Új Szó, 1992. december (45. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-08 / 289. szám, kedd

PUBLICISZTIKA társzó* 1992. DECEMBER 8. FELEDEN NEM PANASZKOD(HAT)NAK A SZŰKMARKÚ DOTÁCIÓK ELLENÉRE IS EREDMÉNYESEK Feledet joggal sorolhatnánk azon községek közé, melyek elmondhatják: eredményes évet tudnak maguk mögött. Mondhatják mindezt egy olyan 2200 lelket számláló nagyközségként, mely ugyan már rendelkezett bizonyos ranggal, hiszen 1950ig járási székhely volt, de az egypártrendszer időszakában mellőzték, sőt leépítették. A lakosság öszszetételét tekintve is érdekes Feled, hiszen a Rimaszombati járásban határt képez: a tőle délre eső településeken a lakosság több mint kétharmada magyar nemzetiségű, míg Feledtől a járási székkely felé ez már nem annyira jellemző. A legutolsó népszámlálás adatai szerint 1305 magyar és a 694 szlovák nemzetiségű polgár lakja a községet. Ennek ellenére bátran csatlakoztak a Barkóság és Medvesalja falvaihoz, s nemrég ők is elhelyezték a község szlovák helységnévtáblái mellé a magyar feliratú táblákat. Egyesek szemében ez szálka volt, s azonnal támadásba lendültek. - Meglátogatott bennünket Igor Chamula úr, a szlovák parlament képviselője és igyekezett jobb belátásra bírni - idézi fel a történteket Feledy Zoltán polgármester. - Az ügyet felfújták és a Práca napilap lett a szócsöve az ellenem és a község ellen indított hadjáratnak. Sem a húsz tagú önkormányzat, sem én nem tágítottunk. A szerkesztőnek levélben válaszoltunk, s ő ugyan tovább élcelődött, de végül elcsitultak a kedélyek és a táblák mind a mai napig a helyükön vannak. Jó érzés most azt mondani, hogy aki hozzánk jön, az a táblák szerint is Feledre érkezik. A Rimaszombati járás 7 milliót kapott környezetvédelmi beruházásokra, amiből Felednek másfél millió korona jutott. Ez persze jól jött. - Siker is, szerencse is, hogy megkaptuk, hisz a múltban olyan baklövéseket követtek el a dotációk elosztásánál, hogy az építendő vízvezeték folytonosságára sem gondoltak - mi is egy hiányzó ,,láncszem" voltunk. Persze egy kicsit a mi érdemünk is, hisz nálunk minden elő volt készítve. Most egyetlen utca kivételével mindenütt folyik már a klenóci víz és nem kell többé tartálykocsival hordani az ivóvizet. Az átgondolatlan falufejlesztés abszurditásainak itt is akad példája. Fittyet hányva a temetőben nyugvók emlékére, egy érthetetlen, kierőszakolt döntés értelmében a ravatalozót nem a helyi temetőben, hanem a zöld réten kezdték el építeni, azzal az elhatározással, hogy majdnem a temetőt is ide költöztetik. A politikai fordulatot követően a község új vezetése azonnal lépett, s az idén sikerült megoldaniuk a kérdést. - Tavaly az egyik falugyűlésen élesen tiltakoztak a lakosok. A helyi önkormányzat magáévá tette azt a nézetüket, hogy a ravatalozó helye a jelenlegi temetőben van. Hozzáláttunk egy új halottasház felépítésének előkészítéséhez. Áprilisban a versenytárgyalást nyert Meding magáncégnek köszönhetően elkezdődtek a munkálatok s november közepére el is készült e fontos létesítmény. Feleden megkülönböztetett figyelmet szentelnek az új lakóházak, utcák építésének. A lakosok komfortérzetéért is sikerült érdemi lépéseket tenniük az idén. - Községünk új lakótelepén, nem kis anyagi áldozatok árán, de sikerült befejeznünk az útépítést. Mielőtt az aszfaltszőnyeget elhelyeztük volna, a csatornahálózatot is kiépítettük. Mindez újabb másfélmillió koronát jelentett költségvetésünk kiadási oldalán. De nagy kő esett le a szívünkről. A lakosok a műholdas tévéadás vételének is örülhettek. Napjainkban már mintegy 300 lakásban van csatlakozó. És akkor még nem szóltunk a községi hivatal tatarozásáról, a központban kiépített piactérről, a panelházak felújításáról és egyebekről. Mindez az 1992-es esztendő krónikájába tartozik. Persze bizonyára sokakban felmerül a kérdés: miből futotta minderre? - Az elmúlt évben megspóroltunk valamit, az