Új Szó, 1992. december (45. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-04 / 286. szám, péntek

1992. DECEMBER 4. ÚJ szói HAZAI KÖRKÉP 4 AZ EURÓPAI NORMÁK NEM TŰRIK A SZUKKEBLUSÉGET BESZÉLGETÉS POPÉLY GYULÁVAL EGY HOLLANDIAI TANÁCSKOZÁSRÓL M Lapunkban közlemény jelent meg arról, hogy a múlt hét végén szlovák-magyar kapcsolatokkal foglalkozó konferenciát tartottak Hágában, amelyen szlovákiai magyarok is jelen voltak, s Popély Gyula előadást tartott. A tájékoztatásból nem derült ki, hogy milyen jellegű rendezvényről, tudományos avagy politikai összejövetelről volt-e szó, s az előadás miként érintet­te a szlovákiai magyarságot. Ezért fölkerestük magát a résztvevőt, Popély Gyulát. • Megvallom, kissé zavarban vagyok. Milyen megszólítást is használjak, a pártpolitikusnak ki­járó elnök urat vagy igazgató urat, vagy... - ... ejnye, hát mi mást, mint azt, ahogy több mint harminc éve szólít­juk egymást, azóta, hogy diákként megismerkedtünk és együtt éltük át a vizsgaláz szorongásait a Ko­menský Egyetem Bölcsészettudo­mányi Karának történelem tan­székén. - Akkor engedd meg, hogy minden kertelés nélkül rákérdez­zek, hogyan is cseppentél te egyáltalán Hágába. - Kora ősszel telefonon megkere­sett Robert Aspeslagh professzor, a cligendaeli Külügyi Intézet igazga­tója és felkért, tartanék előadást né­met nyelven az általuk szervezett nemzetközi értekezleten, melyet a magyar-szlovák kapcsolatoknak szentelnek. • A meghívás tehát a törté­nésznek szólt. - Igen, a professzor jelezte, hogy tudnak munkáimról, de végül is az írásos meghívót a Néppárt elnöke­ként kaptam kézhez. • Ezek szerint talán kapóra jött személyednek a politikai-történé­szi „kétlakisága". - Csak később, a tanácskozáson jöttem rá, hogy alighanem igen. A szóban forgó intézet ugyanis a holland politika számára készít elemzéseket, így érdeklődési körük eleve kiterjed a közép-európai politi­kai színkép feltérképezésére is. Hangsúlyozni kell viszont, hogy a konferencia kimondottan tudomá­nyos jellegű volt. A meghívott ma­gyarországi, szlovákiai, osztrák és német történészekkel és politológu­sokkal szemben magától értetődő volt a követelmény, hogy a napi politika jelenségeivel csak tudomá­nyos, elméleti síkon foglalkozha­tunk. Sajnálatosnak tartom, hogy napi, gyakorlati politikai felhangokat éreztető felszólalások is elhang­zottak. • Minek tudható be hogy a szlovák-magyar viszony igy fel­értékelődött Hollandiában? - Az egyes előadásokat követő vitákban és a kötetlen beszélgeté­sek során minduntalan elhangzott, hogy a Nyugatnak, jelesül a Benelux államoknak komoly érdeke fűződik a közép-európai viszonyok elmérge­sedésének megakadályozásához. Nem rejtették véka alá, hogy Ma­gyarországot a béke szigetének te­kintik e szétzilált, fortyogó, forrongó térségben. Ezt a biztonságot zavaró fejleménynek tekintik a szomszédos országok belviszonyait, beleértve a Csehszlovákia kettéválása körüli feszültséget is. Aggódnak, nehogy a magyar kisebbségek destabilizáló tényezővé váljanak. Egyébként be­szédesen vallott erről Theo van den Doel holland alezredesnek a jelenlé­te a konferencián, aki a védelmi minisztérium tudományos intézeté­nek munkatársaként demonstrálta, hogy náluk milyen nagy súlyt he­lyeznek a kisebbségi kérdés katona­politikai vonatkozásaira. A hadse­regnek is van kisebbségvédelmi osztálya. • Nyilván nemcsak a belpoliti­kai helyzetből adódóan. - Gyanítható, hogy