Új Szó, 1992. december (45. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-09 / 290. szám, szerda

5 MOZAIK ÚJ SZÓ* 1992. DECEMBER 9. a város önkormányzata, kulturális intézményei, a Csemadok alapszervezete, üzemei és magánvállalkozói a szervezők segítségére siettek, hogy közösen oldják meg a feladatokat, hogy közös munkával hozzanak létre karácsony előtt egy jelentős kulturális bemutatót. Érdekes ajándékot adnak ezzel városuk, környékük, és az ország lakosságának. A kétnapos rendezvény értékéhez társul egy órás műsorával a Vavrinecz András vezette budapesti Bekecs népzenekar, és a közeli Nógrád szülöttje Szvorák Katalin népdalénekes. Európa tiszteli és ismeri hangját, művészetét. A Honvéd Művészegyüttes kiváló szólistája. A szombaton 18.00 órakor kezdődő versenyműsor után éjfélig tartó táncház lesz. Muzsikál a Varsányi zenekar Félből. Tavasszal, egy hétvégén, Münchenben tartottunk közösen egy táncházat, ahol a tanított gömöri táncok sikert arattak. Remélem, Tornaiján még a polgármester urat is sikerül „megtáncoltatnunk", és Önöket is, kedves közönség. A táncházban itt is lesz gömöri táncok tanítása - ennyivel tartozunk a házigazdáknak. A belépődíj szombaton 30, vasárnap 40 korona lesz, gyerekeknek és katonáknak lényegesen olcsóbb a belépés. Országos megméretés lesz tehát Tornaiján december 12-13-án. Megtudhatjuk, mit fejlődött néptánc- és népzenekultúránk két év alatt, az utolsó megméretés óta, és mennyire ragaszkodik e kultúrához Gömör lakossága. TAKÁCS ANDRÁS ORSZÁGOS MEGMÉRETTETÉS Ez év végén, december 12-13án, jó gazdához illően, országos versenyre jönnek össze Tornaiján a' Városi Művelődési Központban Szlovákia magyar felnőtt néptáncegyüttesei. Összejönnek, hogy számot adjanak az elmúlt két év alkotói tevékenységéről, összemérjék fejlődésüket az ország legjobbjaival, a más városokban, más vidékeken, másféle körülmények között dolgozó együttesekkel, ellenőrizzék az általuk megfogalmazott alkotói, műsorszerkesztési, táncos-nevelő irányzat helyességét. Megbizonyosodjanak arról, hogy munkájukra szüksége van nemzeti kisebbségi társadalmunknak, hogy az általuk ápolt néphagyománykultúra, annak művészi feldolgozása éltető részét képezi az egységes magyar nemzeti kultúrának. A Csemadok Országos Választmánya felkérésére, a Szlovákiai Magyarok Folklórszövetsége vált szervező gazdájáva a versenynek. Tizen-, egy együttes tette magáévá a felhívást, és vállalva a meghirdetett feltételeket, jelentkezett a megméretésre. A nagy múlttal rendelkező együttesek (liosvai, Új Nemzedék, Garammenti, Szőttes, Hajós) mellett fiatalabbak (Vasvirág, Bódva, Búzavirág), egészen fiatalokkal (Nógrád, Istiglinc, Tinódi) is találkozhatunk majd 12-én a versenyműsorban és 13-án a gálaműsorban. Az együttesek műsorukban felölelik Kárpát-medence népművészetét. A hazai tájegységek közül Mátyusföld, Gömör és Bodrogköz többszörösen is megjelenik az egyes koreográfiában, illetve a műsorokban, ezen kívül Dunántúl és Erdély. Jó táncosok, jó zenészek előadásában nagy alkotások várhatók. A felsorolt tájegységek igen értékes hagyománykultúrával rendelkeznek, együtteseink pedig jó alkotókkal, vezetőkkel és előadókkal. A verseny kötetlensége szabad teret biztosít az alkotói