évi bevételünk pedig eléri a 2,5 millió koronát. Saját munkacsoportunk van és a munkanélkülieket is mozgositottuk a közhasznú munkákra. A vállalkozókkal szemben rugalmasak voltunk, meg aztán a pénzzel megtanultunk sáfárkodni. Tettük mindezt a törvényesség keretein belül. Ezek a tények önmagukért beszélnek. Látogatásom alkalmával a polgármester asztalán egy vastag iratcsomóra figyeltem fel: a község szennyvíztisztító állomásának komplett tervdokumentációjára. Feladataik között az első helyen szerepel az állomás megépítése. A kérvényt már elküldték az illetékes minisztériumnak, anyagi támogatást kértek. A polgármester szerint, ha netán nemleges válasz érkezik, akkor is megtalálják a módját, hogy lépjenek az ügyben. A látottak és hallottak után ebben nem kételkedem. POLGÁRI LÁSZLÓ KASSAI ANZIKSZ Sétálni akartam, nézni a várost, a kirakatokat, az embereket. Meginni valahol egy kávét, hallgatni az örök zsibongást, ezt a szűnni nem akaró zenét. Mindezt céltalanul, könnyedén, szabadon. Nem sikerült. Már reggel elszorult a szívem. A Kovács utcában egy öregasszony állított meg. Nehezén törtek fel belőle a szavak, annál könnyebben szeméből a könnyek. Orvosi recepteket szorongatott a kezében, pontosan négyet, de nem volt pénze, hogy kiválthassa a gyógyszereket. A ruhája és ő maga tiszta. Láttam, hogy őszinte, és milyen nehéz neki, amire kényszerült. Mintha ólmot öntöttek volna a cipőmbe, alig tudtam tovább menni, pedig futni, rohanni szerettem volna, hogy ne halljam hálálkodását. A régi Kassa piacán, az egykori vesztőhelyen nyugodtam meg valamelyest, ahol a barokk szobrászművészet remek alkotása, a Szeplőtelen Szűz szobra mellett vagy harminc főnyi gyülekezet egyházi énekeket énekelt, koszorúkat, virágcsokrokat helyezett a szobor talapzatára. Míg őket hallgattam, tekintetem előbb a 14 méter magas obeliszk tetején álló Madonnára esett, a feje körüli csillagkoszorúra, majd a lába alatti földgolyóra és kígyóra. Pontosan 270 évvel ezelőtt Flachenfeld Viktorin kassai postaprefektus lelkes buzgolkodására és anyagi támogatásával készítette el ezt a szoborkompozíciót Grimmung Simon, a Kassán polgárjogot nyert kőfaragó. Az emlékmű homlokzati érclapjának latin szövege magyarul így hangzik: ,,Szűz Mária, Szent József, Szent Sebestyén, Szent László, hogy az éhségtől, pestistől, háborútól és minden bajtól megóvassunk, megszabaduljunk, esedezzetek érettünk a legjóságosabb és leghatalmasabb Istennél, kinek dicséret, tisztelet és dicsőség mindörökké. 1722." Jó volt itt megállni, hiába eredt el az eső. Talán még maradtam volna tovább is, de szirénázó autókra lettem figyelmes. Tűzoltókocsik jöttek; és innen nem messze a Bocatius Könyvtár mellett álltak meg. Csak nem a könyvtár ég? - estem kétségbe, de közelebb érve megnyugodtam. Az egyik nemrégen megnyitott magánborozóban lobbantak fel valamilyen okból a lángok, és a tűzoltók szinte öt perc alatt megfékezték őket. Könyvet fogok venni - döntöttem el hirtelen annyi új könyv jelent meg, és végre a kassai magyar könyvesboltot is újra kinyitották! Már indultam is. Ott azonban lelkesedésem lelohadt. Kiderült, hogy sem a Madách, sem a Kalligram kiadó egyetlen új kötete se kapható. A magyar könyvesbolt árukínálatának már több mint a fele szlovák könyv, a raktárkészletet képező régi magyar könyveket pedig ötvenszázalékos árengedménnyel árusítják. Félő, hogy ez már kiárusítás. A boltvezető ugyan elmondta, hogy ö szeretné, ha továbbra is lennének magyar könyvek, ezért személyesen fordult az említett két kiadóhoz, de azok válaszra sem méltatták. Pedig, mint ahogy a szepsi Püski Könyvesházzal együttműködési szerződést kötött a Slovenská kniha, ezt a pozsonyi, illetve a dunaszerdahelyi kiadóval is megtehetné. Pribék Gáborral, az Új Nemzedék néptáncegyüttes vezetőjével a könyvesbolt előtti téren futok össze, ahol műanyag elemekből épített pavilonokban ma kezdődött el a karácsonyi