Új Szó, 1992. december (45. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-08 / 289. szám, kedd

1992. DECEMBER 8. I ÚJszól GAZDASÁG EGYMASRA UTALVA A Duna mentén élő és dolgozó vállalkozók végül is megtalálják az egymáshoz vezető utat. Dr. Rácz Sándor száraztészta készítő, a Győri ipartestület elnöke, aki a balázsfai Sanyko Kft.-én keresztül hazánkban is érdekelt, és így köz­vetlen tapasztalatai is vannak a Csehszlovákia], állapotokról. — A magyarországi hatalomváltás után az Európa leié való nyitás je­gyében mi úgy képzeltük el, hogy ki­megyünk és üzleteket kötünk, keres­kedünk. Rá kellett azonban jönnünk, hogy ettől még nagyon messze va­gyunk és álomvilágban élünk akkor, amikor piacgazdaságról beszélünk és közben nincs is piacgazdasá­gunk. Azt ugyanis kemény szabá­lyok szerint játsszák, és felkészület­lenül belecsöppenni tragédiát jelent. Kevés cég volt képes szakképzett gárdát összeszedve gyorsan felnőni a feladathoz. A legtöbb, sajnos, ál­dozatul esett ennek az előkészítet­len folyamatnak. Rá kellett döbben­nünk arra, hogy egy olasz, vagy osztrák vállalkozó teljesen másképp szemléli a dolgot. Többször is jár­tunk kint, ismerkedtünk, de valami • miatt mindig elakadt a kapcsolattar­tás. Évek múltán jöttünk csak rá, hogy ennek oka a felkészületlensé­günk. Mi ugyanis még olyan alap­vető dolgokat sem tudtunk garan­tálni, mint az önköltség. Egy nyu^ ' gati partnernek hiába magyarázzuk, hogy néhány hónapon belül a dup­lájára nőtt mondjuk az üzemanyag­költség és ez teljesen felborította számításainkat. Neki garantált ha­szonra van szüksége, így a szak­• képzetlen munkaerő, az infláció, az adózási stabilitás hiánya mind az ellen hat, hogy ide komoly belekte­tő érkezzen. Igy azután azokkal igyekszünk üzleti kapcsolatokat kié­píteni, akik hasonló körülmények közt dolgoznak. • Ezek szerint mondjuk a Csalló­közt mégfelelő partnernek tekintik? — Ilyen szállítási költségek mel­lett a földrajzi közelség kedvezően befolyásolja a kapcsolatokat. Ráa­dásul nincsenek nyelvi nehézségek se, és közel azonos a gondolkodás­mód. Mindenképpen szükség van azonban egymás megismerésére. Ha már tudjuk, ki mit akar, illetve mit vállal, először kicsiben érdemes elindítani egy-egy közös vállalko­zást. Itt kitapasztalhatjuk egymás szándékát, akaratát, anyagi és egyéb lehetőségeit, adott esetben pedig tovább is léphetünk. Ezt cé­loztuk meg akkor, amikor megkeres­tük Galánta, Komárom, Dunaszerda­hely és Érsekújvár polgármestereit. Azt kértük tőlük, próbáljanak olyan lépéseket tenni, amelyek összehoz­zák egymás vállalkozóit. Ennek kö­szönhetően Galántáról átjött húsz vállalkozó, akiket összehoztunk ha­sonló dolgokkal foglalkozó itteni kol­légákkal. Elmentek egymás műhe­lyeibe, megismerték egymás termé­keit, árukészletét, és konkrét kap­csolatok alakultak ki, üzletek kötőd­tek. Most pedig mi készülünk Galán­tára olyanokkal, akik szeretnének ki­törni a hazai régióból. • A kisvállalkozások spontán ala­kulása napjainkra jócskán lelassult. Mit lehetne tenni az újbóli felfutásért? — A vállalkozásbarát környezetet mi kedvező hitelkamatokkal és adó­zási kedvezményekkel képzeljük el. Ezenkívül most például Győrben szeretnénk létrehozni egy ún. inku­bátorházat, amelyben három évre műhelyhez juttatnánk az új vállalko­zókat. Aki életképes, ennyi idő alatt megerősödik annyira, hogy a saját lábára álljon. • Milyen fázisban van az ötlet megvalósítása? — Ilyen házak már működnek Bu­dapesten és Nyíregyházán. Győrben egyelőre tárgyalások folynak erről. Az anyagi lehetőségeket a Phare program keretében szeretnénk előte­remleni. Az ötlet iránt érdeklődik az amerikai Bufallo városa is. Nekik 'például öt ilyen inkubátorházuk mű­ködik ragyogó sikerrel. kz oldai anyagéi irta. TUBA LAJOS HASONSZŐRŰEK KERESTETNEK KISVÁLLALKOZÓI TAPASZTALATOK