fantáziának, mert a versenybe benevezhetett minden csehszlovákiai magyar, a Kárpát-medence néptánckultúráját ápoló felnőtt táncegyüttes, maximum 25 perces műsorral. A minimumidő, a téma, a tájegység, a nemzeti hovatartozás stb., az adott kereten belül szabadon választható. Meglátjuk, hogyan tudtak együtteseink az adott szabadsággal sáfárkodni. A néptáncverseny házigazdájaként új város debütál: Tornaija, ahol Vasvári verbunk (A szerző illusztrációs felvétele) ELSODORTA AZ ÁR A KOMPOT Többhetes ígérgetés és késés után december 3-án (mint arról már beszámoltunk olvasóinknak) megérkezett Vajkára a Duna vizén a komp. Nagy volt a sürgés-forgás körülötte, mindenki megcsodálta az új szállítóeszközt, mert az utazás megrövidülését remélték benne a szigeten maradt három faiu - Vajka, Doborgaz, Bodak - lakosai, akik komp híján a „sziget" - Pozsony közti útszakasz kétszeresét voltak kénytelenek megtenni. A komp megérkezése kiváltotta öröm azonban nem tartott sokáig. Az örömbe december 5-én üröm vegyült. Szombaton a komp a délutáni próbaüzemelést végezte. Keszölcés felől mintegy 10 személyautót raktak fel rá, több felnőtt is felbátorkodott a fedélzetre, meg néhány gyerek. Ezen a napon esős, szeles, hideg idő volt. Délután négy órakor a komp elindult Keszölcés felől Vajka felé. Kikötni azonban már nem tudott. A komp motorja közül az egyik felmondta a szolgálatot. Az ár elsodorta Sül község határáig, s a vízen ringatta jobbra, balra. A hullámok fel-felcsapódtak a korláton keresztül a komp belsejébe. Ez ugyanis egy nyitott teraszú komp, körös-körül egy méter magasságú korláttal. Ennyit az utasok „védelméről". Részükre egyébként fából készült padsor szolgál az ülésre. Sehol egy zárt helyiség, ahová rossz idő esetén behúzódhatnának. Több órás himbálózás után a gyerekek már reszkettek és sírtak a félelemtől. A helyzetet egy Bős felől érkezett hajó mentette meg, amely visszavontatta a kompot a vajkai kikötőbe. Este fél nyolckor tértek otthonukba a pórul járt utasok, elcsigázva az ijedségtől, fáradságtól, térdig vizesen. Kár, hogy ez az eset nem akkor történt, amikor az illetékesek tartózkodtak a fedélzeten, próbautazást végezve. Ha velük történik az említett eset, most bizonyosan más megoldást keresnének. Néhány évvel ezelőtt a három falu lakossága petíciót nyújtott be Jakeš, Husák elvtársaknak, valamint a járási nemzeti bizottsághoz, a járási pártbizottsághoz, kén/e: építsenek ide alagutat vagy hidat. A kérés pusztába kiáltott szó maradt csupán. Ezzel a komppal - mint ismeretes - egyébként kezdettől fogva baj volt. Röviddel a komáromi hajógyárból való kihozatala után elromlott a motorja. Megjavítása után néhány hetes késéssel végre megérkezett rendeltetési helyére. Két napi próbaüzemelés után megtörtént a leírt eset. Erre a kompra merik az illetékesek rábízni három falu lakosságának életét, sorsát? Csak ennyit ér az életünk, egészségünk? A kompnak hivatalosan december 9-től kellene a személyszállítást lebonyolítania, s ez kisgyerekeket és iskolásokat is hivatott szállítani. Hátborzongató még elképzelni is, mi lesz télvíz idején, ha már a kezdet kezdetén ilyen súlyos problémákkal küzd. Ez a komp számunkra életveszélyes! SZALAY ILONA, vajkai lakos