Új Szó, 1992. december (45. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-31 / 307. szám, csütörtök

1992. DECEMBER 31. . ÚJSZQM MOZAIK tt Nívósnak nem nívós, vámháznak vámház 750 TONNA GRÁNITKŐ JELZI MAJD A HATÁRT AGYŐ, CSEHSZLOVÁKIA, AGYŐ FÖDERÁCIÓ... Ha a tollforgató az óév utolsó előtti napján megy szolgálati útra, azt általában azzal a szándékkal teszi, hogy valamilyen vidám szilveszteri anyaggal térjen vissza. Ezúttal nem így történt. A téma ugyan szorosan összefügg az új év születésével, ám cseppet sem vidám. Egy olyan helyre igyekeztem, mely holnaptól kezdve már külföldnek számít. Sudomérice egyike a 19 csehszlovák határátkelőnek (a 220 kmes határon 13 közúti és 6 vasúti átjáró működik). Főutcájának utolsó házánál húzódik az országot kettészelő imaginárius választóvonal. Ezt nemcsak a Szlovák Köztársaság felségjele hirdeti, de néhány napja az a vámosbódé is, melyen ottjártunkkor az utolsó simításokat végezték. A csípős hidegben több mesterember szorgoskodott a provizórikus létesítményen, hogy időben átad. hassák. APRÓHIRDETÉS • Eladó Lalia típusú fehér hálószobabútor. Tel: 0817/269 23. V-865 • Eladó garázsolt. piros S 120 LS. Gyártási év: 1982. Tel: 0817/269 23. V-866 • Eladó szántóföld Nemesócsán (Komáromi járás). Cim a szerkesztőségben. V-867 • Eladó nagyon jó állapotban levő tetszetős külsejű, 1993-as évi gyártmányú barna, fényezett pianinó. Megtekinthető szombati napokon, esetleg szerdán. Jelige: Régiséggyűjtőnek. V-873 • Családi okokból eladó új, még meg nem nyitott kávéház eszpresszóval és háromszobás családi házzal nyugat-szlovákiai fürdővárosban. Kitűnő helyen. Lakáscsere is lehetséges Pozsonyban. Tel: 0709/922 772. V-868 • Idős, beteg nőhöz ápolót keresünk egész napra. Telefon: (esténként) 07/235-314. Jelige: Pozsony. V-878 KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS • Szerette az életet, minket is szeretett, í de hosszan tartó súlyos betegség után s kiragadta közülünk a halál a drága édesanyát, anyóst, í nagymamát, dedil mamát, özv. BUGÁR Etelkát, akinek a szíve 73. születésnapján szűnt meg dobogni. Megtört szívvel mondunk köszönetet minden kedves rokonnak, hozzátartozónak, ismerősnek, a falu lakóinak és mindazoknak, akik 1992. december 15-én elkísérték utolsó útjára az amadékarcsai temetőbe, és virágot, koszorút helyeztek sírjára. Külön köszönet a damazérkarcsai kórház orvosainak, ápolónőinek és mindazoknak, akik enyhítették édesanyánk fájdalmát. A gyászoló család V-872 MEGEMLÉKEZÉS • Az idő múlik, de a szivet tépő fájdalom örökre megmarad. Fájdalmas három év telt el azóta, nagyon hiányzik drága fiunk, FENES Tamás (Bős) jóságos szíve, ragyogó sz.eme,simogató keze. Sírján könynyes szemmel ápolgatjuk a szeretet virágait. Köszönetet mondunk mindazoknak,, akik virágot helyeztek sírjára, és velünk együtt emlékeznek e fájdalmas évfordulón. Megmaradt emlékedet féltve őrizzük, szereteted soha nem feledjük. A gyászoló család V-746 - A prágai vámigazgatóságtól kaptam ezt a megrendelést. Nem mondom, egy kezdő vállalkozónak minden munka jól jön, de szívem szerint örömmel lemondtam volna erről az üzletről - mondta szinte bocsánatkérően Milan Horáček építészeticég-tulajdonos. - Ugyanis idevalósi vagyok - folytatta és sehogyan sem tudom megemészteni, hogy pár óra múlva ez a terület hivatalos határrá változik. Egy kőhajításnyira innen, a szemközti oldalon élnek rokonaim, ismerőseim, barátaim. Szinte felfoghatatlan, hogy holnaptól kezdve egy csapásra külföldiekké válnak. Az Oázis nevű helyi eszpresszóban 3 szakolcai diák sörözött. Az ő véleményükre is kíváncsi voltam. - Nem akarunk politizálni. Nem azért, mintha félnénk, arról szó sincs. Csakhogy elegünk van már tárkőből. Ki gondolta volna, hogy egyszer ismét lesz funkciójuk? - Sajnos, az utóbbi hetekben, hónapokban nagyon ,,divatba" jött a községünk. Egymást érik a hazai és külföldi újságírók látogatásai. Voltak itt már japánok, amerikaiak, a