Új Szó, 1992. december (45. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-24 / 303. szám, csütörtök

1992. DECEMBER 23. KARÁCSONY 3214 Néhány lépésre egymástól: karácsonyi csillag és az izraeli hadsereg őrtornya Betlehem főterén fénye és az izzított fűszerfélék nehéz illata határozza meg. Jézus születésének pontos dátuma ismeretlen, már az ősegyház különböző területein is más és más napokon ünnepelték azt meg. Egyiptomban és Palesztinában például májusban. A zsidó keresztények például Jézus halála napján, Niszan 14-én emlékeztek meg a születésnapról. Rómában - legalábbis i. sz. 336rtól mindig december 25-én tartották meg a karácsonyt - és onnan Szent Jeromos a IV. század végén Betlehembe is magával hozta, s ha nem is könnyen, de meghonosította e szokást, kapcsolódva, de egyben ki is szorítva a pogány napfordulóra való megemlékezést. Jeromos (347-420) a Születés templomában mondott prédikációjában ugyanakkor másra, ma is megfontolandóra figyelmeztet: ,,Azzal KARÁCSONY BETLEHEMBEN MISZTÉRIUM ÉS VALÓSÁG Betlehem hivatalosan hét kilométerre délre fekszik Jeruzsálemtől: autón alig öt perc. De ha az útmenti tábla nem jelezné, e „távolságtartás" - legalábbis a külföldi számára - észrevehetetlen lenne. Jeruzsálem - pontosabban az 1967-es háborús győzelemmel meghódított területeken levő jeruzsálemi Óváros, a három világvallás e szent központja körül északon, keleten és délen egyaránt masszív, erdőszerű házegyüttesekből létrehozott zsidó alvó- városok gyűrűje - gyakorlatilag egybeér Betlehemmel. A különbözőség először néhány száz méterről tűnik fel. A háztetők felett számos karcsú templomtorony jelzi, hogy a 20 ezres lélekszámú . arab városka a Szentföld legnépesebb keresztény közösségének lakóhelye. Izrael történetében is nagy becsülete volt e városnak, hisz itt született Dávid, a környező dombokon legeltette atyjának nyájait - és Sámuel az Úr parancsára az áldozat után az olajtartó szarvból itt öntötte Dávidnak, Izai legfiatalabb fiának fejére az olajat. Ekként lett Betlehem Dávid városa. De a helységet a Szentírás utáni évszázadokig meg sem említi, egészen addig, hogy (Heródes népszámlálási parancsa nyomán) ,.József fölment Galilea Názáret nevű városából Júdeába, Dávid városába, Betlehembe, mert Dávid házából és nemzetségéből származott". Közelebbre jutva, a látogató bibliai hangulatára meglehetősen sötét tónusok vetődnek. Az egykor virágzó, az idegenforgalomból, emléktárgyak készítéséből és eladásából oly jól megélő Betlehemre (is) manapság nehéz idők járnak. Ez nemcsak a kopottá vált külsőn, az üzletek többnyire lehúzott, komor redőnyein látszik meg, de legalább ennyire az amúgy barátságos, vendégszerető emberek állandósult rosszkedvén. Oka? Töredékére csökkent az érdeklődő látogatók, a szent helyekhez fűződő kegytárgyak vásárlóinak, az ízletes keleti konyhával ismerkedő külföldieknek a száma - jószerivel nincs miből megélni, miközben a hatóságok az emelkedő adót mindenképp behajtják. Hat éve m£r, hogy tart az intifáda, a megszállás elleni palesztin polgári ellenállás vagy - akinek úgy tetszik - a „kövek háborúja", s az izraeli katonaság és a felfegyverzett telepesek „rendfenntartása". A nyílt erőszak bő kétezer halottja, a változatlanul tartó tüntetések, sztrájkok, a fanatikus merényletek és ellenmerényletek sora, a mindenütt megjelenő géppisztolyos járőrök legalábbis nem teszik vonzó zarándokhellyé manapság e tájat - igaz, erről az utóbbi tehet a legkevésbé. Az evangéliumok tanúsága szerint a városka keleti peremén lévő Születés temploma áll a barlang felett, ahol Jézus napvilágra jött. A két templomot és három kolostort egyesítő épület központjában a Nagy Konstantin által i. sz. 330 körül emeltetett (majd Justinianus parancsára 530-ban újjáépített) bazilika magasodik. Ez egész Palesztina egyetlen olyan temploma, mely túlélte a következő évszázadok történelmi viharait! A perzsák, amikor 614-ben betörtek a vidékre, leromboltak minden keresztény templomot - kivéve ezt az egyetlen egyet. Ennek okáról a jeruzsálemi zsinatról kelt levél az 836. évben így fogalmaz: ,.Amikor a perzsák Szíria összes templomát lerombolták már, s Betlehembe értek, megdöbbenve látták ott a Perzsiából érkezett mágusok (a napkeleti bölcsek - a szerk.) képeit... Elődeik iránti tiszteletből megkímélték e templomot. így ez a templom a mai napig áll." Utóbb az arabok nagy hódítója, Omar kalifa - miként Jeruzsálemben is - szintén megkímélte Betlehem keresztény templomait. E gesztusa nyomán (mára sajnos elfeledett) hagyománnyá vált, hogy a muszlim vallásúak a Születés templomának déli, Mekka felé néző apszisában imádkoznak - e korai ökomenikus tényt még a keresztesek is eltűrték, akárcsak a templom előtti téren emelt Omár-mecsetet. A Születés templomába a tér felőli, nyugati oldalon csak egy szűk, alig másfél méter magas kapun lehet bejutni - az indoklás szerint az eredeti bejáratot azért falazták be ily módon, hogy a hitetlenek ne tudjanak átlovagolni rajta. A bazilika belseje lényegében ma is az eredeti állapotokat őrzi. Négy oszlopsorát negyven, vörös mészkőből készült korintusi oszlop alkotja, melyek a belső öt hajóra tagolják. A monumentális épület mennyezete fából készült, a falakon található nagy, rőt felületek egy aranyra rakott mozaikegyüttesnek a nyomai. A főhajó keleti végében található a nyolcszögletű szentély, mely oltárának két oldalán lehet bejutni a puha mészkőből vájt Születés barlangjába, a 12x3 méteres téglalap alakú helyiségbe. A barlang hangulatát két évezred patinája határozza meg: Jézus születésének misztériuma iránt a legkülönbözőbb formában fejeződött itt ki nemzedékek hite és szeretete. A két lépcső között áll a sziklába vájt oltár, s lapja alatt a fehér márványba építve a 14 ágú ezüst csillag a latin felírással: ,,Szűz Mária itt szülte világra Jézus Krisztust". Az oltárral szemben, szintén a kőbe vésve egy kamrácska nyílik. A szúk helyiségben három lépcsövei lejjebb ott áll a jászol, immár márvánnyal borítva. (A barmok jászolául szolgáló sziklába vájt fülke nem egyedi jelenség, a korabeli leírások szerint Palesztinában ez gyakorlat volt.) A barlang falának egy részén egyébként a Krisztus születését ábrázoló középkori mozaik darabjai láthatók, másutt függönyök takarják a gyertyáktól füstös mészkövet. Az ablaktalan helyiség ókori hangulatát a keleti stílusú, imbolygó lámpák a felkiáltással, hogy tiszteljük Krisztust, eltávolítottuk az agyagból készült jászlat, és egy ezüstjászolt tettünk a helyére. De számomra az, amit elvittek innien, sokkal drágább volt... a világ Ura és Teremtője nem aranyban és ezüstben akart születni, hanem istállóban". Tény, az egykor Betlehembe zarándoklók helyét mindinkább a turisták vették-veszik át, s a szent helyek sajátos atmoszférája ellenére az elmélkedésre, a tanítások valódi tartalmának átgondolására legfeljebb percek, nagyed órák jutnak - ha egyáltalán jutnak a sűrű idegenforgalmi programban. Ilyen attrakció lett a betlehemi karácsonyi fáklyás körmenet is, a térre kihangosított éjféli szentmise, a polgármester ehhez kapcsolódó nagyszabású ünnepi fogadása és a megannyi, ünnepnek álcázott pénzköltési alkalom. Hat éve, igaz, ez erősen visszaszorulóban van: jószerivel eltűntek a külföldi hívők, miután a keresztény egyházak az intifáda szaporodó áldozatai iránti szolidaritásból rendre lemondták a karácsonyi látványosságokat, csupán az ősi liturgia alapelemeit tartva meg. Az idei tél is hűvösnek, keménynek ígérkezik. Nemcsak azért, mert Jeruzsálemben és környékén szoA Sziklatemplom