Éz ugyanis egy nyitott teraszú komp... (Fogas Ferenc felvétele) MIT KELL lumi ADÓÜGYBEN? Jóllehet vállalkozni manapság nem könnyű, hiszen a vállalkozónak számos, számára addig teljesen ismeretlen jogszabállyal, előírással kell megismerkednie és, persze, meg kell tapasztalnia a konkurencia állította akadályokat is, a vállalkozói szféra örvendetesen erősödik. A vállalkozói és egyéb önálló tevékenységből jövedelemre szert tevők száma pedig Dél-Szlovákiában a földjüket gazdálkodási célra viszszaigénylók egyre növekvő táborának is köszönhetően gyarapodik. Ezzel tulajdonképpen azt is jeleztük, hogy kik is azok, akik vállalkozói jövedelemből fizetnek adót. Részletesebben tehát az alábbi tevékenységi csoportok valamelyikéből származó jövedelem számít vállalkozói jövedelemnek: a) a mezőgazdasági, erdő- és vízgazdálkodási tevékenységből, b) az iparosmunkából (iparengedély alapján); c) egyéb vállalkozásból (külön rendelkezések alapján), d) nyilvános kereskedelmi és betéti társaságok résztulajdonosainak nyereségrészesedése. A jövedelemadóról szóló 186-os Tt. sz. törvény 7. §-ának 2. pontja határozza meg, tulajdonképpen mi is számít egyéb önálló tevékenységből származó jövedelemnek. Ennek értelmében ilyen jövedelem többek között az irodalmi és egyéb müvek kiadásából, sokszorosításából és terjesztéséből származó bevétel, amennyiben ezt a tevékenységet az illető saját költségeire végzi. Azok a bevételek is ebbe a kategóriába tartoznak, amelyek szabadfoglalkozású tevékenységből származnak, amennyiben az adott tevékenységet az illető nem külön előírások alapján kiadott ipar- illetve vállalkozói engedély alapján folytatja. Tehát a fentiekben vázolt vállalkozói jövedelmek képezik a jövedelemadó alapját (részbeni alapját). E jövedelemből leszámítják a jövedelem eléréséhez szükséges kiadásokat csakúgy, mint a karbantartási költségeket (a nyilvános kereskedelmi és betéti társaságok nyereségrészesedése kivételével). Az adóalap kiszámításához szükséges ismereteket egyébként a szóban forgó törvény 23. és 24. paragrafusa tartalmazza (feltételezhető, hogy aki vállalkozik, az behatóbban is szeretne megismerkedni a rá vonatkozó paragrafusokkal, ezért hívjuk fel rá az érdekeltek figyelmét). Fontosnak tartjuk, hogy - különösen a kezdő vállalkozókat - a szóban forgó törvény még egy kitételére figyelmeztessük: a 7. § 7. pontja értelmében, amennyiben az adófizető nem érvényesíti a jövedelmének eléréséhez, biztosításához és, megtartásához a bizonyíthatóan eszközölt kiadásokat, a következő tételeket érvényesítheti kiadásként: a) 50 százalékot, amennyiben mezőgazdasági, erdőgazdasági és vízgazdálkodási tevékenységből származik a bevétel; b) 30 százalékot, amennyiben a szerzői jog érvényesítéséből, irodalmi és egyéb müvek fenti feltételek szerinti kiadásából, sokszorosításából és terjesztéséből tesz szert jövedelemre az illető személy; c) 20 százalékot az iparostevékenységből, illetve a szabadfoglalkozású tevékenységből (amennyiben azt a fentiekben ismertetett feltételek alapján folytatják) származó bevételből. A fentiekben vázlatosan ismertettük a vállalkozói jövedelemnek számító bevételeket, pénteki számunkban viszont a hozzáadottérték-adó lényegét, annak a pénztárcánkon