BBC stábja is forgatott nálunk. Mind az iránt érdeklődnek, hogyan látjuk a válást, miként éljük át érzelmileg az ország kettészakadását. Tegnap osztrák újságírók jártak nálam, és azt kérdezték vajon nem kerül-e sor konfliktusokra - fogadott Stanislav Tomšej polgármester, aki egy pillanatig sem titkolta, hogy nincs ínyére a kettészakadás. - Egy ilyen kis országnak, mint a miénk, csak kárára lehet a válás. Érthetetlen és szomorú dolog, de sajnos ezen már nem lehet változtatni. Sokáig nem tudtuk és akartuk elhinni, hogy ez bekövetkezhet. - Merem állítani, hogy itt nem talál embert, akinek más volna a véleménye. A határ környékén lakókat sokkal érzékenyebben érinti az új helyzet, mint a ,,hátországban" élőket. Itt a morva-szlovák kötődések hihetetlenül erősek. Rengeteg a t/egyes házasság. Nem egy gyerekünk . a szakolcai kórházban jött a világra. Sok gond lesz majd az állampolgársággal, a nemzetiséggel. A vallási kapcsok is igen erősek. Nálunk csak a harmincas években épült fel a templom, addig híveink a szakolcai ferencesekhez jártak istentiszteletekre. A morva polgárok közül több százan szlovákiai gyárakban, főleg a Grafobalban és a ZVL-ben keresik a kenyerüket. Most vendégmunkásokká válnak? A három kilométerre lévő szakolcaiak közül soknak ideát van kertje, szőlője, borospincéje. Ki tudja, milyen problémák adódhatnak majd, ha valaki például leölt disznójával akar átmenni a határon. Aztán itt lesz a kamionforgalom. Az kész ökológiai katasztrófát fog jelenteni. Még rágondolni is rossz, mi lesz, ha a főutcánkon kamionok 6-8 órákat fognak vesztegelni. Nincs megfelelő parkolónk, sem nyilvános vécénk. Követelni fogjuk, építsenek egy terelőutat, mert különben községünk büdös szemétteleppé válik. A falu szélén elindultam a befagyott patak irányába. Kerestem a gazzal benőtt, rég feledésbe merült határköveket. Az elsőt pár percnyi járás után megtaláltam. A 195-ös számot viseli. Ki tudja, helyén marad-e vagy kicserélik, mert ahogy hallottam, a 220 km-es határszakaszt - az európai normáknak megItt húzódik a cseh-szlovák határ felelően - a jövőben csaknem 2500 gránitból készült határkővel fogják kijelölni. A - 750 tonna összsúlyú - köveket feltehetően csak 1994ben ágyazzák a földbe. S mivel a cseh-szlovák határ nagyrészt hegyes, erdős területen húzódik, a „karózás" több milliót visz majd el az újonnan alakult országok költségvetéséből. Hazafelé menet Szakolcán is végeztem egy kis közvélemény-kutatást. A megszólaltatottak zöme nagyjából ugyanazt a nézetet vallotta, mint a sudomériceiek. - Nem repesek a boldogságtól, hiszen jómagam is azok közé tartozom, akiknek a határ túlsó oldalán élnek rokonai, barátai. Az én férjem hodoníni, sógorom is Morvaországból való - mondotta Hana Gašpartová. - Ott is, itt is otthon éreztük magunkat. Nyáron szinte naponta a hodoníni strand vendégei voltunk. Nem könnyű beletörődni, hogy ezentúl külföldre fogunk járni. Még azt sem lehet kizárni, hogy netán útlevélre is szükségünk lesz. Eddig természetes volt, hogy a szakolcai parkolóban hodoníni gépkocsik álltak és fordítva. Szeretném remélni, hogy ez a jövőben sem változik majd, és az emberek közti viszony, legalábbis itt, a határ mentén, olyan marad, mint eddig volt. ORDÓDY VILMOS (A szerző felvételei) AMERIKÁBÓL JÖTT... Szilveszteri hangulatú beszélgetés Boráros Imrével, a Komáromi Jókai Színház művészével - Többször is kerestelek, s azt az ínformációt kaptam, hogy a ,,jueszéböl" hozott új ,,sevróddal" járod a várost, így bizonyítva tengerentúli sikeredet. -Autóra a gázsiból nem tellett, de nekem is eszembe jutott a délelőtt folyamán, hogy miként is van ez. Lehet, hogy van olyan ügyes ember, aki felvidékiként Amerikában néhány hét alatt összeszed annyit. Félretéve a tréfát, a lelkem mélyéig meg vagyok elégedve, hiszen azt a célt, amit kitűztem magam elé, teljesítettem. Számomra egy új emberi közeggel való találkozás szellemi izgalma