlatban ez a folyamat még azelőtt zajlik le, hogy az illetékes államigazgatási szerv engedélyezné a tervezett tevékenységet (építkezés, új technológia bevezetése stb.). Lényegében egy környezetvédelmi hatástanulmány kidolgozásáról van szó, amely megállapításait azután elemzik szociális hatások (munkanélküliség, életkörülmények stb.) függvényében is. Elsőként arról születik döntés, hogy egyáltalán alkalmazzák-e az ElA-t. Ezután elemzik a felhasználandó legfontosabb módszereket és kiválasztják az elvégzésükre hivatott intézményeket. A legfontosabb fázis a környezeti hatástanulmány kidolgozása, melyet elkészülte után az erre kijelölt szerv véleményez. Végezetül az e téren már hagyományokkal rendelkező országokban legújabban azt is vizsgálják, hogy mit is sikerült elérni az ElA-nak köszönhetően, vagyis milyen hatásfokkal működik a rendszer. A módszer nagyon fontos eleme a nyilvánosság bevonása. Ily módon tulajdonképpen elsőként történik meg, hogy az érintett lakosság számára is törvény biztosítja a beleszólás jogát. Az ElA-t ugyanis a beruházó kezdeményezi, de lépéseiről kezdettől fogva kötelessége tájékoztatni az összes érintett közösséget. A nyilvánosság részvétele a megítélést végző szervek számára is fontos. ily módon ugyanis egyrészt olyan összefüggésekre is fény derülhet, amelyek a helyzetet távolról vizsgálók számára különben könynyen rejtve maradnak. Másodsorban pedig jelentősen lecsökkennek a konfliktusforrások, ami pedig minden résztvevő elemi érdeke. A fejlett országok több mint húszéves tapasztalatai alapján az EIA legnagyobb előnye, hogy még a kezdeti időszakban kiszűri a kedvezőtlen hatásokat és kötelező érvénnyel megtárgyalja az összes szóba jöhető megoldási változatot (ennek keretében természetesen a nullavariánst is). A közvéleménynyel és a megfelelő szakmai intézményekkei folytatott párbeszéd eredményeként a helyi- körülményeknek leginkább megfelelő megoldási mőd alakul ki. Az oldal anyagát írta: TUBA LAJOS SZLOVÁKIAI HELYZETKEP Csehországgal ellentétben Szlovákiában az ilyen jellegű törvény egyelőre csak előkészítési fázisban létezik. Dr. Božena Gašpariková, a Szlovák Környezetvédelmi Minisztérium legiszlatív főosztályának igazgatója szerint a törvény elfogadására eredetileg az idei év második felében került volna sor, de a Legiszlatív Tanács felkérte a minisztériumokat, hogy az év hátralevő részében csak a szövetség felbomlásával kapcsolatos törvényjavaslatokkal foglalkozzanak. Véleménye szerint ez nem feltétlenül jelent hátrányt, mivel ily módon időt nyernek a javaslat tökéletesítésére. A várhatóan két-három héten belül megkezdődő minisztériumközi véleményezésen mindenesetre nagy vita kialakulásával számolnak, ami viszont hozzájárulhat ahhoz, hogy elkerüljék a már létező csehországi törvény hiányosságait. A pozsonyi minisztériumi szakértők szerint ugyanis a cseh verzió túlságosan tömör, ezért több esetben nem ad lehetőséget a felmerülő gondok orvoslására. A szlovák törvényjavaslat indokolásából kiderül, hogy kidolgozói igyekeztek felhasználni a már létező külföldi tapasztalatokat. Elsősorban a több mint tíz év óta folyamatosan csiszolgatott osztrák elöíráskra támaszkodtak, de átvették a norvég és holland megoldás több elemét is. A törvény által tárgyalt problémák közül a közvélemény számára a legfontosabb, hogy ilyen irányú vizsgálat az építkezésekkel, a természeti erőforrások kihasználásával és egy adott terület megváltozott célú felhasználásával kapcsolatban is lefolyhat. Az elképzelések szerint a környezetre gyakorolt hatásokat mindig az a központi szerv ítélné meg, ahová a javasolt tevékenység tartozik. Ennek során a környezetvédelmi minisztérium