nemcsak a több mint húszezres hollandiai német kisebbség miatt, amely egyébként három napilappal rendel­kezik. Az európai biztonság szem­pontjából intő példa Jugoszlávia fel­bomlása, hogy a kellően fel nem mért nemzetiségi ellentétek miként csaphatnak át villámgyorsan a konti­nens biztonságát fenyegető fegyve­res konfliktusba. • Térjünk vissza személyes részvételedhez. A történészi tárgyszerűségen túl itthoni párt­politikai elkötelezettséged nem járt-e együtt azzal, hogy egyolda­lú kép alakuljon ki a szlovákiai magyarság belső politikai erő­megoszlásáról. - Ennek érzékeltetésére a meg­szabott előadásomban nem sok le­hetőség nyílt, minthogy témám a csehszlovákiai magyarság 1945 és 1989 közötti helyzete volt. De a vitában igyekeztem hangsúlyozni, hogy a szlovákiai magyar kisebb­ségben meglevő önfenntartási ösz­tön különböző párt és eszmei kere­tekben nyilatkozik meg, tehát benne van a nemzetközpontúság, a kon­zervativizmus, a liberalizmus és a baloldaliság is. • A szlovákiai magyarság helyzetének megítélése végül is milyen szerepet kapott a tanács­kozáson? - Mondhatom, hogy a vita homlok­terében állt. Mi, magyarok megpró­báltunk rámutatni azokra a fogyaté­kosságokra, amelyek szerintünk visszafogják a magyar kisebbség fejlődését és okot adnak a kisebb­ségféltésre. Azért használom a leg­tágabb értelemben, hogy magyarok, mert véleményem nagyon sokszor egyezett a magyarországi kollégák álláspontjával. A szlovák résztvevők ugyanis vagy nem szóltak a kisebb­ségi létállapotokról, vagy ha igen, akkor, mint például dr. Juraj Fábián professzor kifejtette, a csehszlová­kiai magyarok jogai csorbítatlanok, minden szempontból tökéletesek. Sok tekintetben hasonló vélemény­nek adott hangot dr. Milan Zemko, á volt Szlovák Nemzeti Tanácsnak a választások előtti alelnöke, aki a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalom képviselőjeként töltötte be e tisztséget. Kijelentette, hogy nincs ok az aggodalomra a jövőt illetően sem. Velem is példálódzott, hogy miért elégedetlenkedek, mint magyar, hisz pozsonyi magyar gim­náziumi igazgató vagyok. Igazi jól­eső meglepetést keltett viszont Jo­zef Jablonický, aki korreferátumá­ban az 1945 utáni magyarüldözést az újkori szlovák történelem szé­gyenfoltjának nevezte, a jövővel kapcsolatban pedig leszögezte, hogy bárminemű, az európai normá­kat megkerülő szűkkeblűség gátat vet az igazi szlovák-magyar meg­egyezés útjába. • Ez valóban gesztusértékű felszólalás volt. - Jómagam különösen ezután elemi kötelességemnek éreztem, hogy hiányérzetemnek adjak han­got, amiért a magyarországi szlo­vákság képviselet nélkül maradt a konferencián. • Végezetül miként összegez­néd, de ha megengeded, törté­nészként, mindazt, amit a tanács­kozáson tapasztaltál? - Arra hívnám fel a figyelmet, hogy az ilyesfajta közös szlovák -magyar külföldi szereplés nem ma­radhat jó irányú hatás nélkül arra a szlovák közegre, mely részt vesz a politikai közgondolkodás alakítá­sában. A nyugatiak például hihetet­lenül antidemokratikusnak minősí­tették a szlovákiai nyelvtörvényt. Roppant megütköztek Mečiarnak azon a kijelentésén, hogy az önren­delkezési jog csak a nemzeteket illeti meg. Nem értették, hogy miért talál ellenállásra a közigazgatási egységek etnikai szempontokat fi­gyelembe vevő kialakítása. Utalnék a már említett Aspeslagh professzor főbeszámolójára, melyben összeha­sonlítást tett a nyugati és a közép­kelet-európai kisebbségi politika kö­zött. Mondanom sem kell, hogy en­nek tükrében nem valami kápráza­tos a közép-európai, illetve a szlová­kiai kép. A professzor nagyon érzék­letesen, kimutatta, hogy az állami pénzügyi forrásokból kiépülő és funkcionáló kisebbségi kulturális autonómia nélkül demokratikus ki­sebbségpolitikáról szó sem lehet. Figyelemre méltó még Hans van der Meulen holland intézetigazgató fel­szólalása, amelyben az egykori nemzetközi kisebbségi panasztétel lehetőségének a felújítását szorgal­mazta. Van okunk tehát, hogy bíz­zunk az ilyesfajta tanácskozások kedvező hosszabb távú kihatásai­ban. KISS JÓZSEF MA DERŰLÁTÁS, JANUÁRTÓL MEGMÉRETTETÉS Ivan Gašparovič, a szlovák parlament elnöke szerdán a hiányos fordításra hivat­kozva, megkérte Lidivina Garcia Arias asszonyt, az Európa Parlament Szlováki­ába látogatott küldöttségének vezetőjét, ismételje meg a Szlovákia jelenlegi hely­zetét minősítő gondolatait. A spanyolor­szági politikus ugyanis szomorúságról és nyugtalanságról beszélt a csehszlovák államszövetség szétesése miatt. Megem­lítette, hogy az Európa Parlament más fejlődést feltételezett, s reményének adott hangot, hogy Szlovákia gazdasági hátrá­nyát ledolgozza és - egyelőre nem tudni mikor - Európába léphet. Gašparovič, midőn meggyőződött róla, hogy a kétkedő gondolatok nem a tolmács hibájából hangzottak el, a válás általánosan ismert okainak magyarázatába kezdett. Eszme­futtatása meglepő következtetésbe tor­kollt: a maga nemében egyedülálló, hogy két nép, amely hetvennégy évig szövet­ségben élt, ilyen békésen és kulturáltan tudjon válni! A Szlovákia gazdasági hátrányaira utaló megjegyzést ezzel ütötte el: „Fejlett iparral rendelkezünk, s nem várunk külö­nösebben nagy segítséget az Európai Közösségektől. Tudjuk, hogy önmagunk­nak kell problémáinkat megoldani." A vendégek kérdéseinek többsége ar­ra irányult, hogy a szlovák házigazdák beismerjék: gazdaságilag hátrányosabb helyzetben van Szlovákia, lassúbb a pri­vatizálás és a szerkezetváltás folyamata, bonyodalmakat okoz a konverzió és ezért a társulás az Európai Közösségekhez csak később jöhet számításba. A finom célzások a szlovák politikusok egyikére sem hatottak. Sőt, Kňažko a konkrét meg­jegyzésre, hogy Csehszlovákia a szétvá­lási huzavona miatt lemaradt a társulási szerződés aláírásáról, azzal reagált, hogy csak néhány hónapot vesztettünk, s csu­pán technikai problémával állunk szemben. Európa követei számára valószínűleg a parlamenti pártok képviselőivel folytatott eszmecsere volt a legtanulságosabb. - A vendégek előtt nem illik családi per­patvart kavarni - mondta Ivan Výboch, a DSZM képviselője a két magyar mozga­lom véleménye által kiváltott szócsatáról. Majd javasolta: az Európa Parlament hoz­zon létre bizottságot, amely kivizsgálná, megsértik-e a nemzeti kisebbségek jogait Szlovákiában. Az MKDM és az EPM képviselői tizen­négy pontos dokumentumot készítettek a küldöttség tagjai számára, s szóban is figyelmeztettek kisebbségi sorsunk leg­égetőbb problémáira. - A kisebbségi problémakör figyelése fontos eleme tevékenységünknek - je­gyezte meg a vendégek egyike. A kisebb­ségi lét kérdéseiről a leghivatottabbaktól is tájékoztatást kaphattak. Hinnünk kell, hogy tapasztalataikat európai szellemben használják fel, és sorsunk alakulásán raj­ta tartják szemüket. MÁZSÁR LÁSZLÓ NEMZETKÖZI ÁRUTŐZSDE POZSONYBAN ÁRVERÉS - ÉRDEKLŐDÉS NÉLKÜL ELŐSZÖR FORDULT