MAGYARORSZÁGRÓL Kézművesek, kereskedők, néhány tucat alkalmazottat foglal­koztató vállalatok tulajdonosai. Ők alkotják a kisvállalkozói ré­teget, amely nélkül féloldalas minden gazdaság ós amelyet a sors valamiféle szeszélye folytán hazánkban a szintén szocia­lista útra kényszerített szomszéd országokhoz képest is körül­tekintőbben számoltak fel. Három éve azután ez a szféra az összes visszahúzó körülmény ellenére fejlődésnek indult, ós napjainkra sok százezren vállalkoztak arra, hogy fő-, esetleg mellékállásban saját erejükre támaszkodva próbáljanak szeren­csét. Az első hallásra nagynak tűnő szám ellenére a kisvállalkozói szféra hazánkban még mindig gyermekcipőben jár, a kormány­szervek felől érkező kezdeményezések kezdetlegesek és bi­zony maguk a vállalkozók sem nagyon ismerték még fel, mi módon érvényesíthetik hatásosan érdekeiket az önkormányza­tokkal, a közigazgatással, illetve a gazdasági környezetet ala­kító központi szervekkel szemben. Kissé más a helyzet Magyarországon, ahol viszont ež a szféra talán az egész keleti blokkon belül a legkisebb veszteségeket szenvedte el. Ennek köszönhetően a nyolcvanas évek közepén, amikor déli szomszédunknál lényegében az utolsó indokolatlan megkötések is elhárultak, sokkal magasabb szintről kezdhették a felzárkózást Európa szerencsésebb feléhez. Mivel a szlovákiai problémák, megkötések, lehetőségek nagyon hasonlóak, vállalko­zóink az ottani helyzet megismerésével olyan értékes tapasztala­tokra tehetnek szert, amelyeknek köszönhetően gyorsabban átlá­balhatnak a kezdeti nehézségeken és hamarabb megszilárdíthat­ják helyzetüket. Mai összeállításunkban néhány ilyen lehetőséget szeretnénk felvillantani, illetve megmutatni, hogy az együttműkö­désre a másik oldalon is megvan a hajlandóság. PIACGAZDASÁG - SPORTCSARNOKBAN A vasfüggöny ós a központi író­asztalok mellől szabályozott külke­reskedelem időszakában a határ­menti városok különösen nehéz helyzetbe kerültek. Nehéz sorssal megáldott térségünkben ez ugyan­is azt jelentette, hogy a határok bezárulásával felszabdalódtak azok a természetes vonzáskörze­tek, amelyeknek felvirágzásukat köszönhették. Napjainkban, amikor ezek a kötöttségek lassanként ol­dódnak, az egykori központok újra lehetőséget kapnak gazdasági be­folyásuk felélesztésére. A korábbinál szélesebb kapcso­latok felé kacsintgató határmenti nagyvárosok közé tartozik Győr is, amely kedvező helyzetét szeretné Burgenland és a Csallóköz, illetve ezen keresztül Ausztria, illetve Szlovákia belső területei felé kiter­jeszteni. Simon István alpolgár­mester szerint a gazdasági (és kulturális) együttműködés szerve­zése jó úton folyik, a kapcsolatok szerinte Dunaszerdahellyel ós Marcelházával a legjobbak. Ennek az érdeklődésnek a jeleit legutóbb november végén a városban meg­tartott vállalkozói vásáron érzékel­hettük. Az ilyen jellegű rendezvények egyre inkább terjednek a Duna mindkét partján. Létrejöttüket az váltotta ki, hogy a vállalkozók kénytelenek piaci törvények szerint élni egy olyan környezetben, ahol ennek nemcsak hogy az informáci­óáramlási, de sokszor még az in­tézményi alapjai sincsenek meg. Szerencsére léteznek eléggé nagy sportcsarnokok, amelyek küzdőte­rén a mérkőzések helyett időnkét kiállítási standok jelennek meg. A vállalkozói vásárok jellegzetessé­ge, hogy ezek résztvevői az egy­szerű vásárlókon kívül számítanak a kereskedők ós más termelők hosszabb távú együttműködéssel kecsegtető érdeklődésére is. Győrben mindez az 1996-os bu­dapesti Expo jelentette lehetőség kihasználására tett erőfeszítések­kel társul. A Csepelre tartó látoga­tók nagy része ugyanis várhatóan érinti a várost, ós ezt az ottani vállalkozói körök mindenképpen szeretnék hasznosítani. Igy azután Győrben is sor kerül valamiféle helyi Expóra, amelynek egyik ta­pasztalatgyűjtő élőrendezvénye­ként is felfogható a Győri Vásár Kft. a megyei önkormányzat ós a Győri Ipartestület által megrende­zett novemberi akció. Maga a rendezvény egyébként nagyban -hasonlított az ilyen jelle­gű hazai akciókra. Talán a kisvál­lalkozásként művelt területek köre bizonyult szélesebbnek, ami, per­sze, a gazdagabb hagyományok­nak tudható be. Mert hát nem megy egyik napról a másikra pél­dául az, ami a győri Horváth Mik­lósnak és társának sikerült. Ők ugyanis a mellékállásban művelt 4800 tőke olaszrizlingből készített 60-70 hektoliter bort otthon palac­kozzák és a jobb budapesti szállo­dáknak szállítják. Ezzel szembon az új idők szellemében a napjaink­ban újra felfedezett természetgyó­gyászatra épít a veszprémi Bio-Fitt Stúdió, amelyben nemcsak árusít­ják az ilyen jellegű készítménye­ket, hanem tanácsokat és kezelést is nyújtanak. Ami viszont újdonság a hazai ál­lapotokhoz képest: külön standja volt a kisvállalkozók helyi érdekkép­viseleti szervezetének, a Győri Ipar­testületnek, amelyen a testületi ta­gok sok-sok ajánlatából válogathat­tak az érdeklődők. A kínálat a szlo­vákiai látogatók számára bizonyára sok új ötletet tartalmazott, bár mondjuk egy díszmagyar szabóság­nak valószínűleg az egyesekben fel­lángolt rettenhetetlen nemzetiségi elszántság ellenére sem lenne ná­lunk megfelelő felvevőpiaca. Szlovákiai vállalkozóink viszont a felkínált előnyök ellenére sem ostromolták a győri sportcsarno­kot. Kiállítóként mindössze az új­vári Elektrosvit Rt. volt jelen, amely egy ideje állandó győri kép­viselettel igyekszik megvetni lábát a magyar piacon. A meghívott szlovákiai önkormányzati képvise­lők vittek ugyan vállalkozói pros­pektusokat és névjegyeket, de a kapcsolatfelvétel ilyen személyte­len módja meglehetősen gazda­ságtalan. Pedig környékünkön is akad jó néhány olyan vállalkozás, amelyek termékei: nyugodtan szá­míthatnak a szigetközi kereskedők érdeklődésére. Persze, olyan hely­zetben, amikor mondjuk csallóközi berkekben egy helyi szinten iga­zán működő ipartestületet sem si­került létrehozni (felvilágosult szer­vezők ugyan akadtak, de kezde­ményezéseik rendre megbuktak a magánvállalkozók érdektelensé­gén) könnyen meglehet, hogy so­kan egyszerűen nem is szereztek tudomást az akcióról. Az ügyben sokat segíthetne a sajtó is, de amint azt az újvári vendégek meg­jegyezték, a szlovákiai magyar saj­tó sem törődik túl sokat a vállalko­zókkal. (gy tehát nekünk is van ja­vítanivalónk. Megjelentek viszont Győrben a négy legnagyobb dél-szlovákiai vá­ros, Érsekújvár, Galánta, Komárom és Dunaszerdahely önkormányzati képviselői. Elsőként már hagyomá­nyosan Öllős Árpád, Dunaszerda­hely polgármestere érkezett. Ő és munkatársai már két éve dolgoznak a régiók közti kulturális és gazda­sági kapcsolatok szorosabbra fűzé­sén. Figyelmüket ezentúl főként vá­rosukra ós környékére összponto­síthatják, hiszen néhány hete a ko­rábban általuk megszervezett Csal­lóközi Régió polgármesterei, szö­vetségük irányítását a komáromi polgármesterre bízták. A GYŐRI IPARTESTÜLET Az 1885-bar. alakult szervere' egészen az ál­lamosításig meghatározó szerepet {átszőtt a város gazdasági as kulturális ételében. A tár' sadal mi változásoknak köszönhetően /égül 1990-ben alakult újjá ás azóta Győrben, illetve a környékbeli településeken kb. ezer iparos vált tagjává, ők szakmák ozertnt tagozódnak (árufuvarozó, bőr-szórme-ctpö, élelmiszeripari ápítö, fodrász-kozmetikus, gépjárműjavító ás szerelő, Kézmű-vsgyss, műszerász, személy­szállító, textilipari, textilruházati szakosztá­lyok). A testület, tagjainak többféle hasznos szolgáltatást biztosít, ezek közé tartozik az ösz­szes alapvető tanácsadás, üzleti ajánlatok köz­vetítése, ttOw 'áiia segély. adatbank, de akár ér­dekegyeztetés a v.iákHan vagy Metróká'tya ká­szítás, Külön díjazta