elsősorban ellenőrző és koordináló szerepet játszana. Az így kialakuló álláspont nem lenne kötelező érvényű, hanem a hivatalos engedélyt kiadó államigazgatási szerv számára háttéranyagként szolgálna. A törvény pontosan felsorolja azokat a területeket, ahol kötelező az EIA alkalmazása, a többi esetben viszont csak külön javaslatra végeznék el a vizsgálatot. Pozsonyban a Környezetvédelmi Minisztériumban mindenesetre már létrehozták a megfelelő osztályt. Ennek vezetője dr. Aneta Zubeková arra a kérdésre, hogy milyen módon kapcsolódhat be a folyamatba a közvélemény elmondta, az elképzelések szerint erre az elképzelés hivatalos bejelentése után azonnal lehetőség nyílna. így a lakosság már az adott akció helyszínének megválasztásába is beleszólhat. Amennyiben véleménykülönbség alakul ki, az álláspontokat addig kell egyeztetni, amíg valamiféle megegyezés létre nem jön. Végeredményben az is megtörténhet, hogy a beruházó eláll szándékától. A lakosság ezenkívül az EIA keretében kidolgozott értékelésekkel is megismerkedhet nyilvános gyűlések keretében. Ezt az elméleti modellt egyébként a közeljövőben a gyakorlatban is ellenőrzik. Már folyik a zsolnai vízlépcső ilyen irányú vizsgálata, és már jelentkeztek egyéb érdeklődők is. Ezek közé tartozik egy eperjesi gyógyszergyártó üzem, illetve a Pozsonyt elkerülő és a Važec-Hybbe közti autópályaszakasz. A szakemberek azzal számolnak, hogy az így szerzett tapasztalatok alapján tovább módosulhat a felállított elméleti modell. Mindezek alapján tehát világos, hogy a lakosságnak már napjainkban is megvan a lehetősége, hogy az őt érintő komoly beruházások esetében a környezeti hatástanulmány kidolgozását kérje. A gyakorlatban ehhez arra van szükség, hogy a helyi önigazgatás vagy egy polgári kezdeményezés az illető beruházónál igényelje a hivatalos eljárás kezdeményezését. A Csallóközben sokáig emlékezetes marad a Nagyabonyban tárolt veszélyes hulladékok esete. Környezetvédelmi hatástanulmány elvégzése esetén az ilyen igyekezetek csirájukban elfojthatóak. (Fogas Ferenc felvétele) d 3 >—>*«•. ö V— Az Alsó-Vágon a Vízgazdálkodási Beruházó Vállalat a közeljövőben két vízlépcsőt is szeretne építeni, így itt valószínűleg az elsők közt alkalmazhatjuk az EIA módszert CSEHORSZÁGBAN MÁR MŰKÖDIK Miután az idei év elején a Szövetségi Gyűlés által elfogadott környezetvédelmi törvény hazánkban is megteremtette az EIA bevezetésének jogi lehetőségét, a Cseh Nemzeti Tanács néhány hónapon belül el is fogadta az ehhez szükséges részletes jogszabályt. E szerint megítélés alá esik az összes tevékenység, építkezés és technológia, amely esetében feltételezhető valamilyen kedvező vagy kedvezőtlen hatás az éghajlati viszonyokra, levegőre, felszíni és felszín alatti vizekre, talajra, nyersanyagforrásokra, védett területekre és az állatilletve növényvilágra. A megítélés során össze kell hasonlítani a lehetséges megoldási változatokat és ezek közül azt kell javasolni, amely során lehetséges a kedvezőtlen hatások minimalizálása. A nyilvánossággal való együttműködés keretében a környezeti hatásvizsgálat során kidolgozott dokumentáció legalább 30 napra az érintett helységekben közszemlére bocsátandó. Ezenkívül az érintett önkormányzatok, illetve a helyi polgári kezdeményezések (ez utóbbik kénytelenek legalább ötszáz támogató aláírást összegyűjteni), részesei a hivatali eljárásnak, vagyis véleményük a hivatalos dokumentáció részét képezi. A szakmai véleményezés eredményeit nyilvános összejövetelen ismertetik és amennyiben ennek során az illetékesek valamely lényeges kérdésben nem képesek kielégítő és megalapozott tájékoztatást nyújtani, a gyűlést kénytelenek elnapolni.