Új Szó, 1992. december (45. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-08 / 289. szám, kedd

1992. DECEMBER 8. . ÚJ SZÓM MOZAIK JUT MINDENKINEK SZALONCUKOR? Egyre sürgősebbé válik a karácsonykor nélkülözhetetlen cikkek beszerzése. A szaloncukor is ezek közé tartozik. A boltokban már jó ideje kínálják és a körültekintőbbek már bizonyára meg is vásárolták. Vajon jut mindenkinek? - ezt kérdeztük Ľubica Vronskától, a pozsonyi Figaro vállalat értékesítési osztályának vezetőjétől. - Mi eleget tettünk kötelezettségeinknek. November végéig a szerződésekben rögzített mennyiséget valamennyi megrendelőnknek leszállítottuk. A kereskedelmi hálózat átalakulásával egyidőben megváltoztak az ügyfeleink is: már nem csupán az állami vállalatok és a fogyasztási szövetkezetek rendelnek nálunk, hanem a magánkereskedők is. Ez kissé bonyolítja a helyzetet. Mi ugyanis húsvét táján összegezzük a megrendeléseket és szeptembertől küldjük a kereskedőknek a karácsonyfára való cukorkát. A tapasztalt magánkereskedők, akik tudják, mikor kell az árut megrendelni, bizonyára eleget szereztek be. A gond azokkal van, akik néhány hete kaptak észbe, hogy szeretnének szaloncukrot árusítani. A gyárunk melletti boltban ugyan hozzájuthatnak, de ezt az árusítást nem a kereskedők számára vezettük be, hanem a fogyasztók friss áruval való ellátása a célunk. Azoknak, akik a boltjukban nem kaptak szaloncukrot, azt tanácsolom, keressék fel pozsonyi üzletünket, ahol a keresletnek megfelelően egészen karácsonyig árusítunk szaloncukrot, s egyéb édességet, csokoládéból készült finomságokat. DÉL-SZLOVÁKIÁBAN NEM NITT A FESZÜLTSÉG Mérsékelten csökkent azoknak a cseheknek az aránya, akik májusban jónak mondták a szlovákokhoz fűződő viszonyukat, és fordítva: növekedett a csehekkel kapcsolatban ugyanígy nyilatkozó szlovákoké - többek között ez derül ki a közvéleménykutató intézet november 4. és 9. között végzett felméréséből. A Cseh Köztársaságban a megkérdezettek 20 százalékának bevallása szerint nagyon jó a szlovákokhoz való viszonya, a 39 szászaiékuk inkább jónak ítélte meg, 30 százalékuk sem jónak, sem rossznak nem nevezné, rossznak vagy nagyon rossznak pedig 9 százalékuk tartja ezt a kapcsolatot. Szlovákiában a felmérésben részt vevők 32 százaléka nagyon jónak, 45 százaléka inkább jónak, 18 százalékuk se jónak, se rossznak, és nagyon rossznak pedig 2 százalékuk jelölte meg a csehekhez való viszonyát. Az elmúlt felmérésekhez hasonlítva a Cseh Köztársaságban csökkent azok száma, akiknek jó a kapcsolatuk a magyarokkal (most 23, 1992 májusában 28 százalék volt). Szlovákiában kevésbé pozitív a németekhez való viszony (november: 36, május: 41 százalék), viszont növekedett a lengyelekkel kapcsolatos szimpátia (43-ról 52 százalékra). A közvéleménykutató intézet szerint nem teljesedett be a jóslat, hogy növekszik a feszültség a Dél-Szlovákiában élő szlovák és magyar lakosság között (például a Slovan-Ferencváros mérkőzés után). A LONDON STÚDIÓVAL KÖNNYEN - ANGOLUL Szerencsés Zsolttal, a budapesti székhellyel működő London Stúdió magánnyelviskola alapítójával és vezetőjével készült rekláminterjút közöltünk múlt pénteki számunkban. Egyebek között megtudhatta belőle kedves olvasónk, hogy a népszerű iskola angol nyelvű távoktató programja - a pozsonyi TKD