előtt is katona posztol katlanul korán, már december közepén lehullott az elsó hó. Ezzel egyidőben az iszlám fundamentalisták katonagyilkosságaira hivatkozva az izraeli kormány - saját és a nemzetközi jog előírásaival homlokegyenest ellenkező módon - a kollektív büntetés mellett döntött, több mint 400 palesztinai arabot Libanonba deportálva. Ez és minden negatív következménye, persze, már tiszta politika - mondhatnánk, egy egészen más történet. De, sajnos, a Szentföld története és a mai valóság egymástól elszakíthatatlan. Nemcsak az ^ott élők, de a kívülállók számára is, akik ünnepi, felemelő és megbékélő hangulat helyett a népek közötti leszámolás újabb fordulóinak tehetetlen szemlélői. ESZES TIBOR LOJÁLIS MAGYAR Szlovákiai magyar politikus emberemlékezet óta nem mondott olyan tömör bölcsességet, mint vasárnap délelőtt Csáky Pál a szlovák televízió Lépések című adásában. Négy szlovák politikussal arról vitatkozott két magyar, vajon nagyobb, avagy kisebb jogokat élveznek-e a fajtámbeliek az Európában általánosan elfogadott kisebbségi-jogi normák által megszabottnál. A magasrangú szlovák közéleti tényezők (egyikük „forró" köztársaságielnök-jelölt) már kiaknázták mind a kilenc legfrekventáltabb nemzetiségpolitikai érvben rejlő összes lehetőséget, tehát már áttekintették a békéscsabai helyzetet, szemügyre vették, mi a helyzet Dél-Tirolban, és hogy vannak-e Észak-Finnországban eszkimó nyelvű helységnévtáblák a rénszarvasvadászok eligazítására, sót, már azt is „bebizonyították" az államalkotó nemzet fiaiból vétetett politikusok, hogy ártana a Szlovák Köztársaság érdekeinek, ha az adóív kétnyelvű lenne Dél-Szlovákiában, amikor Csáky Pál és Duray Miklós egyik vitapartnere ezzel az érv-pirosásszal rukkolt elő: „Egyébként is, már régóta várom hogy a magyar politikusok kinyilvánítsák lojalitásukat".' És ekkor következett be az a ritka pillanat, amikor egy szlovákiai magyar politikus fején találta a szöget. Csáky Pál csak ennyit mondott. „Ugyanazt a képviselői esküt írtám alá én is, amit a többi törvényhozó". Hát igen, valahogy így kellene érvelni a nagypolitikában. így egy olyan államban, amely jogállamnak deklarálja magát. Attól a vasárnap délelőtti órától újból és újból magam elé idézem azt a képernyőn látott jelenetet, és felteszem a kérdést: Vajon hányszor szalasztottuk el törvényhozók és újságírók, magyar nemzetiségű hivatalviselők és kocsmai vitapartnerek a magyar-szlovák viszonyt taglalva a frappáns érvelés lehetőségét? Hányszor hagyjuk magunkat a vádlottak padjára ültetni, amiért Szarvason, vagy Mezőberényben nincs szlovák óvoda! Ahelyett, hogy azt válaszolnánk a számonkérőknek: nagyon sajnálatos, hogy a magyar Alföldön élő szlovákok számára nem építenek iskolát, azt is igazságtalannak tartjuk, hogy Dél-Szlovákiában a szórványban élő szlovákok gyermekeinek iskolába járva ingázniuk kell. Mint ahogy az sem a demokrácia netovábbja, hogy több ezer szlovákiai magyar óvodáskorú és kisiskolás (a szakmunkástanulókról már nem is beszélve) a körülmények folytán szlovák nyelven sajátítja el az alapismereteket, hogy - a szlovákokhoz hasonlóan - ingázni kényszerül. Minden ilyen igazságtalanság orvoslása kívül esik lehetőségeinken. Mezőberényben a magyar állam feladata az iskolaépítés. Dél-Szlovákiában pedig a Szlovák Köztársaságé. Mi egyébként Szlovákia állampolgárai vágyunk! Valahogy így kellene érvelnünk. Nem pedig lépten-nyomon ráülni a vádlottak padjára. Persze, az is sokat elárul a Szlovák Köztársaságban dúló viszonyokról, hogy egészen magasrangú politikusok az egész világ szeme láttára, televíziós kamerák előtt jónak látják arra felhívni képviselőtársaikat, hogy különnyilatkozatban fejezzék ki lojalitásukat. Vasárnap óta már kezdem érteni, mi a különbség a nemzetállam