Új Szó, 1992. december (45. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-31 / 307. szám, csütörtök

7 SZILVESZTERI MOZAIK ÚJ szól 1992. DECEMBER 31. s „ - « < UJSZO -INFORMÁCIÓ Kilátásaink... MEGSZŰNIK AZ ÚJ SZÍ Hetek óra hírlik, hogy valakik valamit terveznek lapunk ellen. Most egy, magát megnevezni nem kívánó magasrangú kormánytisztviselő megerősítette a mende-mondát: január elsejei hatállyal az Uj Szót betiltják. Mirít ismeretes, az Új Szó önálló jogi személy és francia érdekeltségű részvénytársaságként működik. Megdöbbenésünk kifejezésével nem kívánjuk felkorbálcsolni olvasóink érzelmeit. Ezúttal is, mint más feszült pillanatokban, az objektív tájékoztatásra törekszünk. Ezért célszerűnek találtuk megkérdezni a csehországi, a szlovákiai, a magyarországi, a romániai és a szerbiai közvélemény néhány ismert személyiségét: mi a véleménye arról, hogy megszűnik az Új Szó? Csurka István, az MDF elnökségi tagja: A tóth giliszták fgy végzik. Jozef Markuš, a Matica slovenská elnöke: Csak az apu sajnálja. Még Nyíregyházán szerette meg .a lapot. Bugár Béla, az MKDM elnöke: Csináltak volna autonóm újságot... Szilvássy József, ex-főszerkesztő: Majd alkalmaz a Népszabadság... Václav Klaus, miniszterelnök: Idehozom Ostravába. Itt már jelent meg egy kommunista magyar lap, pardon, Nap. Jeszenszky Géza, külügyminiszter: A száznyolcvanöt milliárdos deficitből utalunk az Új Új Szó számára is. Somogyi Szilárd (DH-Press): Úgyis miénk a pálya, miénk a tér. Sugár András, tévé-riporter: Mit csodálkoznak? Megtámadták a Panorámát! Grendel Lajos, író: Hűha, nem fogja tudni a feleségem, merre járok. Or. Karol Wlachovský, a budapesti Szlovákiai Kultúra igazgatója: Pedig mindig ingyen nyilatkoztam nekik. Jerguš Ferko, a Koridor főszerkesztője: Na végre, azonnal szerződtetem Marian Feketét! Mészáros János, ex-főszerkesztő: Ez az a pillanat, hogy megigyam azt a kétéves Szilvát. Václav Havel, ex-elnök: Kár, a Miklósi úr egyszer fizetett egy sört a Vikárkában. Duray Miklós, az Együttélés elnöke: Tulajdonképpen az Új Magyarországot járatom Gálán Géza, színész és váltakozó: Ki van zárva. A Lehetőség mindig adott. Dobos László, a Madách-Posonium kft. kurátora: A másság védelmében ezentúl a Szabad Újság szombati mellékletekónt megjelenhet az Új Szó. Boros Jenő, főkonzul: Megszűnik? Én is... Ladislav Deák, történész: Tehát Koloman Janiö is? Peter Weiss, a DBP elnöke: Pedig volt ott egy kis haverom... Dušan Slobodník, kulturális miniszter: Nahát, maradt még a kaszszánkban 750 ezer koronájuk! Július Binder, a Hydrostav vezérigazhatója: Milyen rendszeresen dolgoztam nekik! Mr. Morny, az Hersant képviselője: Hál' Istennek! Vladimír Mečiar, miniszterelnök: Tudniillik igaz képet akarunk Szlovákiáról. Öllős Árpád, polgármester: Bízom Lantos Tamásban meg Sörös úrban. Dr. Rudolf Chmel, nagykövet: Egy finnországi svéd lapot ajánlok helyette. Sinkovits Péter (Újvidék, Magyar Szó): Azt hittem, több magyar van nálatok! Gálfalvi Zsolt (Bukarest, a Hét): Szerencsétek van! Mi egyelőre csak szünetelünk. Farkasházy Tivadar, a Hócipő főszerkesztője: Tekintettel a télre, a szerkesztőség minden munkatársának felajánlunk egy pár vadonatúj Hócipőt. Göncz Árpád, köztársasági elnök: Nálunk az ilyen ügyet hosszas levelezés előzi meg. A szerkesztőség felhívása: ismeretes különlegesen jó viszonyunk a PNS-szel, ezért arra kérjük olvasóinkat, hogy január elsején csakazért is kérjék az árusoktól lapunkat. BROGYÁNYI és Tsa Lapkiadó Rt. s.k. HÁROM ÚR TAPOGATÓZIK KAPASZKODJUNK EMELKEDETT BESZÉLGETÉS PRESSBURGOVICS ZUGOLYNOKY HANTA KISEBBSÉGI KRIPTOIRODALOM-SZAKÉRTŐVEL ÉS VERSSZÁZLÁB-SZÁMVEVŐVEL - Professzor úr, hogy kellő szinten folyjon a beszélgetés, köszöntöm önt a csehszlovákiai magyar Parnasszuson, egy csallóközi torony tetején. Ide vagyunk bezárva, s tegyük hozzá, a legünnepélyesebb pillanatban, hiszen holnaptól megszűnik a csehszlovákiai magyar irodalom. Hogyan látja ön harmindkét dioptriáján keresztül kilátástalanságunk esélyeit? - Igen. Látom. De maga hol van? Ja, szemben ül velem? Akkor jó. Nos, a legfontosabb, hogy megmaradjunk, hogy magyarnak maradjunk, s hogy mélyek maradjunk. Miként a kút,melybe apadó kövek hullnak. Korszerű kövek, természetesen. Valamit hallottam én is a szóbeszédről, hogy Csehszlovákia azért esik szét, mert elege lett a csehszlovákiai magyar irodalomból. Hogy egy zsidó-pápuatörök lobbi, élén