Elektronik, valamint lapunk, az Üj Szó közreműködésével - „átjön" hozzánk is, méghozzá a leginkább kézzel fogható formában, hat tankönyvben és a hozzájuk szervesen kötődő hat darab hangkazettában, melyek lényegében egységcsomagot alkotnak, és amelyeket már most meg lehet rendelni szerkesztőségünk címén (Új Szó szerkesztősége, Pribinova 25, 819 15 Bratislava). Egy ilyen egységcsomag ára 1590 korona, plusz a postaköltség. Ha jobban belegondolunk, nem is olyan drága, ugyanis, a London Stúdió jelképével, azaz oroszlánjával szólva: „nem kell méregdrága tanfolyamokat befizetned, amelyeket azután sosem végzel el"; nem kell méregdrága tankönyveket összevásárolnod, amelyekből soha egy szót sem értesz, és csak lelkifurdalásodat fokozza, ha rájuk nézel"; ugyankkor „itt nem egy vagy a tömegből, hanem Te vagy egyedül a legfontosabb!"; „hogy angol nyelvtudásodat biztonsággal felépíthessed, csak egyetlen eszköz szükséges: az elhatározásod"; „velem, de Magad végzed a munkát. Én, de saját Magad leszel a tanárod"; „már a reggeli kávéd mellett szót válthatunk, napközben is egymásra nézhetünk". Röviden: bármikor, amikor időnk engedi. „Mindent elölről kezdünk" - mondja az oroszlán, de mielőtt nekifognánk a tanulásnak, a hat tankönyvhöz és a hat kazettához vegyünk még egy kockás füzetet (abban nem tévedünk el!) és egy másikat, szótárnak. Azért is idéztük az iméntieket a London Stúdió angol nyelvű távoktató programjának első szintjét tartalmazó, tehát kezdők számára készült sorozatának első könyvéből, hogy érzékeltessük azt a közvetlenséget, baráti hangvételt, mely a Stúdió módszerének egyik alapfilozófiája, másrészt áthatja az egész tananyagot. Átböngészve az 1-es számú, mintegy hetvenoldalas, computer tipográfiával készült szép kivitelezésű színes könyvet, először meglepődik az ember, hogy a vizuálisan vonzó oldalakon, a sok kép mellett, jóval több a magyar szöveg, mint az angol (számos korszerű nyelvoktatási módszer megalkotója általában abból indult, illetve indul ki, hogy ilyen könyvekben a tanuló anyanyelvén lehetőleg egyetlen szó sem szerepeljen). Aztán, beleolvasva a könyvbe, majd belehallgatva a hanganyagba, kiderül, hogy itt nem sokkolják a tanulót sok-sok, számára ismeretlen szóval, szöveghalmaz felvonultatásával, hanem lassan, mértékkel adagolva őket, először is igyekszenek megkedveltetni vele a nyelvet, úgy, hogy már mindjárt az elején sikerélményben legyen része. REMÉNYKEDÉS TÖLT EL BENNÜNKET A rendszerváltás előtt a Csemadok lévai szervezetében másokkal együtt elsősorban Csáky Pál, Dolník Erzsébet és Zoller Mihály voltak azok, akik sokszor szembefordultak a helyi hivataloskodás álarcát magára öltő bolsevista hatalommal. Nem véletlen, hogy kezdeményezői voltak a múlt hét végén Léván megtartott szlovákiai magyar értelmiségi találkozónak... Hármójukat kérdeztük meg: Mennyiben teljesítette küldetését ez a nagy visszhangot kiváltó értelmiségi fórum? Aki tanult idegen nyelvet, tudja, milyen öröm, amikor az ismeretlen szavakból összeállnak az első mondatok, legyenek azok bármilyen egyszerűek. A London Stúdió angolnyelv-oktatási módszerének a jellemzésére egy példa. Az első szavak, melyekkel a tanuló a távoktató program keretében megismerkedik, a következők: a camera, a hot dog, a hamburger, a radio, a sandwich, a pullover, a