Új Szó, 1992. december (45. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-08 / 289. szám, kedd

PUBLICISZTIKA társzó* 1992. DECEMBER 8. FELEDEN NEM PANASZKOD(HAT)NAK A SZŰKMARKÚ DOTÁCIÓK ELLENÉRE IS EREDMÉNYESEK Feledet joggal sorolhatnánk azon községek közé, melyek elmondhat­ják: eredményes évet tudnak maguk mögött. Mondhatják mindezt egy olyan 2200 lelket számláló nagyköz­ségként, mely ugyan már rendelke­zett bizonyos ranggal, hiszen 1950­ig járási székhely volt, de az egy­pártrendszer időszakában mellőz­ték, sőt leépítették. A lakosság ösz­szetételét tekintve is érdekes Feled, hiszen a Rimaszombati járásban határt képez: a tőle délre eső telepü­léseken a lakosság több mint két­harmada magyar nemzetiségű, míg Feledtől a járási székkely felé ez már nem annyira jellemző. A legutol­só népszámlálás adatai szerint 1305 magyar és a 694 szlovák nemzetisé­gű polgár lakja a községet. Ennek ellenére bátran csatlakoztak a Bar­kóság és Medvesalja falvaihoz, s nemrég ők is elhelyezték a község szlovák helységnévtáblái mellé a magyar feliratú táblákat. Egye­sek szemében ez szálka volt, s azonnal támadásba lendültek. - Meglátogatott bennünket Igor Chamula úr, a szlovák parlament képviselője és igyekezett jobb belá­tásra bírni - idézi fel a történteket Feledy Zoltán polgármester. - Az ügyet felfújták és a Práca napilap lett a szócsöve az ellenem és a község ellen indított hadjáratnak. Sem a húsz tagú önkormányzat, sem én nem tágítottunk. A szerkesztőnek levélben válaszoltunk, s ő ugyan tovább élcelődött, de végül elcsitul­tak a kedélyek és a táblák mind a mai napig a helyükön vannak. Jó érzés most azt mondani, hogy aki hozzánk jön, az a táblák szerint is Feledre érkezik. A Rimaszombati járás 7 milliót kapott környezetvédelmi beruházá­sokra, amiből Felednek másfél millió korona jutott. Ez persze jól jött. - Siker is, szerencse is, hogy megkaptuk, hisz a múltban olyan baklövéseket követtek el a dotációk elosztásánál, hogy az építendő víz­vezeték folytonosságára sem gon­doltak - mi is egy hiányzó ,,lánc­szem" voltunk. Persze egy kicsit a mi érdemünk is, hisz nálunk min­den elő volt készítve. Most egyetlen utca kivételével mindenütt folyik már a klenóci víz és nem kell többé tartálykocsival hordani az ivóvizet. Az átgondolatlan falufejlesztés abszurditásainak itt is akad példája. Fittyet hányva a temetőben nyugvók emlékére, egy érthetetlen, kierősza­kolt döntés értelmében a ravatalozót nem a helyi temetőben, hanem a zöld réten kezdték el építeni, azzal az elhatározással, hogy majdnem a temetőt is ide költöztetik. A politikai fordulatot követően a község új ve­zetése azonnal lépett, s az idén sikerült megoldaniuk a kérdést. - Tavaly az egyik falugyűlésen élesen tiltakoztak a lakosok. A helyi önkormányzat magáévá tette azt a nézetüket, hogy a ravatalozó helye a jelenlegi temetőben van. Hozzálát­tunk egy új halottasház felépítésé­nek előkészítéséhez. Áprilisban a versenytárgyalást nyert Meding magáncégnek köszönhetően elkez­dődtek a munkálatok s november közepére el is készült e fontos léte­sítmény. Feleden megkülönböztetett fi­gyelmet szentelnek az új lakóházak, utcák építésének. A lakosok kom­fortérzetéért is sikerült érdemi lépé­seket tenniük az idén. - Községünk új lakótelepén, nem kis anyagi áldozatok árán, de sike­rült befejeznünk az útépítést. Mielőtt az aszfaltszőnyeget elhelyeztük vol­na, a csatornahálózatot is kiépítet­tük. Mindez újabb másfélmillió koro­nát jelentett költségvetésünk kiadási oldalán. De nagy kő esett le a szí­vünkről. A lakosok a műholdas tévé­adás vételének is örülhettek. Napja­inkban már mintegy 300 lakásban van csatlakozó. És akkor még nem szóltunk a községi hivatal tatarozásáról, a központban kiépített piactérről, a panelházak felújításáról és egye­bekről. Mindez az 1992-es esztendő krónikájába tartozik. Persze bizo­nyára sokakban felmerül a kérdés: miből futotta minderre? - Az elmúlt évben megspóroltunk valamit, az évi bevételünk pedig elé­ri a 2,5 millió koronát. Saját munka­csoportunk van és a munkanélkülie­ket is mozgositottuk a közhasznú munkákra. A vállalkozókkal szem­ben rugalmasak voltunk, meg aztán a pénzzel megtanultunk sáfárkodni. Tettük mindezt a törvényesség kere­tein belül. Ezek a tények önmagukért be­szélnek. Látogatásom alkalmával a polgármester asztalán egy vastag iratcsomóra figyeltem fel: a község szennyvíztisztító állomásának komplett tervdokumentációjára. Fel­adataik között az első helyen szere­pel az állomás megépítése. A kér­vényt már elküldték az illetékes mi­nisztériumnak, anyagi támogatást kértek. A polgármester szerint, ha netán nemleges válasz érkezik, ak­kor is megtalálják a módját, hogy lépjenek az ügyben. A látottak és hallottak után ebben nem kételke­dem. POLGÁRI LÁSZLÓ KASSAI ANZIKSZ Sétálni akartam, nézni a várost, a kirakatokat, az embereket. Meginni valahol egy kávét, hallgatni az örök zsibongást, ezt a szűnni nem akaró zenét. Mindezt céltalanul, könnyedén, szabadon. Nem sikerült. Már reggel elszorult a szívem. A Kovács utcában egy öregasszony állított meg. Nehezén törtek fel belőle a szavak, annál könnyeb­ben szeméből a könnyek. Orvosi recepteket szorongatott a kezében, pontosan négyet, de nem volt pénze, hogy kiválthassa a gyógyszereket. A ruhája és ő maga tiszta. Láttam, hogy őszinte, és milyen nehéz neki, amire kényszerült. Mintha ólmot öntöttek volna a cipőmbe, alig tudtam tovább menni, pedig futni, rohanni szerettem volna, hogy ne halljam hálálkodását. A régi Kassa piacán, az egykori vesztőhelyen nyugodtam meg valamelyest, ahol a barokk szobrászművészet remek alkotása, a Szeplőtelen Szűz szobra mellett vagy harminc főnyi gyülekezet egyházi énekeket énekelt, koszorúkat, virágcsokrokat helyezett a szobor talapzatára. Míg őket hallgattam, tekintetem előbb a 14 méter magas obeliszk tetején álló Madonnára esett, a feje körüli csillagkoszorúra, majd a lába alatti földgolyóra és kígyóra. Pontosan 270 évvel ezelőtt Flachenfeld Viktorin kassai postaprefektus lelkes buzgolkodására és anyagi támogatásával készítette el ezt a szoborkompozíciót Grimmung Simon, a Kassán polgárjo­got nyert kőfaragó. Az emlékmű homlokzati érclapjának latin szövege magyarul így hangzik: ,,Szűz Mária, Szent József, Szent Sebestyén, Szent László, hogy az éhségtől, pestistől, háborútól és minden bajtól megóvas­sunk, megszabaduljunk, esedezzetek érettünk a legjóságosabb és leghatal­masabb Istennél, kinek dicséret, tisztelet és dicsőség mindörökké. 1722." Jó volt itt megállni, hiába eredt el az eső. Talán még maradtam volna tovább is, de szirénázó autókra lettem figyelmes. Tűzoltókocsik jöttek; és innen nem messze a Bocatius Könyvtár mellett álltak meg. Csak nem a könyvtár ég? - estem kétségbe, de közelebb érve megnyugodtam. Az egyik nemrégen megnyitott magánborozóban lobbantak fel valamilyen okból a lángok, és a tűzoltók szinte öt perc alatt megfékezték őket. Könyvet fogok venni - döntöttem el hirtelen annyi új könyv jelent meg, és végre a kassai magyar könyvesboltot is újra kinyitották! Már indultam is. Ott azonban lelkesedésem lelohadt. Kiderült, hogy sem a Madách, sem a Kalligram kiadó egyetlen új kötete se kapható. A magyar könyvesbolt árukínálatának már több mint a fele szlovák könyv, a raktárkészletet képező régi magyar könyveket pedig ötvenszázalékos árengedménnyel árusítják. Félő, hogy ez már kiárusítás. A boltvezető ugyan elmondta, hogy ö szeretné, ha továbbra is lennének magyar könyvek, ezért személyesen fordult az említett két kiadóhoz, de azok válaszra sem méltatták. Pedig, mint ahogy a szepsi Püski Könyvesházzal együttműködési szerződést kötött a Slo­venská kniha, ezt a pozsonyi, illetve a dunaszerdahelyi kiadóval is megte­hetné. Pribék Gáborral, az Új Nemzedék néptáncegyüttes vezetőjével a köny­vesbolt előtti téren futok össze, ahol műanyag elemekből épített pavilonok­ban ma kezdődött el a karácsonyi vásár. A Thália Színházból