Gorbacsowal, kitervelte, az olyan országot szét kell szerelni, amelyben trabantok szaladgálnak és csehszlovákiai magyar írók. Egyik sem gazdaságos, ráadásul szennyezik a környezetet. Hát, kérem, ez egy nagy szamárság! A dolog lényege, kriptopápuául szimplifikálva, másként helyezkedik el: hogyan szűnhetne meg a csehszlovákiai magyar irodalom, amikor még nem dolgoztuk fel a Negyedik Hervadás időszakának szirom-analízisét, s amikor a Harmadik Sorvadás fősorvasztóinak értékorientációja egyértelműen azt bizonyítja, hogy tollforgatóink ismerik az ábécét? Sőt, azt is, van mit mondanunk a világnak a biciklipumpa és a dinamó sanyarú sorsáról! És még mindig nem született meg a csehszlovákiai magyar Örömóda! Mi megmaradunk annak, amik voltunk. - Ön mélyfuratokat végzett otthona padlójába, hogy felhozza értékeinket. Mi az eredmény? - Kutatásaim eredményét a kővetkezőképpen foglalnám össze: három kilónyi egérürülék eltávolítása után rájöttem, a csehszlovenszkói magyar irodalom története egy olyan szinuszgörbét rajzol a közép-európai koordináta-rendszerben, amelynek egyik végén Márai Sándor helyezkedik el, igaz, csak három éve, a másik végén pedig Grendel Lajos. A görbe két vége kezd összeérni és kört alkotni. Következésképp Grendel és Márai kezd bizonyos átfedéseket mutatni, azaz, kialakul egy kör, amely visszatér önmagába. De nevezzük inkább gömbnek, hogy a többiek is belelérjenek. Hiszen meglehetősen fontos értékrendet képvisel teszem azt Győry Attila fülbevalója, Monoszlóy Dezső borosüvege és Duba Gyula savanyított humora, amelyet újabban bútorfényesítő szerként forgalmaz egy ausztiai káefté. Nem szabad megleledkeznünk arról sem, hogy Tőzsér Árpád végre eljutott a szintézistől az analízis antitéziséig, amely egy korcsolyacipőbe volt elrejtve a szomszéd lakásában. Cselényi László pedig szívós kísérletezéssel eljutott a közeli buszmegállóig, ahol megtalálta az eldugott oktaéder kőbaltát. Ha ehhez még azt is hozzá számítom, hogy Koncsol László végre vásárolt egy használt autót, csak optimista lehetek jövőnket illetően. - Meg tudna említeni néhány művét, amely fennakad az idő rostáján, vagy számíthat arra, hogy az egyetemes pápua irodalom befogadja? - Az év leifedezése mindenképpen Farnbauer Gábor Az ibolya fitymája című mondolat-regénye volt, olyan átütő illattal, hogy a kisebbségi molyok még most is szédelegnek tőle. Ez a könyv irodalmunk nagykorúságát bizonyítja, hiszen az ifjú szerző feltalálta az antihős nélküli, sőt, a cselekmény és a torma nélküli regényt. Ennél tökéletesebb csak az lett volna, ha meg sem írja. Én már százötven lapot nem olvastam el belőle, s a következő hetekben a többi százötven lapot nem olvasom el, nagy élvezettel. Lenyűgöző munka. Akárcsak Talamon Alfonz kötete, aki annyit tutajozott a Dunán, hogy végül beleütközött egy elsodort zsilipkamrába, s az ütközés óta Kalka-szindrómában szenved. De reméljük, kiheveri. Csáky Pál regényét említeném még meg hirtelenjében, hiszen a szerző is elhirtelenkedte kissé, hiába mondta neki Cseres Tibor: Palikám, Palikám, nem lúdnak való a szalmacséplés! Hiába, könnyebb a parlamentben kaszálni. De azért nagy jövőt jósolok neki, hiszen világosabb a történelem-érzékelése, mint a többieké, és sosem szerette a traktorokat. Tegyem hozzá: Legnagyobb reménységünk talán Hizsnyai Zoltán, akiben egy új Bábi Tibor habitusát vélem fölfedezni. Nagy megnyugvással olvasom írásait, amelyeknek talán összefoglaló címül ezt adnám: Kitolatás az irodalomból. - Mozdonyra gondol professzor úr, vagy szemek kitolására? Egyáltalán, szükség van-e egymás vaskalapját kongatni, vagy inkább csendíteni kellene ez ünnepi végórán? - Ez minden kor velejárója. Minden generáció le akar számolni a bölényekkel, hogy ők lehessenek a bölények. A baj csak annyi, hogy olykor a tulkokat is bölényeknek nézzük, pedig a Pegazus nem a tehén és a gólya keresztezéséből született. Meg kellene békülnünk egymással. Ki-ki dolgozom, ahogyan megszokta: ki a pipatóriumban, ki a kompilatóriumban, ki a rádióban, míg ki nem rúgják. Egyről azonban biztosítom: engem aztán senki fia ki nem ebrudal a csehszlovákiai magyar irodalomból, ötven évig tréningeztem, hogy legyen erőm kapaszkodni a székembe! KÖVESDI KÁROLY Tóth Károly, a Magyar Polgári Párt alelnöke: Duka-Zólyomi Árpád, az Együttélés Politikai Mozgalom alelnöke: Farkas Pál, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom alelnöke: