Új Szó, 1992. december (45. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-31 / 307. szám, csütörtök

A SZOBÁK (OLYKOR) ÜRESEK, A LÁNYOK MINDIG TÜZESEK • A MASSZÍRNÖT VAJON Ki MASSZÍROZZA? • Á SZTRIPTÍZ VAGY A (SZEX)MASSZÁZS MÉG NEM PORNÓ! 1992. DECEMBER 31. ÚJ SZÓ, RIPORT is volt, ahol különpénz fejében szexmasszázst kaptak a vendégek. Azt eleinte nem akartam vállalni, de tudja, hogy van az ilyesmi. Az ember előbb-utóbb legyűri a gátlásait. - Es a félelmeit is? Sohasem került kínos, netán veszélyes helyzetbe? - Közvetlenül nem. Volt viszont egy esetem, amitől máig borsódzik a hátam. Aznapi második fellépésem után odajött hozzám egy fiatalember, és arra kért, igyak meg vele egy-két pohárka italt. Odaültünk a bárpulthoz, utána masszázst is rendelt. Fönn, a masszázsszobában viszont ennél többet akart. Eleinte szép szóval, később erélyesen is visszautasítottam. Ekkor visszaült a bárpulthoz, csúnyán becsípett, és csak éjjel négy körül indult haza. A valóságban azonban a volt feleségéhez ment, aki a nővérénél lakott. Szörnyűség még elmondani is, de mindkettőjüket megölte. Én voltam az utolsó, akivel beszélt, mielőtt rászánta magát a kettős gyilkosságra. Akkor napokig furdalt a lelkiismeret, de azután kiderült, hogy már korábban is elkövetett egy gyilkossági kísérletet. - Jitka, most már csak itt dolgozik, ahol társalgunk? - Emlékszik, hogy azt mondtam a telefonba: én ma vagyok itt?! A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy ezen a munkahelyen holnap szabadnapos vagyok, sztriptíztáncosnőként viszont fellépésem van. Persze, most már nem háromszáz koronáért. - A férjét nem zavarja, hogy éjszakánként szinte soha nincs otthon? - Nem. Ezt régen tisztáztuk egymás között. - Értsem úgy, hogy bizonyos értelemben most már kedvét leli ebben a munkában? - Lényegében igen. Sohasem voltam világszépe, de két gyerek után is príma az alakom, míg csodaszép osztálytársnőim régesrég elhíztak. Számomra ez sem mellékes. És alaposan kiismertem a férfiakat is. Ha például táncosnőként a színpadra lépek, elég körbepillantanom, hogy lássam: ez a pali ötszázért szeretne megkapni, amaz egy fösvény alak, emennek viszont a közelébe sem szabad lépnem, mert rögtön meg akarna fogdosni. - Annak idején egy újsághirdetéssel kezdődött a karrierje. Mostanában hogyan jut a fellépésekhez? -Egy privát művészeti ügynökség közvetítésével, ahol jó az összmunka és nincs marakodás a pénzen. - Van valami, ami motiválhatta azt, hogy nem apáca, hanepi maszszírnő és sztriptíztáncosnő lett? - Nem tudom, sohasem jártam még pszichiáternél. Tény viszont, hogy engem nem egész tizennégy éves koromban megerőszakolt egy tizennyolc éves fiú, majd azt bizonygatta, hogy aki korán kezdi a nemi életet, az könnyebben is szül majd. A szüleimnek sem mertem elmondani, hogy mi vtörtént velem. Csak jóval később vettem a bátorságot, hogy elmenjek a rendőrségre, de ott közölték velem, hogy túl sok idő telt el az ,,eset óta", így már nem lehet bizonyítani a történteket. Ha időben szólok, akár több évet is kaphatott volna á fiú. így aztán viszszamenekültem a néhány napos, két-három hetes kapcsolatokba. Az érettségi után valami furcsa hatalma lett rajtam a testiségnek. Előfordult, hogy hónapokig nem volt senkim, utána viszont egynapos kapcsolataim is voltak. Nagyon sokáig nem tudtam mihez kezdeni magammal. A férjem volt az első ember, aki nem akarta mindjárt, hogy vetkőzzek és feküdjek le vele. - A továbbtanulásról eleve lemondott? - Szétszórt voltam, féltem a megmérettetéstől. A szüleim akkor már évek óta külön éltek, velük sem tudtam' bizalmas, őszinte kapcsolatba kerülni. így aztán inkább végigszórakoztam az éjszakákat. Mint később kiderült, az életemet a házasságom sem tudta rendbehozni, bár ebben a férjem betegsége is közrejátszott. Ma ugyanott tartok, mint hét-nyolc évvel ezelőtt: a komolyabb gondok, a világ dolgai elől a táncba, a testiségbe menekülök. - Értsem úgy, hogy maga mindenekelőtt egy szorongó, szétszórt