Új Szó, 1992. december (45. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-08 / 289. szám, kedd
1992. DECEMBER 8. I ÚJszól GAZDASÁG EGYMASRA UTALVA A Duna mentén élő és dolgozó vállalkozók végül is megtalálják az egymáshoz vezető utat. Dr. Rácz Sándor száraztészta készítő, a Győri ipartestület elnöke, aki a balázsfai Sanyko Kft.-én keresztül hazánkban is érdekelt, és így közvetlen tapasztalatai is vannak a Csehszlovákia], állapotokról. — A magyarországi hatalomváltás után az Európa leié való nyitás jegyében mi úgy képzeltük el, hogy kimegyünk és üzleteket kötünk, kereskedünk. Rá kellett azonban jönnünk, hogy ettől még nagyon messze vagyunk és álomvilágban élünk akkor, amikor piacgazdaságról beszélünk és közben nincs is piacgazdaságunk. Azt ugyanis kemény szabályok szerint játsszák, és felkészületlenül belecsöppenni tragédiát jelent. Kevés cég volt képes szakképzett gárdát összeszedve gyorsan felnőni a feladathoz. A legtöbb, sajnos, áldozatul esett ennek az előkészítetlen folyamatnak. Rá kellett döbbennünk arra, hogy egy olasz, vagy osztrák vállalkozó teljesen másképp szemléli a dolgot. Többször is jártunk kint, ismerkedtünk, de valami • miatt mindig elakadt a kapcsolattartás. Évek múltán jöttünk csak rá, hogy ennek oka a felkészületlenségünk. Mi ugyanis még olyan alapvető dolgokat sem tudtunk garantálni, mint az önköltség. Egy nyu^ ' gati partnernek hiába magyarázzuk, hogy néhány hónapon belül a duplájára nőtt mondjuk az üzemanyagköltség és ez teljesen felborította számításainkat. Neki garantált haszonra van szüksége, így a szak• képzetlen munkaerő, az infláció, az adózási stabilitás hiánya mind az ellen hat, hogy ide komoly belektető érkezzen. Igy azután azokkal igyekszünk üzleti kapcsolatokat kiépíteni, akik hasonló körülmények közt dolgoznak. • Ezek szerint mondjuk a Csallóközt mégfelelő partnernek tekintik? — Ilyen szállítási költségek mellett a földrajzi közelség kedvezően befolyásolja a kapcsolatokat. Ráadásul nincsenek nyelvi nehézségek se, és közel azonos a gondolkodásmód. Mindenképpen szükség van azonban egymás megismerésére. Ha már tudjuk, ki mit akar, illetve mit vállal, először kicsiben érdemes elindítani egy-egy közös vállalkozást. Itt kitapasztalhatjuk egymás szándékát, akaratát, anyagi és egyéb lehetőségeit, adott esetben pedig tovább is léphetünk. Ezt céloztuk meg akkor, amikor megkerestük Galánta, Komárom, Dunaszerdahely és Érsekújvár polgármestereit. Azt kértük tőlük, próbáljanak olyan lépéseket tenni, amelyek összehozzák egymás vállalkozóit. Ennek köszönhetően Galántáról átjött húsz vállalkozó, akiket összehoztunk hasonló dolgokkal foglalkozó itteni kollégákkal. Elmentek egymás műhelyeibe, megismerték egymás termékeit, árukészletét, és konkrét kapcsolatok alakultak ki, üzletek kötődtek. Most pedig mi készülünk Galántára olyanokkal, akik szeretnének kitörni a hazai régióból. • A kisvállalkozások spontán alakulása napjainkra jócskán lelassult. Mit lehetne tenni az újbóli felfutásért? — A vállalkozásbarát környezetet mi kedvező hitelkamatokkal és adózási kedvezményekkel képzeljük el. Ezenkívül most például Győrben szeretnénk létrehozni egy ún. inkubátorházat, amelyben három évre műhelyhez juttatnánk az új vállalkozókat. Aki életképes, ennyi idő alatt megerősödik annyira, hogy a saját lábára álljon. • Milyen fázisban van az ötlet megvalósítása? — Ilyen házak már működnek Budapesten és Nyíregyházán. Győrben egyelőre tárgyalások folynak erről. Az anyagi lehetőségeket a Phare program keretében szeretnénk előteremleni. Az ötlet iránt érdeklődik az amerikai Bufallo városa is. Nekik 'például öt ilyen inkubátorházuk működik ragyogó sikerrel. kz oldai anyagéi irta. TUBA LAJOS HASONSZŐRŰEK KERESTETNEK KISVÁLLALKOZÓI TAPASZTALATOK