volt az elsődleges, meg az a hírvivői küldetés, amit előadóestjeimmel vállaltam. - Erlgem mégsem hagy nyugodni az az autó. Két éve egy nyári alkonyon Pelsőcön lerobbant a tizéyes Skodád, ami azóta csak öregedett. A gázsidból egy újra mégiscsak jut... -Tegnap hoztam el a szerelőmtől ugyanazt az autót, aminek úgy leszállt a két ajtója, hogy alig tudom becsukni. Ha Miamiban maradtam volna, ugyanezzel a Skodával járok ott, igazából nem is lenne szükség az ajtójára, mert olyan kellemes, a mi közérzetünk szerint tavaszias idö volt. - Hány helyen mutattad be önálló estedet? - Miamiban egy estem volt, de három napig maradtam. Egyik alkalommal a házigazdáim ajánlották, hogy szakítsak néhány gyümölcsöt a kertjük fáiról. Képzettársításaim szerint valamifajta apróságra gondoltam, s majd hanyatt estem a hatalmas grepfruitokat látva. Jólneveltségem, tartott vissza, hogy meg kérdezzem: van-e dinnyefájuk? Mind a mai napig álomszerűnek tűnik az egész. Más volt a helyzet Washingtonban és New Yorkban. ahol a klíma hasonlít a miénkhez. New Yorkban majdnem egy hetet töltöttem. Egy vasárnap délelőtt érkeztem meg, s csak este volt az előadásom, bizony igen fázósan dideregtem a várost járva... Említettem Washingtont, New Yorkot, ahol kétszer állhattam közönség elé, majd Miami következett, s ismét a főváros, ahonnan Buffalóba-repültem, onnan autóval vittek át Torontóba. Jót mulattam magamon, hogy autóból láttam a Niagara-vízesést, mert visszafelé már nem maradt idö huzamosabb nézelődésre. Volt egy másik sztorim is. New Yorkban Hodek Mária, az egykori ekeli Tátika vezetője látott vendégül. Neki nagyonnagyon sokat köszönhetek. Egyrészt abban, hogy kijutottam, másrészt a városban töltött napjaimat ö szervezte meg. önfeláldozóan mindent megtett annak érdekében, hogy jól érezzem magamat. Ráadásul már a második napon egyedül engedett el a városba, mondván, New Yorkban nem lehet elbolyongani. Mindennek ellenére volt egy esetem, amikor a tévéfelvételre igyekezve két utcával előbb fordultam be. Megkérdezvén egy kopasz úriembert, aki természetesen nem tudott magyarul, kezemet a hátam mögé dugva számoltam ki angolul a keresett utca számát: Akkor jutott eszembe a vicc az újoncokról, akiket katonáéknál tanítanak arra, hogyan kell a gránátot kibiztosítani és eldobni. Ha tizenkettőt számol, akkor robban. Szerencsére velem nem robbant fel semmi, de sikerült megtalálnom az utcát és az épületet.

1 - Az élményeket leszámítva, miben volt eredményes amerikai utazásod? - Megismerhettem az amerikai magyarok különböző nemzedékeit. Minden emberrel jutott időm beszélgetni, de legalább szót váltani. Kiderült, milyen sokan élnek ott Felvidékről elszármazottak, függetlenül attól, hogy a háború után vagy a kommunizmus évei alatt vándoroltak-e ki. Az ő számukra - elmondásuk szerint - sikerült üzenetet vinnem szülőföldünkről, s erősíteni bennük a magyarság hitét. Bár eljöttek közülünk, lélekben mind a mai napig megmaradtak magyarnak. Ennél szebb dolgot nem kaphattam volna Amerikában. Éppen ezért Radó György Magyarnak lenni című versének részletével fejezném be a beszélgetést: „Magyarnak lenni nem politika, mert nem pádállást kell vállalnia, / de sorsot, hittevést és életet, határok és történelem lelett, / annak, kiben élő ez az erő, a többiről majd döntsön az idő." - Olvasóink nevében is köszönöm ezt az új esztendőre reményt és hitet adó versrészietet. DUSZA ISTVÁN AHOGY ÉN LÁTOM BEUGROM A NAGY-BÖ-G0-BE Emelkedett hangvételű eszmefuttatást készültem írni új államunk létének első óráiról. Töredelmesen bevallom az olvasónak, hogy ez az írás: muszanyag. Ami újságírói tolvajnyelven azt jelenti, hogy muszájból Íródott. Minden tőlem telhetőt megtettem, hogy ne nekem kelljen megírnom ,,A szlovák kormány esete az 5 koronás szilveszteri fejpénzzel" munkacím alatt nyilvántartott témát. Aznap, amikor az SZK Sajtóirodája világgá röpítette a szenzációt, hogy Mozgalmunk