sweater, a film, a telephone, a television, a computer, a video. Ugye, ismerős mind! Persze, kicsit másként kell ejteni őket, mint ahogy írva vannak, dehát azért a kazetta, és azért tartalmaz szószedetet maga a könyv (fonetikus átírásban is közölve az angol szavakat), hogy megtanuljuk a helyes ejtést, ami csak első pillantásra tűnik megoldhatatlan feladatnak. Hogy mindebből mi lesz a „diák" haszna, Ismét az oroszlánt idézve: stabilan jó minőséghez jut; jelentősen javulni fog hangulata, oldódni fog kínzó, zárthelyi iszonya, megfelelő világításba helyezi őt és segít önmaga helyes értelmezésében; így aztán a rész és az egész is az övé lesz; rövidesen kialakul egyéni stílu,sa, mely nélkülözi a nyájeffektust, kedve szerint alakíthatja önmagát, bátorsága oroszlánosán meg fog nőni; hamarosan kialakuló határozott nyelvi biztonsága révén külföldre majd nem botorkálni, hanem ügyintézni mehet sikeresen; olyan lesz, amilyen már régóta szeretne lenni; megússza az újabb sikertelen próbálkozások depresszióját, -bor CSÁKY PÁL: - A rendezvény előtti három napban úgy éreztem magamat mint egy légtornász, aki egy szakadék fölé feszített kötélen próbál egyensúlyozni. Ez az érzésem a rendezvény két napja alatt többször is feltört. A teremben jelenlévők kilencvenöt százalékához valamilyen módon közvetlen szál köt. Ezért is szinte éreztem mindazt, amit gondolnak. Megéreztem azokat a kisebb egyensúlybillenéseket is, amelyek itt-ott azért bekövetkeztek. Ugyanígy volt ez ennek előtte is, hiszen láttam azt a megosztottságot, amely két év óta eléggé mélyen barázdálja viszonyainkat. Végül is a konferencia minden résztvevője győzelemként - talán önmaga fölötti győzelemként is - könyveli el az eredményt. Ez igen nagy siker. Értelmiségiekhez méltóan tudtunk véleményt cserélni. Ez a konferencia minden jelenlévő számára konszenzust hozott. Az elfogadott dokumentumokról azt gondolom, hogy ezeket sem lehet egymásra erőszakolnunk. A résztvevők minden egyéni meghatározottságaikon és megosztottságukon felülemelkedtek, s ez előtt a tény előtt megemelem a kalapomat. Feltételezem, hogy a szlovákiai magyarság nagyrésze egyetért a nyilvánosságra hozott dokumentumokkal, s aki úgy óhajtja, hogy neve szerepeljen alatta, az Új Szóban közzétett telefon és faxszámon (0813-21244) csatlakozhat az aláírókhoz. Természetesen, Léván csak az első lépéseket tettük meg. Az irány kiolvasható a dokumentumokból, s a jövőben is okosan, higgadtan akarunk cselekedni. Hangsúlyozni akarom, hogy minden szlovákiai magyarnak, szellemi és politikai áramlatnak helye van a közös szellemi otthonunkban, a mi közös asztalunknál. Ameddig mi hárman döntő befolyással bírunk az értelmiségi fórum további életére a demokráciát, és a toleranciát érvényesítjük. ZOLLER MIHÁLY: - Ha az elvárásaimat veszem számba, mindenképpen felülmúlta azokat a végeredmény. Sok félsz volt bennünk, hiszen nagy volt a felelősségérzetünk. Gyuresík Iván fogalmazta meg pontosan a tanácskozáson azt a tényt, hogy a dilettantizmus, a doktrinérség és a messianizmus átszőtte pártjaink politizálását. Ez persze nem egyenlő mértékben és azonos arányban jellemző minden pártra, viszont mindegyikben felismerhető. Nem mehetünk egymás ellen, és nem vághatjuk egymás fejéhez ezeket a dolgokat. Legnagyobb eredmény, hogy