MAGYARORSZÁGRÓL Kézművesek, kereskedők, néhány tucat alkalmazottat foglalkoztató vállalatok tulajdonosai. Ők alkotják a kisvállalkozói réteget, amely nélkül féloldalas minden gazdaság ós amelyet a sors valamiféle szeszélye folytán hazánkban a szintén szocialista útra kényszerített szomszéd országokhoz képest is körültekintőbben számoltak fel. Három éve azután ez a szféra az összes visszahúzó körülmény ellenére fejlődésnek indult, ós napjainkra sok százezren vállalkoztak arra, hogy fő-, esetleg mellékállásban saját erejükre támaszkodva próbáljanak szerencsét. Az első hallásra nagynak tűnő szám ellenére a kisvállalkozói szféra hazánkban még mindig gyermekcipőben jár, a kormányszervek felől érkező kezdeményezések kezdetlegesek és bizony maguk a vállalkozók sem nagyon ismerték még fel, mi módon érvényesíthetik hatásosan érdekeiket az önkormányzatokkal, a közigazgatással, illetve a gazdasági környezetet alakító központi szervekkel szemben. Kissé más a helyzet Magyarországon, ahol viszont ež a szféra talán az egész keleti blokkon belül a legkisebb veszteségeket szenvedte el. Ennek köszönhetően a nyolcvanas évek közepén, amikor déli szomszédunknál lényegében az utolsó indokolatlan megkötések is elhárultak, sokkal magasabb szintről kezdhették a felzárkózást Európa szerencsésebb feléhez. Mivel a szlovákiai problémák, megkötések, lehetőségek nagyon hasonlóak, vállalkozóink az ottani helyzet megismerésével olyan értékes tapasztalatokra tehetnek szert, amelyeknek köszönhetően gyorsabban átlábalhatnak a kezdeti nehézségeken és hamarabb megszilárdíthatják helyzetüket. Mai összeállításunkban néhány ilyen lehetőséget szeretnénk felvillantani, illetve megmutatni, hogy az együttműködésre a másik oldalon is megvan a hajlandóság. PIACGAZDASÁG - SPORTCSARNOKBAN A vasfüggöny ós a központi íróasztalok mellől szabályozott külkereskedelem időszakában a határmenti városok különösen nehéz helyzetbe kerültek. Nehéz sorssal megáldott térségünkben ez ugyanis azt jelentette, hogy a határok bezárulásával felszabdalódtak azok a természetes vonzáskörzetek, amelyeknek felvirágzásukat köszönhették. Napjainkban, amikor ezek a kötöttségek lassanként oldódnak, az egykori központok újra lehetőséget kapnak gazdasági befolyásuk felélesztésére. A korábbinál szélesebb kapcsolatok felé kacsintgató határmenti nagyvárosok közé tartozik Győr is, amely kedvező helyzetét szeretné Burgenland és a Csallóköz, illetve ezen keresztül Ausztria, illetve Szlovákia belső területei felé kiterjeszteni. Simon István alpolgármester szerint a gazdasági (és kulturális) együttműködés szervezése jó úton folyik, a kapcsolatok szerinte Dunaszerdahellyel ós Marcelházával a legjobbak. Ennek az érdeklődésnek a jeleit legutóbb november végén a városban megtartott vállalkozói vásáron érzékelhettük. Az ilyen jellegű rendezvények egyre inkább terjednek a Duna mindkét partján. Létrejöttüket az váltotta ki, hogy a vállalkozók kénytelenek piaci törvények szerint élni egy olyan környezetben, ahol ennek nemcsak hogy az információáramlási, de sokszor még az intézményi alapjai sincsenek meg. Szerencsére léteznek eléggé nagy sportcsarnokok, amelyek küzdőterén a mérkőzések helyett időnkét kiállítási standok jelennek meg. A vállalkozói vásárok jellegzetessége, hogy ezek résztvevői az egyszerű vásárlókon kívül számítanak a kereskedők ós más termelők hosszabb távú együttműködéssel kecsegtető érdeklődésére is. Győrben mindez az 1996-os budapesti Expo jelentette lehetőség kihasználására tett erőfeszítésekkel társul. A Csepelre tartó látogatók nagy része ugyanis várhatóan érinti a várost, ós ezt az ottani vállalkozói körök mindenképpen szeretnék hasznosítani. Igy azután Győrben is sor kerül valamiféle helyi Expóra, amelynek egyik tapasztalatgyűjtő élőrendezvényeként is felfogható a Győri Vásár Kft. a megyei önkormányzat ós a Győri Ipartestület által megrendezett novemberi akció. Maga a rendezvény egyébként nagyban -hasonlított az ilyen jellegű hazai akciókra. Talán a kisvállalkozásként művelt területek köre bizonyult szélesebbnek, ami, persze, a gazdagabb hagyományoknak tudható be. Mert hát nem megy egyik napról a másikra például az, ami a győri Horváth Miklósnak és társának sikerült. Ők ugyanis a mellékállásban művelt 4800 tőke olaszrizlingből készített 60-70 hektoliter bort otthon palackozzák és a jobb budapesti szállodáknak szállítják. Ezzel szembon az új idők szellemében a napjainkban újra felfedezett természetgyógyászatra épít a veszprémi Bio-Fitt Stúdió, amelyben nemcsak árusítják az ilyen jellegű készítményeket, hanem tanácsokat és kezelést is nyújtanak. Ami viszont újdonság a hazai állapotokhoz képest: külön standja volt a kisvállalkozók helyi érdekképviseleti szervezetének, a Győri Ipartestületnek, amelyen a testületi tagok sok-sok ajánlatából válogathattak az érdeklődők. A kínálat a szlovákiai látogatók számára bizonyára sok új ötletet tartalmazott, bár mondjuk egy díszmagyar szabóságnak valószínűleg az egyesekben fellángolt rettenhetetlen nemzetiségi elszántság ellenére sem lenne nálunk megfelelő felvevőpiaca. Szlovákiai vállalkozóink viszont a felkínált előnyök ellenére sem ostromolták a győri sportcsarnokot. Kiállítóként mindössze az újvári Elektrosvit Rt. volt jelen, amely egy ideje állandó győri képviselettel igyekszik megvetni lábát a magyar piacon. A meghívott szlovákiai önkormányzati képviselők vittek ugyan vállalkozói prospektusokat és névjegyeket, de a kapcsolatfelvétel ilyen személytelen módja meglehetősen gazdaságtalan. Pedig környékünkön is akad jó néhány olyan vállalkozás, amelyek termékei: nyugodtan számíthatnak a szigetközi kereskedők érdeklődésére. Persze, olyan helyzetben, amikor mondjuk csallóközi berkekben egy helyi szinten igazán működő ipartestületet sem sikerült létrehozni (felvilágosult szervezők ugyan akadtak, de kezdeményezéseik rendre megbuktak a magánvállalkozók érdektelenségén) könnyen meglehet, hogy sokan egyszerűen nem is szereztek tudomást az akcióról. Az ügyben sokat segíthetne a sajtó is, de amint azt az újvári vendégek megjegyezték, a szlovákiai magyar sajtó sem törődik túl sokat a vállalkozókkal. (gy tehát nekünk is van javítanivalónk. Megjelentek viszont Győrben a négy legnagyobb dél-szlovákiai város, Érsekújvár, Galánta, Komárom és Dunaszerdahely önkormányzati képviselői. Elsőként már hagyományosan Öllős Árpád, Dunaszerdahely polgármestere érkezett. Ő és munkatársai már két éve dolgoznak a régiók közti kulturális és gazdasági kapcsolatok szorosabbra fűzésén. Figyelmüket ezentúl főként városukra ós környékére összpontosíthatják, hiszen néhány hete a korábban általuk megszervezett Csallóközi Régió polgármesterei, szövetségük irányítását a komáromi polgármesterre bízták. A GYŐRI IPARTESTÜLET Az 1885-bar. alakult szervere' egészen az államosításig meghatározó szerepet {átszőtt a város gazdasági as kulturális ételében. A tár' sadal mi változásoknak köszönhetően /égül 1990-ben alakult újjá ás azóta Győrben, illetve a környékbeli településeken kb. ezer iparos vált tagjává, ők szakmák ozertnt tagozódnak (árufuvarozó, bőr-szórme-ctpö, élelmiszeripari ápítö, fodrász-kozmetikus, gépjárműjavító ás szerelő, Kézmű-vsgyss, műszerász, személyszállító, textilipari, textilruházati szakosztályok). A testület, tagjainak többféle hasznos szolgáltatást biztosít, ezek közé tartozik az öszszes alapvető tanácsadás, üzleti ajánlatok közvetítése, ttOw 'áiia segély. adatbank, de akár érdekegyeztetés a v.iákHan vagy Metróká'tya kászítás, Külön díjazta elleneben lehetőség van számítógépes könyvvezetésre, akciók szervezésire, alapvető írpdaiSzolgáltatások biztosítására. Nyilvánvalóan sokaknak komoly segítsége' jeíefit a hitelekkel ás pénzügyietekkel kapcsolaton ítozremi '.oí*s .a. Az Ipartestület Gyári vállalkozó c mímel sn;át újságot ad ki, megszervezi a k«dűk »iapv«tS tájékoztatását, illetve az összes szüksége* szakmai továbbképzést. Ezenkívül tagjai nevében kapcsolatot tart a különféle partnerszervezetekkel, akikkel szemben így sokká! hatásosabban tud fellépni, mintha ezzel az egyes tagok külön-külön próbálkoznának. A hazai vállalkozói köröknek e tárén még van némi lamaroddiut' de reméljük, hamarosan ráébrednek 6k is • kisvállalkozói érdekképviselet fontosságála ás behozzák magyarországi kollegáik előnyét. A KÖZÖS KUT SZEREPE Magyarországon, ahol korábban a Kisiparosok Országos Szövetségébe való belépés a vállalkozói engedély megszerzésének egyik feltétele volt, 1990-ben országszerte 160 ezer tagot tartottak nyilván. A rendszerváltást követően ezen a területen is változások következtek be és a kisvállalkozók érdekképviselete alulról építkezve alakult újjá. Az Ipartestületek Országos Szövetségének ma 136 ezer egyéni tagja van, akik háromszáz szakmát képviselve tájegységenként 292 testületbe tömörülnek. Ez a társaság önmagán kívül még negyedmillió embernek biztosít munkát, és évente 400 milliárd lorint értéket termel. A magánvállalkozások általános helyzetéről Szűcs György elnökkel beszélgettünk, aki maga is húsz éve esztergályosgéplakatos kisiparos, és elnöki teendőit társadalmi funkcióban látja el. • Szlovákiában a vállalkozói érdekképviseletek megszervezésére tett kísérletek nem könyvelhettek el túlságosan nagy sikereket. Miként sikerült ezt megszervezni Magyarországon? — Az IPOSZ-ba a tagság a korábbiakkal ellentélben önként lépett be. Rájöttek ugyanis, hogy a jövőben a gazdasági verseny a kicsik, közepesek és a nagyok közt fog folyni, és mivel az utóbbi két csoportba tartozókkal ellentétben nem képesek kereskedő egységeket, jogtanácsosokat stb. fenntartani — e célból kénytelenek érdekképviseletekbe tömörülni. Képletesen szólva közös kutat áslak maguknak és a tisztán tartásához tagdíjakkal járulnak hozzá. Ennek megszervezése, persze, nálunk sem ment könnyen. Magyarországon jelenleg a kereskedelemben, iparban, mezőgazdaságban és szellemi szabadfoglalkozásban 630 ezer egyéni vállalkozó van. Többségük a nagyüzemekből jött, ahol az elmúlt rendszerben a szakszervezet, a nőszövetség és a pártbizottság nem folytatott megfelelő érdekképviseletet. így azután sokan csak késve, gyakran már a csőd szélére sodródva jönnek rá, hogy milyen jó lenne egy közös szervezet. A 292 helyi ipartestületünk biztosítja a kapcsolattartást az önkormányzatokkal, segít az indulással, a telephelyek megszerzésével, a finanszírozással és egyebekkel kapcsolatos gondok megoldásánál. • Győri szervezetünk ezenkívül sokat tesz a vállalkozók regionális együttműködésének fejlesztéséért. Hogy néz ki ez a hosszú magyarszlovák határ egyéb részein? — Az együttműködés szeszélyes és hullámzó. Napjainkra már világossá vált, hogy hosszú távon a gazdaságnak le kell küzdenie a természetes földrajzi egységeket felszabdaló országhatárokat és olyan modell kialakítására kell törekednie, amilyent Nyugat-Európában mondjuk a bajor, észak-olasz és az osztrák határmenti területek alakítottak ki. A tervek szerint erre készül Magyarország, Szlovákia és Csehország is, a kérdés csak az, hogy a történelemből örökölt gyanakvások«mennyire fogják akadályozni ezt a szükségszerű együttműködést. Mi, a magyar kisiparosok szövetsége szívesen felajánlanánk segítségünket a hasonló szlovákiai szervezetnek, de egyelőre nem találkoztunk ilyennel.