ELŐ! (Munkatársunktól) - Vajon hol tart Szlovákiában a privatizáció? Többek között erről tájékoztatta teg­nap az újságírókat Michal Krajčo­vič, a Szlovák Nemzeti Vagyonalap ügyvezető igazgatója. Elmondta, hogy december elsejéig 581 jóváha­gyott privatizációs tervezetet vettek át az illetékes tárcától. A felkínált állarpi vagyon magánkézbe adásá­nak módozatai közül a leggyakrab­ban a vállalatok részvénytársasággá alakítását választották. Ez a lépés 554 esetből csak 7-szer nem sike­rült. Közvetlen részvényeladással 96 (12 meghiúsult), vagyoneladás­sal 192 (38), nyilvános versenypá­lyázattal 10 (8), árveréssel 20 (14), községi tulajdonba történő vagyon­átruházással 95 (8) alkalommal pró­bálkoztak. A restitúciós igények (7) kielégítése maradéktalanul megtör­tént. A privatizációs elképzelések megvalósításának legnagyobb aka­dályaként a vagyon állami kézbe kerülésének bizonyítását, a vállala­tok felbomlásából eredő vagyon­elosztási a kormány által jóváha­gyott vételi ár figyelmen kívül hagyá­sát és a bankforrások leapadását jelölte meg. Mint mondta: legutóbb mát az is előfordult - most először -, hogy a nyilvános árverésen egyetlen érdeklődő sem jelent meg. S ez a már három hónapja szinte szüne­telő hitelnyújtás következménye^ (j. mészáros) A PÉNZT CSAK UTASÍTÁSRA TOVÁBBÍTJÁK ÜNNEPEL A CSALLÓ Tizenöt évvel ezelőtt, 1977-ben alakult meg a somorjai Csalló nép­táncegyüttes, mely számos honi és külhoni seregszemlén, versenyen aratott emlékezetes sikereket, egy­szersmind mutatott jó példát hagyo­mányőrzésből és hagyományápo­lásból népművészeti mozgalmunk­ban. A születésnap alkalmából hol­nap este, hat órai kezdettel, a So­morjai Városi Művelődési Köz­pontban ad ünnepi műsort az együt­tes. Művészeti vezetőjétől és koreo­gráfusától, Czingel Lászlótól elő­ször azt kérdeztük, miből áll a jubile­umi kínálat. - Keresztmetszetet adunk az el­múlt tizenöt évben bemutatott műso­rainkból. Szeretnénk érzékeltetni, hogy amit az indulás idején vállal­tunk, azt teljesítettük, vagyis hogy ápoltuk népi hagyományainkat és igyekeztünk mind magasabb szín­vonalon színpadra állítani őket. Ter­mészetesen a régi műsorszámaink mellett új koreográfiákat is bemuta­tunk, ilyen lesz például a Zobor­vidéki leánytánc, a Délalföldi ugrós, a Szatmári táncok. - Visszagondolva a tizenöt esz­tendőre, mire emlékszik a legszí­vesebben? * - örömmel tölt el a tudat, hogy az induló csapattal sikerült erős alapo­kat leraknunk, melyre aztán tudtunk építeni. Hetvennyolcban létrehoztuk a Csalit, gyermek tánccsoportunkat, m„ely folyamatosan adta és adja ma is az utánpótlást. - Manapság főként anyagi gon­dok nehezítik az amatőr művésze­ti együttesek életét. Vajon közéjük tartozik-e a Csalló is? - Sajnos, igen. Nincs pénzünk ru­hákra, most is kölcsönviseletekben lépünk majd fel, hiszen méltónak kell lennünk e tekintetben is a tájegysé­gekhez, melyeknek táncait színpad­ra visszük. Jó lenne, ha jelentkezné­nek szponzorok, együttesünk ugyanis tovább akar élni és dol­gozni. -Mit köthetnénk még holnapi műsorukhoz, a születésnaphoz? - Szeretném elmondani, hogy rajtunk kívül láthatja a közönség a magyarországi Szil község hagyo­mányőrző csoportját, mellyel tíz éve tart a kapcsolatunk, s ugyancsak fellép a csallóközi Dal- és Tánc­együttes. Számomra külön jelentősé­ge is van a jubileumnak, ha lehetek személyes: éppen harminc éve fog­lalkozom néptánccal. - Illik hát gratulálnunk az