és Kormányunk megszavazta az összegét, továbbá, hogy a Szilveszter-éji Önállóság Ünnep megszervezésének Slobodník úr kulturális minisztériuma lesz az országos profilgazdája, nyomban javaslatot tettem: Erről a kulturális rovatnak kell írnia. Ez Dusza István tollára kívánkozik. Mire D. I. kijelentette, halaszthatatlan feladata van, színikritikát ír, és egyébként is, tőle lelkileg távol áll mind az egyéni, mind az össznépi dorbézolás. Ezután a gazdasági rovatra próbáltam átpasszolni a témát: az ötkoronásból lesz ia millió, több mint ötmillió lakosa van önállósult államunknak, így közel harmincmillió kerül eldári:dózásra az örömünnep éjszakáján. Megbántam, Pákozdi Gertrúd, a gazdasági rovat vezetője azóta nem áll velem szóba. Mentőötletem támadt: a központilag finanszírozott szilveszteri tivornyázást az alkoholizmus elleni küzdelem szemszögéből is tollhegyre lehetne tűzni, igy az 5 szlovák korona beosztva történő elköltésének lehetőségeiről Péterfi Szonya írhatna okító cikket. Egy jó kis blikkfangos címet is kiagyaltam: „Ünnepeljünk, de ne fajuljon bacchanáliává". Szonyát azonban mintha a föld nyelte volna el. A belpolitikai rovattal sem jártam jobban. Vezetője, Csizmár Eszter, azzal tért ki a feladat elől, hogy nem férne össze az újságírói etikával, ha nagymúltú rovatának bármelyik tagja is szemébe dicsérné a kormányt. igy itt ülök egy szál magamban az írógép mögött, és azon töröm a fejem, miként írjak olyat, hogy az mértéktartó is legyen, de méltó is ä történelmi pillanat nagyságához. Más lenne a helyzet, ha már magáról a szilveszteri népünnepélyről írnék. Amelyen majd hömpölyög a tömeg, és itt is, ott is csoportok verődnek össze, megszólítva a nép egyszerű gyermekei között elvegyült minisztereket, törvényhozókat, frissen kinevezett járási főnököket, tábornokokat. Már előre örülök, hogy találkozhatom Marián Tkáčcsal, a Szlovák Nemzeti Bank kormányzójával, aki nemrég felfedezte, hogy kis hazánk felszíne alatt - igaz, hozzátette, hogy 7500 méter mélységben - hatalmas kőolajmezők terülnek el. Ha minden jól megy, szót válthatok Keltošová miniszteraszszonnyal, a népjólét legfőbb szlovákiai irányítójával, és megkérdezhetem tőle, végül is a kormány melyik tagjának a fejéből pattant ki az 5 korona tivornyapénz folyósításának a gondolata? Remélhetőleg Vit'azoslav Móriccal is szerencsém lesz együtt ünnepelhetni a főtéren, és az sincs kizárva, hogy ha nem leszek elég éber, cuppanós csókot nyom magyar homlokomra. Az pedig a szerencse netovábbja lesz, ha Vladimír Mečiarral is egy bolyba sodródom. Eddig valahányszor találkoztam vele, mindig a szememre vetette, hogy akkor, 1990 májusában hányavetien, lesajnálóan írtam a drágasági fejpénzről, amely nem kevesebb mint 140 koronát tett ki „Ki a kicsit nem becsüli, az a sokat nem érdemli" - mondotta volt mindig. Hál'istennek, egyet sem kell már aludnunk, itt a Szilveszter! így kétségek között tépődve morzsolgatom hát az órákat, és még mindig nem tudom, hogy mindenkinek jár-e az az 5 korona fejpénz, vagy csak a nagykorúaknak. Mert ha a csecsemőknek és az aggastyánoknak is jár, előfordulhat, hogy egy-egy bővérű hazafi akár 15-20 koronát is felhalmoz, így dorbézolásának nem lesz se vége, se hossza. Meg nem erősített hirek szerint a gyomormosás ingyenes lesz. igy csak bátran ugorjunk bele a nagybőgőbe. TÓTH MIHÁLY abból, hogy ismét dívik a „ rólunk nélkülünk" szokás. Mi eddig a legnagyobb békességben, barátságban éltünk egymással. Ez, reméljük, a továbbiakban is így lesz, úgyhogy mi január 1-je után is itt fogyasztjuk majd a cseh sört, morva barátaink pedig nálunk kortyolgathatják a rubin színű és nevű szakolcai bort. -A határ menti embereket ezer szál fűzi egymáshoz. Nekem is vannak rokonaim, barátaim a szlovák oldalon - mondja Stanislav Okanik pincér, majd arról kezd beszélni, hogy a patak mentén még maradt hírmondónak néhány, a volt szlovák állam idejéből fennmaradt régi ha-