a szlovákiai magyar értelmiség kezdeményezésére aktív párbeszéd és együttműködés kezdődött a négy mozgalom és párt között. A tanácskozás minden várakozásomat meghaladta. Kiderült, hogy a szlovákiai magyar értelmiség igenis toleráns, kiegyensúlyozott véleményalkotásra képes akkor is, ha egy ilyen ad hoc jellegű fórumon vesz részt. Mi hárman csak így lehettünk képesek ezt megszervezni, viszont ezen mindenképpen túl kell lépnünk. Hárman esetleg szimbolizálhatjuk a szlovákiai magyar értelmiséget, de nem képviselhetjük, már csak politikai funkcióink miatt sem. Megteremtettünk egy alapot, amelyre építenünk kell. Mindannyiunknak. DOLNÍK ERZSÉBET: - Annak idején rengeteget dolgoztunk együtt a Csemadokban, s ezért is volt számunkra kínos politikai mozgalmaink és pártjaink prezentált szembenállása. Szerencsére úgy tapasztalom, nemcsak mi találtunk vissza egymáshoz, hanem mások is. Láthattam egymással kedélyesen társalogni olyanokat, akikről sajtóbeli megnyilatkozásaik alapján azt hittem, hogy ellenségek. Remélem, a politizáló értelmiségiekből partnerek lesznek, s azokból, akik valamilyen ok miatt megőrizték függetlenségüket, a politika útvesztőiben helyes irányt keresőkkel szemben tolerancia ébredt. Ezek a dolgok remélhetőleg általánosan jellemzik majd a szlovákiai magyar értelmiséget, hiszen a más-más politikai orientáltság nem jelentheti egymás elvesztését. Ezért is térünk vissza ahhoz a kiindulási ponthoz, ami meghatároz bennünket. Itt élünk Szlovákiában, mint a magyar nemzet leszakított része, s az ebből adódó elemi dolgokban egyetértünk. A politikai mozgalmaink ebben igazából eddig sem gátoltak, csupán olyan falat emeltek közénk, amelyről egy idő után tudatosítanunk kellett, hogy csupán képzelt fal. Az a felelősség, amit jövőnkért és gyermekeink jövőjéért érzünk, közös munkálkodásra késztet bennünket. Mi hárman tudatosítottuk, hogy a kezdeményezésünk igencsak felelősségteljes feladat. A vita közben tettem fel Csáky Palinak a kérdést: Miért félünk az érzelmektől? Számunkra az, ami itt történt, valóban ünnep kell, hogy legyen. Az ész, a racionalitás mellett az emberekben újra kellene éleszteni az érzést, amely reménykedéssel tölthet el bennünket. Meg kellene tanulni újra, hogy közös dolgainkért érzelmileg is felelősek vagyunk, s az érzelem nem tekinthető negatív erőnek. A tiszta, szép érzelmek hatottak a mi tanácskozásunkon is, s remélem, ez marad jellemzőnk. A vallomásokat lejegyezte: DUSZA ISTVÁN AHOGY ÉN LÁTOM GYAKORLATI SAJTÓSZABADSÁG Meglehetősen ismerem a szlovákiai viszonyokat, így mérget merek rá venni, hogy tévéadásunk nyelvi megregulázásának lesz még folytatása.-Persze, aligha úgy, ahogy én szeretném. Nem oly módon, hogy a szerkesztők, a legközelebbről érintettek mondjuk megtagadják a magyarlakta helységek nevének szlovákul írását. Sem úgy, hogy bíróságra adják az ügyet. Vagy hogy erkölcsi támogatást kérve levelet intéznek Európa összes hasonló szerkesztőségéhez. A folytatás - félő, hogy így lesz - majd abból áll, hogy a rádió magyar adásának szerkesztői is kapnak hasonló ukázt. Sőt, talán még az (rott sajtó főszerkesztőit is meghívják egy kis eligazításra, és megkérik óket, írassák beosztottaikkal Nagytárkányt Veľké Trakanynak, Deákit pedig Diakovcénak. ^ Az én normáim szerint ez: a sajtószabadság