együttesnek is, önnek is. -bor STATISZTIKAI FELMÉRÉSEK 4 DUNASZERDAHELYI JARASBAN A Szlovák Statisztikai Hivatal du­naszerdahelyi járási hivatala egy nagyszabású felmérésre készül. Más járásokhoz hasonlóan felméri a foglalkoztatottságot. Az eredmé­nyeket majd a központi hivatal összegezi. Ilyen felmérések már hosszabb ideje folynak afejlettorszá­gokban. Véletlenszerűen kiválasz­tott családokban felmérik a család dolgozó és munkanélküli tagjainak számát és szociális helyzetét. Ezen országok (pl. Nagy Britannia, USA, „ Franciaország) tapasztalatai alapján megállapítható, hogy ez a módszer megbízható, értékés adatokkal szol­gál a kormánynak és többi állami szervnek. A megkérdezett személyek kifej­tik véleményüket a munkanélküli­N ségről és más szociális problémák­ról. A felmérést végző statisztikus a kérdéseire kapott válaszokat beír­ja a kérdőívekbe, öt negyedéven keresztül, negyedévenként egyszer látogatja meg a kiválasztott családo­kat, amiről előre értesítik őket. A hivatal mindenkit biztosít arról, hogy az adatok titkosak és kizárólag statisztikai célokra használják fel. Minden statisztikai dolgozót titoktar­tásra kötelezi az SZNT-nek az álla­mi statisztikáról szóló törvénye. Kéri a polgárokat, hogy segítsék a sta­tisztikai dolgozók munkáját. (Munkatársunktól) - Tegnap Po­zsonyban a Szlovák Gazdasági Mi­nisztérium képviselője hivatalosan is átadta a Pozsonyi Nemzetközi Áru­tőzsde megbízott elnökének a tőzs­dei tevékenységet engedélyező do­kumentumot, amellyel gyakorlatilag az eddig működő árutőzsde tevé­kenységét nemzetközivé bővítették. Megerősítették: a nyugati tőzsdék­hez hasonlóan itt is komplex szol­gáltatásokat kínálnak az ügyfelek­nek, amelybe a banki, vám-, biztosí­tási és áoiismereti szolgáltatások is beletartoznak. A Pozsonyi Nemzet­közi Árutőzsde forgalmának 80 szá­zalékát ipari áru, 20 százalékát pe­dig élelmiszeripari és mezőgazda­sági termékek teszik majd ki. —tszl— (Munkatársunktól) - Az Általános Hitel Bank (Všeobecná úverová banka) részvénytársaság nemcsak bővíti szolgáltatásait, nagy súlyt fek­tet azok minőségére is. December 7-étól, hétfőtói ez utóbbi érdekében tesz egy komoly lépést. Ügyfelei védelme miatt egy új ellenőrzési rendszert vezet be, mégpedig a számlákról való jogtalan pénzát­utalás megakadályozására. - Ügyfeleinket már pár héttel ez­előtt levélben értesítettük az új rend­szer bevezetéséről. A 260 ezer, számlával rendelkező kliensünk kö­zül ötvenezren jelezték érdeklődé­süket, és már decemberben élnek az adott lehetőséggel - mondotta a tegnap Pozsonyban megtartott sajtóértekezleten Dušan Svrček mérnök, a bank automatikus infor­mációs rendszerével foglalkozó részlegének vezérigazgatója. -A vál­tozás lényege, hogy ügyfeleink számlájáról csak azokat a tételeket utaljuk át, amelyekre felhatalmazzák pénzintézményünket. Az új rendszer tehát védi a szám­latulajdonosokat, de egyben foko­zott felelősség is hárul rájuk. Senki sem fogja helyettük a kötelező befi­zetéseket intézni, ha ezzel kifejezet­ten nem bízzák meg a bankot. A hi­telbank várja a számlával rendelke­ző ügyfelei „parancsait", amelyeken szükség esetén változtatni, módosí­tani lehet. (Valamennyi műveletért 30 koronát számláz a pénzintéz­mény.) Jó lesz, ha a számlatulajdo­nosok a saját érdekükben nem fe­ledkeznek meg a kötelező fizetéseik átutaltatásáról, mert ennek követ­kezményeit nekik kell vállalni.

Next

/
Thumbnails
Contents