így vagy úgy, de mindenképpen megmutatkozó várható hatását igyekszünk majd megvilágítani. -pgFINTOR KÉT TÖRTÉNET AZ ÉRZÉKENYSÉGRŐL Van egy szlovák költő, aki a hatvanas években az egyik legnagyobb szlovák könyvkiadó főszerkesztője volt. Volt 1965-ben egy irodalmi pályázat - a felszabadulás huszadik évfordulója alkalmából -, amelyre költőnk benyújtott egy kötetre való verset, amely a Mahonai címet kapta és a keleti poézis eszközeivel idézte föl egy termonukleáris háború vízióját. Volt egy prágai kultuszminisztériumi hivatal, a pályázatkiíró, amely táviratot küldött a kiadóba a következő szöveggel: „Amennyiben tudnak róla, kérem közöljék, Ivan Kupec magyar nemzetiségű-e, illetve rendelkezik-e csehszlovák állampolgársággal." Költőnk tehát Ivan Kupec, aki nemrégen ünnepelte hetvenedik születésnapját, s mert csakugyan rendelkezik magyar rokonsággal, első kötetét még eredeti nevén - Kunoš - jelentette meg; azonkívül Irt még egy szép esszét Petőfiről is. Ezek persze mind magyar csengésű dolgok, de ezeket Kupec sohasem tagadta meg, mint ahogy magyar nyelvtudását sem. A történetről egyébként az a naplójegyzet - tegyük hozzá, korabeli - tanúskodik, amelyet a Literárný týždenník közöl folytatásokban, éppen most. Fölmerül a kérdés, ugyan miért lehetett fontos akkor a prágai ügyintézőnek a tény, vajon a pályázó magyar nemzetiségű-e, ós ha már érdekelték a nemzetiségek, akkor miért nem volt tisztában azzal, hogy egy magyar legalábbis magyar nyelven versel, mint ahogy a német németül, a cseh meg csehül. Általában. Az állampolgárság kérdése meg egyenesen érthetetlen. Ďe hát ezeknél a szlovákoknál sosem lehet tudni... Mint ahogy azt sem lehet tudni, miként létezik az, hogy egy vezető politikus, aki évek óta a szlovák főváros lakója, képes azt állítani, hogy ha előtte azt mondják: Pozsony, akkor ő nem tudja, miről van szó. Lehet, hogy túl érzékenyek vagyunk? Mert egyszer az jut eszünkbe, miért oly érzékeny valaki; máskor meg azt vetjük föl, ejnye, micsoda érzéketlenség?! (bit) FELKÉSZÜLTEK A TÉLRE (Munkatársunktól) - Gömörben megkezdődött a téli idény a Rimaszombati Járási Útépítő Vállalatnál. A legnagyobb gömöri járásban a közutak hossza 626 kilométer, így értelemszerűen az utak téli kárbantartására is itt kell a legtöbb gondot fordítani a közép-szlovákiai régióban. Miklovič Pál igazgató elmondta, hogy a vállalat a helyzetéhez és anyagi lehetőségeihez mérten készült fel az idei télre. Három körzeti munkahelyen vezettek be állandó készültséget. A szóróanyagot és a technikát már előkészítették, és a személyzet felkészülve figyeli a időjárás alakulását. Téli karbantartási tervüket előzetesen a közlekedésrendészet és természetvédelem illetékeseivel is egyeztették. Ennek értelmében az elsőosztályú közutakat csak őrölt kővel és homokkal szórhatják, az alsóbb rendű utakon salakot is használhatnak. A vízforrások közelében található fűutat sózni sem szabad. - Ez a vegyi anyag csak ott használható, ahol különösen veszélyeztetett a közlekedés biztonsága. -PHELYREIGAZÍTÁS A Kassai Anziksz című, tegnap megjelent cikkünk utolsó bekezdésébe a telex átírásakor értelemzavaró hiba került: Márai helyett - helytelenül - Mária jelent meg. Olvasóink elnézését kérjük.