megsértése. Vérmérsékletem azt diktálja, hogy soha még ekkora szükség nem volt a szlovákiai magyar újságírásban egy kiadós botrány kirobbantására. Vagy ne nevezzük botránynak, hanem nevezzük egyszerűen tiltakozásnak. Vagy amit most kellene tennünk, azt akár az önérzet megnyilvánulásának is nevezhetjük. Ahogy vasárnap délben elnéztem a televízió magyar adását, úgy tűnt, akik a műsort készítették, nem szenvednek önérzet túltengésben. A helységneveket részben magyarul, részben szlovákul mondták, és el tudom képzelni, milyen sopánkodva kért a gyártásért felelős bocsánatot az illetékestől, amiért a már korábban elkészült riportokban helytelenül, magyarul szerepelnek a helységnevek. Akinek vezetésével a vasárnapi műsort készítették, arra a vallatottra emlékeztet, aki már az első pofon elcsattanása előtt azt is bevallja, amit el sem követett. Csak nem az idősebb Füle felügyeli-instruálja még mindig a magyar adást? Az a Füle, akinek a vezetésével annyi arcpirító ocsmányságot elkövettek a pártállam utolsó éveiben, a szlovákiai magyar televíziózás hajnalán? Tapasztalataim alapján el tudom képzelni, hogyan gondolkodtak magyar tévéseink, amikor ráálltak a helységnevek átkeresztelésére. Érveket sorakoztattak fel. Például: Ha nem engedelmeskedünk, veszélybe kerül a televízió magyar adása. Elveszíthetjük állásunkat. A messzebb látók talán még arra is gondoltak, hogy az ügy érdekében érdemes kompromisszumot kötni. Mondom: tapasztalataim alapján. Pontosan így kezdődött 1969-ben is. Sőt, már hatvannyolc utolsó heteiben is voltak, akik „megszállók" helyett „hazánkban tartózkodó csapatok"-at írtak. Igy érvelve: az ügy érdekében tesszük. Hogy ne szüntessék meg a rádió magyar adását. Hogy ne tiltsák be az Új Szót. Hogy megmaradjon a Szabad Földműves. Hogy egyetlen újságírót se foszszanak meg egzisztenciájától. Hogy túléljük a nehéz éveket... Valóban nem tiltották be a rádió magyar adását, és az írott magyar sajtó zömét is meghagyták. A konszolidáció húsz éve alatt azonban elkurvultak ezek a tömegtájékoztató eszközök, és bennük igen sok zsurnaliszta is prostituálódott. Ahol a sajtószabadság egyetlen megsértését is szó nélkül hagyják, ott nincs sajtószabadság. Amelyik újságíró csak egyszer is meghátrál az ,,,ügy érdekében", az nem méltó erre a névre. Amelyik politikust törvényhozót közömbösen hagyja a sajtó szabadságának megsértése, az elárulta esküjét, hiszen a törvények megtartására tett fogadalmat. A jelenlegi helyzet össze sem hasonlítható az 1968 utánival. Ma még van mit védelmeznünk. És - ha mi is úgy akarjuk - van mivel védekeznünk a sajtószabadság megsértése ellen. Állítólag még létezik az Újságíró szindikátus magyar tagozata. Az SZK Nemzeti Tanácsában 14 magyar képviselő foglal helyet, akik nem kinevezéssel lettek képviselők, hanem demokratikus választások révén. Bűnt követtünk el, ha nem emeljük fel szavunkat a sajtószabadság első, de látványos megsértése ellen. Mi történhet, ha határozottak leszünk? Igen, előfordulhat, hogy valamelyik lapot betiltják. Vagy valamelyik szerkesztőséget bezárják. Istenem, ez már előfordult néhányszor a sajtó történelmében. Tapasztalatból mondom, néha kimondottan jót tesz egy újság moráljának, ha néha betiltják. Az újságíró erkölcsére is üdvösen hat, ha néha kirúgatja magát. TÓTH MIHÁLY