és a polgári társadalomra épülő állam között. Mint ahogy azt is, miért esik egyre kevesebb szó a jogállamiságról. TÓTH MIHÁLY FOLYTATÁS FEBRUÁR 20-21-ÉN ISMÉT LÉVÁN December 5-én és 6-án valósult meg Léván a szlovákiai magyar értelmiség első találkozója, melyen felmerült az igény egy újabb, hasonló rendezvény megtartására. A résztvevők az eddigi szervezőket bízták meg ennek előkészítésével. Úgy érezzük, kérdésünk számos szlovákiai magyar kérdése is: mikor lesz az újabb összejövetel? Csáky Pál: Megtisztelő a bizalom mindhármunk számára. Eredetileg nem gondoltunk arra, hogy nekünk kell egy újabb összejövetelt is megszervezni, de az eddigi pozitív tapasztalatok alapján örömmel teszünk eleget ennek a kérdésnek. Úgy gondoljuk, február 20-a, illetve 21 -e lehetne az az időpont, amikor ismét értelme lenne találkozni. Ekkorra ugyanis várhatóan elkészül a kisebbségi törvény tervezete, amelyet ezen az összejövetelen megvitathatnánk. Érzésem szerint az ezzel kapcsolatos tevékenységet három vonalon kell futtatni: a politikai egyeztető tárgyalásokon, ez a pártok és a mozgalmak feladata. A második sík a dokumentum külföldi, nemzetközi elismertetése, ez is a pártokra, elsősorban a két parlamenti mozgalomra vár. A harmadik oldal nagyon fontos, a téma szakmai megmérettetése, illetve vele kapcsolatban a szlovákiai magyarság oldaláról a konszenzus megteremtése. Ezen a ponton lehet nagyon fontos szerepe ennek a lórumnak. Zoller Mihály: Az önkormányzat problémái mellett javasolni szeretnénk a fórum résztvevőinek azt is, vitassuk meg ennek a kezdeményezésnek a jövőjét, tevékenységének formáját. Nagyon örülünk az első összejövetel sikerének. Újból hangsúlyozom, ez minden résztvevő érdeme. Az is nagyon megtisztelő erre a fórumra nézve, hogy úgy érezzük, rarlgot jelent a részvétel. Szeretnénk a meghívottak körét bővíteni, az első találkozóról számos olyan személyiség hiányzott - különböző okoknál fogva -, akiknek egyértelműen ott a helyük. Polgármestereket, közéleti személyiségeket, politikusokat szeretnénk megszólítani, úgy, hogy az első találkozó minden résztvevője természetesen automatikusan kapna meghívót. A meghívókat egyébként január közepén szándékozunk kiküldeni. Dolník Erzsébet: Azért jelezzük ilyen korán a februári időpontot, mert szeretnénk, hogy mindenki, aki el tud és akar jönni, jó előre betervezhesse a programját és erre a két napra mással ne számoljon. Úgy gondoljuk, 120-130 résztvevő az a maximális szám, amellyel még érdemes hasonló rendezvényt megvalósítani, amikor még - kellő figyelemmel, persze - meg lehet bármit is beszélni. Már most azt kérjük mindenkitől, ne készüljön hosszú felszólalással. A találkozón szót ejtünk természetesen az időszerű politikai kérdésekről is. Javaslatot teszünk néhány állandó bizottság létrehozására, ezek regionális gazdasági, mezőgazdasági, oktatásügyi kérdésekkel és az önkormányzatok tevékenységével foglalkoznának. Hogy ezek létrejönnek-e vagy sem, az már a fórum résztvevőitől függ majd. -ypVÁGÁNYON A BŐSI IPARI PARK (Munkatársunktól) - Pozsonyban tegnap délelőtt a Hydrostav vállalat székházában sor került a bősi ipari park megszervezése céljából létrehozott Duna Kereskedelmi Társaság Rt. alapító szerződésének aláírására. Lapunknak nyilatkozta Gróf Árpád, a részvények 25 százalékát birtokló Bős polgármestere hangsúlyozta, komoly eredménynek tartja, hogy a keddi és szerda délelőtti tárgyalásokon partnereik beleegyeztek, miszerint a részvénytársaság tulajdonába jutó földterületek értékét négyzetméterenként 50 koronás irányárral veszik figyelembe. Ivan Čarnogurský, a Hydrostav igazgatója pedig azt emelte ki, hogy a társaság megalapításának köszönhetően végre érdemben is megkezdhetik a tárgyalásokat a külföldi érdeklődőkkel. -tl-