egyéniség, avagy éppen fordítva, tudatosan és gátlástalanul vetkőzik, vagy éppenséggel masszíroz, mert ez a munkája és a hobbija?! - Mielőtt félreértene, hangsúlyozni szeretném, hogy a sztriptíz vagy a szexmasszázs még nem pornó. Bár arra is kértek már, hogy menjek időnként filmezni, de ehhez még nem találtam magamban kellő bátorságot. Egyelőre ezt csinálom, jól keresek és nem undorodom a munkától. - Ne haragudjon, ha egy mély lélegzetvétel után azt mondom, hogy nekem úgy tűnik, mintha hajszolná a szexuális élvezeteket... Mondja, örömet okoz magának a testiség? - Nézze, éveken át nem okozott. Engem a férfiak a magánéletben sohasem boldogítottak. És utólag még azt sem tudom megállapítani, hogy egyáltalában akartak-e boldognak látni... - És a sztriptízbárba jövők? Vagy a masszázsszalonba látogatók? - Azok legalább akarják, hogy ráhangolódjunk egymásra. Kezdetben ez volt számomra a megdöbbentő. Egy taxi percek alatt a helyszínre szállít, ahol kiderül: az öt lányból négy szabad pillanatnyilag; s én Jitkával beszéltem telefonon. Az ő hivatalosan pergő idejét honorálandó, átnyújtom az ezrest (hivatással járó szolgálati kiadásról lévén szó a szerkesztőség majdcsak kifizeti ezt a gázsit!), és arra kérem a miniszoknyás, karcsú, szőke hölgyet, hogy bárminemű egyéb szóba jöhető összjáték előtt - elsősorban beszélgessünk. Feltéve, ha talál magában kellő erőt és nyugalmat a kitárulkozáshoz. Az ezres ott hever a kisasztalon. Úgy tűnik, Jitka nem is bánja, hogy a szalon halljában maradva most csak társalognia kell velem. - Gondolom, a pályafutását nem masszírnőként kezdte... - Valóban nem. Szakközépiskolai érettségim van. A kisebbik fiam három, a nagyobbik négyéves. Sztriptíztáncosnőként kerültem a szakmába. Ez akkor volt, amikor a férjem csaknem egy évig betegállományban volt, és nagyon kellett a pénz. Én akkor éjszakai munkát kerestem magamnak, hogy ne kelljen bölcsődébe adni a gyerekeket. Először készült rólam néhány aktfotó; ez adta az ötletet, hogy sztriptíztáncosnő is lehetnék. így történt, hogy válaszoltam egy szexbár hirdetésére. . - Ott jól keresett, nem? - Esténként háromszázat. Ma már tudom, hogy ez kevés volt, hogy hagytam magam becsapni. - Mit kellett ezért nyújtani? - Esténként két fellépést egy pirinyó bárban, ahol ötven korona volt a belépti díj, viszont jócskán megkérték az italok árát. -A sztriptíz révén volt ez egy szexbár? - Nem. Az emeleten három szoba gokat, kiből van több: szexmasszőrből vagy kuncsaftból? -Talán csodálkozni fog, de mind a sztriptíztáncosnők, mind a maszszírnők körében egyre nagyobb a konkurrencia. - Ennyire könnyű ebbe belejönni? -Szokás dolga. És a konkurrencia ellenére jól lehet vele keresni. Havonta húsz-harmincezer koronát is. - Nem szokott undorodni? - Eleinte előfordult, manapság ritkábban. De azok nem undorodnak, akik az én jövedelmem tizedéért dolgoznak a gyárakban?! - Kérdezhetek bármit? - Különben nem vállalkoztam volna egy ilyen beszélgetésre. - Nem tart attól a pillanattól, hogy egyszer majd el kell számolnia a korábbi életével? - Nézze, sok olyan szituáció van, hogy szeretnék sokkal' határozottabbnak és erősebbnek tűnni annál, mint amilyen vagyok... A sztriptíz megy a legjobban, hiszen azt csinálom a legrégebben. A masszírozáshoz néha akaraterő is kell, mert nem mindenki szimpatikus a vendégek közül. Viszont ha egy rokonszenves pasas ajánlja föl, hogy záróra után is töltsük együtt az éjszakát, mondjuk az ő lakásán, mindig könnyebb odabújni hozzá... - Van állandó kapcsolata is valakivel? -Hónapok óta senki. Bár tetszik egy srác, még nem sikerült összejönnünk. Ez bizonyos értelemben lelki örömöt okoz nekem. - Eszerint a kliensekkel jónak mondható a kapcsolata? - Én inkább azt mondanám, hogy harmonikus. Ők kellemesen akarnak eltölteni egy bizonyos időt, ezért a bárban belépti díjat, a masszázsszalonban egy fix összeget fizetnek. Szerintem ez tisztességes üzlet, kiki tudja, mit várhat a másiktól. A magánéletben sokkal tisztességtelenebb