jött, ahol az esti Shakespeare-előadásra készültek, s a Rómeó és Júliában táncosként ő is közreműködik. De most már a néptánccsoport próbájára rohan, mert a jövő héten Tornaiján lesz az országos döntő, arra készülnek. Ezért csak futva mondja, hogy a Vitéz-udvarban megnyílt az első magánáruház, melyben zsebkendőnyi területen magyar könyveket is árulnak, nézzem meg, hátha ott megtalálom, amit keresek. Nem találom meg. Koncsol László, Grendel Lajos, Talamon Alfonz, Juhász R. József, Farnbauer Gábor, Dusza István, Bodnár Gyula, Csáky Károly új könyve - hogy csak néhány szerzőt soroljak - itt sem kapható, de az ittenieknek legalább a Madách kiadóval van valamilyen kapcsolatuk. A Dómnál a széthullt Jugoszláviából, Szabadkáról Kassára került szinész­házaspárral, Korica Miklóssal és Jónás Gabriellával találkozom. Mondják, hogy csodálatos a Dóm, jó szétnézni, megpihenni benne. Színészként már megismerte, és a szívébe zárta őket Kassa, most pedig rendezőként is bemutatkoznak, mert szombaton Jean-Paul Sartre Zárt tárgyalás című darabját ők állítják színre a Tháliában. Egyedüli gondjuk, hogy a darabhoz egy bizonyos szoborra is szükség lenne, csak honnan? Ebben segíteni tudok nekik, aminek szívből örülnek. Jóleső érzéssel válok el tőlük, s egyedül megyek be a Dómba, hogy itt fejezzem be a napot. Leülve az egyik faragott padba, Mária jut az eszembe. Ő fogalmazott valahogy úgy, hogy az emberek sokáig műemléknek tekintik a dómokat, de amikor egy napon behavaz szomorúságával, tapasztalatával és reménytelenségével az élet, hirtelen irigyelni kezdjük a vénembereket, a toprongyos asszonyokat, akik Firenzében, Chartres-ban, Párizsban vagy Kassán imádkozni vagy szunyókálni, vagy csak emlékezni járnak a dóm félhomályába, és fogalmuk sincs a műkincsekről. Igen, Mária felismerte: ezek számára épült a dóm. Az ő tudatlanságuk a dóm igazi értelme. Hazaindulok a permetező esőben, kicsit letörten, de arccal a szélnek. Ha azt kérded, milyen volt ez a decemberi hétvége Kassán, csak annyit mondhatok: sötétszürke, nedves és nyugtalan. SZASZÁK GYÖRGY MIT KELL TUDNI ADÓÜGYBEN? Legutóbb azt vázoltuk, hogy a ter­mészetes személyek milyen össze­gű jövedelemadó befizetésével szá­molhatnak, illetve miképpen fizetik azt be, attól függően, hogy alkalma­zottak-e, művészeti tevékenységet folytatók vagy éppen vállalkozók. Mint azt már több ízben is említettük, az új adórendszer az igazságosság elvére épül, és ezt többek között azok a törvénypontok is bizonyítják, melyek a jövedelemadóról szóló, a Szövetségi Gyűlés által jóváha­gyott 286-os számú törvény 4., az adómentességről szóló paragrafu­sa alatt találhatók. Az adómentes­ség egyébként nem más, mint az általánosan előírt adókötelezettség alól jogszabály által megengedett kivétel, melyet az adórendszerek, illetve -törvények kidolgozói gazda­ságpolitikai és szociális megfontolá­sok alapján határoznak meg. A jövedelemadóról szóló törvény szóban forgó paragrafusa egyéb­ként 17 pontban határozza meg az adómentes jövedelmek körét, me­lyek áttanulmányozásából kitűnik, hogy a törvény kidolgozói elsősor­ban a szociális esélyegyenlőség szempontjaira összpontosította, csakúgy, mint a környezetvédelem ösztönzésére. A fentiek értelmében adómentes tehát egyebek között a rehabilitációs célokra kibocsátott államkötvények­ből származó kamat, a kötelező szo­ciális biztosítás révén nyújtott jutta­tásokból, támogatásokból és szol­gáltatásokból származó bevétel, adómentes a társadalombiztosításra befizetett pénzösszeg, a kötelező külföldi biztosításra kifizetett pénz csakúgy, mint a kötelező biztosítási juttatások helyett nyújtott szociális juttatások. Adómentes továbbá az a bevétel, amely a Családról szóló törvény szerinti eltartási kötelezett­ség teljesítéséből származik. Adó­mentességet élveznek a szociális ellátási segélyek és szolgáltatások, illetve a külön előírásokkal szabá­lyozott állami juttatások. Nem fizet adót a természetes személy abból