elleneben lehetőség van számítógépes könyvvezetésre, akciók szervezé­sire, alapvető írpdaiSzolgáltatások biztosításá­ra. Nyilvánvalóan sokaknak komoly segítsége' jeíefit a hitelekkel ás pénzügyietekkel kapcsola­ton ítozremi '.oí*s .a. Az Ipartestület Gyári vállalkozó c mímel sn;át újságot ad ki, megszervezi a k«dűk »iapv«tS tájékoztatását, illetve az összes szüksége* szakmai továbbképzést. Ezenkívül tagjai nevében kapcsolatot tart a különféle partnerszervezetekkel, akikkel szem­ben így sokká! hatásosabban tud fellépni, mint­ha ezzel az egyes tagok külön-külön próbálkoz­nának. A hazai vállalkozói köröknek e tárén még van némi lamaroddiut' de reméljük, hamarosan rá­ébrednek 6k is • kisvállalkozói érdekképviselet fontosságála ás behozzák magyarországi kolle­gáik előnyét. A KÖZÖS KUT SZEREPE Magyarországon, ahol korábban a Kisiparosok Országos Szövetségébe való belépés a vállalkozói engedély megszerzésének egyik feltétele volt, 1990-ben országszerte 160 ezer tagot tartottak nyilván. A rendszerváltást kö­vetően ezen a területen is változások következtek be és a kisvállalkozók ér­dekképviselete alulról építkezve ala­kult újjá. Az Ipartestületek Országos Szövetségének ma 136 ezer egyéni tagja van, akik háromszáz szakmát képviselve tájegységenként 292 testü­letbe tömörülnek. Ez a társaság ön­magán kívül még negyedmillió ember­nek biztosít munkát, és évente 400 milliárd lorint értéket termel. A ma­gánvállalkozások általános helyzetéről Szűcs György elnökkel beszélgettünk, aki maga is húsz éve esztergályos­géplakatos kisiparos, és elnöki teen­dőit társadalmi funkcióban látja el. • Szlovákiában a vállalkozói ér­dekképviseletek megszervezésére tett kísérletek nem könyvelhettek el túlsá­gosan nagy sikereket. Miként sikerült ezt megszervezni Magyarországon? — Az IPOSZ-ba a tagság a koráb­biakkal ellentélben önként lépett be. Rájöttek ugyanis, hogy a jövőben a gazdasági verseny a kicsik, közepe­sek és a nagyok közt fog folyni, és mivel az utóbbi két csoportba tarto­zókkal ellentétben nem képesek ke­reskedő egységeket, jogtanácsosokat stb. fenntartani — e célból kénytele­nek érdekképviseletekbe tömörülni. Képletesen szólva közös kutat áslak maguknak és a tisztán tartásához tag­díjakkal járulnak hozzá. Ennek meg­szervezése, persze, nálunk sem ment könnyen. Magyarországon jelenleg a kereskedelemben, iparban, mezőgaz­daságban és szellemi szabadfoglalko­zásban 630 ezer egyéni vállalkozó van. Többségük a nagyüzemekből jött, ahol az elmúlt rendszerben a szakszervezet, a nőszövetség és a pártbizottság nem folytatott megfelelő érdekképviseletet. így azután sokan csak késve, gyakran már a csőd szé­lére sodródva jönnek rá, hogy milyen jó lenne egy közös szervezet. A 292 helyi ipartestületünk biztosítja a kap­csolattartást az önkormányzatokkal, segít az indulással, a telephelyek megszerzésével, a finanszírozással és egyebekkel kapcsolatos gondok megoldásánál. • Győri szervezetünk ezenkívül so­kat tesz a vállalkozók regionális együttműködésének fejlesztéséért. Hogy néz ki ez a hosszú magyar­szlovák határ egyéb részein? — Az együttműködés szeszélyes és hullámzó. Napjainkra már világos­sá vált, hogy hosszú távon a gazda­ságnak le kell küzdenie a természe­tes földrajzi egységeket felszabdaló országhatárokat és olyan modell kia­lakítására kell törekednie, amilyent Nyugat-Európában mondjuk a bajor, észak-olasz és az osztrák határmenti területek alakítottak ki. A tervek sze­rint erre készül Magyarország, Szlo­vákia és Csehország is, a kérdés csak az, hogy a történelemből örökölt gyanakvások«mennyire fogják akadá­lyozni ezt a szükségszerű együttmű­ködést. Mi, a magyar kisiparosok szö­vetsége szívesen felajánlanánk segít­ségünket a hasonló szlovákiai szerve­zetnek, de egyelőre nem találkoztunk ilyennel.

Next

/
Thumbnails
Contents