emberekkel találkoztam, olyan viszonyok között, amelyek eleve hazugságra épültek. - így akar bosszút állni az élet korábbi kudarcaiért? -Ez így még nem jutott az eszembe, de talán van benne valami. Tény viszont, hogy soha nem voltam bosszúálló. Talán azért sem, mert általában nagy bennem a bizonytalanság. Valahol a lelkem legmélyén. Vannak időszakok, amikor ezt fokozottan tudatosítom magamban, és ilyenkor minden egyes kuncsafttal elmosódik velem valami a múltból... - Ha szerelmes volna, abbahagyná a masszőrködést? -Azt hiszem, igen. Amikor egyszer beleestem egy férfibe és pár hétig együtt jártunk, itt szabadságot kértem, mert képtelen voltam hozzáérni máshoz. De aztán elhagyott. Nincs szerencsém a szerelemmel, szerintem lehetetlen boldognak lenni. Táncolok és masszőrködöm, mi mást tehetnék? Hiszen egyre inkább az a fontos, hogy kinek mennyi pénze van. Azért ugyanis mindent meg lehet venni. Még egy elektromos tolókocsit is a férjemnek? - A férjének? - Igen. A második fiunkkal voltam terhes, amikor egy autóbaleset következtében örökre nyomorék maradt... Mondtam már, hogy nekem nincs szerencsém a szerelemmel. - Milyen hölgyek dolgoznak itt a szalonban? - Nem látja? Csinosak! Akár [jiszi, akár nem, mindenfajta társadalmi rétegből valók, de senki sem kalandvágyból választotta ezt a kis kitérőt az életében, hanem kifejezetten a pénzért. - A különböző néven futtatott szexuális szolgáltatások azt sejtetik, hogy negyven évi böjt után országszerte komoly kereslet van irántuk. Manapság már nemcsak Prágában, Brünnben vagy Pozsonyban vannak Hyen bárok és szalonok, hanem egyes járásszékhelyeken, sőt kisebb városkákban is. És annak ellenére működik a dolog, hogy az ilyesmi nem éppen olcsó mulatság. Ámbár elképzelhetőnek tartom, hogy akad férfitársam, aki hosszan spórol, hogy életében egyszer ilyen élvezétbern is részesülhessen. -Valóban akad ilyen kuncsaft is. Sokak számára a masszázsszalon egyfajta többletet adó különélmény, és teljesen mindegy, hogy az illető a feleségétől vagy más partnerkapcsolatból menekül hozzánk. Rengeteg gátlásos férfi is akad, aki hozzánk jön el feloldódni. - Arányosan számítgatva a dol- Ha egyszer sok pénze lenne, mihez kezdene vele? -Utaznék, hiszen hiába vannak nyitva a határok, egyelőre alig jutottam külföldre. És talán egy szalont is nyitnék, ahol á férfiak masszíroznák a nőket. Úgy, ahogyan a kuncsaft megkívánja. - A szülei? - Bakfiskoromban sem törődtek velem, most mégolyan sem a kapcsolatunk. Azt viszont ők is, meg a férjem szülei is tudják, hogy én vagyok a családfenntartó. Ezt az én helyzetemben, nyakig begombolkozva, vagy éppenséggel köztéri szoborként elég nehéz lenne vállalni.. - Jitka, köszönöm az őszinteségét. Záróra ufán vagyunk, már csak túlfecsegnénk a témát:.. MIKLÓSI PÉTER (Fotó: archívum) Brünnben, késő este telefonálok a város erotikus Szalonjainak egyikébe. A vonal túlsó végén várakozással teli női hang: -— - Igen. Jó estét! - Hány óráig tudnának fogadni? - Éjfélig. Nagyon szívesen várjuk. - Mennyi a tarifa? -Ez öntől függ. Egy sima sportmasszázs 500 korona. Egész testmasszázs 690 korona ha a masszírnőn ruha van. Ugyanez, de csak bqgyiban 890 korona, anélkül pedig egy ezres. - Elég sok egy masszírozásért. Vagy esetleg mást is kívánhatok? - Igen. - Éspedig. - Például franciás masszázs, nagyjából ugyanazért az összegért. Esetleg egyebet is kívánhat. - Ez az egyéb: szeretkezés? - Igen, de csak záróra után, és nem itt a szalonban, hanem az ön által megjelölt helyen. . - Mindez már csábítóbban hangzik. - Remélem. És ha meglátja szalonunk szexis hölgyeit... - Hány lány közül választhatok? - Most öten vagyunk. • - Maga hány éves? - Huszonnégy. De vannak nálam valamicskével idősebbek, vagy akár fiatalabbak is. - Sajnos, hamarosan éjfél. Már nemigen érek oda. Holnap hogyan ismerném meg magát? - Nézze, uram, én ma vagyok itt; a holnap még messze van. Jöjjön ide most, itt állok a telefonnál talpig lázban. Várom magát. Pontosabban: várjuk.