vásár. A Thália Színházból jött, ahol az esti Shakespeare-előadásra készültek, s a Rómeó és Júliában táncosként ő is közreműködik. De most már a néptánccsoport próbájára rohan, mert a jövő héten Tornaiján lesz az országos döntő, arra készülnek. Ezért csak futva mondja, hogy a Vitéz-udvarban megnyílt az első magánáruház, melyben zsebkendőnyi területen magyar könyveket is árulnak, nézzem meg, hátha ott megtalálom, amit keresek. Nem találom meg. Koncsol László, Grendel Lajos, Talamon Alfonz, Juhász R. József, Farnbauer Gábor, Dusza István, Bodnár Gyula, Csáky Károly új könyve - hogy csak néhány szerzőt soroljak - itt sem kapható, de az ittenieknek legalább a Madách kiadóval van valamilyen kapcsolatuk. A Dómnál a széthullt Jugoszláviából, Szabadkáról Kassára került szinészházaspárral, Korica Miklóssal és Jónás Gabriellával találkozom. Mondják, hogy csodálatos a Dóm, jó szétnézni, megpihenni benne. Színészként már megismerte, és a szívébe zárta őket Kassa, most pedig rendezőként is bemutatkoznak, mert szombaton Jean-Paul Sartre Zárt tárgyalás című darabját ők állítják színre a Tháliában. Egyedüli gondjuk, hogy a darabhoz egy bizonyos szoborra is szükség lenne, csak honnan? Ebben segíteni tudok nekik, aminek szívből örülnek. Jóleső érzéssel válok el tőlük, s egyedül megyek be a Dómba, hogy itt fejezzem be a napot. Leülve az egyik faragott padba, Mária jut az eszembe. Ő fogalmazott valahogy úgy, hogy az emberek sokáig műemléknek tekintik a dómokat, de amikor egy napon behavaz szomorúságával, tapasztalatával és reménytelenségével az élet, hirtelen irigyelni kezdjük a vénembereket, a toprongyos asszonyokat, akik Firenzében, Chartres-ban, Párizsban vagy Kassán imádkozni vagy szunyókálni, vagy csak emlékezni járnak a dóm félhomályába, és fogalmuk sincs a műkincsekről. Igen, Mária felismerte: ezek számára épült a dóm. Az ő tudatlanságuk a dóm igazi értelme. Hazaindulok a permetező esőben, kicsit letörten, de arccal a szélnek. Ha azt kérded, milyen volt ez a decemberi hétvége Kassán, csak annyit mondhatok: sötétszürke, nedves és nyugtalan. SZASZÁK GYÖRGY MIT KELL TUDNI ADÓÜGYBEN? Legutóbb azt vázoltuk, hogy a természetes személyek milyen összegű jövedelemadó befizetésével számolhatnak, illetve miképpen fizetik azt be, attól függően, hogy alkalmazottak-e, művészeti tevékenységet folytatók vagy éppen vállalkozók. Mint azt már több ízben is említettük, az új adórendszer az igazságosság elvére épül, és ezt többek között azok a törvénypontok is bizonyítják, melyek a jövedelemadóról szóló, a Szövetségi Gyűlés által jóváhagyott 286-os számú törvény 4., az adómentességről szóló paragrafusa alatt találhatók. Az adómentesség egyébként nem más, mint az általánosan előírt adókötelezettség alól jogszabály által megengedett kivétel, melyet az adórendszerek, illetve -törvények kidolgozói gazdaságpolitikai és szociális megfontolások alapján határoznak meg. A jövedelemadóról szóló törvény szóban forgó paragrafusa egyébként 17 pontban határozza meg az adómentes jövedelmek körét, melyek áttanulmányozásából kitűnik, hogy a törvény kidolgozói elsősorban a szociális esélyegyenlőség szempontjaira összpontosította, csakúgy, mint a környezetvédelem ösztönzésére. A fentiek értelmében adómentes tehát egyebek között a rehabilitációs célokra kibocsátott államkötvényekből származó kamat, a kötelező szociális biztosítás révén nyújtott juttatásokból, támogatásokból és szolgáltatásokból származó bevétel, adómentes a társadalombiztosításra befizetett pénzösszeg, a kötelező külföldi biztosításra kifizetett pénz csakúgy, mint a kötelező biztosítási juttatások helyett nyújtott szociális juttatások. Adómentes továbbá az a bevétel, amely a Családról szóló törvény szerinti eltartási kötelezettség teljesítéséből származik. Adómentességet élveznek a szociális ellátási segélyek és szolgáltatások, illetve a külön előírásokkal szabályozott állami