a jövedelméből sem, amelyre donor­ként (véradóként, illetve olyan sze­ményként, akinek valamely szervét vagy élőszövetét más emberbe átül­tetik) tesz szert. Ugyancsak adó­mentes a közpénzekből és alapítvá­nyokból kapott támogatás, a jövede­lemkiesés pótlására nyújtott pénz­összegeken kívül. Adómentes az ingatlaneladásból származó bevétel is, amennyiben lakás vagy legfeljebb két lakást ma­gába foglaló lakóház eladásáról van szó, s ha az eladója az ingatlan eladása előtt legalább két évig an­nak a lakója volt. A fent említett pontban nem szereplő ingatlanela­dási bevételek, amennyiben az in­gatlan megszerzése és eladása kö­zött több mint öt év telt el. Az adó­mentesség nem vonatkozik azon in­gatlanok eladásából származó be­vételekre, amelyek az adózó vállalko­zói tárgyát képezték, illetve amely­ben az adózó vállalkozói vagy egyéb önálló kereseti tevékenységet foly­tat, éspedig e tevékenység befeje­zésétől számítva öt évig. A szóban forgó paragrafus még több mindenre kitér, akit részlete­sebben érdekel, az bizonyára átta­nulmányozza. Holnapi számunk­ban pedig a vállalkozói jövedelmek­ből és egyéb önálló kereseti tevé­kenységekből származó jövedel­mekből fizetendő adókat ismertet­jük. -pg­ADOFANTAZIA A jövő évtől egykoronás okmánybélyeget ragasztanak minden egyes cigarettásdo­bozra. Azaz, legalább ennyi­vel drágul a cigaretta. Lega­lább, mondom, mert a forgal­mi adó legutóbbi „kiigazítá­sakor" is talán csak 2,40 ko­ronát tettek rá egy doboz cigarettára, ám az üzletekben mégis legalább 4-5 koroná­val emelték az árakat. Az egykoronás okmánybélyeg kerülhet nekünk akár 1,50­be is. Oda se neki, a szlovák kormány ezt már az egész­ségvédelmi programja ré­szének tekinti. Roman Ko­váč kormányfőhelyettes pél­dául azzal magyarázta ezt a lépést, hogy a dohányosok végre „előre" fizetnek majd betegségi biztosítást, mert ugye ők gyakrabban betegek. A háromoldalú érdekegyez­tető tárgyalásokon azonban Vladimír Mečiar az egészség­ügyi szakszervezet követelé­seivel kapcsolatban azt mondta el, hogy elsősorban a szlovákiai lakosság élet­módján kell változtatni. Il­lusztrálta ezt a saját példájá­val, pontosabban túlsúlyával, megjegyezve egyúttal azt, hogy hamarosan talán ő is orvoskézre kerül. Elmondta egyben azt is, hogy a kor­mány tagjai számára a szom­bat és vasárnap is munkanap. Dohányzás, túlsúly, túl­munka - három alapos egészsségkárosító tényező. A szlovák kormány szociális igazságérzetét és a szlovák államkincstár feneketlensé­gét ismerve el tudom képzel­ni már derűs jövőnk vidám adókulcsait. Reggelente lesz itt a megmérettetés. Átlag­súlytól eltérésekért kilónként korona. Átlagmagasságtól el­térőknek centiméterenként korona (az istenért, senki se lógjon ki a sorból!). Átlagos napi munkaidő? Az eltérés megadóztatható. És tovább? Nem tudom. Meggyőződé­sem viszont, hogy az állami adófantázia kimeríthetet­len. FEKETE MARIAN KESJOG? Ijesztő esetet panaszolt el kassai szerkesztőségünkben re­megő hangon, s szörnyülködve egy nyugdíjas helyi lakos. A do­log a feleségével és két sógor­nőjével történt a 6-os villamo­son, este hat óra előtt. Hazafelé tartottak a templomból, s mint általában egymás között, ma­gyarul társalogtak. Az anyanyel­vükön. Egy férfinek éppen ez nem tetszett. Előbb csak sze­mükre vetette, hogy Szlovákiá­ban szlovákul kellene beszélni, majd mielőtt leszállt volna a vil­lamosról, ezt a figyelmeztetést - az utasok megrökönyödésére - megtoldotta még azzal, hogy előrántotta kését, s a magyarul beszélő három hölgy közül az egyik torkának szegezte. Sze­rencsére nem szúrt vele, „csu­pán jelezte", hogy szerinte mit érdemelnek „a nyelvtörvény­sértők". Panaszosunk fiókszerkesztő­ségünkből a rendőrségre ment, hiszen súlyosabb ez a történet annál, minthogy egyetlen kézle­gyintéssel elintézze az ember. Még akkor is, ha a rendőrségre tartozó eset főszereplője ezzel a cselekedetével lényegében - önmagát minősítette, (gazdag)

Next

/
Thumbnails
Contents