juttatások. Nem fizet adót a természetes személy abból a jövedelméből sem, amelyre donorként (véradóként, illetve olyan szeményként, akinek valamely szervét vagy élőszövetét más emberbe átültetik) tesz szert. Ugyancsak adómentes a közpénzekből és alapítványokból kapott támogatás, a jövedelemkiesés pótlására nyújtott pénzösszegeken kívül. Adómentes az ingatlaneladásból származó bevétel is, amennyiben lakás vagy legfeljebb két lakást magába foglaló lakóház eladásáról van szó, s ha az eladója az ingatlan eladása előtt legalább két évig annak a lakója volt. A fent említett pontban nem szereplő ingatlaneladási bevételek, amennyiben az ingatlan megszerzése és eladása között több mint öt év telt el. Az adómentesség nem vonatkozik azon ingatlanok eladásából származó bevételekre, amelyek az adózó vállalkozói tárgyát képezték, illetve amelyben az adózó vállalkozói vagy egyéb önálló kereseti tevékenységet folytat, éspedig e tevékenység befejezésétől számítva öt évig. A szóban forgó paragrafus még több mindenre kitér, akit részletesebben érdekel, az bizonyára áttanulmányozza. Holnapi számunkban pedig a vállalkozói jövedelmekből és egyéb önálló kereseti tevékenységekből származó jövedelmekből fizetendő adókat ismertetjük. -pgADOFANTAZIA A jövő évtől egykoronás okmánybélyeget ragasztanak minden egyes cigarettásdobozra. Azaz, legalább ennyivel drágul a cigaretta. Legalább, mondom, mert a forgalmi adó legutóbbi „kiigazításakor" is talán csak 2,40 koronát tettek rá egy doboz cigarettára, ám az üzletekben mégis legalább 4-5 koronával emelték az árakat. Az egykoronás okmánybélyeg kerülhet nekünk akár 1,50be is. Oda se neki, a szlovák kormány ezt már az egészségvédelmi programja részének tekinti. Roman Kováč kormányfőhelyettes például azzal magyarázta ezt a lépést, hogy a dohányosok végre „előre" fizetnek majd betegségi biztosítást, mert ugye ők gyakrabban betegek. A háromoldalú érdekegyeztető tárgyalásokon azonban Vladimír Mečiar az egészségügyi szakszervezet követeléseivel kapcsolatban azt mondta el, hogy elsősorban a szlovákiai lakosság életmódján kell változtatni. Illusztrálta ezt a saját példájával, pontosabban túlsúlyával, megjegyezve egyúttal azt, hogy hamarosan talán ő is orvoskézre kerül. Elmondta egyben azt is, hogy a kormány tagjai számára a szombat és vasárnap is munkanap. Dohányzás, túlsúly, túlmunka - három alapos egészsségkárosító tényező. A szlovák kormány szociális igazságérzetét és a szlovák államkincstár feneketlenségét ismerve el tudom képzelni már derűs jövőnk vidám adókulcsait. Reggelente lesz itt a megmérettetés. Átlagsúlytól eltérésekért kilónként korona. Átlagmagasságtól eltérőknek centiméterenként korona (az istenért, senki se lógjon ki a sorból!). Átlagos napi munkaidő? Az eltérés megadóztatható. És tovább? Nem tudom. Meggyőződésem viszont, hogy az állami adófantázia kimeríthetetlen. FEKETE MARIAN KESJOG? Ijesztő esetet panaszolt el kassai szerkesztőségünkben remegő hangon, s szörnyülködve egy nyugdíjas helyi lakos. A dolog a feleségével és két sógornőjével történt a 6-os villamoson, este hat óra előtt. Hazafelé tartottak a templomból, s mint általában egymás között, magyarul társalogtak. Az anyanyelvükön. Egy férfinek éppen ez nem tetszett. Előbb csak szemükre vetette, hogy Szlovákiában szlovákul kellene beszélni, majd mielőtt leszállt volna a villamosról, ezt a figyelmeztetést - az utasok megrökönyödésére - megtoldotta még azzal, hogy előrántotta kését, s a magyarul beszélő három hölgy közül az egyik torkának szegezte. Szerencsére nem szúrt vele, „csupán jelezte", hogy szerinte mit érdemelnek „a nyelvtörvénysértők". Panaszosunk fiókszerkesztőségünkből a rendőrségre ment, hiszen súlyosabb ez a történet annál, minthogy egyetlen kézlegyintéssel elintézze az ember. Még akkor is, ha a rendőrségre tartozó eset főszereplője ezzel a cselekedetével lényegében - önmagát minősítette, (gazdag)